Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Piros. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Piros. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. november 5., kedd
Legutóbb három éve voltam ezen a túrán, akkor másodszor teljesítve ezt a távot. Jövőre egy túrával bővül az MVTE érem kiírása, így idén még a "régi" feltételek szerint célozhattam meg az arany fokozatot, a Budapest kupához ez az egyik elszámolható táv, úgyhogy egyértelmű a döntés: menni kell. 
Logisztika persze nem egyszerű, reggel autóval Budaörs, tömegközlekedéssel Pomáz, ahol sikerül a 10:30 tájban Dobogókőre érkező buszt elcsípni - bőven lesz tehát időm az indulás előtt, az online nevezésnek hála.
A rajtban csupa ismerős: van, aki vacogósan viseli a nem túl kellemes, hűvös, szeles időt, és van, aki csak épp, hogy kijön a menedékházból pár szót váltani - írják a 35-ös táv okleveleit, meg ráérősen készülnek a futók érkezésére.
Lacival sikerül "leboltolni" a korábbi rajtot, így 11:00 kerül a papírra, így a hivatalos rajtnyitás előtt egy órával már roboghatok lefelé Dobogókőről.
A magánterület, ami miatt a jelzés néhány éve kitérőt tesz eladó, megkerülöm, ahogy a szalagok meg a földre fújt jelzések mutatják. Itt valahol elegyedek beszédbe néhány túratárssal - ők a "babatávon" indultak, kényelmes tempóban haladnak, és velük én is - jól jön a társaság, beszélgetve kellemesebben telik az idő és fogy a táv. Meg a kökény is, néhol meg-meg állunk csemegézni belőle :)
Kocogók mennek el mellettünk, jönnek szembe - megjegyzem, hogy futók majd valamikor Pilisszántó után várhatók - hamarabb jön az első, aztán még néhányan - rekordgyanús tempóban.
Pilisszántó szélén frissítőpont várja a résztvevőket: a kínálat bőséges - olívabogyótól a nutellás kekszig tucatnyi sós meg édes energiapótló csemege van az asztalokon, ahogy ezt ezen a túrán megszokhattuk.
Itt is bőven jönnek gyorsabb túratársak, gyalogosok és futók vegyesen - köztük olyanok is, akik kifejezetten a túrához öltöztek - már ami a szerelésük színeit illeti :-) Pici nasi után továbbálltunk, újabb kocogó/futó/gyalogos túratársak érkeznek - van, akiknek sikerül benézni az ominózus balos letérést az útról, pedig szalag azért akad; szerencsére időben utánuk szólunk. Ezen a részen mindenképp érdemes a leírást olvasni, és kihámozni a lényeget belőle.


 A következő ponton már tényleg kapunk bélyegzést is - kiderül, hogy miről maradtam le, amikor nem reagáltam elég gyorsan a pontőrt kereső felhívásra - no, majd jövőre :-)
A kedves és vidám pontőröktől elbúcsúzva jön a fonódó P-S- jelzés - most nem csörtet/röfög vaddisznócsalád az úttól jobbra lévő völgyben, és persze a madarak sem adnak reggeli koncertet, mint májusban a Sárga túrán.
Futók érkeznek szép sorban ismét - integetés, biztatás, aztán robognak tovább, mi meg megtámadunk egy újabb kökénybokrot némi csemege reményében :)
Mészégetők balra, mi meg jobbra fordulunk - majd félreállunk az útról, és elengedjük az erre járó teherautót - szerencsére nem sokkal később bemegy a lekerített részre, mert a füstje... Nem túrázóbarát, maradjunk annyiban. Alkalmi társaim az Iluska-forrsánál megállnak falatozni, engem vár (remélem) a gulyás Kopárnál, úgyhogy egyedül indulok tovább. Persze ez az egyedül itt már nem-annyira-egyedül, hiszen a délben induló 50B-s résztvevők is kezdenek beérni minket, úgyhogy igyekeznem kéne - így is teszek, de azért a Fehér-hegy előtt pici rákészülés jól jön - fotózásnak álcázva :-)

Az emelkedő megy egy szuszra - bár az a "szusz" eléggé a "fülemen is vennék levegőt, ha..." verzióra sikeredik - nincs mit tagadni, lehetne jobb az erőnlétem.
A rövid táv letérésénél érem be Kittit, aki egy órával később indult az 50B távon, úgyhogy vagy ő gyors, vagy én voltam lassú - vagy ez a kettő együtt. Mondjuk nem gond, hogy csak most járok itt, hiszen Kopár-csárda 14:55-kor nyit, nagyjából addigra fogunk odaérni.
Így is lesz, bár addig még kanyargunk a Vörös-hegyen a fenyvesben, csalósan közelről hallatszik a főút forgalma... Pirosba bújt szurkolók kereplővel biztatnak mindenkit - és persze nem csak itt, hanem elsősorban a futók tempójához igazodva haladnak a mezőnnyel, hogy az útvonalon több helyen is jelen legyenek. Itthon még szokatlan, de nagyon jó ötlet, hogy "szurkolói menet"-et szerveztek.
A gulyás szokás szerint finom és tartalmas - a pad meg vizes, ugyanis csepereg az eső. Nem nagyon, csak úgy ijesztésként. Szerencsére. A kulináris élvezetek után indulás tovább, és hogy véletlenül se maradjon feleslegben a felvett energiából, nemsokára egy szalagozott letérésen balra felkapaszkodunk a következő ponthoz.
Geri őrzi a pontot, bélyegzés után kölcsönös kínálás következik - itt még nekem is belefér, hiszen bőven van még táv is, meg idő is hátra, mire Budaörsön a kocsiba tudok ülnii.
A Villa Negránál szinte automatikusan fordulok be jobbra, tanösvény, szalagok, jelzések, kerítés jobbról - a túloldalon az Ördögtorony, meg a Hosszú-árok... Na azt nem fogom szeretni... Sok idő nincs ezen rágódni, mert a S-P- találkozásánál újabb ellenőrző- és frissítőpont következik - Palackot cserélek - leadok egy üreset, kapok egy telét, rákerül a cső, indulhatunk.
A Hosszú-árok a végén emelkedik igazán - de menni kell, nincs mese. Meg igazán szalag se...Ezt először betudom annak, hogy a Szénások szigorúan védett területén vagyunk, de később kiderül, hogy valaki "jó szándékkal" kupacba gyűjtötte ezen a szakaszon szinte az összeset. Két futó a P- K+ elágazásnál tovább ment egyenesen - amikor odaértünk, akkor már jöttek visszafelé, hogy nekünk megvan-e a jelzés? Jó kérdés - körbenézek, épp az elágazásban álltam meg, úgyhogy mutattam, hogy merre tovább. 
Emelkedő egyre durvul, Aztán csak feltűnik Amanda és Dömötör - no,. akkor közel a kaptató vége :-) Picit lihegősen érek a ponthoz, és lerogyok a padra - idén sem szerettette meg velem magát a Hosszú-árok, na. Rövid pihenő után felkapaszkodunk a csúcsra, Nagykovácsi fényei a völgyben - a távolban meg... No nem egy fehér vitorla, hanem az Erzsébet-kilátó sziluettje is feltűnik - rohadt távolinak néz ki (és az is), ráadásul onnan még Budaörs...
Nagykovácsiban a pont a szokott helyen, a plébánián van, bélyegzést kapok, tüzesvíz-kóstolót adok - Pygmea autóval van, úgyhogy ő csak illatmintát kaphat :-) A kávé önkiszolgáló, iszok egy adagot, hogy felébredjek :) és persze a kenyér-felvágott-savanyúság kínálatot sem hagyom ki, kell az energia az út hátralévő részére is.
Talán innen a legnehezebb tovább indulni - bent kellemes meleg van, kint hűvös meg sötét, ráadásul a busz is csábítja az embert arra, hogy hazafelé vegye az irányt - én viszont nem tehetem, hiszen az autó a célnál, úgyhogy valamikor csak el kellene érte menni, úgyhogy jöhet a következő felvonás - immáron a célig.
A meredeken emelkedő aszfalt, majd beton eléggé meredeken visszavetette a hangulatot, de a KET, azaz  könyörtelen előrehaladás technikája átlendített ezen a szakaszon is :) A Kecske-hát után már közelebbinek látszik a kivilágított Erzsébet :)  viszont az is megfigyelhető, hogy magasan van :-)
A Julianna-majorhoz vezető aszfaltútnál újabb frissítőpont, csak hogy véletlenül se éhezzen el a túrázó út közben :-) A Fekete-fej meglepően könnyen megvan, emelkedőstől-bélyegzésestől, a túloldalán meg visz lefelé a gravitáció is :-)
Lámpát átkattintom piros fényre, és hátrafelé fordítom az aszfaltra érve - nagyon kéne egy híd a Kis-Ördög-árok fölé, mert itt igazából se járda, se útpadka nincs, de mint eddig minden alkalommal, most is baj nélkül megússzuk ezt a rövid részt, és indul a kapaszkodás a Hárs-hegy oldalában. Ennek nehezen jön el a vége, de csak megérkezik jobbról a sífutóút, és utána pár méterrel már a Hárs-hegyi körút pihenőjénél szusszanunk egyet.
Ennek a pici pihenőnek köszönhetően megállás nélkül robogunk át Szépjuhásznén, ahogy a jelzés mutatja, és vágunk neki a hosszabb emelkedők közül az utolsónak.
A pont a kilátó földszintjéről kiköltözött a kilátó mellé - kellemetlenül fúj a szél, de frissíteni, elemet cserélni csak kell, úgyhogy elég sokat időzünk itt, aminek köszönhetően az elindulás picit darabosra sikerül :)
Makkosmáriáig a Virág-völgy keresztezése utáni letérés az egyetlen pont, ami lassít rajtunk egy keveset, de sikerül nem elvéteni. A makkosi ponton egy gyors pecsételés, majd enyhe, de hosszú emelkedő szakasz a Piktortégla-üregekig. Egy-két kanyar, szalagok, és máris a Budaörsre lefelé vezető... hogy is mondjam csak "nem túl barátságos" ösvényen próbáljuk a bokáinkat megóvni.
Sikerül, aztán a műút keresztezése után ismét, és vége: villanyoszlop, aszfalt, közvilágítás... Jó, a túrából még van kb. 1,6km, de aszfalton már egyszerű - így aztán sikeresen átmegyünk azon a hídon, amin nem kéne, és a Kőhegyi-ároknak nem a jobb, hanem a bal oldalán sétálunk a cél felé. Ha jól számolom harmadszor sikerül ezt elrontani :)  Főút, balra, járda, botokat bedobom a kocsiba, aztán cél, fotó, díjazás, gratuláció, zokni, Piros mogyorós, Budapest-kupa bélyegzés... És persze finom virsli (repetázni szabad), jó hangulat, ahogy az egy ilyen túra céljában lenni szokott, hiszen ez nem csak sport, hanem egy nagyszerű közösségi élmény is.
Élmény ide vagy oda, a saját ágyban alvás is az :-) pláne bő ötven km után, úgyhogy megcélozzuk az autót, és irány Budapest.


Track: Track_PIROS_50B_2013_szurt.gdb
 


2010. október 31., vasárnap

 Ismét egy MVTE túra - pici szervezési kavarodás miatt a korábban tervezettel ellentétben "csak" résztvevőként.

Egy héttel ezelőtt, Éger-völgyben derült ki, hogy mégis lesznek elegen a rendezők, úgyhogy nincs szükség a dolgos kezeinkre Dobogókőn - ahogy a rajthelyet elnéztem, ez nem is volt olyan nagy baj, de kezdjük az elején...

Reggel korán kimentem Budaörsre, és a cél közelében hagyva az autót némi BKV-s kavarodást leszámítva sikerült a megcélzott HÉV-nek integetni a Batthyányi téren... Minthogy Békásmegyerről pótlóbusz megy tovább, így feltételeztük, hogy az odáig közlekedő HÉV-hez is lesz csatlakozás, vagy legalábbis korábban odaérve lesz helyünk a pótlóbuszon, úgyhogy elindultunk a következővel.
Tényleg volt azonnal továbbinduló pótlóbusz, úgyhogy a pomázi megállóban kényelmesen besorakozhattunk a várakozók mögé. A busz jött, aztán pici késéssel el is indult - (egy busznyi utasnak 3-5 perc alatt kiadni a jegyet képtelenség), és lassan, de biztosan fel is értünk Dobogókőre.

A rajt kint a turistaház előtti füves részen, igaz, az okleveleket bent írták - no, ez a fagyoskodás nem hiányzott volna... Megvesszük a nevezési lapokat, majd egy forralt bor, meg némi öltözés után túlesünk a nevezésen is: 12:35 kerül a lapra, és el is indulunk - a Matyi-büféig, ott ugyanis egy szelet zsírosdeszka utáni csillapíthatatlan vágy :-)) okán rövid megállást tartunk - végül is gasztrotúra, vagy nem?
Pilisszentkereszten konstatáljuk, hogy itt már jártunk ma :)

 Pilisszántó szélén meg azt, hogy az út mellé "odanőtt" egy kerekeskút - bár lehet, hogy csak ide tolta valaki?
Kicsivel odébb szalagok és a földre rózsaszínnel fújt nyíl jelzi a letérést - ez a kombináció a túra egészére jellemző, úgyhogy a terepi munkára panasz nem lehet.
A Csévi-nyereg előtt egy randa nagy dagonyát kerülünk ki némi bozótharc árán, aztán eszembe jut a Sárga 70, hogy milyen csodálatos élmény volt idén.

A Fehér-hegy emelkedője előtt megállunk, futók robognak el mellettünk, köztük egy volt évfolyamtársam, akivel illendően "Jó szerencsét!"-tel köszöntjük egymást. Aztán nekivágunk... Á, dehogy durva :) Pulzust azt biztos, hogy nem kéne fönt mérni - a halántékomon érzem, hogy "pörgős" szakaszon vagyunk túl... De ebben a túrában épp ez a szép: a szint egy jelentős része ilyen "húúúzós" szakaszokon koncentrálódik. De megéri felkapaszkodni, mert a kilátás nagyszerű.
Kopárhoz négy után nem sokkal érkezünk meg. A gulyás tartalmas, finom, lecsusszan mellé két szelet kenyér is, majd a desszert gyanánt bedobok egy szelet rámás-mézes kenyeret, aztán  nekivágunk a következő szakasznak.
A Kakukk-hegy alig több, mint 1km-re van a Kopár csárdánál lévő ponttól - de kell az oda :-) Persze, tele pocakkal nem esik túl jól a rövid, ellenben meredek emelkedő, de ha már ott van, akkor fölmegyünk :-))
Pilisszentivánra beérve némi aszfalt, majd a Villa Negra után ismét erdei út kerül a talpunk alá, majd egy kerítés mellett kutyagolunk kellemes, laza talajon a Hosszú-árok bejáratánál lévő pontig.
Itt csokit vételezünk, meg itatópont is van - no meg mosolygós bélyegzés is - de aztán csak neki kell vágni a Hosszú-ároknak...
A nap rohamosan megy lefelé, az út meg csak enyhén fölfelé... Aztán persze bedurvul, és egyre meredekebben emelkedik... Tavaly sem szerettem, és idén sem vált a szívem csücskévé ez a felfelé szakasz - bocs Döme :-))

Ahogy később másoktól is hallottam, nem csak én vagyok így a Hosszú-árokkal - ergo megnyugodhatok, nemcsak én nem szeretem :-P
Döme és párja persze azt jelzik, hogy lassan felérünk a ponthoz - így is lesz, süti, csoki, mazsola - és a tavalyival szemben lámpagyújtás. Talán le lehetne Nagykovácsiig botorkálni, de jobb a békesség, lámpákat elő, és gyerünk tovább. Azt, hogy merre, azt egy villogó piros fény is mutatja (nem először a nap folyamán).
Igen, picit még fölfelé :-) Aztán meg lefelé... A távolban feltűnik a kivilágított Erzsébet-kilátó, mondom is, hogy oda még megyünk ma :-) Előtte persze van még pár kili, elsőként kellemetlen ereszkedés az aszfaltig, majd azon be a temetőig, ahol ahogy a jelzés mutatja, megcsináljuk balra a kunkort.
A főúton picit soknak tűnik a táv a plébániáig, de aztán csak odaérünk. Érkezés után Pygmeától kapok két kérdést - duplán bólogatok :-) Kétféle felvágott, savanyúság, kenyér, kávé, kóla, szörp... El is megy kb. háromnegyed óra a "csipegetéssel" :-) de sebaj, idővel jól állunk.
Aztán elindulunk... A betonos emelkedőnél két hezitáló túratársnak mutatom, merre kell menni - szerintem nekik sem tetszik ez a rész :-)) Szerencsére hamar beérünk az erdőbe, aztán meg föl a nagyjából szintben hullámvasutazó szakaszra.
Irtás, P3 jobbról, balra le a nappal oly szép fiatalosba, majd a Vörös-pocsolya táján azért csöppet fölfelé. P+ balra, Kecske-hát, előttünk már nem annyira a távolban az Erzsébet-kilátó, aztán szépen jelzett betérés jobbra. Erdőszél, villanyvezeték - a műútnál lévő sorompó és környéke viszont sötét... Hogy az a sistergős... hol a pont?! Picit lentebb, és igen, Sistergős :-) úgyhogy a csoda jó ellátás közben az iszinik-ről is váltunk pár szót. A forralt bort nem kívánom, a kólát viszont kipróbálom, és tényleg jó.
Kényelmes tempóban megyünk tovább, a Fekete-fej könnyebben megy, mint gondoltam, bélyegzés, meg egy kiírás, miszerint a feltételes pontok működni fognak :)
A műút szélén történő gyaloglást túléljük, és a Hárs-hegyi körútra kapaszkodást is :) Aztán a sötétben bujkáló feltételes pont tényleg működik - no, itt még fogok járni ezen a hétvégén, ha minden igaz - remélhetőleg jóval kellemesebb állapotban :)
Lecsorgunk Szépjuhásznéhoz, hogy aztán a már távolról többször megcsodált Erzsébet-kilátóhoz felkapaszkodhassunk az újabb "nem kevés egyben" emelkedőn.
A kilátó ablakában arcképek, no, ezt megpróbálom nem kihagyni - másodszorra sikerül is egy használható fotót csinálni...
A kilátónál pont, szörppel, aszalt gyümölcsökkel. Kitettek magukért a rendezők - persze az érem másik oldala az, hogy a nevezési díj igencsak vaskos. Mindegy, idén cél az MVTE-érem (amiért plusz 500Ft-ot le kell majd szurkolni - no comment...), jövőre viszont lehet, hogy mások lesznek a preferenciák - és ahogy hallottam, nem csak nálam.
De vissza a túrához. A kilátó ablakaiban három portré, no, ezt csak megörökítem - remélem, sikerült :)
Valamelyik túrán Bubuval mentem erre, és tőle tudom, hogy " a kerék lent gurult az aszfalton", ennek ellenére a jelzést követjük, azaz föl a csúcsra -pedig a rekortán nagyon jól esne a fáradó talpaknak :-)
Virág-völgynél érezhetően lehűl a levegő - no igen, egy völgy alján vagyunk - aztán kikapaszkodunk a másik oldalon, és még egy pici szint leküzdése után megérkezünk Makkosmáriára.
A pontot az esőbeálló mellett egy sátorban találjuk - Szötskéék épp ultiznak :-) de azért a bélyegzés sem marad el. Innen már csak le kell menni Budaörsre - fölfelé :-) úgyhogy gyorsan neki is vágunk az utolsó nagyobb szakasznak...
A Végvári-sziklát hamar elérjük; ezt a szakaszt nappalról ismerjük - fölfelé, nem túl meredeken, viszont murvás úton.
Aztán rövid időre fonódik a S- jelzés, és szintesbe fordul az utunk - oda kell figyelni, mert van néhány kanyar meg elágazás - sikerül probléma nélkül abszolválni az utolsó emelkedőket is. Közben persze elkezdem Szilvit felkészíteni az ereszkedés során ránk váró nem túl baráti útviszonyokra...
Aztán végre elkezd lejteni az ösvény, majd jön a keskeny gerinc, egy aszfaltos utacska keresztezése, a vízmosta sziklás rész, és végre-végre aszfalt - Budaörsön vagyunk...
Beleolvasok az itinerbe, hogy az új cél hol van - a szöveg a régi... nagyszerű. Egy kavics keveredett a szervezés fogaskerekei közé... Szerencsére a lakott területen is ott vannak a rózsaszín nyilak az aszfalton, a célnál meg sok szalag lengedez a kerítésen, úgyhogy sikerül problémamentesen elnavigálni a célig.

A célban megkapjuk a "szokásos" díjazást (kitűző, oklevél, piros mogyorós csoki), fogyasztunk a nagyszerű  és -ekkor még- korlátlan virsliből, aztán irány haza.

Az útvonal szép, az ellátás is pompás - igaz, meg is van az ára... Akár hogyan számolom, az év legdrágább túrája ez volt - és ahogy hallom, többen erősen fontolgatják az MVTE túráinak az elkerülését jövőre - kizárólag a nev. díjak miatt - a rendezésre, szalagozásra, ellátásra az apróbb zökkenőket leszámítva ugyanis nem lehet panasz.


2009. október 31., szombat
Kissé "kaotikus" reggel után jól lekéstem a megbeszélt találkozót, szégyelltem is magam rendesen :-( No mindegy, a 2010-es rendezésben remélem, többet tudok segíteni.
Dobogókőn beszállok az oklevelek megírásába, illetve az "egységcsomagok" összeállításába, majd amikor ezzel készen vagyunk, 11:50-es idővel elengednek minket.
Pannival megyek, nem sietünk :) Pilisszántó szélén sikerül pici pluszt is beletenni a dologba, de gyorsan jön a korrigálás. A Fehér-hegy szolíd :) emelkedőjét is egy szuszra győzzük le, aztán fenyves, autók zaja, Kopár-csárda... 14:55 - á, dehogy siettünk :-))
A kajálás után tovább indulunk, a Kakukk-hegy emelkedője tele pocakkal nem esik jól, de mit lehet tenni: arra kell menni, és kész.
Kellemesen beszélgetve telik az idő, a Hosszú-árok aljánál lévő pontnál aztán Szötske csatlakozik hozzánk - és húzza meg rettenetesen a lépést fölfelé... Picit lemaradok, felmerül bennem az is, hogy Nagykovácsiban kiszállok, de aztán Panni bevár, egy-két kedves, biztató szó, és teljesen rendbe jövök :) dehogy szállok ki "félúton"...

Nagykovácsiban is kajapont működik, Pygmea pálinkája és kávéja egyaránt csodát művel, köszönet érte - persze a kent kenyerek is segítenek helyrebillenni, de menjünk tovább, mert Budaörs a cél...

Lámpát szedünk elő, majd a P- emelkedőjén én elemet is cserélek - innentől sötétben, de az utolsó szakasz kivételével számomra is jól ismert úton haladunk tovább. A Julianna-majori műútnál "természetesen" van pont, pihenünk meg falatozunk picit, majd indulunk tovább, hiszen néhány emelkedő még van előttünk.

Ha jól emlékszem, a Hárs-hegy oldalában Szötske előadta dalban a medve és a vadász történetét... János-hegy, Makkosmária... A talpam kezd sajogni, de innen már nem sok van (egy fenét... Makkosmáriáról Budaörsre lemenni fölfelé kell...). A legdurvább rész persze a vége, a keskeny sziklás-köves vízmosás-szerű ösvényen lefelé... Utána aszfalt, cél, gratuláció, kitűző, virsli...

Autó ott vár az utca túloldalán, Panni marad még segíteni, Szötskét viszont beviszem egy darabon - éjfélre nagyjából otthon is vagyok. 51,2km, 1605m szint, 10:36 alatt teljesítve. Nem, mi nem siettünk :-))
2008. november 2., vasárnap

Piros 50, immáron másodszor, avagy "itt a piros, hol a piros" az éjszakában 

Későn ébredek, egy HÉV-et elengedek, szerencsére negyed kilenckor még ott vannak a rajtban, így 8:15-ös idővel elindulhatok. Nyugodt tempóban indulok, majd picit később konstatálom, hogy a Kevélyen a pont elvileg 9:55-ig működik -- 8km, kerek száz perc, úgyhogy kilépek picit. Ennek meg is lesz az eredménye, 9:38 kerül a papírra a Kevélyen. A Kevély-nyeregnél egy túratárs ücsörög és falatozik, majd szól, hogy jobbra menjek. Megköszönöm, és zúzok lefelé, itt lehet, és minél gyorsabban megyek az elején, annál kevesebbet kell majd lámpafénynél kóvályogni. A "zúzás" annyira jól ment, hogy a Csikóváralja feltételes ep-hez egy óra alatt odaérek, itt szörp és tejkaramella az ellátmány -- jó szolgálatot tesz az újratölthető túrabögrém :)
Néhány méterrel odébb sikeresen belerúgok az ösvény közepén meredező fatönkbe, aminek következtében rövid "imát" mormogok, megemlítve benne az ominózus fatönköt otthagyó favágó több családtagját... Picit bicegve nekivágok a hátralévő kb. 40km-nek, egy-két ismerőssel haladunk tovább a Tölgyikrek felé. Ezen a szakaszon kapunk némi csepergő záporocskát, egy srác elővesz egy esernyőt, de szerencsére sem erre, sem pedig a a hátizsákomban kucorgó kabátra nincs igazán szükség. Néhány gyors lábú futó (10-kor rajtoltak) elhúz mellettünk.
Tölgyikreknél pont, bélyegzés, ücsörgő-falatozó túrázók (valószínűleg a 35-ös távról), a pontos idő 11:40.

Sikárosi-rét következik, a túra egyik legszebb része: kevés hely van, ahol a körpanorámát gyakorlatilag nem zavarja az emberi kéz nyoma, itt egy magasles kivételével ez a helyzet. Rövid gyönyörködés a tájban, aztán indulás tovább.

A Szőke-forrás völgyében biciklisek jönnek szembe, megjegyzik, hogy de nagy a forgalom... Hát igen, vagyunk egy páran, bár én az 50-es táv (talán) utolsó indulójaként 64-es rajtszámot kaptam -- gondolom azért a babatávosok többen voltak.

Dömösig egy megálló van, a Szentfa-kápolna fölött egy feltételes EP, aztán némi aszfalt, és végre-végre a dömösi kajapont. Az asztal mindkét oldalán sok-sok ismerős arc, egy biccentés ide, egy köszönés oda, de nézzük, miből élünk: margarinos kenyér, felvágott, vegyes savanyúság, és némi speciálisan kezelt :-)) mazsola -- sajnos a kezelésére használt folyadék már elfogyott :-( így be kell érni kétféle szörppel.
Bónuszként kapok egy tejkaramellát is, majd nehezen, de nekivágok az túra egyik nehéz szakaszának. Az, hogy tele pocakkal kell menni, az csak az egyik nehézség... A Szakó-nyeregig ugyanis 4,6km-en kapunk a lábunkba bő 400m szintet.
No, ez a szakasz sem lesz "szívem csücske", de sikerül abszolválni, bár 2-3 helyen be kell iktatni némi pihenőt. Az egyik ilyen Kristófcsik Ottó erdész kopjafája (Üdv az erdésznek!), bár itt nem elsősorban pihenési céllal áll meg az emberfia...

Szakó-nyeregnél pont, bélyegzés, majd nekivágok a majdnem utolsó kaptatónak. A gerincen itt-ott kellemetlenkedik a szél, de ez csak arra jó, hogy picit gyorsabban lépkedjek :)

Dobogókőn 15:57 kerül a lapra, banán a pocakba, és nyugalom a lélekbe, hiszen a célig van kb. 17,5km, amire a cél zárásáig maradt öt órám, bár a lámpás/elkavarásra alkalmas szakasz még előttem van. Röpke soproni eredetű frissítés a Matyiban, majd elindulok lefelé. Fagyoskatona után utolér Jazzkedvelő topictárs, aki a 85-ös távot célozta meg, Kopárig gyakorlatilag együtt megyünk.

Pilisszentkereszt után éjszakai üzemmódra váltunk, lámpákat bekapcs, és egyesült erővel figyeljük a jelzéseket, és a szalagokat. Pilisszántó szélénél egy pici bizonytalankodás, megnyugtatásként előkerül a GPS, bár csak annyira, hogy lássuk, hol vagyunk -- később még egy-két alkalommal amúgy biztatás vagy megerősítés gyanánt előveszem.

A Csévi-nyereghez hatra odaérünk, pecsételés, majd belemarkolhatunk a cukorkás dobozba. Kicsit később szembejövő forgalom -- majdnem elkerülték a pontot. Az Iluska-forrásnál előbb morcos ugatást hallunk, majd meglátjuk a fényt az esőbeállóban... Khm... Nem kéne éjjel az erdőben szabadon engedni a kutyákat... No mindegy, nem ep, úgyhogy megyünk tovább, a most már tényleg utolsó kaptató következik, utána még egy apró, ott, ahol a gázvezetéket építették... Aztán a forgalom zaját meghalljuk, egyre erősödik, aztán autók fénye... kis híd balra, majd parkoló, sátor, cél, adminisztráció, gulyás...19:50-et mutatott az óra, amikor beértem.

Szép, a rövid távon teljesen jól követhető útvonalon haladó túra, profi szervezéssel. Az éjszakai szakasz kritikusabb részein a szalagozás rengeteget segített, köszönet érte. Bár elfáradtam a végére, de egy csodálatos élménnyel gazdagabban buszozhattam hazafelé.

(2008.11.02 12:51:53)

2007. november 4., vasárnap
Reggel némileg álmosan, de dupla adag izólöttyel, lámpával felszerelkezve neveztem a piros 35-re. Az álmosság érthető, hiszen 6:30-kor már túl voltam a nevezésen, ekkor még elmentem az autóhoz, hogy bakancsra cseréljem a félcipőmet -- aztán némi hezitálás után maradtam a félcipő mellett. Az igazolófüzetre került 6:40-es rajtidőt azért nagyjából sikerült tartani. Apropó, nevezés: sokan, nagyon sokan voltunk, a távonként külön asztalnál "veszed meg" a nevezési lapot, majd azt kitöltve másik asztal(ok)nál kapod az igazolófüzetet megoldás jónak tűnik, ha az asztalok fölé (a sorok végénél is látható módon) kikerült volna, hogy melyik asztal melyik táv, akkor még jobb lett volna.

A rómaifürdői rajtból némi városi sétával érkeztem a csillaghegyi hév-megállóba, ahonnan a Kinizsiről ismerős útvonalat követve kellett megmászni a Kevélyeket. Az időjárás kellemes volt, a völgyekben még megült a köd -- csodás látványban volt részünk. A kevélyi ponton gyors pecsételés, majd tovább a Kevély-nyeregig. Itt az OKT-s bélyegzővel is megtiszteltem az igazolófüzetet, és máris lehetett zúzni lefelé Csobánka felé. Ezen a szakaszon egy kedves nagymamával beszélgettem, majd Csobánka szélénél a csobánkai óvodások fájánál lemaradtam fotózni egy picit. Csobánka mellett elhaladva ér ki a piros jelzés a műútra, amit keresztezve az út szélén libasorban haladtunk a többi túrázóval együtt. Még a Csikóváraljai elágazás előtt némi szerelvényigazítás, majd irány felfelé, először a Csikóváráaljai menedékház bekötőútján, utána pedig normál ösvényen. Itt sikerül egy elágazásban jobbra felfelé egyből a helyes utat meglelni, a túratársak csapatostól érkeznek a hegyláb felől -- ők egyenesen mentek tovább.

A Tölgyikrek ep-n egy szem cukorka, két bélyegzés (bónuszként a Szurdok túra "Tölgyikrek" bélyegzője is az igazolólapra kerül, miközben Bubu megjegyzi, hogy "babatáv, babatáv...?")
Megyek tovább, és hamarosan az egyik legszebb részre, a sikárosi rétre érek. Itt készül egy panorámafotó, bár az erdő színeit nagyon nehéz visszaadni... A piroson továbbmenve korábbi túrákról ismert szakasz következik, egészen Dömösig. Szerencsémre ahol el lehetne kavarni, ott mindig van valaki, aki szól, hogy nem arra :) Dömösön kajapont, ismerőssel, akitől kapok némi turbósítót is :-)) a savanyúságos szendvics (két szelet rámás kenyér közé vegyes savanyúság) mellé. A mintegy 10-15 perces frissítés végén még megiszok egy pohár szörpöt, aztán nekivágok Dömös főutcájának, ahol egy ódivatú kilométerkövet fotózhatok. Ez után balra felfelé tart a jelzés -- sajnos az önkormányzat a régi temető köré az igazolófüzetek elkészülte után kerítést építtetett, így némi kóválygással sikerült kijutni a faluból, és nekiindulni a Szakó-nyeregbe vezető rövid, de szép szinteket tartalmazó útnak. Körtvélyespusztánál nagyon szépen látszik, hogy hova megyünk, mondom is az érkező túratársaknak "bátorítás" gyanánt. Kristófcsik Ottó erdész kopjafájánál megállok egy picit (Üdv az erdésznek!), megadni a kellő tiszteletet, majd egyedül indulok tovább.
Nem sokkal később egy bozótost követően fától-fáig, meredek emelkedőn kapaszkodhatunk fölfelé -- ez inkább meredek, mint hosszú szakasza a túrának, szerencsére hamarosan a Szakó-nyeregnél és az ep-nál liheghetünk (egy picit). Innen szinte már becsukott szemmel is feljutnék Dobogókőre, persze nem csukom be a szememet, mert a táj, az őszi erdő csodálatos arcát mutatja, készül egy pár fotó is.

Dobogókőre felérve frissnek érzem magam, (no meg Bubu babatávos megjegyzése is piszkálja a csőrömet) a banánt átvéve megkérdezem, hogy át lehet-e nevezni az 50-es távra? A válasz igen, az anyagiakra rákérdezve a válasz annyi, hogy "köszönjük, hogy itt vagy" --Köszönöm, hogy itt lehetek, mondom, és gyorsan keresek egy tovább induló túratársat, vagy társaságot, merthogy nálam csak 35-ös itiner van, a túra további részének a leírásával nem rendelkezem.

Innen tehát Vaddinoékkal megyek tovább, egészen addig, ameddig vissza nem érünk a Pilisszántó mellett elkövetett "szorgalmi feladatból" az ominózus vasoszlopig (pechünkre visszafelől látszik rajta a jelzés...), ahol többen utolérnek minket. Innentől a "csanyapontig" több, apró, és erősen bosszantó elkavarás, útkeresés következik sajnos, immáron sötétben, de azért a Csévi-nyeregbe csak eljutunk épkézláb időben. Itt Röviden beszélgetek Megyeri Lacival, aztán ők elporoznak, én maradok egy másik csapat mellett, erős lámpámat kihasználva záróemberként.

Csapatunk szerencsére rendelkezik tapasztalt vezetővel, így nyugodtan, magabiztosan lépdelek a nyomukban, bár azt egyre inkább látom, hogy az idővel ha nem is nagyon, de gondok lehetnek... A P-P körtúra találkozásáig megmászunk néhány kisebb (meg néhány nagyobb) emelkedőt, majd a fenyves szélén gyönyörködhetünk Pilisvörösvár fényeiben. Innentől kezdve egyre erősebben halljuk az autók zaját, és nem túl meredek ereszkedést követően elérjük a parkolót, a sátrat -- nekem a célt. Nem hittem volna, hogy a két nappal korábbi Monoton Maraton 42km-e után ilyen jól fogom bírni az 50-es távot, de sikerült.

A célban némi adminisztrálás, majd az oklevél és a kitűző átvétele következik, meg egy szelet lekváros kenyér -- nem akarom megvárakoztatni azt a kedves túratársat, aki felajánlotta, hogy autóval bevisznek a Flóriánig. Így is lett, Laci is elsántikált az autóig, majd elindultunk hazafelé.

Röviden: Az útvonal nagyon szép, egy-két helyen lehetne jobban jelzett, vagy akár némi szalagozással megspékelt is. Az itiner (túl)részletes, néhol szájbarágós, azonban a méterben megadott távolságokkal főleg éjjel, sötétben nem sokat lehet kezdeni (lehetne lépéseket számlálni, de most számolunk, vagy túrázunk???).
Az itinernél maradva táv- és szintadatokat, valamint hosszmetszetet tartalmaz, szintidőre vonatkozó adatot viszont én nem találtam benne -- ezt egyébként is kellő rugalmassággal kezelik a szervezők. Az ellátás remek, a kitűző szép, úgyhogy itt is csak azt tudom mondani, hogy örülök, hogy résztvehettem ezen a túrán, és köszönöm mindenkinek, aki ezt lehetővé tette.