Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fóti Somlyó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fóti Somlyó. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. december 30., kedd

Több túra is tervbe volt véve decemberre, aztán úgy alakult, hogy ez az egy túra jött össze - és ez nem csak rajtam múlott, hiszen a jégtörés okozta döbbenetes károk több túra megrendezését is lehetetlenné tették.
Ezt a jégtörést ezen a túrán is lehetett látni, de kezdjük az elején :)
Halvány gondolatként motoszkált bennem, hogy az 50-es távot kéne megpróbálni, de aztán maradtam a rövidebb táv mellett, úgyhogy Szilasligetről, az autó lerakása után HÉV-vel utaztam a gödöllői rajthoz. Jegyet a BKK-s automatából pikk-pakk megvettem - utánam viszont vagy öt-hat jegyet akartak venni - nem, egyben nem lehet, úgyhogy darabonként végig kellett nyomkodni a kiválasztási folyamatot... No mindegy, majd alakul még az automata felhasználói felülete. (Az más kérdés, hogy jegyvizsgálóval Gödöllőig nem találkoztunk...)
Tehát Gödöllő... A parkban ismerősök állnak az asztalok túloldalán, gyorsan túlesek a nevezésen, aztán sikerül nem elfelejteni rajtbélyegzőt kérni Bubutól is, úgyhogy tényleg mehetek az utamra, ami eleinte Gödöllőn vezet keresztül. Szalagozás van, térkép szintén, úgyhogy tempósan érek ki a városból, hogy az M3 fölötti gyalogoshíd után hétvégi házas övezet következzen.
Itt az 50-es távnak van egy kitérője - papír, szalag van az elágazásnál, úgyhogy rövid tanakodás után mehet ki-ki tovább a megfelelő irányba.
Az első említésre méltó hely az Öreg-hegy - a kő felirata szerint Molly domb - az itteni adótornyot az autópályáról annyiszor láttam, most legalább megnézhetem közelről :-) Az emlékkő szép, a fák viszont nagyon szomorú képet mutatnak: a decemberi jégtörés komoly károkat okozott itt is.
Tovább a burkolatlan úton, térkép meg szalagok alapján könnyen követhető itt is az útvonal - aztán a Boncsok-hegy alatt sikerül majdnem elkavarni: a szalagozás ugyanis az ösvényről balra, esésvonal irányban vezet fel a csúcsra, ahogy mondani szokás, tökön-paszulyon keresztül.
Felírom a felírni valót :) és megyek tovább - szalagozást követve, itt-ott ismét a tök & bab elven kijelölt útvonalon.
Szerencsére ez nem tart sokáig, és ismét a gyümölcsöskertek mellett vezető útra érünk, aztán érkezik a P+ illetve a P- jelzés, amin megcélozzuk a Margita csúcsát.
Itt egy nevet kell felírni a lapra - be van csomagolva a fából készült emlékmű, de a név azért olvasható. Évekkel korábban már jártam erre, akkor megpróbáltam utánakeresni a szomorú eseménynek, aminek emlékét itt láthatjuk, de nem nagyon sikerült :(
Robogok tovább a P- jelzésen, egy elágazásban úgy szólnak utánam, hogy rossz irányba megyek - és tényleg, ott lengedez a másik út fölött a szalag, pár méterrel később. A térképre nézve tényleg nem örültem volna, ha a P-S- pároson letrappolok a hegyről :-)
A Bódis-hegynél egy fára van felfestve a kód, fotó, felír, biztos, ami biztos.
Veresegyházra igyekezve lefelé gyorsabb tempóra kapcsolok, szalag a település széléig van, utána... szóval erősen hiányos.
A leírásban utcanevek szerepelnek, kis segítséggel a játszótér felé az éles letérés is jól megtippelhető, úgyhogy sikerül a lakott területen minimális bizonytalansággal átkelni. (Mint köztudomású, a túrázó legkönnyebben lakott területen téved el. Erdőben, mezőn, "világ vége előtt kettővel" jóval nehezebb elkavarást produkálni. Legalább is szerintem :-)
A Medveotthon felé vezető úton erdősáv jobbról - itt a sík terepen rákapcsolok, de azért egy-két fotót csak elkövetek, hiszen elég ritkán tévedek erre :)
Az erdősáv után ismét lakott terület, majd széles, poros útra fordulunk jobbra, amin naaagy teherautók hordják a földet - szerencsére csak egy pár porát kell rövid ideig nyelni, mert a vasúti árjáró előtt élesen balra mutatja a tábla az utat a Medveotthon felé.
Lovarda, szürkemarhák a másik oldalon, úgyhogy nem csak a macik miatt érdemes ide ellátogatni - de most ők a fontosak, hiszen a bejáratnál lesz a következő pont.
Az időjárásnak köszönhetően kellően rideg állagú csoki jár a pecsételés mellé, utána pedig lehet befáradni, és körbejárni a medvék kifutóját. Meg a farkasokét is, illetve a kilátót, ahol csak a hosszú távosoknak van pont, azt is útba ejtem Nagyondinnye kollégával, aztán jól megyünk egy kört, mert kijárat csak egy van nyitva - de legalább jól körüljárjuk a kifutókat :-P
Dinnye erős tempót diktál, nem esik jól, de nem hagy sokat panaszkodni, megyünk és kész. Olyan lendülettel robogunk, hogy a következő pontot (gázos jelzőoszlop) majdnem sikerül benézni - aztán ráeszmélünk, hogy a két oszlopsor közül a másik a miénk, a szalaggal megjelölt a hosszú távon indulóké - sebaj, felírom mindkettőnél amit kell.
Olyan tempóban robogunk a vasút melletti földúton, hogy majdnem sikerül túlmenni a Fóti Somlyó felé mutató balos letérésen, de aztán sikerül korrigálni.
Szóval irány a Somlyó - pontosabban csak a lába, ugyanis jól megkerüljük, és ÉNY helyett DNY felől, a jól ismert tanösvényen kapaszkodunk fel rá. Előtte persze Fótfürdőnél megválaszolunk egy trükkös kérdést, mert a fene sem számolta, hogy hány jelzés volt látható...
A csúcson újabb fotó meg jegyzetelés, aztán a gerincen tartom a tempót egy nagyobb csoporttal egészen Mogyoródig.
Itt a cukrászdában a "szokásos" fogadtatás: pecsételés, sütemény+tea, és ahogy eddig sokszor, sütiből saját kontómra duplázok - bár más csapat, de a sütemények semmivel sem lettek rosszabbak :)

A cukrászda után Petamival vágok neki az emelkedő aszfaltnak - picit sajog a térdem, de talán fogom bírni a tempót; hiába, a hideget nem szereti a futóművem :(
Az autópálya fölötti híd után elindulunk a Hangulat utcán egy kósza szalag miatt, aztán gyorsan kiderül (utánunk szólnak) hogy balra lefelé kellene menni... A rossz helyen lévő szalagot leszedem, átkötöm a jó irányhoz, és megyek a többiek után.
Egy távoli fotó erejéig megállok, aztán lassan, de biztosan felcaplatok a szebb napokat látott kilátóhoz. A kérdésre megtalálom a választ, felírom, és rövid szusszanás után megyek tovább - sietni kéne, mert így még a négyes átlag sem lesz meg, de a térdem, pláne lefelé nem szeretne gyorsan mozogni. Ennek ellenére "csakazértis" gyorsítok,úgy legalább rövidebb ideig fáj.
Aztán a jégtörés okozta károkat nézegetve lelassulok - ki tudja, meddig fogják ezek a fák-bokrok viselni a nyomait...
Egy trükkös szalagozott bozótharcos ösvény is emiatt került az útvonalba - kivezet a bedőlt fáktól járhatatlan földútról a szántóföld szélére - nofene, azért még bőven van gyalogolni való... Ráadásul beton meg aszfalt. Mindegy, megpróbálok belehúzni, és csak arra figyelni, hogy haladjak, nem pedig a sajgó térdemre - az ráér később is.

A célba a GPS szerint 7 óra 46 perc alatt megtett 34km után érkezek meg, átveszem a díjazást, váltok néhány szót a pihengető ismerősökkel, aztán irány az autó, és indulás haza.

Mondhatni szokás szerint kellemes, a terület adottságait figyelembe véve jól összerakott, és kellően izmos gyaloglat lett idén is ez a változó útvonalú túra. Ha a térdem nem rendetlenkedik, akkor végig nagyon élveztem volna, így viszont a vége picit nyögvenyelősre sikeredett - de ez legyen az én gondom, ha jövőre is megrendezik ezt a túrát, akkor természetesen ott lesz a helye a naptáramban.



Track: Track_FOTISOMLYO_2014_szurt.gdb




2013. december 31., kedd
Utolsó előtti rendezés... Nem jó ezt olvasni, hallani egy ilyen jó kis túrával kapcsolatban - de meg kell érteni a rendezőket is... Mindegy, kora reggeli vonatozásra kellett készülnöm, hiszen idén a két évvel ezelőtti útvonalon, de ellenkező irányban rendezték ezt a túrát. Két vonat között lehetett választani, megcéloztam a korábbit - sikerült :-)
Az állomáson jó néhány ismerős várja  a vonatot, így beszélgetéssel ütöm el az időt - Ez is nagyszerű a teljesítménytúrázásban: kortól, nemtől, felkészültségtől, mindentől függetlenül segít kapcsolatokat, közösséget építeni - a sport jellegű kikapcsolódás mellett. A csevegés folytatódik a vonaton is, így aztán hipp-hopp, szállhatunk is le Alsógödön.
Sokan érkezünk, de a profi rendezőknek hála gyorsan megy a nevezés és a rajtoltatás: az előbbi több asztalnál párhuzamosan, hiszen az tart jóval tovább.
Álmos, ködös reggel, rövid volt a vonaton töltött idő ahhoz, hogy picit felmelegedjek, úgyhogy gyorsan belenézek az itinerbe: negyedik utca jobbra, majd második balra, a település szélén villanyoszlop, felírós pont, majd gyors gyaloglásra váltok, mert bár tél az nincs, de hűvös az azért van.
Jelzés, szalag, ahogy kell, a villanyoszlop is megvan, megyek tovább, és közben azon gondolkodom, hogy most még aránylag kényelmes a laza talaj, de milyen lesz majd a mezőny végének...?
Szántóföld, erdő - és köd.- az M2 fölötti felüljárón látszik, hogy mekkora... Olyan randa késő őszi búslakodós.
A felüljáró után ismét erdő, kidőlt fa, és halmokban álló kábelszigetelés - bezzeg ha egy túra rendezője véletlenül kint hagy 2-3 szalagot... No mindegy, messze van még a cél, és tenni nem sokat tudunk - ha az, akinek a feladata lenne, nem teszi a dolgát.
Szántóföld és erdő váltakozik, a köd marad, egy kis aszfalt beiktatásával így érek a következő ponthoz - szintén felírós, ahogy ezen a túrán szokás, aztán következik a Fóti Somlyó megmászása...
Beszélgetve, meg "rutinból" gyalogolva szépen le tud menni az ember a térképről - itt nekünk is sikerült: a régi Z- jelzést követve - ráadásul ahol régen meredeken fölfelé indult a jelzés, azt is benéztük, és bő 500m után tűnt fel, hogy nincs jelzés, és ami fontosabb, hogy szalag sincs. Hátra arc, GPS-t nézve sikerül megtalálni az egykor volt elágazást, ahol a régi jelzés fölfelé indul...
Irány fölfelé, aztán a jobbról érkező ösvényen ott a jelzés - a Somlyó északi oldal pont szerencsére jóval feljebb van, nem marad ki.
Az először 2010-ben megörökített kidőlt fa is megvan, érdekes látni, hogy hogyan változik évről évre.egy ilyen szándékosan ott hagyott holtfa. Mondjuk az elnevezés is érdekes, hiszen fának valóban holt, de egy egészséges erdőnek talán ez a leggazdagabb, legváltozatosabb élőhelye.
A csúcskőnél is felírós pont van - a szemből érkezők diktálják a számot, de mi nem adjuk fel, és elsétálunk a csúcskőig - egyik kolléga valami pálinkát hiányol - rákérdezek, hogy kér-e? Kér. Akkor koccintunk - egyrészt a csúcs elérése okán, másrészt meg azért, mert ez most születésnapi túrának sikeredett :-) A tíz éves ágyas szilva kellemesen dob a hangulaton, meg persze az is, hogy egy bucka kipipálva :-)
A parkolónál újabb pont, a bélyegzés mellé műzliszelet vagy csokimikulás választható, mielőtt ismét elindulnánk fölfelé.
Az ismerős padnál megállok, no nem azért, mert le akarok ülni, hanem megválaszolni az igazolólapon lévő kérdést, aztán robogás tovább - közeledik Mogyoród, ahol remélem, hogy idén is fincsi süteményt kapunk :)
Előbb persze  kerül egyet a Z4 jelzés: kikerüli az új focipályát. Végül is jogos: ami nem megy, azt kell gyakorolni,és ahhoz meg sok focipálya kell. Nagyon sok :-P
Az ismerős híd után betérek a cukrászdába, egy süti meg egy pohár tea jár - saját zsebre kérek egy másik sütit is, hogy ne kelljen kétszer sorakozni. Közben szabadul fel ülőhely is, úgyhogy gyorsan lehuppanok, fincsi süti, meleg tea, pihi...
Nagyjából 20km van mögöttem, és 13 körül előttem, idővel jól állok, úgyhogy csak kényelmesen - és különben is, célzárás van, nem szintidő, addig meg bőven beérek.
A süteményezés után elindulok, aztán visszamegyek a botokért - hiába, öregszem :-) Szerencsére az emelkedőn ezt nem veszem észre, kis park balra, felüljáró, aztán egy lekerített terület miatt balra lemegyünk, hogy a völgyecske túloldalán fölkapaszkodva vegyük célba a megdöbbentően leromlott állapotú Gyertyános kilátót... Pár év, és körbekerítik, hogy életveszélyes?!
Meglátok egy piros "M" betűt az egyik fán - hirtelen nem tudom hova tenni az egyedi jelzést (A Budai hg.-ben a Meteor túra jelzése is ez), aztán leesik a tantusz, hogy a Margita is M-mel kezdődik. Rejtvénynek viszont jó lenne  :-)
A szőlőskerten át lehet vágni, így nem kell nagy kerülőt tenni (köszönjük!) a szántóföld csücskéig, ahol egynyomos ösvény következik - nem gond, nincs nagy forgalom :-)
A HÉV vágánya alatt "aluljárunk", aztán jön a (majdnem) utolsó emelkedő a Szár-hegyre - újabb pont. Lefelé haladva "hiányzik" az erdő, de ez az élet, meg az erdőművelés rendje - ami vágásérett, azt idővel ki fogják vágni, hogy új, fiatal erdő váltsa fel.
A mogyoródi bekötőútnál igencsak magas a korlát, de leküzdjük - hogy aztán a hosszú egyenes irtásban hullámvasutazzunk az M31 felüljáróján átvezető aszfaltcsíkig, de előtte még pici saraskodás jön a gázvezeték nyomvonalát keresztezve.
A trükkös rész a felüljáró túlsó végén következik: dupla szalagkorlát, jó magas, úgyhogy picit odébb mászok át rajta, és a túloldalon óvatoskodok vissza a rézsűn levezető lépcsőig - nem lenne jó a szúrós akáccal kiszaggatni a kabátomat.
A lejtő után már "csak" be kell gyalogolni Gödöllőre - a vadaspark mellett azért meg-meg állok fotózni, úgyhogy erősen belassulok, de megéri, hiszen ritkán járok erre...
Az Erzsébet-parkban sem rohanok, és nem csak azért, mert lépcsőt kell számolni a következő ponton :-)
A hármas úton átkelve aztán tempót váltok, jó lenne 7 órán belül beérni... Aszfaltos járda, távolban feltűnik az állomás, meg a királyi váró, a túra célja - 6:65 a vége, nagyjából 5km/ó átlaggal... Nem siettem :-)
A célban átveszem az előkészített díjazást, aztán megváltom a jegyet a Keletiig, és az érkező vonattal elindulok haza.

Profi rendezők, évente változó útvonal néhány fix ponttal évzárásként - ez volt eddig ez a túra - kár érte... Persze titkon remélem, hogy 2014-ben mégsem az utolsó rendezés lesz, hiszen 2015 még oly messze van :-)


Track:  Track_FOTI_SOMLYO_2013_szurt.gdb





2012. december 31., hétfő

Lassan szokásos évzáró túrának is tekinthetem ezt a gyaloglatot, még akkor is, ha az útvonala évről évre változik, ráadásul az idei picit jubileum is: ez volt ugyanis a 200. teljesítménytúrám, de kezdjük az elején :-)
Idén ismét körtúraként rendezték, szilasligeti rajttal/céllal, úgyhogy az autós megközelítést részesítettem előnyben.
Előnevezésre itt is lehetőséget biztosítottak a rendezők, így a rajtban már kitöltött igazolólap várt.
A rajtidő vége előtt öt perccel indultam, ekkorra gyakorlatilag el is fogyott a 400 darab leírás, amivel a rendezők készültek, hiába, príma túraidő nézett ki erre a napra.
Ismerve a rendezőket, tudtam, hogy a pontos útvonalkövetéshez szükséges és elégséges szalagozásra és leírásra lehet számítani, de azért előtte alaposan tanulmányoztam a túra weboldalán elérhető térképet, illetve leírást is, úgyhogy menet közben csak a kérdések megválaszolásakor kellett előszedni a papírt.
A Közösségi háztól balra kerülve indult a túra, itt két futóval szaporázzuk picit a lépéseket a hűvös (na ja, milyen legyen télen?) időben. 
Szilasligetről kényelmesen emelkedő aszfalton vezet ki a S- jelzés, majd szőlőskertek közé ér, hogy aztán balra kikerülje a Hungaroring betonkerítéssel elzárt területét. Itt látszik, hogy lehet ötletesen is "falfirkálni"...
Az első ponthoz, egy igencsak eldugott helyen lévő képesfához szalagok mutatják a letérést, itt azért van, akinek úgy kell szólni, hogy jöjjön, és nézze meg, írja fel... Pedig tényleg jól volt szalagozva.
A képesfa után, ahogy a leírás is mondja, balra tartó földút kerül a talpunk alá - egy elágazásban jobbra ott a feszület, szemből, illetve jobbra meg sűrűn rakott kék szalagok lengedeznek az út mentén. No, az nem nekünk van kirakva... Egy futót visszakiabálunk, mert itt bizony jobbra kell fordulni - ő meg elrobogott (volna...) egyenesen.
Az út mellett egy tábla: 6 km - ez is a kék szalagozáshoz tartozik, mint ahogy 1km-rel később a nem túl meglepő "7 km" feliratú társa is :-)
Erdősávban haladunk tovább, a balra térő kék szalagozástól búcsút veszünk (itt a balra mutató nyilacskás táblát reméljük senki nem vette figyelembe...), majd érkezik a következő pont - ami mellett én is majdnem elrobogtam...
Pedig ott a szalag a jelzések alatt/fölött :-) Más is visszasétál, hogy felírja, amit fel kell... Hiába, el vagyunk kényelmesedve a sok "emberes" pontokkal rendezett túrától.
Távvezeték alatt járunk, majd zártkertek jönnek, kis házikókkal - majdnem a teljes utca "Eladó"... Érdekes, mit ne mondjak.
Némi kanyargás után lejtősre vált az út, növekszik a zaj - közeledek az autópályához.
Az ismerős hídon - szigorúan a szalagkorlát mögötti járdán, hiszen az van a leírásban - átkelek a ritkás forgalmú dupla aszfaltcsík fölött: szemben a következő kérdésre a válasz - mármint az a felirat, aminek a színét kell a lapon megjelölni :-) Megteszem, aztán a szalagozást követem a szántóföld szélén, a bőségesen szemetes füves részen... No igen, ezt teszi a magyar "civilizáció" közelsége...
Itt elkezd rendetlenkedni a gyomrom, igyekszem tehát gyorsan Fótra érni - sikerül is, pláne, hogy vizuálisan nem igazán megnyerő ez a szakasz.
Fóton a parkban a Vörösmarty emlékműnél kell felírni valamit, gyorsan meg is teszem, a templomot is lefotózom néhányszor...
A táv harmada van meg, időben kevesebb,. mint két óra, úgyhogy jól állok.
Zsuzsa érkezik balról "versenyen kívül" jár erre, üdvözöljük egymást, meg BUÉK, aztán megyek tovább én is.
Lovarda, patakpart (a patak BAL partján haladó földút...), majd pici emelkedő, és a Vörösmarty kunyhónál járok - gyorsan megörökítem, aztán pár lépés még, és a Fáy présház mellett kapom az első bélyegzést az igazolólapra.
Bár még nincs dél, de a zárva lévő étterem mellékhelyiségét igénybe lehet venni - sajnos a túrógombóchoz még túl korán volt... Kellett nekem ennyire rohanni idáig :-D
Az aszfalton lefelé ismét egyedül bandukolok, az ismerős kanyarnál automatikusan tartok jobbra, mint ahogy az utolsó házat elhagyva, a jobbra látható védett terület tábla felé is, az avarral fedett keskeny ösvényre. No, azért ide elkélt volna egy-két szalag - jut eszembe az egyik korábbi Fóti Somlyó túra, amikor Ágotáék itt érkeztek szemből, mert ezt a leágazást szépen elnézték.
Első nagyobb emelkedője a túrának, itt azért hasznát veszem a botoknak, és egy menetben fel is érek a csúcs közelébe.
Rövid kitérő balra, a csúcskőhöz, a válasz számomra egyértelmű, úgyhogy gyorsan tovább is indulok.
Az évekkel korábbi családi kiránduláson látott két, kidőlt fa még megvan, bár alaposan megviselt állapotban.
A kilátóponthoz kanyarodik a jelzett út - a ködös időjárás miatt nem nagyon érdemes nézelődni, úgyhogy megyek is tovább az Öreg-hegy felé.



Itt az eligazító tábla mellett a pad is hirdeti, hogy hol járunk - hiába, ez az internet korszaka :-) Még sok ilyen helyi közösségre lenne szükség...
Korábbi Fóti Somlyó túráról ismerős útvonalon sétálok le Mogyoródra - a kutyakiképző pálya túlsó sarkánál balra felfelé kell picit tartani, mint némi szalagkeresgélés és leírás-értelmezés után kiderült :-)
Leérve a központba a túra egyik "fénypontja" következett, a Gombai cukrászda - sajnos idén utóljára, hiszen jövőre már a váci Főtér közönségének az életét fogják megédesíteni finomságaikkal :-(
Nekünk minden esetre egy ribizlis-rizses szelet és egy nagy pohár tea édesíti a napunkat itt a túra rendezőinek a jóvoltából - én duplázok egy krémessel meg egy presszókávéval. Nagyon finom minden, kár, hogy jövőre Vácra (vagy Veresegyházra) kell zarándokolni ezekért a csodákért. A frissülés után aszfaltos emelkedő, híd az M3-as fölött, zártkertek, villanypásztorral körbevett legelő harántolása következik. Szerencsére sem terelőkutya, sem felajzott bika nincs a legelőn, úgyhogy ott is kényelmesen sétálhatok :)
A Gyertyános kilátóhoz nagy kunkor után vezet a meredek ösvény - picit csúszik,d e szerencsére csak azért, mert fagyos a talaj... Belegondolok abba, hogy sáros, vagy havas időben milyen lenne... Brrr.
Emléktábla megvan, a feltett kérdésre a válasz is, gyorsan elindulok tovább, mert a kilátó melletti tisztáson három autóval nagy főzőcske (bőséges füsttel) zajlik.
Később egy túratárssal beszélgetve alaposan belassulok - meg is fájdul a jobb térdem... Utolérjük Ágotáékat, neki meg a  bokája rendetlenkedik... No, szépen vagyunk. Egy laza 30-as séta is kifog rajtunk... :-D A következő pont előtt elköszönök tőlük, és megpróbálom a gyorsabb tempót - hátha... És tényleg segít, a célig csak picit érzem eztán a térdemet.
Itt egy szakaszon jeges az út, szerencsére oldalt a füvön lehet simán haladni, a szalagozással jelzett letérésig.
Pici "tökön-paszulyon keresztül" szakasz az aszfaltcsík keresztezéséig - magas a szalagkorlát, de azárt sikeresen átvergődik rajta mindenki...
Itt a 3-as út mellett kanyarog az ösvény egy darabon, majd kiérünk a Szár-hegy alá... Hoppá, amikor legutóbb erre jártam, itt erdő volt... Rendben, hogy vágásérett erdő, meg erdőművelés,de azért látványnak elég durva. Remélem, hogy pár éven belül újratelepítik ezt a részt is.


A csúcs közelében lévő ponton a matrica elfogyott, zsírkrétával írom fel a megadott számot a papíromra. A túloldalon lefelé szintén "hiányzik" az erdő, az irtás szélén, meredeken ereszkedünk lefelé...
Aztán még egy kevés normális út, majd egy durva, de rövid emelkedő.. és számtóföldbe torkollik a szalagozás... Innen a szántó szélén, a HÉV töltés melletti dzsindzsásban, a korábban említett "tökön-paszulyon keresztül" (meg néhány mély árkon is...) jutunk előre a cél felé.
Szilasligetre beérve átmegyek a vágányok alatti alagúton, a részben kiürült alkalmi parkolón keresztül sétálva érek be a célba.
Gyors adminisztráció, kitűző, emléklap, gratuláció, aztán irány haza.

Jó kis túra ez a Fóti Somlyó, talán az évről évre változó, de néhány pontot fixen tartalmazó útvonal okán is - a rendezők profi munkája mellett, természetesen. Nincs agyonszalagozva, agyonjelölve az útvonal, csak pont annyira, hogy a leírással és térképpel együtt kellemes fizikai és szellemi tréning legyen így év végén.


2011. december 31., szombat

Ismét eltelt egy év, és túl a karácsonyi- és egyéb ünnepléseken, de még a naptári év vége előtt ismét a Fóti Somlyóra készültem. A túra útvonalában két dolog biztos: az egyik a mogyoródi Gombai cukrászda, a másik meg a Fóti Somlyó csúcsa, érintve a Fáy présházat.
Nem véletlenül említettem a  naptári évet, hiszen ha jól megnézem, több, mint egy hónap túramentes időszak után következett ez a séta,  egy héttel a 2012-es BUÉK előtt, így akár a 2012-es túraév előrehozott kezdésének is nevezhetném...
Reggel picit hamarabb érek a Keletibe, mint számítottam, ennek ellenére már csak integetni tudok az épp induló vonatnak, de sebaj, már érkezik a következő - felszállok, majd egy túratárs is érkezik, úgyhogy beszélgetve gyorsan eltelik az idő Gödöllőig.
A királyi váró csodaszép, picit "tájidegennek" tűnik a sok-sok túrázó, aki nevezés előtt-után nézelődik. Én is körbejárom a helyiségeket, és megfogadom, hogy ide családdal is el fogok jönni.
Persze túrázni jöttem, úgyhogy a nézelődés után elindulok a csendes városban, először keresztül egy parkon, majd a királyi kastély bejáratához teszek egy rövid kitérőt: itt az első EP: felírom a postaládáról azt, amit kell, és indulok tovább.
A kerítés sarkán lévő érdekes tornyocska fotózásra csábít, de aztán indulok tovább - meg kell nézni, mit tudok kihozni magamból: ezt a túrát ugyanis sietősre terveztem: jövőre öt és feles átlagokat kell produkálni :)
Át a régi hármas úton, majd újabb sétány, hogy aztán kiérve a városból az autópálya (M31) feletti hídra kapaszkodhassunk fel. Az időjárás inkább késő őszi, mint december végi, a pályán enyhe a forgalom.
A túloldalon újabb felírni való, majd balra, az autópályával nagyjából párhuzamos, kényelmesen járható földút következik. Gödöllői dombság, tehát hullámzunk le meg föl... Itt az első lejtőnél rám talál a kocoghatnékom, úgyhogy kényelmes kocogásra váltok - most ez esik jól.
Aztán némi kanyargás a fiatal fák között egy ösvényen, majd a Mogyoród felé vezető aszfaltcsíkot keresztezzük. Érkezik a Z- jelzés (eddig a Mária-utat követte a túra), hogy aztán a Szár-hegy aljában el is hagyjon minket, hiszen nekünk a S3-at kell követni.
A Szár-hegyen zsírkrétás/számfelírós pont, túratársak tanakodnak, hogy merre-hogyan - pedig szerintem teljesen egyértelmű a leírás, és persze a szalagozás is tökéletes, úgyhogy robogok tovább, a kellemes lefelét ismét megkocogva. Szalagok itt is korrekten mutatják, hogy merre van az arra, úgyhogy az itinert szinte nem is kell előszedni.
Alagúton át a HÉV töltése alatt, majd a szőlőbirtokot szépen körbekerüljük, miközben a ring felől motorzajt hoz a szél.
A Gyertyános felé vezető szakaszon ismerős jön szembe - ő csak eddig jött, eddig is tervezte -  BUÉK, mondom, hozzátéve, hogy egy hét múlva :-)
A gyertyánosi kilátóba most nem lehet felmenni, szerencsére a kérdés lentről is pontosan megválaszolható. A lefelé picit csúszik, de messze nem annyira, mintha letaposott jeges hó lenne a talpam alatt. Botot nem hoztam, pedig lehet, hogy jó lett volna, no mindegy. Ismerős környék, az egy szál, a pár centis fűből kiemelkedő gazra kötött szalag mutatja, hogy hol kell balra térni, aztán Mogyoród, M3-as híd, kellemes kis utcán lefelé, és végre feltűnik a Gombai cukrászda, ahol hagyományosan tea és sütemény várja a megfáradt túrázókat - a bélyegzés mellé.
A sütit elfogyasztom, leöblítem a teával, és indulok is tovább, hiszen a felénél sem tartok...
A településről kifelé a meredek aszfalton erős tempó nem tetszik a térdemnek, úgyhogy megállok egy picit - a pihenés segít, robogok tovább, aztán nyílt terep, egy farm jobbról, aztán hipp-hopp,
Fót széle - az Öreg-hegy, pihenőhely pont mellett meg majdnem elrohantam :)
Szerencsére nem, az utcanév is megvan, innen kényelmesen lecsorgok a Fáy-présház melletti parkolóhoz, ahol két mandarint kapok ellátmányként - egy darabig nem a szalagot, hanem a mandarinhéj-jelzést kell követni :-(
A Somlyó csúcsára felkapaszkodó ösvényre térés előtt szemből jönnek ismerősök - kicsit túlóráztak :-) Az emelkedő szuszogósan megy - itt is jó lenne a bot - aztán a csúcskőnél gyorsan felírom a választ, és indulok visszafelé - valaki utánam szól, hogy tényleg arra? Persze, le is van írva :-) Az ok egyszerű: a csúcsról ÉNY felé levezető ösvényt lezárták, arra tehát nem szabad menni.
 Ezen a részen  családdal is jártunk, a két kidöntött fa, aminél megálltunk, az is  megvan, majd prímán szalagozott visszafordító balra, a hegy északi oldalára. Természetesen pont is van, matricával, számmal. Ragasztok, számot írok, aztán tovább, lefelé.
Neákiház, majd Fót-Csomád műút, jelentős forgalommal, de azért sikerül átkelni rajta, aztán a vasúton is...
A mező szélén haladó földút sáros. Nem kicsit, bár volt már durvább sár is az életemben, de most ez nem tetszik, úgyhogy néhány összetettebb mondatban megemlékeztem a rendezőkről - csak úgy magamban :-)
Vegyes hulladékkal szegélyezett út, majd erdő, aszfalt, szalagozott letérés jobbra, és némi emelkedőcske. Az előttünk "magasodó" puklit szerencsére nem kell megmászni - tökön-paszulyon keresztül lehetne csak, kárpótlásképp kapok egy pici csepergő eső jellegű csapadékot.
A buckán átkelve újabb önkiszolgáló ep, majd szigorúan a szalagozást, illetve a jelzéseket követve ki az aszfaltra, ami az iszaplerakóig visz.
 Igen, iszaplerakó, nem parfüméria, de azért annyira nem vészes, bár az aszfaltról jobbra térő, irtásban haladó földút friss levegője azért sokkal-sokkal kellemesebb :-) Sajnos az egykori erdőt itt teljesen tarra vágták - nem túl emlékezetes rész, na.
Elágazás, balra fölfelé, távvezeték, hullámvasutazó, szántó és erdő... No meg egyre több szemét az erdei utak mellett - közeledik a lakott terület :-(
Aztán jó néhány kanyar után végre feltűnnek Göd szélső házai - itt még egy kérdésre válaszolok, aztán szaporán a cél felé veszem az irányt.

Amilyen szép és kellemes volt a rajt helyszíne... A célnak kijelölt kocsma nagyon nem az. Tömeg, füst, kaotikus érkeztetés. Amilyen gyorsan csak lehet, átveszem a díjazást, a kapott bónt beváltom egy pohár rostos gyümölcslére, majd menekülök kifelé a füstös helyiségből.

A vonatig van még időm, veszek némi rágcsálni valót, majd a picit késve érkező vonattal elindulok haza.
A szervezés -a cél kiválasztásától eltekintve- szokásosan jó, príma szalagozás, nagyon jól követhető leírással. A karácsonyi töltött káposzta- és bejgli ledolgozására príma alkalom, ráadásul soha sem unalmas a változó útvonalból adódóan. A cukrászda sütije meg -így, az ünnepi sütemény- és édesség-túladagolás után is- csoda finom.