Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Budapest terep félmaraton. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Budapest terep félmaraton. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. július 26., szombat
Nem csak a technikai póló motivált, hogy időben nevezzek erre a futásra, hanem az eddigi két teljesítés felemás emléke: egy nagyon kellemes élmény, meg egy bokakimenős, célban nem igazán őszinte mosolyos másik.
Szóval időben neveztem, aztán beszereztem életem első igazi futócipőjét, mert érzem, hogy kéne a túrákon kívül is mozogni, ha nem akarok vénségemre teljesen eltunyulni :-D és vártam a rendezvény napját.
Nem bízva a véletlenre (meg a tömegközlekedésre) a rajtba érkezésemet autóval megyek - parkoló van, gyorsan felveszem a rajtszámot meg a dugókát, pici bemelegítés, aztán rajt.
Virágos-nyeregig igyekszem együtt menni a mezőnnyel - ez nagyjából sikerül is, mivel azt tervezem, hogy a S- kellemetlen szűk, bokagyötrő szakaszán inkább gyalogolok (meg félreállok a futók elől).
Aztán persze máshogy alakul, futók jönnek, és "húznak magukkal" - a tempó nekem is kényelmes, úgyhogy szépen, ütemesen haladunk a "mini" letéréséig.
Itt megállok egy picit, többiek el, én belesétálósan tovább. Aztán újabb "vonat" érkezik, megyek velük. A Kötők padjánál szigorúan gyaloglásra váltva, mert... Az itt előadott "műsorszámot" nem kéne megismételni...
Ahol a S- jelzés a Kálvária alatt jobbra tér(ne), ott mindenki egyenesen - utólag mondják, hogy ott volt a szalag - szánom, bánom, nekem sikerült az évek alatt berögzült vonalon követni a jelzést. Távban pár méter a különbség, majd valamikor megnézem, hova van mostanság festve a S-.
A Jegenye-völgybe lefelé szigorúan gyaloglásra váltok, kényelemes a cipellő, de a bokámra vigyázni kell. Lent órát nézek, számolok, kocogósan veszem a jól ismert sétányt a benzinkútig, aztán az emelkedőt is igyekszem tempósan legyűrni, igaz nem futva/kocogva, hanem a jól bevált botozós-gyaloglós módszerrel.
Már fent, a S- K- közötti szalagozott szakaszon tempós gyaloglásra váltok (tudom, terepfutó rendezvény, de túrázóként a "szintidőbe belefér" az erősebb), kényelmes két órán belüli idővel érek a Zsíros-hegyen lévő frissítőpontra.
A kínálat bőséges, a "májkrémes falatok, paradicsom" párost ismétlem néhányszor, aztán kapok egy palack izót, azt kortyolgatva indulok tovább.
A 3 óra úgy sem lesz meg, úgyhogy nyugodt, de tempós menetelés következik a Remete-hegyig. A meredek, sziklás ereszkedés lassan megy - szokni kell ezt a cipellőt még...
A Remete-szurdok végén a Budai Tájak rövid távjának van etetőpontja - szokás szerint dinnyével - nem akarom megsérteni :) a pont őrét, úgyhogy engedek a szívélyes kínálásnak, a csak elrohanó futók becsületét is megmentendő :-) fogyasztok a dinnyéből.
Aztán megyek tovább, hiszen az óra ketyeg, és az aszfalt amúgy sem a kedvencem, úgyhogy hamar túl kéne lenni rajta.
Ha hamar nem is, de csak végére érek, szalag, térkép, meg emlékek alapján "rutinosan" fordulok jobbra a Francia iskolánál, illetve balra az utca végén, ahol az utolsó lejtő után feltűnik a cél.
A célban dugok :) átveszem az oklevelet, a pólót, aztán megyek dinnyézni, pihenni, utána meg majdnem haza - ugyanis a Budapest kupa füzetemmel azért visszaballagok, ha már elhoztam, kérek bele egy bélyegzést :)

Jövőre? Remélem, hogy a FB-on írt fél mondat ellenére ismét jöhetek, jöhetünk - nem hiszem, hogy egy-két jó helyen elsütött kérésre ne lenne elég segítő az előkészületekhez, rendezéshez, no meg a pálya "lebontásához". Én szívesen beszállok az "asztal" túloldalán is, ha kell.

Track: Track_BP_TEREP_FELMARATON_2014_szurt.gdb




2013. július 31., szerda
Tavaly picit kicsúsztam a 3 órából - gyalogos túrázóként az utolsó hét kilométeren a bőséges szintidő sétálásra csábított - idén szerettem volna jobb időt menni, úgyhogy időben előneveztem, nevezési díjat utaltam... És bőszen figyeltem a meteorológiai előrejelzést, hogy jó lesz-e az idő.
Jó lett, nagyon is, így tikkadós kocogásra készülve érkeztem meg reggel a rajtba.
Jó néhány ismerős arc, átveszem a rajtcsomagot meg a dugókát, kimegyek a kocsihoz a botokért, aztán várom a rajtot, ami pontban nyolckor következik.
Az eleje jól megy, bár a magas fűben a tikkasztóan párás levegő azért nem esik jól, de arra gondolok, hogy az erdős részen remélhetőleg jobb lesz.
Menet közben állítom be a botokat, kényelmesen kocogva, bele-bele sétálva érek fel Virágos-nyereghez. Sokan elhúztak mellettem, nem gond, idő van bőven, nagyjából hozom a tavalyi tempómat, úgyhogy ha ugyanúgy fogom bírni, akkor nem lesz gond.
A K-S- elágazásnál egy rendező mutatja az utat, hogy merre, ugyanígy ott is, ahol a 8km-es táv balra megy. Közben gyorsabb, illetőleg hosszabb távon indult futókat engedek el, bele is sétálok itt ott, hiszen lesz még sok kényelmesebben futható szakasz.
Kötők padja, a sziklakibúváson átóvatoskodok, utána kocogósra fogom... Illetve fognám - a jobb bokám csúnyán megbicsaklik, gyorsan leülök az ösvény mellé - ez nagyon fáj... Barna érkezik, látja, hogy per pillanat nem vagyok jól, rá is kérdez, hogy megvárjon-e. Köszönöm, de menj csak tovább, majd összeszedem magam valahogy...
Bő öt és fél km-re vagyok a rajttól, úgyhogy inkább előre, mint vissza, aztán a solymári benzinkútnál buszra szállok... Erősen bicegve, botra támaszkodva tovább indulok.
Feladni vagy sem - ez jár a fejemben, meg folyamatosan számolom, hogy hol járok, mennyi van még előttem, hogy állok idővel, milyen átlag, mi lesz nehéz, ha végig akarok menni...
Lefelé nagyon nem jó. Milyen lesz így a Remete-szurdokba leereszkedni? Ki kéne szállni... Néhány túratárs megy el mellettem, ők is ezt javasolják a mozgásomat látva.
A Jegenye-völgyben kezdem jobban érezni magam - fél liter izó van nálam, harmada lecsusszan, osztok-szorzok, buszt nem látok sehol, megyek tovább. Legfeljebb a zsíros-hegyi ponton adom fel... Persze nagyon akarom ezt a teljesítést, idő nem számít, bő négyes átlaggal kell végigbicegni, és akkor megvan, úgyhogy gépiesen tolom fölfelé. Utolérek valakit, váltunk pár szót, egy darabig együtt megyünk, de nekem meg kell állni "pihenni"... A ponton már tudják, hogy jövök, és bár néhány perccel a kiírt pontzárás után érkezem, nagy biztatást kapok, ahogy a Muflon előtti köves emelkedőn megjelenek.
Jól esik a biztatás, és kell is, hiszen az a bő hét kilométer, ami hátra van, így az sem lesz könnyű, de már érzem, hogy menni fog - bár a Remete-szurdokba való leereszkedéstől azért tartok egy kicsit...
Lecserélem a közben kiürült izós palackomat egy másikra, alaposan meghúzom, mert már most tikkasztóan meleg van, és indulok tovább, pontosabban vissza felé, hiszen itt egy oda-vissza szakasz van az útvonalban.
Sokszor megállok, próbálok nem leülni, mert utána nagyon nehéz felállni, úgyhogy inkább lassan, egyenletesen, de  folyamatosan farigcsálom a célig hátra lévő távot - és nem gondolok másra, csak arra, hogy be kell érni...
A távvezeték nyiladékánál kezdődik a fekete leves: még ép bokával sem kellemes ez a keskeny köves szakasz - egy-két rosszabbul sikerült lépésnél sikerül "sorba szednem a szenteket", ahogy mondani szokás, de fog összeszorít, és megy tovább.
A szurdokba leereszkedni egyébként sem könnyű, de most... Húsz perc alatt azért sikerül. A szurdok alsó végénél a Budai tájak túra rövid távjának van a dinnyés pontja - bár másik rendezvény, de kínlódásomat látva megkínálnak egy szelet dinnyével - sajnos nem állok jól idővel, úgyhogy köszönettel lemondok róla.
Az aszfaltos szakasz most hosszú, nagyon kezd elegem lenni belőle - a végén még egy pici emelkedő, aztán csak lefelé...
Cél, bebicegek, bent már nem használhatom a botokat - nincs is kedvem rá, mert csúnyán feltörte mindkét kezemet, de az a legkevesebb... Az időm a nyomtatott lista alapján kerek 4:15, az oklevélre 4:15:08 kerül - mindegy, nem ez a lényeg, hanem az, hogy megcsináltam. Ez volt a 219. teljesített túrám, azt nem mondom, hogy a legküzdelmesebb teljesítés, de hogy bőven dobogós helyen van ebből a szempontból, az biztos.

Jövőre? Messze van még, egyelőre a következő hetek programját kell végiggondolnom. A bokám most jelzett másodszor, hogy vigyázzak rá - tudom, nagyon jól tudom, hogy harmadszor már nem lesz ilyen kegyes, úgyhogy tudomásul veszem, és szomorúan bár, de szigorú pihenés következik.


 Track: Track_BP_TEREP_FELMARATON_2013_szurt.gdb

2012. július 23., hétfő

 Terepfutás - sohasem próbáltam korábban, egy Monoton Félmaraton nevezhető tán ilyen jellegű teljesítésnek - a négy és fél órás szintidő, ha nem is fényképezős-nézelődős-sétálós, de "gyalogos" teljesítésre is lehetőséget kínált, így belevágtam.
A verseny előtti napokban folyamatosan az időjárást néztem, mert igaz ugyan, hogy nincs rossz idő, csak rosszul öltözött túrázó - ázó túrázó viszont nem szerettem volna lenni :-D Sikerült megúszni, sőt príma időnk lett egész napra, de ne rohanjunk ennyire előre.

A kötelező előnevezésnek hála a rajtszám felvétele gyorsan megvan, átmenetileg gazdát cserél egy dugóka és egy szép kerek összeg. Dugás. Csak hogy tiszta lappal induljunk :-D GPS bekapcsol, aztán ki: reggel mellényúltam az aksiknál, mert bár a töltőről frissen levett párost raktam bele, legalább az egyik úgy tűnik döglött, úgyhogy track az nem lesz :-( Gyülekező az udvaron, sok ismerős arc, néhányuknak még a nevét is fel bírom idézni :-D Hiába no, van azért átfedés a két "tábor" között.

Pontban 8-kor a rövid visszaszámlálás után elindulunk - laza tempóval előbb lefelé, majd a Hidegkúti úton átkelve kellemesen fölfelé - itt még aszfalton.  Az átkelést a verseny segítői biztosítják, megállítva egy rövid időre a forgalmat - köszönjük a türelmet az autósoknak és a buszon utazóknak egyaránt.
Híd, majd jobbra - visz a tömeg, persze alaposan megnéztem az erős papírra készült térképvázlatot, a földúton igyekszem elengedni a gyorsabbakat - én szintidőn belüli teljesítésért jöttem, így a tempós gyaloglás is elég lenne, de a francnak van most kedve sétálni :-D
Még nem jártam erre, így egy kis nézelődés is belefér, közben beállítom a botokat, és tempós gyaloglásra váltok - aztán hipp-hopp, Virágos-nyeregnél irányítanak minket a fonódó K-S- jelzésre, mintegy 22 perccel a rajt után.

A gyorsabbak persze bőven elhúztak, de azért nem vagyok egyedül, picit sétálok, aztán a K-S- elágazástól ismét kocogni kezdek. Jön még néhány gyorsabb résztvevő, őket elengedem, csak kényelmes, nem lihegős tempóban megyek a hullámvasutazó ösvényen.  Itt-ott a tavalyi K-100-ra emlékeztet az erdő: bőven van pára, ahol meg a szél borzolja fölöttünk a lombot, ott kapunk mutatóba a kora reggeli eső maradékából - de nem zavar, csak nagy eső ne jöjjön...

Az Alsó-Jegenye-völgybe lefelé tartó erdei úton pici sarat is taposhatunk, de lent már ismét príma a terep. Bedobok egy gélt, közben kiderül, hogy 10:15-kor zár a pont a Zsíros-hegyen, és kicsivel múlt 9 óra. No mindegy, nem lenne jó dolog a pontzárást lekésni, úgyhogy a benzinkút után a "nem-annyira-szeretem" emelkedőn rákapcsolok.

Az útvonalunk jobbra tér a S- jelzéssel együtt - picit morcos leszek: mégis benne van a S- kerek-hegyi kunkora?! Nem, nincs benne, szalagok mutatják a kényelmes átkötést a K- felé.  Marad a tempós gyaloglás, azért a pont előtt kocogósra fogom, és így 9:50 körül már kapom a kérdést, hogy mit kérek, víz, kóla...? A teljes kínálatot nem tudom felidézni :-) sajnos; szomjas vagyok, úgyhogy két pohár izotóniás ital lecsúszik, pici szusszanás még, és indulok tovább.

Van még hét km - és bő két és fél óra a szintidőből, úgyhogy kényelmes tempóban gyalogolok - ezt úgy érzem a teljesítménytúrázó előéletem hozza: nem kell sietni, szintidőn belül elég beérni.

A Remete-hegyról lefelé vezető meredek ösvény tetejénél egy srác fényképez, igyekszem szépen mosolyogni :-D A meredek ösvényt lefelé nem csípem - fölfelé jobb. Legalább is nekem, de azért erősen térdkímélő üzemmódra kapcsolva leérek a patakhoz, amin kényelmesen át lehet kelni. A túloldalon a széles sétaút kocogásra csábít, pláne, hogy osztok-szorzok, és ha a 3 óra nem biztos, de a 7km/ó átlag megcsíphető, úgyhogy gyors pillantás a térképre, utcaneveket memorizálom, és rákapcsolok - a templomig tudom mire számítsak, onnan meg remélem, hogy nem lesz durva :-D
Kék sáv, jelzés és a templom jobbra, én egyenesen tovább. Iskola balra, GSM-torony szembe, utcanév stimmel, bekanyarodok.
Angolul szól hozzám egy szemből érkező srác, biztat, mondja, hogy egyenesen, majd az utca végén balra - másodjára fel is fogom, mit és milyen nyelven mond :-D
Az utca végén tehát balra, kényelmesen lefelé - itt aztán igyekszem nem csak imitálni a futást, bejárat, tornaterem, asztal, cél, dugás. 3:02:51. A hetes átlag megvan, az a hármas ott elöl viszont nem tetszik, úgyhogy legközelebb jövök javítani :-D

Átveszem a pólót, az előtérben a "szokásos" kent kenyereken felül dinnye, gyümölcslé, kóla, izó a választék - szomjamat oltom, majd a dinnyéből csemegézek, amíg elkészül az oklevél. Átveszem az oklevelet, pecsételtetek a Budapest-kupa füzetbe, és utána irány haza.