Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Barlangtól barlangig. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Barlangtól barlangig. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. december 30., hétfő
Lassan hét éve, hogy ezzel a túrával elkezdtem a 2007-es túraévet, meg a teljesítménytúrázást, így aztán egyértelmű volt, hogy idén is ott leszek - annak ellenére, hogy idő közben az év elejéről az év végére került ez a kellemes séta.
Igyekeztem korán a rajtba érni, és úgy terveztem, hogy tempósan végigmegyek a jól ismert útvonalon... Ez részben sikerült is :-) A nevezés gyorsan ment - miután kiderült, hogy a belső asztalnál van a nevezési lap, amit ki kell tölteni, és csak utána kell sorakozni a bejárathoz közelebbinél... Apró, de zavaró hiba, ami meglepő egy rutinos szervezőgárdánál. Az viszont plusz pont, hogy megkérdezték, mikor indulok, és ahogy kértem, lett kb. 10 percem szedelőzködni.
Erre szükség is volt, minthogy a GPS is nehezen szedte össze magát, és Panni és a húga is érkezett nevezni - Töki kutya társaságában :-) Természetesen megvártam őket, aztán együtt eredtünk Attisék nyomába.
Hatodik teljesítés ide vagy oda, bizony a Pál-völgyi barlangnál sikerült immáron sokadszor rossz irányba indulni - igazán megjegyezhetném, hogy a Szent Mihály szobornál jobbra kell tartani. Két éve még mi kiabáltunk itt vissza másokat. Hiába, egy év kimarad, és máris kopnak az emlékek :-D Gyors korrigálás után ismét a helyes úton, "kellemes" aszfalton fogyasztjuk a métereket - távban és tengerszint feletti magasságban egyaránt. Ez utóbbit persze nem sokkal később visszaszerezzük, ahogy élesen balra ráfordulunk a Mátyás-hegyen átvezető K+ jelzésre. Nem sietünk, megyünk a "szokásos" tempónkban. Köd van, panoráma erősen korlátozottan, úgyhogy fotómegállások sem lassítanak.
Lefelé aztán belassulok egy picit, mert a cipellőm alaposan elkoptatott talpa igencsak csúszkál a párától nedves köveken, és nem lenne jó összetörni magamat...
Az első EP-n Bajári sporttárs ücsörög a kocsiban, és osztja szorgalmasan a bélyegzéseket, aztán az aszfaltnál már az Attisékkal kiegészült társaságot érem utol.
Pannival kényelmes tempóban állunk az élre a Hármashatár-hegyre felfelé menet, aztán persze illendő módon bevárjuk a többieket :-) Érdekes, beszélgetve egészen gyorsan felérünk a ponthoz, ahol a szokásoktól eltérően nem Vagdalthúsék őrzik a pontot - viszont van szíverősítő, amiből egy kis kóstolót köszönettel elfogadok, hiszen messze még a cél, addig bővel kilihegem :-P
Hosszabb pihenő után indulunk tovább, immáron lefelé - Kc, majd S- jelzés, gyorsan haladunk, hiszen a terep is príma, az időjárásra sem lehet panaszunk - maximum annyi, hogy nem téli, de egye fene, ezt elnézzük neki .-)
Azért a parkoló után, a S- meredek lejtőjénél picit lassulunk - tényleg picit, hiszen Határ-nyeregnél "lendületből" sikerül majdnem rossz irányt venni :-)
A következő emelkedő is olyan, mint a HHH-re fölfelé: szinte észre sem veszem, és már Hűvös-völgy felé ereszkedünk - ezért is jó társasággal túrázni.
A ködben csak hallom, hogy a gőzös indulni készül a fűtőházból,  de látni semmit sem látok belőle, aztán amikor már majdnem feladom a várakozást, elkezd közeledni a hang, aztán meglátom a fújtató, füstöt okádó mozdonyt is kibukkanni a ködből. Szerintem megérte az a pár percnyi várakozás :-)
A Nagyrétet megkerülöm, bár a pont a Nagykovácsi út túloldalán szokott lenni... És valóban: Bíbor és Husi úr most itt őrzi a pontot, és osztja a bélyegzést, meg a Horalky nápolyit. Nem időzök sokat, hiszen jó lenne beérni a többieket, így aztán a Hárs-hegy pillérén is tempósan megyek fölfelé, arra gondolva, hogy a P50-en mennyire más volt itt gyalogolni :-)
Fent, már a szintes szakaszon érem be Attist és párját, aztán a S- felé vezető szerpentinen a többieket - igaz, picit lihegve :)
A Kaán Károly kilátót csak lentről nézzük meg - felmenni nem érdemes, a ködöt lentről is tökéletesen látjuk :-)
A Bátori-barlangnál természetesen a híd felé megyünk, bár fent, a sziklán átóvatoskodva kevésbé rongálnánk a hegyoldalt - de a jelzés az jelzés, erre megy és kész. 
Lent a pihenőnél megállunk, felírjuk a pontőrt helyettesítő feliratot, aztán a spontán csoportkép után indulunk is tovább.
A Kis-Hárs-hegy a következő szusszanás helyszíne, a kilátót én kihagyom, el bírom képzelni, milyen lehet a köd onnan nézve :-)
Egy kis erdei séta még lefelé, aztán aszfalt - a Szerb Antal utca is készen van már, aztán le egészen az Ördög-árokig, hogy a túloldalon visszaszerezzük az imént leadott helyzeti energiánkat az oly sokszor  szidott, de most valahogy könnyen legyűrt Battai, illetve Nagybányai lépcső megmászásával :-)
Az Apáthy-sziklára kisétálunk, Attis mutatja, hogy mit merre (kéne) látni :-)
Az itt készült csoportképben az a jó, hogy bármilyen hátteret mögé lehetne fotoshoppolni, annyira szép, egyenletesen szürkésfehér a háttér :)
A pont lent, a barlangnál van, nem kell megmászni a sziklát, mint múltkorában - és ez így van jól, hiszen védett területen járunk.
Aztán a buszfordulóhoz kiérve következik a túra városi szakasza - a meredek Kapy utcát keresztezzük, A Balogh Ádám sziklánál egészen jól berendezkedtek a hajléktalanok... Aztán a Tömörkény utcában még megmásszuk a nagyjából utolsó emelkedőt, a Törökvészi utat elérve pirinyó hezitálás, majd egy futó útbaigazítása után a zebrán átkelünk, és pici repeta jön az erdei sétából - az Érzékek ösvényén :-) Jó, a Ferenc-hegyen, de ha egyszer így nevezték el ezt a tanösvényt, akkor nem hívhatom máshogy, nem igaz?
Aztán ismét aszfalt, a barlang utcán megjelenik a Zb jelzés, megyünk, mendegélünk, a meredek lefelét most jól bírja a térdem, nem úgy, mint első alkalommal, sok évvel ezelőtt.
A célban gyors adminisztrálás, az emeleti büfében a szokásos zsíros- margarinos-lekváros kenyér és tea vár még ránk.
nagyon örülök, hogy a tavalyi kihagyás után idén ismét megrendezték ezt a túrát - kérjük 2014-ben is! (Sajnos a TTT-s előzetes listában nincs ott ez a túra, de remélem, ez nem marad így, pláne, hogy a Fóti Somlyó, ami szintén a két ünnep között volt korábban, 2014-ben lesz utoljára, és akkor is májusban)


2011. november 28., hétfő

 A tegnapi Nagybörzsönyi Négylevelű rendezés után picit álmosan indult a nap, de sikerült a rajtidő vége előtt bő negyed órával a Szemlő-hegyi barlang fogadóépületéhez érni, és rövid sorakozást követően nevezni, majd elindulni.
Picit fura volt a szokásosan év eleji havas túra útvonalán gyalogolni, tudva azt, hogy a jövő évi rendezés még... szóval igencsak bizonytalan. Kár lenne ezért a túráért!
Nekem ötödik teljesítés, Gabinak első, viszont mindkettőnknek kötelező: neki a Budapest kupa, nekem meg a Cartographia kupa múlik ezen a mai gyaloglaton. Persze, nem a világ, ha nem jön össze, de tényleg jó lenne, úgyhogy a nem tökéletes közérzetet félretesszük, és nekivágunk az aszfaltnak.
Ötödik alkalom, így a Virág Benedek utca - Mátyáshegyi út jobb-bal kombinációja nem jelent újdonságot, itt szokás szerint többeket kell visszakiabálni, nehogy véletlenül kimaradjon nekik a Mátyás-hegy :-)
 Hosszúnak tűnik lefelé az aszfalt, de aztán csak ráfordulunk balra a lépcsőre - a gyors lábúakat elengedjük, aztán én is előreiramodok picit, hogy fotózzak - télen szebb a táj, úgyhogy csak egy szalagot örökítek meg: a rendező  CSBT emblémájával díszített szalagok végig kísérik a túrát, még ott is, ahol egyébként jól jelzett az út - ahogy ezt megszokhattuk ezen a túrán.
A hivatalos pontzárás előtt 10 perccel érkezünk az első pontra, aztán megyünk is tovább. A Remete-hegy is leküzdésre kerül ez után, a pici lefelé jól esik, hiszen a Hármashatár-hegy még előttünk van, aztán szép kényelmesen elkoptatjuk a kellemesen emelkedő részét az útnak, az utolsó kaptató előtt azzal biztatom Gabit, hogy ott fent a ház mellett már ott van a pont - jó, utólag elismerem, hogy nagyjából, és hogy azért még kell egy picit feljebb menni :-))
Bíbor és Vagdalthús őrzik a pontot, a bélyegzés után Husi szomorúan közli, hogy a szíverősítő elfogyott. Erre mondjuk számítottam, hiszen elég későn indultunk... Elmeséli, hogy csütörtökön este szalagoztak, és itt tejfölszerű ködben jártak, és két GPS-sel keresték, hogy hol van a Kc jelzés lefelé. Nekünk most azért jóval könnyebb a dolgunk, igaz, most emberes hideg szél fúj szembe.
Itt a múlt héten jártunk, úgyhogy sokat nem nézelődünk, hanem próbálunk ismét tempósan haladni - egészen a parkolóig. Saját emlékeimből tudom, hogy az első néhány alkalommal, amikor a S- jelzésen itt le kellett menni, én is igencsak óvatosan haladtam, úgyhogy lent türelmesen megvárom Gabit :-)
Lassan sikerül bemelegedni mindkettőnknek, úgyhogy a Vadaskert föl-le príma tempóban sikerül - olyannyira, hogy Hűvösvölgy előtt, az egynyomos ösvényen be is ragadunk egy lassabb csoport mögé.
A lángososnál rettenet sor áll, úgyhogy azt most kihagyjuk, mert az elején eléggé gyatra tempó miatt igyekezni kell :-(
A Nagyrétet szigorúan körbekerüljük, aztán a Nagykovácsi út túloldalán megkapjuk a következő bélyegzést, illetve rágcsálunk a finom nápolyiból, majd Gabi után loholok :-) Pedig versenylóval töltött nápolyi nem is volt.
A Nagy-Hárs-hegy fölfelé picit szuszogósra sikeredik a P- jelzésen - ezt a friss levegőből nagyokat szippantva pihenjük ki, mielőtt ráfordulunk a S- felé vezető meredek ösvényre. Nyögvenyelős túra ez a mai, de csak felérünk a S- pihentető szintes szakaszáig, majd egy pici kapaszkodással a Kaán Károlyról elnevezett kilátóhoz. Pontosabban csak elhaladunk mellette, hiszen a pont pont nem itt, hanem lent, a Bátori-barlangnál található. Hó nélkül annyira nem érdekes lemenni a hídhoz, de kötél persze van most is.
Bélyegzés után átnyargalunk a Kis-Hárs-hegyre - itt sem vesszük igénybe a kilátó ingyenes szolgáltatását - megyünk tovább, immáron lefelé.
Szembetalálkozunk a Hegedűs Róbert emléktúra útvonalával egy darabon - erdei út, aszfalt, megint aszfalt, lefelé... Nagyhíd, patak. No, innen már nincs lejjebb :-) A Battai-lépcső persze utálatos, mint mindig, de csak legyűrjük, aztán pihenünk picit az Apáthy-sziklán szintesen futó ösvényen. Reménykedek, hogy... Aztán meglátom a kötelet. No, akkor tessék, tessék, méltóztessék fölfelé :-) Picit bozótharcosra sikeredik, de csak felérünk a pontra, itt-ott :-) azért jó szolgálatot tesz a meredek oldalban kifeszített kötél...
A ponton forralt borral kínálnak minket - közel a cél, autóval vagyunk, úgyhogy csak Gabi kortyol belőle egy pohárral, aztán indulunk is tovább... Előtte még figyelmeztetnek minket, hogy lesz egy mozgó EP az útvonalon.
A buszfordulónál a boltban veszek egy kólát, és innentől aszfalt, aszfalt, aszfalt... És igen, megtaláljuk a mozgó EP-t... Annyira azért nem mozog, és nem is nagyon látszik rajta, hogy EP (sokkal inkább csövinek néz ki...), de sikeresen vesszük ezt az akadályt is.
Innen már tényleg nem sok van a célig - ismerős útvonal, gépiesen fordulok irányba, aztán végre cél, sorakozunk (sokat), Nyomdász kisegíti a szervezőket, és megírja az okleveleinket, aztán nézelődés (részemről meg nosztalgiázás...) a barlang felújított bemutatóterében, némi zsíros kenyér, beszélgetés... Aztán indultunk haza.

Mondhatni "rutin jellegű" túra a számomra, mégis sokkal nehezebben ment, mint korábban - talán a teljesítési kényszer matt? Nem tudom... Vagy az is lehet, hogy csak nem pihentem ki rendesen magam tegnap óta? Esetleg a szokatlan időpont? Meglehet, mint ahogy az is valószínű, hogy mindegyik együtt.

Azóta többször beszéltem a rendezőkkel, és van remény arra, hogy jövőre is lesz Barlangtól Barlangig, bár az eredeti, év eleji időpont biztosan nem tartható.

2010. február 7., vasárnap
A tegnapi Kitörés 25 után fél nyolckor Újpest központ az első privát ep, itt felveszem Annát, majd irány a Szemlő-hegyi barlang fogadóépülete, ahova nyolcra kéne odaérni. Nyolcra épp sikerül egy "szűken befér" parkolóhelyen lerakni a kocsit, bakancs, kamásli, irány a rajt. Gyors bemutatkozás dyan-nak, majd nevezés, némi tollászkodás, rajtidő/bélyegzés, és indulunk. Az útvonal ismert, negyedik teljesítés, ha jól számolom, úgyhogy nyugodtan bandukolok a csapat végén-közepén-elején, ahogy adódik éppen.
A Mátyás-hegyre fölfelé picit csúszik a lépcső (Ez csúszik? Tegnap a Hárs-hegy oldalában a gyerekvasút átjárójánál a S- jelzésen - na ott tényleg csúszott...) Felérünk, majd le, pont, újabb bucka, majd a K- fölfelé a HHH-re. Itt picit lemaradok, forgóm, térdem... de azért tartom a lépést, Vagdalthús pontjához együtt érkezünk. Szorzás-osztás, egy kóstoló bőven belefér, úgyhogy a körtéből próbálok erőt meríteni az előttem álló feladatokhoz - némileg sikerül is.
A Határ-nyeregnél azért elbizonytalanodok, nem akarok senkit feltartani, úgyhogy itt leszakadok a többiektől, bár Panni próbál biztatni...
Ekkor az is megfordult a fejemben, hogy K- majd Hűvös-völgyből tömegközlekedés, és elkönyvelem, hogy nem jött össze... Van viszont egy bökkenő: "Nem adom fel!" és ezt komolyan veszem, úgyhogy kb. 15-20 perc agyalás/pihenés után nekivágok, és megyek tovább az előírt útvonalon, bár az, hogy kettőre haza fogok-e érni, ahogy a délutáni program miatt szükséges, az egy picit kétségessé kezdett válni.
A lángosost, a tegnap esti, ellentétes irányú "sétán" :) látottakhoz képest most nyitva találom (na ja, az éjjel volt, most meg nappal van...), lángost nem kívánok, viszont egy forró teát kérek. A tea nagyon jólesik, de menni kell tovább.
A nagyrét után a parkolóban édesség, amit szép komótosan el is fogyasztok - kell az energia fölfelé a P-, meg utána a jelzetlen ösvény leküzdéséhez... Küzdés az volt, pont viszont csak a barlangnál, a tegnapi tapasztalatok alapján a kötéllel biztosított lejtő mellett kényelmesen le lehetett sétálni.
A Kis Hárs-hegy következett, majd némi kanyargás után végre-végre aszfalt. Soha sem hittem volna azt, hogy örülni fogok az aszfaltnak...
Az örömöm persze nem tartott sokáig, mert a jobb térdem sem adta fel -- csak ő fájni akart (én meg a túrát teljesíteni). Abban maradtunk, hogy fáslit már nem kap (ha már fáj, akkor késő), nem lesz gúzsba kötve -- cserébe viszont a célig nem fog jobban sajogni :/
Az Apáthy-sziklához fölfelé vezető lépcsőket soha sem szerettem - most sem lopták be magukat a szívembe... A pont szerencsére az ösvény mellett volt, nem úgy, mint tavaly -- itt egy utolsó bélyegzés, és hiss tovább...
A buszfordulónál lévő kisboltban némi folyadékpótlás egy flaska kóla képében, majd a városi tájékozódási képességek felmérése következett.
Ahogy olvasom dyan beszámolóját, már sajnálom, hogy nem mentem végig velük -- nekem ugyanis nem sikerült elkavarni :) A célban épp ott értem a fiatalokat, mivel nekem is sietnem kellett, így a kajaszakmai vizsgálódást kihagytam, a díjazás átvétele, meg a túranaptár beszerzése után elindultunk haza.
A túrát végül 5:01 alatt csináltam meg (a Határ-nyeregben eltöltött időt leszámítva nagyjából a korábbi időmet sikerült hozni), pontban kettőre haza is értem, úgyhogy akár pozitív kicsengése is lehetne ennek a napnak...


2008. február 4., hétfő
Percre pontosan ugyanannyi idő alatt, mint tavaly, és ugyanúgy fájós térddel sikerült abszolválni a túrát. A különbség annyi, hogy ahol tavaly, némileg (kb. 650km-rel) kevesebb túratapasztalattal többször megálltam "szusszanni", ott idén simán felgyalogoltam. Az ennek ellenére azonos időt talán annak köszönhetem, hogy több helyen megálltam beszélgetni, a Hűvös-völgyben meg lángosozni.

Sár az csak imitt-amott, úgy mutatóban volt, (minden ellenkező híreszteléssel szemben), ilyentájt lehetett volna sokkal rosszabb is. A Kis-hárs-hegy kilátóját többek megmászták, nem tudom, hogy rendbe lett-e szedve, vagy csak a korlát/tábla tűnt el róla.

Sajnos idén is sokan, sok helyen rövidítettek, köszönhetően az EP-k rendezői szempontból optimális (é. autóval megközelíthető) elhelyezésének. (Az 1. ep. pl. lehetne a Mátyás-hegyre felvezető út elején -- oda is el lehet jutni autóval.).

Jövőre ismét jövök, ha minden jól megy, mert valamivel el kell kezdeni az évet, és ez a túra erre pont alkalmas :-)

(2008.02.04 17:02:22)
2007. február 4., vasárnap
Az első... Az elején térképnézegetés, itiner-olvasás, majd 8:40-kor indulás... A pontokon matricák kerültek az igazolófüzetre - 10:40-kor meg lángos és forralt bor a pocakba a hűvösvölgyi lángososnál. (Itt azóta is meg szoktam állni túrán, ha épp nyitva van - és ha idővel is jól állok)
A vége brutális volt, a térdem nagyon nem akarta szeretni a Barlang utca "szolid" lejtőjét - itt Nagyondinnye felajánlotta a botját is - már nem tudom, elfogadtam-e, az biztos viszont, hogy 13:36-os idő került az érkezés rovatba.
Kipróbáltam, és tetszett, úgyhogy szűk két héttel később jöhetett a következő túra, a Budai Trapp - de az már egy másik bejegyzés :)