Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2008. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2008. Összes bejegyzés megjelenítése
2008. december 31., szerda

2008-ban 21 túra, két duplázós hétvégével. Első túra a Barlangtól Barlangig, utolsó a Fóti Somlyó lett. Legrövidebb a Hegedűs Róbert emlékséta, illetve a Halmi-dűlő (2, illetve 12,4km), leghosszabb Piros 50A (54.8km).
Leggyorsabban a Halmi-dűlő (7.52km/ó), illetve a Monoton Maraton (5.33km/ó) ment, a leglassabb a Buda Bércein túra (elvileg) 42.5km-én voltam, 3.86km/ó átlagot számoltam. Volt, aki GPS-szel 48km körülinek mérte, így aztán ez a túra kapta a legnehezebben abszolvált gyaloglat címet. Össz táv 683.6km, össz szint 21538m, azaz átlagosan 32.6km/1026m túránként.

A Hárs-hegyi hétvége, illetve (a tavalyi dupla helyett csak szimplán) a Barangolások a Dunazugban teljesítve, Budapest Kupa szintén.

A Fóti Somlyó teljesítésével a TTMR-ben elszámolható pontok 1000 fölé kúsztak, így ott is várható az ezüst minősítés.

A jövő évi cél...? Ha az idei táv/szint/túraszám közelítőleg tartható, akkor nagyon fogok neki örülni, bár úgy tűnik, hogy inkább családdal teljesíthető túramozgalmak éve lesz 2009.

2008. december 27., szombat

Hogy is ünnepelhetné máshogy egy túraőrült :) a házassági évfordulóját, mint egy jó hangulatú túrával :) No, azért a dolog nem ilyen egyszerű: összeszámoltam a TTMR pontjaimat, és az jött ki, hogy az ezüst minősítéshez bizony kell még pár pontocska - de egyáltalán nem bántam meg ezt a gyaloglatot, pláne, hogy körtúraként a logisztikája sem bonyolultabb egy faéknél.

Reggel tehát komótosan elautóztam a rajtba - hivatalos rajtzárás előtt 2-9 perccel már az ismerősök köszöntésén is túl voltam :) Minthogy számomra ismeretlen terepre merészkedtem, a seprűk (G(Dzsí), Petami, Vagdalthús) társaságában indultam el. Térképvázlatunk volt, itinerünk nem nagyon (elfogyott...), seprű helyett meg jóféle gyümölcspárlatot hoztak a kollégák :) Szomjan tehát biztosan nem veszhettünk :)

Egyhelyütt sikerült 2-9 méterrel a kijelölt út mellett haladni, de egyébként becsülettel útvonalkövettünk, és szedtük a szalagokat - meg írogattuk a lapunkra a feltett kérdésekre a helyesnek vélt válaszokat.
A Fáy-présház előtt Gethe Lacival diskuráltunk a túrázók szövegértési  problémáiról: Sokan nem tudták dekódolni az "almát vagy mandarint" kifejezést... Nekünk sikerült :)

A présház túrógombócát nem hagytuk ki - a túratársak párlatügyi vizsgálatot is tartottak - én nem, minthogy a célból autóval kívántam hazajutni, méghozzá olymódon, hogy a bal 1. ülést foglalom el.

A röpke falatozást követően némi bizonytalankodással bár, de leértünk a tó mellé, aztán tovább mentünk, mentünk, mendegéltünk... Aztán egyszer csak ott volt egy cukrászda Mogyoródon :) Pont ott pont, meg csokitorta várt minket.

Innen már nem volt sok előttünk, felmentünk valami kilátóba, aztán már sötétedett, amikor beton, aszfalt, cél... 17:59-kor.

Minthogy erről a túráról sem írtam anno semmit, így a fentiekhez felhasználtam Vagdalthús és Kékdroid beszámolóját - köszönet nekik a jó társaságért!


2008. november 15., szombat

Ezt a beszámolót anno "szintidőn belül" sikerült elkövetni a ttt.tr.hu oldalon...:

Második teljesítés beszámolója -- szintidőn belül :)

Hegedűs Robi emlékének szentelve nagyon szép időben, kellemes szintekkel tűzdelt, jól összeállított útvonalon túrázhattunk ma, mintegy ötszázan (én 9:10-kor a 466-os rajtszámmal indultam.). Ez a létszám a szervezőket is meglepte, 9 előtt már elfogyott a magukkal hozott bő négyszáz darab leírás/füzet, így aztán akik csoportosan érkeztek, azok egy itinerrel indulhattak útnak, akiknek így sem jutott, azoknak térképen elmagyarázták az útvonalat, illetve azt javasolták, hogy (az egyébként jól felkészült) pontőröktől is kérdezzenek bátran.
Bár sok a jelzésváltás a túrán, és több szalagozott szakasz is van az útvonalon, részben a tömeg, részben pedig a jól elhelyezett szalagok miatt szerintem az elkavarás lehetősége még leírás nélkül is minimális volt.
Az ellátmány a "szokásos" csokis pontokon túl a Hármashatárhegyen kiegészült banánnal és nagyon ízletes teával. Ez utóbbiból repetáztam, mert bár a tavalyi túrához képest kifejezetten enyhe volt az idő, de a finom, meleg teától csak elcsábultam.
A túra díjazása a teljesítés száma szerint változó színű nagyon szép fém jelvény, illetve a teljesítések számát feltüntető oklevél. (Sajnos az első teljesítőknek járó oklevélből is kifogytak, ahogy a célban hallottam, akiknek nem jutott, azoknak postázni fogják.)

A rendezés hozta az MVTE-től megszokott magas színvonalat, a minden várakozáson felüli létszámból (több, mint a tavalyi létszám duplájára készültek) adódó problémákat is jól kezelték.

A szervezőknek köszönet, a túráért, a terepen lévő túrázóknak meg hajrá, nem sok van hátra :-)

(2008.11.15 16:08:37)
2008. november 2., vasárnap

Piros 50, immáron másodszor, avagy "itt a piros, hol a piros" az éjszakában 

Későn ébredek, egy HÉV-et elengedek, szerencsére negyed kilenckor még ott vannak a rajtban, így 8:15-ös idővel elindulhatok. Nyugodt tempóban indulok, majd picit később konstatálom, hogy a Kevélyen a pont elvileg 9:55-ig működik -- 8km, kerek száz perc, úgyhogy kilépek picit. Ennek meg is lesz az eredménye, 9:38 kerül a papírra a Kevélyen. A Kevély-nyeregnél egy túratárs ücsörög és falatozik, majd szól, hogy jobbra menjek. Megköszönöm, és zúzok lefelé, itt lehet, és minél gyorsabban megyek az elején, annál kevesebbet kell majd lámpafénynél kóvályogni. A "zúzás" annyira jól ment, hogy a Csikóváralja feltételes ep-hez egy óra alatt odaérek, itt szörp és tejkaramella az ellátmány -- jó szolgálatot tesz az újratölthető túrabögrém :)
Néhány méterrel odébb sikeresen belerúgok az ösvény közepén meredező fatönkbe, aminek következtében rövid "imát" mormogok, megemlítve benne az ominózus fatönköt otthagyó favágó több családtagját... Picit bicegve nekivágok a hátralévő kb. 40km-nek, egy-két ismerőssel haladunk tovább a Tölgyikrek felé. Ezen a szakaszon kapunk némi csepergő záporocskát, egy srác elővesz egy esernyőt, de szerencsére sem erre, sem pedig a a hátizsákomban kucorgó kabátra nincs igazán szükség. Néhány gyors lábú futó (10-kor rajtoltak) elhúz mellettünk.
Tölgyikreknél pont, bélyegzés, ücsörgő-falatozó túrázók (valószínűleg a 35-ös távról), a pontos idő 11:40.

Sikárosi-rét következik, a túra egyik legszebb része: kevés hely van, ahol a körpanorámát gyakorlatilag nem zavarja az emberi kéz nyoma, itt egy magasles kivételével ez a helyzet. Rövid gyönyörködés a tájban, aztán indulás tovább.

A Szőke-forrás völgyében biciklisek jönnek szembe, megjegyzik, hogy de nagy a forgalom... Hát igen, vagyunk egy páran, bár én az 50-es táv (talán) utolsó indulójaként 64-es rajtszámot kaptam -- gondolom azért a babatávosok többen voltak.

Dömösig egy megálló van, a Szentfa-kápolna fölött egy feltételes EP, aztán némi aszfalt, és végre-végre a dömösi kajapont. Az asztal mindkét oldalán sok-sok ismerős arc, egy biccentés ide, egy köszönés oda, de nézzük, miből élünk: margarinos kenyér, felvágott, vegyes savanyúság, és némi speciálisan kezelt :-)) mazsola -- sajnos a kezelésére használt folyadék már elfogyott :-( így be kell érni kétféle szörppel.
Bónuszként kapok egy tejkaramellát is, majd nehezen, de nekivágok az túra egyik nehéz szakaszának. Az, hogy tele pocakkal kell menni, az csak az egyik nehézség... A Szakó-nyeregig ugyanis 4,6km-en kapunk a lábunkba bő 400m szintet.
No, ez a szakasz sem lesz "szívem csücske", de sikerül abszolválni, bár 2-3 helyen be kell iktatni némi pihenőt. Az egyik ilyen Kristófcsik Ottó erdész kopjafája (Üdv az erdésznek!), bár itt nem elsősorban pihenési céllal áll meg az emberfia...

Szakó-nyeregnél pont, bélyegzés, majd nekivágok a majdnem utolsó kaptatónak. A gerincen itt-ott kellemetlenkedik a szél, de ez csak arra jó, hogy picit gyorsabban lépkedjek :)

Dobogókőn 15:57 kerül a lapra, banán a pocakba, és nyugalom a lélekbe, hiszen a célig van kb. 17,5km, amire a cél zárásáig maradt öt órám, bár a lámpás/elkavarásra alkalmas szakasz még előttem van. Röpke soproni eredetű frissítés a Matyiban, majd elindulok lefelé. Fagyoskatona után utolér Jazzkedvelő topictárs, aki a 85-ös távot célozta meg, Kopárig gyakorlatilag együtt megyünk.

Pilisszentkereszt után éjszakai üzemmódra váltunk, lámpákat bekapcs, és egyesült erővel figyeljük a jelzéseket, és a szalagokat. Pilisszántó szélénél egy pici bizonytalankodás, megnyugtatásként előkerül a GPS, bár csak annyira, hogy lássuk, hol vagyunk -- később még egy-két alkalommal amúgy biztatás vagy megerősítés gyanánt előveszem.

A Csévi-nyereghez hatra odaérünk, pecsételés, majd belemarkolhatunk a cukorkás dobozba. Kicsit később szembejövő forgalom -- majdnem elkerülték a pontot. Az Iluska-forrásnál előbb morcos ugatást hallunk, majd meglátjuk a fényt az esőbeállóban... Khm... Nem kéne éjjel az erdőben szabadon engedni a kutyákat... No mindegy, nem ep, úgyhogy megyünk tovább, a most már tényleg utolsó kaptató következik, utána még egy apró, ott, ahol a gázvezetéket építették... Aztán a forgalom zaját meghalljuk, egyre erősödik, aztán autók fénye... kis híd balra, majd parkoló, sátor, cél, adminisztráció, gulyás...19:50-et mutatott az óra, amikor beértem.

Szép, a rövid távon teljesen jól követhető útvonalon haladó túra, profi szervezéssel. Az éjszakai szakasz kritikusabb részein a szalagozás rengeteget segített, köszönet érte. Bár elfáradtam a végére, de egy csodálatos élménnyel gazdagabban buszozhattam hazafelé.

(2008.11.02 12:51:53)

2008. október 11., szombat

Úgy tűnik, 2008 őszén nem voltam beszámolóírós kedvemben - erről a túráról se nagyon találtam semmi feljegyzést, a teljesség kedvéért azonban kap egy bejegyzést :)
Az biztos, hogy szép útvonal, meg hogy első teljesítés - meg az is, hogy az oklevél olyan "sehova be nem férős", a díjazás pedig választható - én egy domborított rés "izét" választok - ha lesz időm, megkérdezem, hogy pontosan micsoda :) 23,6km, 700m szint, 4:35 alatt behúzva.
2008. szeptember 27., szombat

NaHáT túra Mikoviny Sámuel tiszteletére (32,5km) 

Kicsit késve indultam, így csak 9:05 körül sikerült a rajtba érnem, ahol a kapun belépés után egy székre kirakva várta a résztvevőket a regisztrációs lapocska, amit -mire sorra kerül- kényelmesen kitölthet. A nevezés távonként külön asztaloknál történt, bár amikor én megérkeztem, a két rövidebb távnál álló jelentős létszámot épp terelték a 35-ös meg a nagyobb távok asztalai felé, hogy gyorsabban menjen a dolog. Nekem sikerült egy nagyobb csoport előtt nevezni a 35-re, így 9:15-kor elindulhattam a kék sáv jelzést követve. A rajtban kapott leírás több, mint részletes adatokkal szolgál a túra valamennyi távjáról, a közlekedési lehetőségekről, van benne szintmetszet, rendezői elérhetőség, meg az egyes túrák névadóinak az ismertetésére is sort kerítettek a szervezők. A térképvázlat, mivel valamennyi távot tartalmazza, csak vázlat, de ez a leírással együtt nem jelentett problémát.

A kék sávon fölfelé menni több, mint elégséges bemelegítés gyanánt, (a kilátás viszont csodálatos volt) viszont ez az ára annak, hogy a szint felét az első szakaszon letudja a túrázó, és utána egy kellemes séta legyen a túra -- kivéve az utolsó szakaszt, de arról majd később... Gyerekcsapatok előzgetése után a Szent Mihály-hegy nyergénél megkapom a második bélyegzést (az elsőt a rajtban), és még egy pici emelkedő után a kilátónál lehet gyönyörködni a tájban. A kilátóban csak azért nem, mert "telt ház" van.

Innen Zebegényig lejtő, a sárga-sárga háromszög elágnál (épp jókor...) utolér egy kollégám, aki az 50-en indult futva (jóval utánam persze), és útbaigazít.
A Trianon-emlékműtől szépen kiépített gyalogos szerpentin visz le Zebegénybe, kár, hogy sokan ronda eróziót okozva levágják a kanyarokat, és a gyerekeiket is erre biztatják... Tökfejek. Már nem ők, hanem amit Zebegényben látunk, ugyanis tökfesztivál zajlott éppen. Nyúlfarknyi nézelődés, majd (a túratársak között végzett nem reprezentatív felmérés alapján) gyakorlatilag kötelező rétesezés a Zebegényből egy hangulatos macskaköves utcán kifelé tartó zöld jelzésen. A zöld sáv nagyon szép helyeken vezet, többször átkelünk a patakon, látunk szépen lekaszált réteket, amik terítve vannak az őszi kikerics virágaival.

Törökmező halastó előtt, ahol a zöldbe balról becsatlakozik a kék sáv, érkezik egy túratárs, aki már visszafelé tart - ő ma már másodszor jár itt, vele sétálok be a halastói ep-hoz, ahol jelentős számban tornyosulnak a zsíros kenyerek lila hagymával, illetve folyamatosan készül és kerül poharakba a tea. Egy apró gond van csak: aki pucolja a hagymát, az pecsétel, gyakorlatban csak kényelmetlen (neki), más gondot nem okoz.

A tó mellett szééép hosszú szalagokkal jól jelzett ösvényen kell haladni, egészen a piros sáv jelzésig, közben megmászva egy apróbb dombot. A piroson továbbhaladva a Kis Hanta patak EP következik, majd rövidesen az ep-n is előre jelzett elágazásnál balra fordulunk, a fonódó piros és sárga sáv jelzést követve, egészen Kóspallag központjáig. Itt is van része az embernek patakon való átkelésben, de mindegyikről elmondható, hogy köveken, farönkökön gyakorlatilag száraz lábbal megoldhatóak.

Kóspallag után kék sáv, majd az útelágazásnál ep, kapok egy bélyegzést meg egy almát. Némi aszfalt után a kék a magasba tör, megyünk mi is... Néhány biciklis húz el, majd ismét nyugalom tölti be a gyönyörű őszi erdőt. Nemsokára elérjük a túra picit problémás szakaszát: a kék ugyanis egy réten halad keresztül, és bár a rét közepén egy nagy fán ott a jelzés, ráadásul a földút is jól jelzi az irányt, nem szemben, hanem a kijártabb földúton jobbra tartva, a rét nagyjából legtávolabbi pontján jutunk be az erdőbe, és találunk újra jelzést. Néhány csipkebokron kívül semmi nincs, így festeni nem nagyon van mire, odafigyeléssel, vagy gps-sel nem jelenthet problémát ez sem.

Rövidesen ismerős szakaszhoz ereszkedünk le: a zöld sáv jelzésen vagyunk ismét, és a törökmezői halastó következik. Zsíros kenyér, tea igény szerint, majd "némi" emelkedő (csak hogy el ne felejtsük, hogy a Börzsönyben vagyunk...) a turistaházig. Jelzésváltás a kék sávra, hullámvasutazó, általában széles úton érkezünk el egy kellemetlen lejtőhöz, szerencsére a talaj épp csak annyira nedves, hogy elég puhán tompítsa a lépéseket.

A lejtőnek persze megkapjuk a böjtjét: Köves-mező előtt egy rendes emelkedő, két létrás kerítéssel spékelve... Mindkét létra mellett ki volt bontva a kerítés, de a ruhám épsége miatt inkább létráztam, bár nagyon nem kívántam már...

Kövesmezőnél szalagok mutatják az utat, egy emberes lejtővel indítva, majd beérve a faluba még kb. 1300 méter, és beértem a célba. 7:30 perc, frissen készült kitűző, választható színes oklevél, szóda, szörp, zsíros kenyér lila hagymával, illetve parizer az ellátmány a célba érőknek.

Rövid falatozás, majd négy túratárssal autóba ültünk, és hazajöttünk.

Szervezés, útvonal, pontőrök, rendezők hozzáállása jeles, mivel pedig az időjárás is kegyes volt, így egy újabb túra, amire jövőre is el kell jönni, mert nagyon-nagyon jó túra volt.

(2008.09.27 19:15:34)

2008. szeptember 13., szombat

Nem siettem el az indulást, bár korán függőleges helyzetbe hoztam magam (az, hogy felkeltem, netán felébredtem, az erős túlzás lenne...). A Kabátért még visszaszaladok a lépcsőházból -- esőt is ígérgettek mára, ki tudja...
Gördülékeny rajt, a megkapott paksamétában ott a tavalyi teljesítők listája, illetve egy fénymásolt vázlat a hosszúhajtási kőbánya előtt/után követendő saját jelzéses szakaszról. Részletes "kettőt lépünk, majd balra fordulunk az ösvényen" leírást nem kaptunk, táv/szintadatok, követendő jelzések, ep-k nyitvatartási ideje röviden tömören egy oldalon összefoglalva. Rendezői elérhetőség szintén szerepel a lapon, úgyhogy bátran nekivágok, 8:25-ös rajtidővel. Némi tollászkodás után a kabát, és nem a polár pulcsi mellett döntök -- az előbbi esőben is hasznos. Az indulást némi nosztalgikus érzelmek is késleltetik: a régi úttörővasutasok (igen, akik még az úttörővasúton szolgáltak) vonulnak, régi dalokat énekelve, utánuk egy fúvószenekar is eljátszik néhány régi úttörőnótát...
Az első jelentésbe illő esemény a Hárshegyre felfelé menet, a nyereg után következik be: a turistaút bal oldalán egy fa aljánál méhek vagy darazsak(?) köröznek -- építkeznek no, olyan jófajta kalákában, úgyhogy nagy ívben kikerüljük őket.

Szépjuhásznénál váltás a piros sávra, János-hegyen EP a kilátó előtti placc szélénél, így aztán sokan a futóknak készült rekortán járda bordó szalagját nézik piros sávnak.

Virágvölgynél (vissza)váltás a sárga sávra, kapaszkodás fölfelé, majd Csacsi-rét (ep) következett. Később visszaváltunk a piros sávra, egészen a Piktortégla-üregekig, ahonnan már a P+ jelzést kellett követni.

Budaörs fölött minden alkalommal megállok, és csodálom a kilátást, most is így tettem, sőt, kellemest a hasznossal némi frissítés is belefért az időmbe. Rengetegen eregettek sárkányt az enyhén szeles időben.

A bánya útján lefelé haladva jobbra felfedezem az első barátságos "M"-betűt, meg egy nyilacskát, ami egy kevésbé barátságos módon emelkedő ösvényre mutat. Ha ilyen, ha nem, erre kell menni, úgyhogy némi kapaszkodást követően fenyőfák, majd bokrok között érjük el a sárga sáv jelzést, amin eddigi irányunkkal szemben fogunk egy keveset haladni. A sárga sávról egy öt ágú elágazásnál térünk le balra, az "M"-betűvel jelölt ösvényre, ami a Kavics-árok felé vezet. A jelzés kellő odafigyeléssel jól követhető, tavaly óta úgy tűnik, itt-ott javítottak is rajta, pl. egy villanyoszlopnál, ahol tavaly emlékeim szerint csak az "M"-betű szerepelt, most ott volt alatta az irányt mutató nyilacska is.

A Mária-szurdokban néhány bedőlt fa nehezíti utunkat, majd az ep helyén egy tábla, miszerint 200 méterrel lejjebb lesz a pont. Így is van, majd még néhány méter, és következik néhány km-nyi aszfalt -- Budakeszire érkeztünk ugyanis.

Az egyik útba eső "műintézményben" többen frissítünk, ki kávéval, ki árpafőzettel, ki mással, majd haladunk tovább. Rövidesen feltűnik a buszforduló, és mögötte a bolt, ahol ebéd céllal némi vásárlást ejtek meg -- gyorsan felmérve, hogy bőven beleférek az első szakaszra tervezett 4.5 órába.

A bolt után kedves túratárs (21A-n már végzett) érkezik szemből, és mutatja, hogy merre van az arra :)

Mamutfenyőknél "áthaladó" bélyegzés, majd az ebéd elfogyasztása és pici ejtőzés után nekiiramodok a hosszú-hajtási kőbányához (meg azon túl...) vezető szakasznak. Itt picit lassabbra sikerül az iram, így a pont már szembe jön (pontban kettőkor), de megkapjuk a túratárssal a bélyegzést -- én gyorsan elköszönök, és nagyobb sebességre kapcsolok,hiszen egy óra van elvileg arra, hogy a Tarnai-pihenőnél lévő következő ponthoz eljussak időben. Némi belekocogással ez is sikerül, mondom is, hogy vannak mögöttem -- a hölgy bólint, és megköszöni az infót, majd szólt, hogy ha a 21B-n vagy a maratonon vagyok, akkor a piros háromszögre kell letérni majd, ha viszont az 50-es távon, akkor az a zöld háromszögön marad, és a Z3-Z- útvonalon megy be Nagykovácsiba. (Ez tavaly óta megváltozott, az ok egyszerű: legyen benne a túrában a kilátó is.)

Innen már ismét gyakran látott, ismerős útvonal következik: P3, majd P-, egy apró dobozszakmai kitérővel :)

A P- P+ elágazásánál ismét EP, és az utolsó előtti aszfaltmentes szakasz várt -- essünk túl rajta felkiáltással elkezdem szedni a lában lefelé. A P+ jól járható, kényelmes ösvény, így gyorsan leérkezek Remeteszőlősre, ahol balra(!) fordulunk az úton, majd a túloldalon a hídon átmegyünk, és a főúttal párhuzamosan futó utcában jobbra fordulunk, immáron a K+ jelzést követve. Hiába a lakott terület, közkút nincs, arra egészen a Remete-szurdok bejáratáig kellett várni (illetve volt, de le van zárva).

A Remete-szurdok után a K- jelzést követve eljutunk a kegytemplomig (ahol épp esküvő volt), majd ismét csak aszfaltot koptatva, a jelzést figyelve cikkcakkban haladunk a település utcáin egy kicsit, majd pedig hooooosssszaaaan egyenesen, egészen a Villám utca aljáig, ahol rátérünk a Nagyrét felé haladó járdára (vagy mellé...), picit később már következik a célegyenes balra, gyerekvasút hídja, egy jobbos még, majd a rajt/cél, ahol jelvény és egy kis dobozos narancslé várt minden célba érkező túrázóra.

Szumma: A szolgáltatás és a nev. díj (500Ft) viszonya korrekt, a fém jelvény kimondottan szép -- oklevél szokás szerint nincs, az itiner első oldala szolgál ilyen célokat (is). A jelvény a teljesítések számától függően változik picit (a "Természetbarátok turista egyesülete" felirat háttere más és más színű), úgyhogy jelvénygyűjtőknek is kifejezetten ajánlott :-)

(2008.09.13 22:21:55)


2008. augusztus 31., vasárnap

A megközelítés és a hazajutás logisztikai feladatait idén is a MÁV-ra bíztam: 7:40-kor indultunk a Keleti pu.-ról -- a vonaton egy kedves túratárssal beszélgetve gyorsan eltelt az idő Tatabányáig. Elkolbászolás nem volt, ellenben egy menetben fel a turulhoz igen, így 9:00 került a nevezési lapra rajtidő gyanánt. Az útvonal a szokásos, így az itinert az egész túrán ki sem nyitottam, mentünk a "megszokott" útvonalon.

Laza sétával bőven két órán belül elértünk Vértestolnára, ep. a szokott helyen, a szokásos privát frissítéssel :-) Társaságunk picinyt hízott, tempónk picit fogyott, de az előbbinek hála kellemesen csevegve menetelt e remek egylet felfele.

Néhány kerítés plusz létra, meg egy kellemetlen susnyás tarkította út után végre ismét erdőbe értünk, majd nemsokára bányahegy következett, ahol sport szelet, szörp, meg persze bélyegzés várta a hosszabb távon indulókat -- a rövidtávosokat meg a cél (meg pár km gyaloglat a legközelebbi településig/tömegközlekedési eszközig.)

Innen kékültünk, majd a kék háromszögön törtünk fölfelé a Gerecse-tetőre. Nos, nem hiányzik a Gerecse-ötvenből ez a szakasz :-)) Az emelkedő majdnem tetején hosszú kerülőre kényszeríti az erre tévedő turistát egy kerítés, amit még némi fák között haladó ösvény követ. Hozzá kell tenni, hogy nagyon szépen és jól jelzett az útvonal.

Sajnos a tavalyi szedres terület, meg úgy mindenestől a tető fele le lett kerítve valami randa kerítéssel, úgyhogy picit lentebb, a mobilos torony mellett rendeztem komolyabb szederszakmai megállást. Kicsit odébb egy dobozkát is levadásztam, maj a többiek után iramodtam a szebb napokat látott aszfalton.

A kék háromszög-kék sáv találkozás picinyt benézhető, de az emlékek bevillantak, és a helyes irányba (jobbra a susnyáson át) próbáltam igyekezni, bár ez a szakasz elég hosszan nem éppen alkalmas a gyors tempóra.

A következő ep. Pusztamaróton volt, itt ismét ismerősök, bélyegzés, meg két óra a tavalyi időmig, így elköszöntem, és megpróbáltam erős tempót diktálni fölfelé a piros sávon. Ez sikerült is, az unalmas kerítés mellett bele-belekocogva sikerült kb. egy óra alatt elérni a mélyút kezdetét, ahonnan gps szeint 3.6-3.8km volt csak hátra. A tavaly emlegetett nyílt terep (rét) túloldalán jól láthatóan fel volt festve egy fára a piros sáv jelzés nyíl alakban, úgyhogy elmondható: az egyetlen kritikus pontot is kijavították. Meg úgy általában azt tapasztaltam, hogy nagyon szépen, jól jelzett az összes út, jórészt frissen felújítottak a jelzések.

A vége 7:10 lett, így sikerült a tavalyinál jobbat menni, szederszezon okán meg rengeteg szedret enni, a vonat indulásáig megy a volt pizzéria helyén működő boltban dobozos "üdítőt" venni. Ennyi. Jövőre, ha minden jól megy, megcélozom a harmadik teljesítésért járó kitűzőt -- az ugyanis a teljesítések számától függően változik.

(2008.08.31 21:34:01)
2008. augusztus 20., szerda

2008.08.19-20, azaz éjszakai verzió -- második teljesítés 

Bő egy óra, míg kertek alatt, hegyen át sikerül a városon keresztüljutni, a Hűvösvölgyi út egy rémálom, mintha gyalog menne az ember :-/

Sorállás a szokásos, bár 3-4 asztalnál lehet nevezni, így gyorsan meg -- igaz, egy fontoskodó ifjú titán picit felidegesít -- majd belejön, reméljük.  Ő valami százötven emberről regél, hogy annyian vannak a szervezők összesen...

A nevezési díj kevesebb, mint a "túrabibliában" szereplő összeg, cserébe nincs frissítés menet közben, és a végén is "csak" virslit kapunk -- de ne szaladjunk ennyire előre. Vonat visszafelé 1:20 és négy óra valamikor indul: rajtidőm 8:20, azaz mindennel együtt a nappalin elért időnél jobbat kell mennem.

Kocogósan indulok, a Fazekas-hegyre a leágazást nem vétem el, a forgalom a csúcson - csúcson, de legalább gyorsan megy a bélyegzés. Időadat a pontkartonra kerül, ha jól láttam, az igazolólapra nem -- majd néhol felírom magamnak.
Villám utca lefelé -- aki nem ismeri, hogy merre, annak tényleg jól jöhet a tájoló, mert jelzés egy szál se -- szokás szerint.

A Nagyréten ismét megálló (A túra minden állomáson, megállóhelyen és bokornál megáll...), majd sárga körtúra, sárga (bár itt a leírás alternatív útvonalat is megenged, így vannak, akik a jelzetlen levágást veszik igénybe), és máris a Hárs-hegy állomásnál járunk és állunk.

Innen a Kis Hárs-hegyet célozzuk meg, ahol sorállás fogad, de aránylag tempósan pecsételnek/jegyzetelnek a pontőrök. Egy újabb iramodással a Kaán Károly kilátó, és a mögötte elbújt EP következik, előtte egy ismerős köszön rám, sajnos néven nevezni nem tudom. A folytatásban a tömeg a "szokásos" rövidítésen vonul lefelé -- ez egyébként eléggé bokatörő szakasz így éjjel. Már ismét a sárga sávon tzh és krysta mellett vágtáznék el, ha nem szólnának utánam -- valahogy sötétben, hátulról nagyon rossz a felismerési arányom...

Szépjuhászné állomáson a bélyegzés mellett vizet veszek, majd indulok tovább, immár a piros sáv jelzésen. A János hegyre fel a kunkorokat többen levágják -- nem nagyon nyernek vele, a hegyoldal meg pusztul tőle...

Az Erzsébet-kilátónál lévő pont után maradok a piros sávon, és nem megyek vissza az aszfaltútra, így némi lépcsőzés következik. A letérés után egy dohányzó apuka mellett megyek el (minek megy a természetbe az ilyen, pláne kicsi gyerekkel...?), aztán ismét lépcső: János hegy állomás következik.

A piros jelzés eleinte a széles úton halad, majd jobbra letér -- nagyon szép kapujel mutatja, csak a megerősítés van picit távolabb, itt egy igen rövid csoportos hezitálás következik, majd megyünk tovább.

Következő megálló Makkosmária, leírás szerint nagyjából féltáv, idővel jól állok (2:20 körül), így némi ücsörgés is belefér.

Virágvölgy állomásig kényelmesen emelkedik az út, a pihenő után tempósan megyek fölfelé. Virágvölgy állomásra épp befut egy vonat Hűvösvölgy felől, elkapok néhány kispistázós mondattöredéket :-/ No mindegy. Itt találkozok Nagyondinnyével és Jámborral, és többé-kevésbé együtt haladunk tovább (Disznófő után fölfelé sikerül előrerohannom és elkavarni, de a Normafa mh. utáni letérés előtt már ismét együtt megyünk.)

Átkelünk a gerincen, majd leereszkedünk a Disznófőhöz, hogy visszakapaszkodjunk a normafai buszmegállóhoz -- itt sikerül tovább a zöld sávon maradni (tömegvonzás :-)), úgyhogy gyalogolhatok vissza.

A székelykapun áthaladva három út áll előttem, melyiken induljak, jön a kérdés: a bal szélsőn nem, mert tavaly azon sikerült az aszfaltúthoz visszajutni, a jobb szélső a Z+ maradjon a középső, emlékeim szerint tavasszal itt jöttünk fölfelé. Nyert, ugyanis rövidesen elhaladunk az útvonalleírásban említett oszlop mellett.

A vasút mellett balra fordulunk, némi botorkálás az űrszelvényben (khm...) meg mellette Csillebérc állomásig. Itt üres sörös dobozok az asztalon, móka, kacagás, meg szórakozás a hangbemondással (khm-khm...).

Normafa állomás következik, utána pedig a túra talán leginkább kavarásveszélyes pontja, de a gázos szerelvényeket jelző táblák a kerítésen a helyükön vannak, és utána rögtön ott a csapás balra befelé a dzsindzsásba. Tényleg csapás -- gyakorlatilag egy bokatörő vízmosás van az ösvény helyén, de sikerül ezt is megúszni.

A völgy aljában előbb jobbra kell tartani (a kerékpáros ugratóknál), majd az elágazásnál balra tartva hamarosan elérjük az utolsó emelkedőt, ami a kápolna érintésével az OMK alatti rétig szerpentinezve halad.
A kápolnánál gyors pecsételés, az OMK alatti réten ismét némi tanakodás, aztán jobbra be a fák közé, sacc/kb. megcélozva a Farkasvölgyi út végét.

Nyert! első nekifutásra eltaláltuk, melyik bokorcsoport alatt ér ki a rétre a Farkasvölgyi út, így immáron kivilágított aszfalton lehet robogni a Széchenyi-emlékig. Itt az aszfalton jámbornak sikerül megtalálni egy randa kátyút, aminek következtében térdével illeti az aszfaltot, de komoly baj nincs, megyünk tovább.

Itt dohányzó pontőr fogad, majd nem a megszokott útvonalon, hanem jobbra tartva, majd balra föl egy lépcsőn vezetett az utunk.

A célban pici fejetlenség, bár legalább négyen-öten állnak az asztal túloldalán, és igyekeznek mindenkivel egyszerre foglalkozni. Bélyegzek a Budapest Kupa igazolófüzetbe is, majd önkiszolgáló módon nyakon ragadok két szeletke kenyeret, meg egy adag virslit, némi mustárral, és irány a vonat. Saját mérés alapján 4:45 az időm, ami jobb, mint amit tavasszal csináltam -- ez betudható annak is, hogy most a pontokon sokkal kevesebbet kellett sorakozni pecsételésre várva.

A vonat végül is némi késéssel indul, a kilátópontokon nem, de az állomásokon megáll. Nem meglepő módon sokan szállnak fel útközben is -- igen, ez nem első bálozóknak, vagy a Budai hegyeket csak hírből ismerőknek való, rengeteg a jelzésváltás, több jelzetlen szakasz van benne -- ilyen szempontból nem egy könnyű túra.

A hűvösvölgyi állomáson a peron alatti átjáró zárva, nekivágunk, és áthatolva a sövényen igyekszünk lefelé, közben bemutatom, hogyan kell zéró idő alatt hasra vágódni -- nem mondhatnám, hogy önszántamból teszem, viszont megúszom némi horzsolással, meg a ledes lámpám rommá törésével :-(

(2008.08.20 13:16:34)
2008. június 16., hétfő

Falasok(k) 50, seprűként 

Idén egy fórumban érkezett felhívásra lecsapva seprűként teljesíthettem a távot. A seprűségben egyvalami biztos: nem lehet lekésni a pontzárást :-))

A pénteki Monoton Maraton 7+7 körének (7 kör tempósan 3, másik hét kör öregurasan 5 óra alatt) emlékével a lábamban érkeztem reggel a rajthoz, úgy nyolc körül, ismerősök, HHH-teljesítésre vágyakozó sors- és sporttársak gyülekeztek jó hangulatban -- ráadásul már az eső sem esett...

Indulás 8:55-kor, gyenge sétálós kezdéssel, 86-os rajtszámmal, így az utánam induló egyik futó még az első pont előtt, a másik meg a Fekete-fej után sikeresen utolért.  Sebaj, a lényeg, hogy előttem haladjanak :-))

A második pontig az ezen a túrán szokásos rövidítéssel levágtuk a piros kunkorát, majd a pont pontosan ott volt, ahol lennie kell: a P- P+ elágazásnál.
A szinte harapható erdei levegőből mélyeket lélegezve toltam tovább a piroson, majd a piros háromszögön -- itt tájékozódásilag jól jöhetett volna néhány szalag (seprűként jól jött, hogy nincs, nem kellett szalagot szedni :-)), tavalyhoz képest jelentősen csökkentett mennyiségű szalag került kirakásra.

A Csergezán-kilátónál már lent várt a pontőr, aki kifelé menet ...rrá ázott, fent ücsörögve teljesen átfázott, de becsülettel végigcsinálta, amit vállalt.
A pontot zártuk, majd indulás előtt utolért minket a 89. rajtszámmal induló futó: ismét a helyemre kerültem, bár két túratárs (73, 84) már itt hiányzott. A döntés megszületett: nem várunk rájuk, megyünk tovább Nagykovácsi felé, ott az oda-vissza szakaszon is összefuthatok velük, akár pontzárás után is.

Nagykovácsiba igen jó időben értünk be, megvártuk a hivatalos pontzárást (tényleg finom volt a bodzaszörp), utána még némi beszélgetés is adódott, úgyhogy sovány disznó vágtában indultam tovább a S- K+ K- útvonal teljesítésnek, pláne, hogy a nagyszénási pont elvileg 35 perccel Nagykovácsi után zár(t volna).

A -most már- ismerősnek nevezhető útvonalon tempósan toltam, hogy ne kelljen sokat túlórázni a rajtban már megismert pontőröknek -- így csak mintegy 25-30 perccel kellett tovább maradniuk. 73, 84 náluk sem volt... Elindultunk, erre kisütött a nap, majd elbúcsúztunk: ők jobbra, én meg balra indultunk a P- jelzésen.

A hosszú árok szép, nagyon szép, ráadásul duplán kellett figyelni, hiszen titkos EP-ra kellett számítani. No, az csak később jött, előbb egy kissé csoffadozó futó ért utol, 84-es rajtszámmal: szegények elkavartak a piros háromszögről, és itt ért utol. A titkos ep-on ő felírta a számot, én meg írtam egy időt az itinerére, ő robogott tovább, én meg "lebontottam" a pontot.

Antónia (mármint az árok) csak részben hozta a formáját: az alsó végén szokásos pocsolya megvolt, de a felhős időre való tekintettel a szédelgős csoffadást okozó "langy meleg" nem, így egyvégtében sikerült leküzdeni a hölgyet -- bár utána jólesett a Muflonban a "frissítés" :-)

Az Ördög-lyukhoz így is jóval a pontzárás hivatalos ideje előtt értem, majd némi nosztalgiázást követően a pontőrökkel együtt indultunk lefelé, illetve szedtük a szalagokat. Solymáron én picit rákapcsoltam, búcsút intve a fiataloknak.

A Szarkavári EP-on megettem a csokit, bár a kajapont még előttem volt :) A kajaponton sikerült a hivatalos pontzárásokhoz képest mért 10-15 perces előnyömet ledolgozni :-) amúgy Bubúr-módra végigtesztelve a (megmaradt) kínálatot -- sajnos sem savanyú, sem édes dolgok nem maradtak (savanyúság, hagyma, illetve lekvár) -- minden esetre a bodzaszörp itt is lenyűgözött :)

A Z+ Z- kissé hosszúnak tűnt, az EP-nél némi erőgyűjtő beszélgetést is beiktattam a régi zöld jelzés szelíd emelkedője előtt... Bár sikerült egyben leküzdeni, de a jövőben sem lesz kedvencem ez a szakasz :)

Hullámvasutazás a sárgán, majd a Virágos-nyeregtől az eső által kimosott fehér szalagok begyűjtésével színesített séta az Újlaki-hegy tetejéig -- itt is sikerült a pontzárás hivatalos idején belülre kerülni. Csoki vagy műzliszelet volt az ellátmány az ismerős pontőröktől, akiktől elbúcsúzva tovább indultam lefelé a sárgán a Határ-nyereg felé. Idén nem kellett szemetet gyűjteni -- a pontőrök mindenkit arra kértek, hogy a náluk lévő szemeteszacskóba dobják bele a csokis/cerbonás papírokat.

A határkőtől lefelé egyébként sem könnyű a S-, de most ráadásul sáros is volt, fáradt is voltam, úgyhogy nagyon-nagyon öregesre sikeredett a lejutás.
A Határ-nyeregben előszedtem a leírást, meg az emlékeimet, és a másfeledik nekifutásra sikerült eltalálnom a piros körtúra megfelelő ágát :) A parkolónál a jobbra letérés már teljesen ismerős volt, aztán némi szalagszedés következett, majd gyors pecsételés a libanoni cédrusnál. A ponton ellátmányként szolgáló almát nem rágcsáltam el. Itt még útba igazítottam a pontőr hölgyet a villamosmegálló felé, majd szorgalmasan szedtem a szalagokat tovább, a Hűvösvölgyi útig. A gyalogos átkelőn sikerült elég gyorsan átkelni, némi bóklászást követően egy fehér furgon mögött megtaláltam a felfelé vezető gyalogutat.

Innen kellemesen emelkedett az út egészen a Nagy-Hárs-hegy tetejéig, ahol a pont a kilátó mellett volt, a Nagykovácsiban már megismert pontőrökkel.
Innen szinte "csak egy ugrás" volt a cél, ahova annak hivatalos zárására, 20:30-ra sikerült beérni. A begyűjtött bélyegzők/párnák/egyebek leadása után átvettem a második teljesítésért járó fehér jelvényt, illetve a Hárs-hegyi hétvége kitűzőjét, majd a túra szép élményeivel elindultam haza.

(2008.06.16 16:11:03)

2008. június 14., szombat

Szinte csak a poén kedvéért indultam, bár a HHH (Hárs-hegyi hétvége), meg a Budapest Kupa teljesítésének is része a túra valamely távja.

Pénteken este 7 körül indulva igyekeztem minél több kört lámpa nélkül megtenni, így a 14 kört végül is 7+7 megosztásban teljesítettem: Az első két óra alatt öt, majd még egy óra alatt két kört nyomtam le, ezt követően átvedlettem botos-gyalogolós turistává, és a maradék hét kört lazán, öt óra alatt húztam be, gyengusz tartalék-tartalékja lámpám miatt itt-ott mások fényén potyázva picit.

Jó volt, szép volt, és ezen felül természetesen kellőképp agyroggyant is :-))

2008. május 31., szombat

Új év, a tavalyitól eltérő útvonal, családias túra, 39 nevezővel, kiírás szerint bő 42km-es távval...

Már az indulás is picinyt érdekesre sikeredett: A 137-es busznak két külső végállomása van -- a http://ttt.tr.hu/ oldalon szereplő kiíráshoz (Máramaros u.) képest a másik (Erdőalja u.) volt az indulási pont, így épp, hogy elcsíptem a kiírt rajtidő végét -- még vártak vonattal (nem) érkezőkre (tipp: ők a másik vá.-on bosszankodtak...). Utánam még egy fő indult ezen a családias túrán: neki a 39-es nevezési lap jutott. Az útvonal khm. nem volt ismeretlen, de kilométerhiányra megfelelt :-/ Az Alsó-jegenye völgyben (itt idén harmadszor jártam tt-n...) a GCWIZ ládikát "azért is" megkerestem, közben mint kiderült, visszaestem az utolsó helyre :)

A Zsíros-hegynél kérdezősködtek nálam három korábban indult túratárs felől, merthogy rajtuk kívül mindenki járt már ott -- mialatt frissítettem egyet a Muflonban, be is futottak, úgyhogy innen nagyjából együtt mentünk tovább. Nagykovácsiban bevásárlás, kaja, majd az időközben továbbindult túratársak után eredtem. A Piros sáv jelzés egy szakaszon frissnek tűnő irtásban halad -- a jelzést "viselő fák is a fűrészek áldozatai lettek... A túratársak egyikét a P-P+ elágazásánál utolérem, majd lehagyom -- gyorsabb tempót kell diktálnom, mert igen sok időt eltoltam a kajálással. A két másik túratársat még látom egyenesen besétálni a piros kispistázós levágásába, nem megyek utánuk, becsülettel maradok az erdő szélén, és lemegyek az aszfaltos útig. Az így szerzett előnyük még bőven a lovarda előtt elfogy.

Fekete-fej, Hárs-hegyi körút, Szépjuhászné az útvonal, itt kapunk pezsgőtablettát a markunkba, meg poharat hozzá, víz a nyomós kúton... camelback újratöltés, közben némi segítség a már visszafelé jövőknek. S-, majd P-, Makkosmária után meg Z+ fölfelé. Normafa előtt EP, csokival, kiderül, hogy a korábban lemaradt hölgy kiszállt, úgyhogy mi vagyunk az utolsók.

Kék körtúra jelzésen a libegő felső állomásáig, majd P-, rendesen a lépcsőn fel az Erzsébet-kilátóhoz -- pont a hegy tetején, a kilátó mögötti placcon, korrekten. A kilátó körül vásári forgatag, színpad, élő zene -- menjünk gyorsan tovább...
P- lefelé, Szépjuhászné (jééé, itt már ma jártunk egyszer...), S-, fel a Nagy Hárs-hegy tetejére, végig a S- jelzésen; pontos idő 17:46, EP sehol (Kiírás szerint 18:00-kor zárt volna). Ejnye no... Kihasználjuk a telefonos segítséget: Rendben, elfogadják a teljesítést, menjünk tovább... Hűvösvölgyben hidegzuhany: a két túratárs úgy dönt, hogy 19:40-re nincs esélyük beérni (8:40-kor indultak, aztán sikeresen elindultak balra a S- jelzésen a Virágos nyeregtől...), így mindketten kiszálltak.

Ennek "örömére" alaposabban átszámolom az időmet -- szűk lesz, de nagyon, úgyhogy elkezdek sietni, így a vadaskerti emlékműig szinte meg sem állok a S- jelzésen.

Gyors bélyegzés, közben mondom, hogy 30,31 kiszállt, 33-ról azt tudom, hogy nagyon késő indul(t) nem kell megvárni, magamról meg azt, hogy megyek a célig.
A vadasketi nyeregben némi tanácstalanság (elkelne néhány nyilazott és/vagy kapujelzés itt ott...) után K- megtalálva, a széles, kényelmes sétaúton némi futómozgás-imitációt is belevittem a mozgásomba, hiszen ilyen ma még nem volt :-))

Az Árpád-kilátónál pontos és részletes adminisztráció, bélyegzés, utána robogás tovább, tudva azt, hogy a túra vége nem nevezhető könnyen járható, kényelmes szakasznak :-/ A Fenyőgyöngyénél kezdenek kétségeim támadni a szintidőben történő beérkezéssel kapcsolatban, de azért erőteljesen nekidurálom magam, és az idő szorításában sikerül kb. ötös tempót diktálva feltrappolni a Hármashatárhegyre.

A feketeleves ez után jött: A K- szűk, a Vihar-hegy nyerge utálatos (Bő 40km után persze) hely, de a becsület azt diktálja, hogy vergődjek be a célba. Virágos nyeregnél ér a szintidő lejárta, de innen már nincs sok hátra: A4-es lapok, szalagok, ronda, térdgyalázó lejtő, némi aszfalt, cél...

A célban első dolgom megköszönni azt, hogy megvártak, kapok paprikás krumplit, ásványvizet -- az oklevél+kitűző mellé. Meg egy kérdést, hogy szerintem mennyi volt a túra távja, mert voltak, akik GPS-szel jóval többet mértek, mint ami a kiírásban szerepel. (Az nem derült ki, hogy hogyan lett mérve a túra, de GPS-szel nem, kerékkel nem...)
Miután megettem a finom paprikás krumplit, felajánlották, hogy elvisznek a buszmegállóig kocsival, amit köszönettel elfogadtam.

A túra maga a becsületes túrázóknak szól. Kevés EP, szűkszavú itiner, sok jelzésváltás, ismert utakon, a végén kellemetlen másfél-két kilométerrel.

Sajnos rövid távot nem rendeztek, mert nagyon kevesen voltak a szervezők (érdekes volt a sokadik EP-on az elején megismert arcokat újra látni).

Némi tapasztalattal ismét gazdagabban hazatérve összekattogtattam a tuhu-s térképen az útvonalat... tényleg több: 48,5km... (Volt, aki 50km körül mért a túrán GPS-szel.) Erre a 11:10-es idő nem is olyan rossz.

Jövőre remélem valamilyen módon felmérik, vagy legalább a tuhu-n összerakják az útvonalat a szervezők, és a valóshoz közelebb álló adatot adnak meg... Arról csak álmodom, hogy valamennyire trükkösebbre véve, tényleg megpróbálják kevésbé járt területekre (is) elvinni az útvonalat.

(2008.06.05 18:12:52)

2008. május 13., kedd

Tavaly Keleti 25, idén megcélozva az 50-es.

Reggel 8-kor rajt, laza séta Dorothy nyomában (mint néhány hete a Város peremén, csak ellenkező irányban) a Virágos-nyeregig, természetesen az Újlaki-hegy megmászásával.
Innen Jazzkedvelő társaságában sétáltunk egészen az Alsó Jegenye-völgy végénél lévő etetőpontig, ahol a tavalyról megismert mennyiségű és minőségű (kellőképp sok és finom) zsíroskenyér-hagyma kombót fogyaszthatott a megfáradt túrázó, némi színes löttyök kíséretében.
A következő szakaszon, egészen a Muflon-itató előtti tisztásig semmi említésre méltó nem történt, mentünk, mentünk, mentünk... Tavaly még építettek a völgy oldalában egy házat, mist meg ott lógott a kerítésen az "Eladó" felirat... A zsíroshegyi pont után egy kis "pihentető" lejtős aszfalt, majd a kéken kapaszkodás-hullámvasutazás a néhai nagyszénási th. maradványaiig, azaz a Keleti 25 céljáig. Némi frissítés, majd föl a Nagyszénás csúcsára, ahol CB-rádióval bohóckodtak fiatalok, egy Olympus-os márkatárs meg állványról fotózott épp...
Innen szólóban lefelé a kéken, majd a jobbra letérő kékről egyenesen tovább a kék kereszten meneteltem, egészen a Kutya-hegy aljában lévő kerítésig, amin (még) masszív létra vezet keresztül. Itt a sárgán picit jobbra haladva az út bal oldalán lévő fán feltűnt a muflonfej, majd beljebb, az út mellett további jópár, úgyhogy a saját jelzés ellenére (vagy épp azért) könnyen követhető volt itt az útvonal.
A leírás emleget egy rétet, meg egy viharvert fát, ahol jobbra le kell térni a széles útról... Itt két dolog segített: a látványosan letaposott fű, meg az, hogy majd' minden második fán ott volt a muflonfej, úgyhogy a Cseresznyés-völgybe leereszkedni sem volt problémás, mint ahogy a gyönyörű völgyben a második nagy elágazásnál a balra letérést megtalálni sem: eddig példás a jelzés, reméltem, hogy a továbbiakban is így lesz. Itt utolért egy idősebb házaspár, úgyhogy együtt gyalogoltunk tovább Telki felé. Együtt gyalogoltunk, és együtt is tévesztettünk az Anna-vadászház előtt: nem a beérkező zöld sávval szemben, a bokrokkal benőtt oldalú úton, hanem balra tartva a széles jobb minőségűn indultunk tovább -- jelzésre lefordítva nem a zöld sávon, hanem a zöld kereszten... Picit (nem annyira...) később feltűnt, hogy nincs jelzés, aztán lett, de zöld kereszt, így a jól bevált módszerrel visszamentünk addig, ahol még megvolt a jelzés... A vadászháztól másodszorra már jó irányba sikerült indulni, így Telkibe sikeresen beértünk. Itt elkövettem azt a hibát, hogy előre rohantam, így a szürke betonoszlopra fehérrel festett jelzés mutatta "balost" elvétve csináltam egy fakultatív falunézést, ami bár élvezetes volt, de időben nem jött jól, pláne hogy a Kerék vendéglőt három megkérdezett közül kettő nem ismerte :-(
A főúttal párhuzamos egyirányú utcában örömmel fedeztem fel egy muflonos jelet az egyik oszlopon; majd továbbhaladva megláttam a Kerék nevű "műintézmény"-t, ahova betérve a pultos hölgy már rutinosan mutatott hátrafelé :-)))
A bélyegzést megkapva azonnal továbbálltam, mert nem álltam túl jól az idővel, így a hely fizetős szolgáltatásait nem állt módomban tesztelni :-)
A falu végén majdnem eltoltam: az utca éles balos kanyarjánál jobbra le kell térni, annak ellenére, hogy az elágazás után is van jel egy oszlopon... Lehet, hogy picinyt lankadt már a figyelmem?
Innen csak az itinert, térképvázlatot figyelem, meg a fákon itt-ott feltűnő jelzéseket (s+, z+), és végre-végre: zöld háromszög, mehetünk fölfelé!
A Tarnai-pihenőnél egy pihenő fiatal pár -- ők is ezen a távon mennek, 19:45-re kéne beérniük. Többé-kevésbé együtt haladunk a zöld háromszög-piros háromszög útvonalon (tavaly óta fel lett újítva, mert ahol tavaly elkavartam, ott most tökéletesen veszem az akadályt...), majd a Vörös-pocsolyás hát EP-re 18:10-re érek. Nem sokkal később utolérnek, ekkor kiderül számomra, hogy a következő EP 19:00-kor zár, ráadásul nem 50, hanem kb. 52km a vége... A Petneházy-rét EP-re némi terepfutás/erőltetett menet kombóval, a piros kunkort is becsülettel megtéve 19:02-re sikerült beérnem, ahol buborékos/buborék nélküli vízzel kínáltak -- egy pohár vizet köszönettel elfogadtam, majd nekiláttam megmászni a Fekete-fejet, utána pedig a Hárs-hegy oldalát. Ez a rész egyáltalán nem volt annyira brutális, mint amennyire számítottam -- 19:50-re sikeresen beértem a célba, ahol a jelvény+oklevél mellé járt egy üdítőre vagy sörre váltható kedvezmény :-)
A túrán kevés, és elsősorban a szervezőknek kedvezően elhelyezett EP van, így a becsület túrájának is lehetne nevezni (bár van olyan TT is, ahol rajt-cél között nincs ep), az ellátás megfelelő, az itiner lehetne pontosabb (pl. Telkiben utcanevek).
Kellemes, szép utakon vezetett túra, amin szükség van jó tájékozódási képességre meg kitartásra, plusz az erőforrásaink jó beosztására.

(2008.05.13 17:27:51)


2008. május 7., szerda

Rövid túra, rövid beszámoló (merthogy a TTB-s beszámolót ír, ha még nyúlfarknyit is, túrafertőz, és nem rövidít -- legfeljebb annyit, amit senki sem vesz észre :-)).

A túra kifejezetten nem koránkelős, így nyugodt reggeli készülődést követően elautóztam a rajthoz, ahol sikerült kényelmesen leparkolni. A sportkastély egyik oldalán tömeg, fiatalok és rengeteg dohányfüst -- ez a rövid szakasz volt a túranap egyetlen negatívuma, a másik oldalon hosszú asztal, mögötte/körülötte jól ismert arcok. Kedves fogadtatás, gyors nevezés, majd itiner-olvasás következett. Az eleje aszfalt -- na jó, ezt hagyjuk gyorsan magunk mögött, gondoltam, és kocogósra fogva a tempót elindultam, hála a hossz rövidségének, mindenféle csomag nélkül, a kapott papírral a kezemben. A belekocogás olyan jól sikerült, hogy a pingpongasztalig nem is nagyon hagytam abba :-)
Onnan némi lassítás az erdei tornapálya ösvényén, élvezve a szép környezetet és a jó időt. Egy szakaszon oda-vissza azonos az útvonal, de ez nem igazán jelent gondot, elég széles a gyalogút, így kényelmesen lehet haladni. Visszafelé ismét erdei tornapálya, rommá tört táblákkal, aztán suhanás egy betonkerítés mellett (jó közel, hogy dörzsöltek legyünk :-)). Murvás út, majd egy újabb, ellenkező irányban már bejárt szakasz, szemben egy valahonnan ismerős leányzó fut, én épp sétálok, köszönünk egymásnak, majd jön a pingpongasztal, kedves ismerős adja a bélyegzést -- innen az idefelé megismert úton vissza a rajt/cél-ig. Laza talaj itt-ott, majd aszfalt, már nem rohanok, 2 órásra terveztem, bő másfél lett a vége, meg egy szép emléklap, kitűző, zsíros kenyér, szörp, és egy újabb teljesített túra a Budapest kupához.

Kedves szervezőgárda, szép, kényelmesen bejárható útvonal, ötletes és tetszetős bélyegzők a pontokon -- jövőre családdal jövünk :-)

(2008.05.07 14:16:08)



2010-ben, miközben a blogot rendezgettem, került ide az alábbi megjegyzés:

Két megjegyzés... Az egyik, hogy a következő évben, azaz 2009-ben H60-ra mentem, természetesen család nélkül (öt kör ezen az útvonalon a'la Monoton Maraton). A másik, és talán fontosabb dolog, hogy időközben (Piros 50, felfelé a Kevélyre) kiderült, ki is az a "valahonnan ismerős leányzó" - azóta sokat mentünk együtt, remélem, még sokáig koptathatjuk együtt a bakancsot Pannival.

2008. április 21., hétfő
Gerecse50, első teljesítésként light-os, vetkőzős-öltözős és fotózós megállásokkal tarkított gyaloglással 10:05-alatt behúzva.
Óriási tömeg a rajtnál, rajtidő (is) a túrázók becsületére bízva (nem tetszik). Városi szakasz bemelegítésként, utána erdő, tömeg, előzgetések -- nem látszott a tömegtől az erdő :-) Az első órákban csepergett az eső, de --még-- nem okozott dagonyát, az csak Tardos után volt, kisebb-nagyobb mértékben. A megdvehagyma finom, nagyon-nagyon finom, friss kenyérrel, felvágottal fogyasztva pláne -- voltak, akik szatyorszámra gyűjtötték, én csak szendvicseimbe rámoltam be néhány zsengébb levélkét.

A Bányahegyre felvezető szakasz kellemesen lihegősre sikeredett, hála a napsütésnek, sár nem volt, így csúszkálás sem. Ekkor már nem hiányoltam a túrából a Gerecse-tető megmászását :-))
Sajnos a "Vértestolna utáni műútra kéken lejutni" feladat sokaknak meghaladta a képességét, és toronyirányt ment a tömeg a zabapontra -- mindenki magát csapja be és kész... A zabaponton hagymás- és sima zsíroskenyér plusz szóda (igazi, ballonból) volt az ellátmány, majd séta, séta, séta, EP, séta, autópálya zúgása... EP, Panoráma út (de jó is az aszfalt melletti füves részen gyalogolni...), Turul, EP, lépcső, lefelé... Előzetes félelmeim alaptalanok voltak: simán, a térdeim ellenkezése nélkül lent voltunk a házak között. Biztatás egy gyakorlóban bicegő túratársnak (stilszerűen erőt egészséget felkiáltással), majd még egy kevés aszfalt, gyors öltözés az eleredő eső miatt, majd cél, jelvény csak egyféle (sebaj, első teljesítés) van, majd jövőre remélem lesz másfajta is :-))

Jó: Itiner, pontosabban kartonra nyomtatott színes térkép, szép jelvény, elfogadható szinten kezelt tömeg. Kevésbé jó: Tömeg. Nagy tömeg. Sorbanállás itt-ott. Tanulság: EP-k előtt érdemes a nagyobb csoportokat megelőzni.

(2008.04.21 15:32:51)

2010-ben raktam össze először a blogot, akkor írtam...:

Most, amikor a blogot szerkesztem egybe teszem hozzá, hogy most már sajnálom, hogy az itt megismert túratárstól lemaradtam - lehet, sőt biztos, hogy sokkal jobb időt mentem volna... No mindegy. Azért 2009-ben a Bia 25 kapcsán jó volt újra találkozni :)
2008. április 14., hétfő
Kellemes időben, utolsók között neveztem a túrára (ha jól tudom, 95-ös volt az utolsó rajtszám), majd pedig néhány túratárssal együtt buszra szálltunk, és az Alsó jegenye-völgyig kibuszozva kezdtük a gyaloglást. Pár méter után megállított minket egy idős úr, hogy meglepje a kis csapatot egy bélyegzéssel, meg egységesen 10:30-as indulási idővel. Egyik társunk majdnem elkavart, ugyanis az évekkel ezelőtti szöveg (a buszmegálló után 100m-t megyünk előre, majd...) alapján indult el, de sikeresen rátalált a helyes útra. (Időközben beszúrtak/áthelyeztek buszmegállókat, jó lenne helyesbíteni az itinert...).
A csapattól geoládázás okán lemaradtam egy picit, de bőven volt időm behozni a lemaradást az Újlaki hegyen lévő EP-ig. Itt biztatásként elhangzott, hogy idén is a tavalyival azonos lesz a díjazás. A vadaskertnél egy őz keresztezte utunkat, remélem, nem zavartuk meg nagyon.
Hűvösvölgynél EP (ellátmány: dió, egészben), plusz a kihagyhatatlan lángos (forralt bor a kellemes időre való tekintettel kihagyva). Ismerős útvonalon, kisvárosi forgalomban fel a Nagy Hárs-hegyre, csak azért, hogy a túloldalon leereszkedve a vasúti átjárónál újabb bélyegzésért megállhassunk.
Dorothy nyomában (Gy.k.: (The wizard of Oz) a sárga úton hullámvasutaztunk tovább, itt-ott EP-k, a kapott bélyegzések nyomán kezdett kirajzolódni az A3-as lap szélén a "peremén" felirat... Budaörs határában sajnos sikerült az egyetlen "benézhető" kereszteződést benézni, és a Felsőszállás úton balra fordulva "pistázni". A helyiektől útbaigazítást kérve kiderült, hogy nem csak mi jártunk így, ami azért picit vigasztalt. A célban oklevél és kitűző, meg néhány kocka csoki várt minket.

Az itinert jó lenne frissíteni, meg némi bejárás sem ártana (sokan, nagyon sokan benézték az ominózus elágazást...), és kár a túra vonzerejét növelő függő éremért is...

(2008.04.14 13:31:23)
2008. március 17., hétfő
Kellemes tavaszi idő, óriási nyüzsi még a tervezett rajtzárás előtt 5 perccel is: mindegy, beálltam a sorba. Néhány ismerős arc, régi kolléga, majd a 2600-as szériából kapott sorszámmal rajt 10:25-ös bélyegzéssel.

A kisebb-nagyobb csoportokat előzgetve, kerülgetve telt a túra nagyjából végig, egy-két ep-n sorban állással fűszerezve (az egyébként lelkes pontőröket az is lassította, hogy náluk 2600-as szériához nem volt ikszelőlap...).

Az OMK utáni réten nagyon szép virágokat fotózhattunk -- meg lehetett figyelmeztetni az arra járó kirándulókat, hogy nézzenek a lábuk alá -- sajnos így is jópár tő a bakancsok áldozata lett :-(

Farkas-völgy tetejénél megjegyeztem, hogy a kerítésen lévő 5-6darab, gázos szerelvényeket jelző táblánál indul lefelé az út -- az augusztusi éjszakai túrán ez jó tájékozódási pont lesz majd.

Csillebérc után aztán kiderült, mit toltam el tavaly augusztusban -- idénre ezt is megjegyeztem.

A kellemes időben gyorsan fogytak a kilométerek, egyszer sem kellett leírást nézni/olvasni, mert nagyjából végig lehetett látni, hogy merre megy a tömeg, bár a csordaszellem, meg a megszokás okozhat problémát is...

Ezt sikerrel tapasztaltam, amikor a Hárshegyről lefelé a Stop-Shop mellett találtam magamat -- el... szóval benéztem a sárga körtúra jelzést. Sebaj, pici aszfaltot belerakva mentem a Nagyrétig, ahol az EP-t csak a csoportosulásról vettem észre -- többen még így is elmentek mellette sajnos (javaslat: mivel itt sok kisebb-nagyobb csoport piknikezik, pláne ilyen jó időben, célszerű lenne egy bójával megjelölni az EP-t).

A Villám utcán felfelé nem igazán az utca névadójához híven araszolt fel a tömeg, bár a cikk-cakkban akár még stimmelhet is :-)) A bunkerhoz fel/le móka most kevésbé tűnt félelmetesnek, de való igaz: a pont ekkora tömeggel nem nagyon tud mit kezdeni a keskeny, oda-vissza ösvény miatt.

A célban finom gulyás, meg egy 2dl-es dobozos gyümölcslét kaptunk, a teljesítések számának megfelelő kitűző plusz emléklap mellé.

A visszaúthoz 16:05-kor különjáratban megkaptuk a nosztalgia motorvonatot (köszönet érte), így egy kényelmes vonatozással zárhattuk a napot.

Jó: útvonal, lelkes pontőrök, gulyás a végén, sokáig gyűjthető különböző kitűzők.
Rossz: Sorban állós túra, futóknak ellenjavallt.

Megjegyzés: Meggondolandó lenne az előnevezést valahogy megoldani.

(2008.03.17 14:37:06)