Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2012. július 30., hétfő

A tavalyi évhez hasonlóan Gabival vágtunk neki a túrának - ő a 15-ön, én a 30-on. A parkolóban egy számomra szívet melengető embléma egy autón - valamennyire nekünk is kell ma jó szerencse, bár jól ismert túrának vágunk neki. A nevezés gyorsan megy - sietünk is, hiszen rajtidő vége felé járok, ráadásul durván meleg idő ígérkezik, úgyhogy napon fövés lesz, hiszen két dolgot sikerült otthon hagynom: a bögrémet és a kalapomat. No mindegy, lesz, ami lesz, nekivágunk, amolyan kényelmesen nem gyors, de lassú bemelegítős tempóban.
A gyermekvasút keresztezésekor megvárjuk az elhaladó vonatot, és kényelmes sétával érünk a kilátóhoz. Lefelé könnyebb, de kocogni mégsem kéne - nem itt kell behozni a lemaradást :) és különben sem állunk annyira rosszul idővel :-D
A S-P- visszafordítóhoz közeledve látom az előttünk haladó túratársakat egyenesen tovább sétálni - szerencsére meghallják hogy nem arra. Mondjuk ők még jól jártak, út közben találkoztam olyanokkal, akik a János-hegyről fordultak vissza...
A jól ismert elágazásnál balra fordulunk, a sífutó utat keresztezve megállunk, én elugrok geoládát keresni - GCSOSZ, gyors találat, mehetünk tovább.
Lefelé utolérünk egy csoportot - látássérült túratársak és kísérőik, ennek ellenére normál tempóban ereszkednek a nem túl kellemes, köves ösvényen. Ahol lehet megállnak, és elengednek minket; megköszönjük, és további kellemes túrázást kívánunk.
A lejtő (meg az aszfaltcsík széle...) után persze újabb emelkedő jön: Fekete-fej. Botokat odaadom Gabinak, és mindketten a saját tempónkat tartva megyünk felfelé. Bot nélkül igencsak "szuszogós", de azért sikerül megállás nélkül felérni a "vaskályhához", ahol csak egy papír van, pont nincs: pont lent, a karámoknál. No, akkor pihenjünk, amíg Gabi fel nem ér - nem sok, de most jól jön :-)
Lent a ponton természetesen van víz a bélyegzés mellé - gondolom, ezért nem a csúcsra telepedtek le a pontőrök.
A jól ismert erdősáv után még némi árnyék itt-ott az aszfalt előtt, eszembe jut a Piros túrák meglepetés kajapontja, ami ezen a részen szokott lenni - aztán kapaszkodunk fölfelé a távvezeték alatt, húzós tempóban, hogy mielőbb árnyékba kerüljünk ismét.
Ez persze várat magára picit, aztán következik a P-P+ elágazás: a ponton kapott müzliszelet beburkolása után elválnak útjaink: Gabi a P+ jelzésen a rövidebb táv útvonalát követi, én meg megyek tovább a piroson, picit bele is kocogva.
A Vörös pocsolyánál ácsorgó, nézelődő csapattal szóba elegyedem, és csatlakozom hozzájuk - a dög meleg miatt sem energiám, sem kedvem nincs egyedül gyalogolni.
Nagykovácsiban a Z- jelzés mellett van egy nyomós kút, itt megállunk, és alapos pancsolást rendezünk - pillanatok alatt megszárad minden, de legalább picit lehetett hűsölni, hiszen Solymárig nem lesz vízvételi lehetőség.
Nem sokat gyalogolunk persze a következő megállásig: a szokott helyen a szokott mennyiségben és minőségben dinnyézhetünk (Zsíros-hegy, sorompó). Nem nagyon kell minket sokszor kínálni - a szerénység és visszafogottság nem igazán jellemző a fogyasztásunkra - köszönjük, nagyon finom volt!
Solymárig eseménytelen ereszkedés, a templom előtt rövid frissítés ismét (a célig gyakorlatilag nincs már kút!), aztán nehezen, de magunk mögött hagyjuk a lakott területet, hogy a Szarka-vár alatt megkapjuk a következő bélyegzést. Itt szintén van víz, illetve kapunk almát is.
Az általában dagonyás szakasz most por száraz - ritka jelenség, de nem bánom :-) A túratársaknak nem ecsetelem, hogy az előttünk jobbra látható vonulatra hol és hogyan megyünk majd fel, és mi vár még utána ránk, bár gondolom, az irányból sejthető, hogy oda biza' fel köll menni.
Sétatempóban érünk a K-Z- közös emelkedője alatti kanyarhoz, némi motivációhiány itt-ott, de azért ha több részletben is, de mindenki felér a Csúcs-hegyi nyeregbe.
Szusszanás után segít a rutin: A Z- letérését jobbra ugyanis nagyjából semmi sem jelzi, csak jóval beljebb egy vékonyka fán látunk jelzést - mondjuk aki ezt az elágazást elvéti, azzal sem történik semmi rendkívüli: a kék sáv is Virágos-nyereghez visz - igaz, ekkor kimarad egy érdekes felirattal ellátott autó látványa :-)
Virágos-nyeregnél is jól jön a helyismeret: ahogy felkapaszkodik az emberfia a rétre, a túloldalon ott az út, meg a jelzés is, ami az Újlaki-hegy felé visz.
Idővel kezdünk nem túl jól állni, gél, izó, aztán robogok a többiek után. A csúcson Rolandék pecsételnek - és "természetesen" van palackos ásványvíz is - a parkolóból jó néhány fordulóval cipelték fel ide. Langyos, de van. Ez is egy olyan "plusz" a rendezésben, ami miatt nálam a legjobbak között szerepelnek.
Lecsorgunk a Határ-nyeregbe, kezdünk nagyon vacakul állni az idővel, úgyhogy fölfelé tempót váltok, és ellépek a társaságtól - így sikerül szintidőn belül beérkezni.
Étvágyam nem nagyon van, úgyhogy a díjazás átvétele után inkább kiiszom a maradék izotóniás italomat, és irány haza.


2012. július 23., hétfő

 Terepfutás - sohasem próbáltam korábban, egy Monoton Félmaraton nevezhető tán ilyen jellegű teljesítésnek - a négy és fél órás szintidő, ha nem is fényképezős-nézelődős-sétálós, de "gyalogos" teljesítésre is lehetőséget kínált, így belevágtam.
A verseny előtti napokban folyamatosan az időjárást néztem, mert igaz ugyan, hogy nincs rossz idő, csak rosszul öltözött túrázó - ázó túrázó viszont nem szerettem volna lenni :-D Sikerült megúszni, sőt príma időnk lett egész napra, de ne rohanjunk ennyire előre.

A kötelező előnevezésnek hála a rajtszám felvétele gyorsan megvan, átmenetileg gazdát cserél egy dugóka és egy szép kerek összeg. Dugás. Csak hogy tiszta lappal induljunk :-D GPS bekapcsol, aztán ki: reggel mellényúltam az aksiknál, mert bár a töltőről frissen levett párost raktam bele, legalább az egyik úgy tűnik döglött, úgyhogy track az nem lesz :-( Gyülekező az udvaron, sok ismerős arc, néhányuknak még a nevét is fel bírom idézni :-D Hiába no, van azért átfedés a két "tábor" között.

Pontban 8-kor a rövid visszaszámlálás után elindulunk - laza tempóval előbb lefelé, majd a Hidegkúti úton átkelve kellemesen fölfelé - itt még aszfalton.  Az átkelést a verseny segítői biztosítják, megállítva egy rövid időre a forgalmat - köszönjük a türelmet az autósoknak és a buszon utazóknak egyaránt.
Híd, majd jobbra - visz a tömeg, persze alaposan megnéztem az erős papírra készült térképvázlatot, a földúton igyekszem elengedni a gyorsabbakat - én szintidőn belüli teljesítésért jöttem, így a tempós gyaloglás is elég lenne, de a francnak van most kedve sétálni :-D
Még nem jártam erre, így egy kis nézelődés is belefér, közben beállítom a botokat, és tempós gyaloglásra váltok - aztán hipp-hopp, Virágos-nyeregnél irányítanak minket a fonódó K-S- jelzésre, mintegy 22 perccel a rajt után.

A gyorsabbak persze bőven elhúztak, de azért nem vagyok egyedül, picit sétálok, aztán a K-S- elágazástól ismét kocogni kezdek. Jön még néhány gyorsabb résztvevő, őket elengedem, csak kényelmes, nem lihegős tempóban megyek a hullámvasutazó ösvényen.  Itt-ott a tavalyi K-100-ra emlékeztet az erdő: bőven van pára, ahol meg a szél borzolja fölöttünk a lombot, ott kapunk mutatóba a kora reggeli eső maradékából - de nem zavar, csak nagy eső ne jöjjön...

Az Alsó-Jegenye-völgybe lefelé tartó erdei úton pici sarat is taposhatunk, de lent már ismét príma a terep. Bedobok egy gélt, közben kiderül, hogy 10:15-kor zár a pont a Zsíros-hegyen, és kicsivel múlt 9 óra. No mindegy, nem lenne jó dolog a pontzárást lekésni, úgyhogy a benzinkút után a "nem-annyira-szeretem" emelkedőn rákapcsolok.

Az útvonalunk jobbra tér a S- jelzéssel együtt - picit morcos leszek: mégis benne van a S- kerek-hegyi kunkora?! Nem, nincs benne, szalagok mutatják a kényelmes átkötést a K- felé.  Marad a tempós gyaloglás, azért a pont előtt kocogósra fogom, és így 9:50 körül már kapom a kérdést, hogy mit kérek, víz, kóla...? A teljes kínálatot nem tudom felidézni :-) sajnos; szomjas vagyok, úgyhogy két pohár izotóniás ital lecsúszik, pici szusszanás még, és indulok tovább.

Van még hét km - és bő két és fél óra a szintidőből, úgyhogy kényelmes tempóban gyalogolok - ezt úgy érzem a teljesítménytúrázó előéletem hozza: nem kell sietni, szintidőn belül elég beérni.

A Remete-hegyról lefelé vezető meredek ösvény tetejénél egy srác fényképez, igyekszem szépen mosolyogni :-D A meredek ösvényt lefelé nem csípem - fölfelé jobb. Legalább is nekem, de azért erősen térdkímélő üzemmódra kapcsolva leérek a patakhoz, amin kényelmesen át lehet kelni. A túloldalon a széles sétaút kocogásra csábít, pláne, hogy osztok-szorzok, és ha a 3 óra nem biztos, de a 7km/ó átlag megcsíphető, úgyhogy gyors pillantás a térképre, utcaneveket memorizálom, és rákapcsolok - a templomig tudom mire számítsak, onnan meg remélem, hogy nem lesz durva :-D
Kék sáv, jelzés és a templom jobbra, én egyenesen tovább. Iskola balra, GSM-torony szembe, utcanév stimmel, bekanyarodok.
Angolul szól hozzám egy szemből érkező srác, biztat, mondja, hogy egyenesen, majd az utca végén balra - másodjára fel is fogom, mit és milyen nyelven mond :-D
Az utca végén tehát balra, kényelmesen lefelé - itt aztán igyekszem nem csak imitálni a futást, bejárat, tornaterem, asztal, cél, dugás. 3:02:51. A hetes átlag megvan, az a hármas ott elöl viszont nem tetszik, úgyhogy legközelebb jövök javítani :-D

Átveszem a pólót, az előtérben a "szokásos" kent kenyereken felül dinnye, gyümölcslé, kóla, izó a választék - szomjamat oltom, majd a dinnyéből csemegézek, amíg elkészül az oklevél. Átveszem az oklevelet, pecsételtetek a Budapest-kupa füzetbe, és utána irány haza.