Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2012. március 31., szombat

Osztok-szorzok, kéne a kupához... Viszont megfogadtam, hogy "muszájból" nem túrázok :-) Az ellentmondást feloldani nem volt nehéz: egy alkalmi geoláda, plusz egy olyan, ami csak most, a túra keretében lesz elérhető, úgyhogy reggel irány Budaörs.
Az étterem második nekifutásra megvan, bemegyek, gyors nevezés - térkép nincs, leírás van, no, ez így nagyszerű lesz :-) pláne, hogy a gps-re a letölthető tracket nem raktam fel. Mindegy, a lakott területen a leírást böngészve navigálok el a P- jelzésig, aztán sikerül jól a patak másik oldalán lévő utcában, a GPS-re töltött térkép szerint menni, miközben a valóságban a P- a másik, párhuzamos utcában van felfestve...
Enyhén emelkedett eddig is az útvonal, a P- elérése után viszont következett a Pirosról ismert "nemszeretem" szakasz, annyi könnyítéssel, hogy most nem éjjel van, és nincs a lábamban ötvenegynéhány kilométer. Azért persze így sem barátságos az emelkedő, de bőségesen előzgetve csak felkapaszkodok -itt-ott persze megállva, hiszen fotózni is kéne, meg ha már nappal járok erre, akkor szétnézni is...
Még fölfelé, sok túrázót megelőzök, futók előznek, aztán csak felérek az első pontra.
De legalább jó sok szint letudva :-)
Egyetemi gólyatáborból ismerős arcot pillantok meg - nem tegnap volt, de azért mindkettőnknek sikerül beazonosítani a másikat :-)
Kellemesen lejt az út, aztán egy kirakott lap mutatja, hogy Makkosmária irányába rövidít a túra egy picit. Lent, a tisztáson sokan vannak, a pontot azért sikerül meglelni.
Rövid szusszanás, beleolvasok a leírásba, aztán indulok tovább.
Sajnos a "baltás" már ide is eljutott: a rombolásának a nyoma ott "virít" egy egészséges fa törzsén.
Nem elég, hogy a jelzést tönkreteszi, az élő fát sem kíméli. Nagyon szomorú, hogy ilyen emberek szabadon járkálnak, közben pedig minden érintett - gyakorlatilag - tehetetlen.
A Végvári szikla előtt egy általános iskolás csoportot érek be - az egyik szépen kikerekedett srác füstöl, mint a gyárkémény: "anyámtól csórtam", mondja, amikor rákérdezek, hogy ugyan honnan a cigaretta. No mindegy, a szalagozást követve pikk-pakk felszaladok a nagyjából párhuzamos, egyébként meg a Meteor túra piros "M" betújével jelzett útra - igaz, most az eredeti iránnyal szemben kell gyalogolni.
Aztán persze jön a S- jelzés, Kies völgy, pazar kilátással, meg egy aprócska híddal. Szerencsére egyedül vagyok, így tempósan tudok haladni a völgy oldalában kanyargó egy emberes ösvényen.
Aztán egy húzósabb emelkedő után Sorrento következik: szegény pontőr, bár behúzódott a szikla mélyedésébe egy kis asztallal, de a viharos szél által felkapott kőporból ott is jócskán kapott, de hősiesen őrizte a pontot
- meg a csak erre az alkalomra újra kereshetővé vált geoládát és annak erősen viharvert logbook-ját. Logolni nem lehet, de megtalálást rögzíteni igen, ezt meg is teszem, aztán elbúcsúzok, és megyek tovább.
A S-S+ elágazásánál picit tanácstalan vagyok: A szalag a S- felé mutatja az utat, a leírás a S+-ról és a Felsőszállás utcáról regél, holott ez utóbbi a S- jelzésen érhető el... Érkeznek a netről letöltött track-kel felkészült túratársak: aki azt a csiganyálat húzta, az a S+-on ment le Budaörsre, úgyhogy mi is így teszünk.
Aztán jobbról csak megérkezik a Felsőszállás utca is, meg a leírásban szereplő többi "utcát" is sikerül beazonosítani, úgyhogy a hétvégi telkek között szépen sikerül a leírásnak megfelelő útvonalon leereszkedni a tényleg lakott területig.
Közben persze a  kopár, sziklás dombok, meg az itt-ott egészen magasra felkúszó beépítés jó fotótémákat kínálnak, de a cél közelsége miatt inkább visszafogom magam, és gyorsan igyekszem letudni az aszfaltos záró szakaszt.

A célban oklevél, kitűző, Budapest-kupa bélyegzés... Megemlítem a S-S+ elágazás és a leírás problémát, de úgy tűnik, a célban ücsörgők nem nagyon tudják a kérdést hova tenni. Mindegy.
 

2012. március 27., kedd

Két okból sem sikerült a korai ébredés: az egyik egy szombati esküvő, a másik meg az, hogy most volt az óraállítás, úgyhogy ezzel is kevesebbet lehetett aludni - de időben a rajtban voltam, és 9:40 körül már az óbudai aszfaltot koptattam - érdekes házak között.
Az út persze kényelmesen emelkedett már itt is, de az első EP-ig (Kiscelli kastély melletti park) tempósan lehetett haladni. Itt leragadtam beszélgetni, aztán a pont zárása után hármasban gyalogoltunk tovább.
A 2009-es Don Bosco túráról (is) ismerős volt az útvonal, aztán a Mátyás-hegyre felfelé többszörösen is, hiszen ezt a lépcsősort tapossák a Barlangtól barlangig túra résztvevő is - remélhetőleg idén is, bár a naptárban egyelőre még nincs benne :-(
A lépcsősor aljánál pontőr ügyel arra, hogy mindenki meglelje a helyes irányt, a pontot zárjuk, és nekivágunk az emelkedőnek. Így, hó nélkül egészen más :-) Aztán jön a K- jelzés hosszan, az aszfalt mellett - közben egy újabb ponttal és annak őrzőjével - vele visszafelé még fogok találkozni, hiszen a K3 jelzés itt ágazik el a Kőtaraj felé.
Kényelmes, de azért tempós gyaloglással érünk a Hármashatár-hegyre; újabb ep, kéktúrázók kérik, hogy fotózzuk le őket, mert nincs meg(?) a bélyegző... A fotó elkészül, elindulunk, én azért megnézem a stemplit - bizony-bizony ott van a lánc végén a jól ismert fém bélyegző, úgyhogy a két srác után szólunk, hogy ha bélyegezni akarnak, akkor jöjjenek vissza :-)
A Vihar-hegy nyerge bár nem tartozik a kedvenceim közé, de kényelmesen letudjuk, közben néhány "lehasalós" fotón megörökítem a tavaszt hirdető virágokat. Ebből az irányból szerintem könnyebb, bár meredeknek mindkét oldalon meredek...
Virágos-nyereg előtt a réten összefutok egy szintén kocka :) ismerőssel, ők "csak úgy" kirándulnak most, úgyhogy pár mondat után a túratársak nyomába eredek. Persze sokat nem kell loholni utánuk, hiszen a következő pont a Virágos-nyeregnél van - no, vele is fogok még találkozni ma :-)
A Boróka büfé rácsán lévő dobozból lóg a bélyegző - itt a gumis verzió van, úgyhogy szépen visszarakom a helyére, ott kevésbé árt neki az időjárás.
A Csúcshegyi nyeregig az eddig követett K- helyett a Z- mentén haladunk, a ponton aztán elköszönök a többiektől, ők a körtúrát csinálják, nekem viszont visszafelé kell mennem, immár a K- jelzést követve, legalább is Virágos-nyeregig.
Ezen a kellemes szakaszon bele is kocogok, bár próbálok ügyelni arra, hogy a "tiszteletbeli seprű" feladatainak eleget tegyek, de nem nagyon megy :-) 
A nyereg után Z-, majd Z+ következik, ez utóbbi szakaszon kevés túra halad, pedig szép és kellemes sétaútról van szó, így aztán készül néhány fotó is, közben beszélgetek egy kényelmesen sétálgató túratárssal - a társai mögöttünk vannak, itt-ott telefonon érdeklődik hogylétük felől, illetve ad instrukciókat, hogy hol merre - én mondjuk bevárnám a többieket, ha már együtt indultam velük, no mindegy. Az aszfaltot elérve a túloldalon robogok lefelé a K- jelzést szigorúan követve, egészen a korábban már látott pontig - sajnos még vannak néhányan mögöttem, így pontzárás elhalasztva, én meg robogok tovább a kissé hiányos K3 jelzésen a Kőtaraj felé.
Fentről érkezve prímán kivezet a jelzés a kilátóponthoz:  a panoráma gyönyörű, egy másik arcát mutatja a város innen.
Nézelődök, fotózgatok, aztán a meredek oldalon elindulok lefelé, és nemsokára már a hegyoldalba felkapaszkodott házak között, az aszfalton sétálok a célé felé, úgyhogy előszedem a leírást - lakott területen szerintem sokkal könnyebb elkavarni :-)
Szerencsére most nem sikerül, így néhány kanyar/elágazás, meg egy pici szint leküzdése után feltűnik a cél. 
Nagyon szép oklevél jár a kitűző mellé a teljesítésért - no meg a szokásos zsíros kenyér - szörp menü.

Falatozok egy kicsit, aztán elindulok a buszhoz. Út közben néhány ismerős érkezik szemből - ők már a körtúra végén járnak. Hosszú időt töltöttem terepen, de ezt most nem bánom, hiszen egy jót sétáltam, ráadásul az útvonal egy része ritkán járt területre vitt, így bátran ajánlhatom ezt a túrát azoknak is, akiknek a Budai-hegység már a könyökén jön ki :-)


2012. március 26., hétfő

 Ügyelet után, pár perccel 10 előtt állok be a nevezésre várakozó sorba. Itt később kiderül, hogy a nevezési díj 500, illetve kedvezménnyel 400Ft-ra csökkent, és nincs meleg kaja a végén - a célban a konyha véges kapacitással rendelkezik, és azt bőven meghaladta az indulók létszáma.
Aztán némi újabb probléma: elfogyott a rajtcsomag (füzet+igazolólap), de az érkező vonat hozott egy kupac fénymásolt igazolólapot, úgyhogy bár csak egy asztalnál, de tovább folyt a nevezés. Az igazolólap mellé kapott mindenki az A3-as méretű színes térképből is, és 10:20-as rajtidővel el is tudtam indulni.  A kapott térkép sokkal szebb, mint ez itt (katt a nagyobb méretű képhez) - sajnos itt-ott eldobta a műholdakat a GPS...
Gyorsan szeretnék menni, így nem sokat fotózok, ellenben szigorúan követni próbálom az útvonalat, és  kissé magányosan :) a Svájci lépcső felé veszem az irányt, majd a Széchenyi-emléknél már meg is kapom az első bélyegzést.
Innen egy gyermekvasútnál munkálkodó túratárssal megyünk jó tempóban tovább, a kápolnánál gyors bélyegzés, utána tempót tartva robogunk tovább.
A terep príma, kényelmes fölfelé is, igaz, már itt is látszik, hogy sokan indultak, úgyhogy szorgalmasan előzgetünk egészen Normafa megállóig, ahol ismét sikerül sorakozás nélkül bélyegeztetni.
Csillebércen aztán az alkalmi túratársat ismerősei meglepik a "hepibörzdéj" intonálásával, úgyhogy innentől szólóban (azt nem mondom, hogy egyedül, mert a több, mint kettőezer résztvevőből bőven jut erre a részre is) bandukolok a vasúti pálya mellett, majd pedig föl, Normafa irányába.
Itt egy privát kitérő a réteseshez - a fő ablaknál sor, oldalt senki, gyors döntés után egy barackos és egy túrós rétes kerül a papírtálcára. A porcukor szép mintát rajzol a fekete polár pulcsira, úgyhogy háttal a lengedező szélnek kell elfogyasztanom a réteseket, hogy aztán a nem is oly rég látott Z- jelzésen ereszkedhessek Disznófő felé.
A pont persze a faháznál van, egy túratárs érdeklődésére elhadarom, hogy mi, hol és miért Disznófő, és hogy az pont nem itt van, hanem "picit" lentebb.
A fölfelé prímán megy, az az érzésem, hogy lassan, de biztosan kezdem összeszedni magam - azért persze jó felérni az aszfaltcsíkhoz... Közben a Kc-n balról érkeznek itinerrel, rákérdezek, hogy a Disznófő megvolt-e nekik? A nemleges válasz után útba igazítom a csapatot, én meg megyek tovább, Virágvölgy állomás felé.
A ponton élénken telefonálnak, annyit hallok, hogy fogytán van a műanyag pohár... Nekem ez nem probléma, saját bögre elő, és abba kérem a meleg teát. Érkezik egy vonat, aztán nem megy tovább - az utasok a következő, gőzös nosztalgiavonatra próbálnak felszállni - kissé hering módra sikerül is; szerencsére mi ebből kimaradunk.
Kényelmesen robogok lefelé a Z+ jelzésen Makkosmária irányába, közben látom, hogy sokan Csacsi-rét felé tartva nézegetik a térképet: Jelzés ugyanis nincs. No nem azért, mert nem lett felfestve: a Virágos-nyereg környékén már évek óta(!) ismert "baltás gyilkos" ide is eljutott, és rengeteg jelzés esett az áldozatául.
Makkosmáriánál a réten sokan vannak, a pontőröket azért sikerül felfedezni, és egy gyors bélyegzés után jöhet a piros sáv rövid, enyhe emelkedője.
Ezt a két kézzel hadonászó fát tavaly is megörökítettem - tetszik, és kész :) Sokan sétálnak, kerülgetem őket - most valahogy gyors robogáshoz van kedvem, bár nem célom privát rekordokat dönteni - ebben "segítségemre lesz" János-hegy állomáson a pont: sorakozni kell egy keveset, de belefér.
Fent, a nyeregben készül a vattacukor, az édes illat messzire száll, a jó idő ide is nagyon sok embert kicsábított. Irány a lépcső fölfelé - no, itt azért picit szuszogósra sikeredik, de egyben sikerül a tetőig felmenni, majd ha lehet még gyorsabban továbbállni - fiatal társaság dohányzik a padoknál...
A pontot sikerül elsőre meglelni, ráadásul az órámra nézve konstatálom, hogy egész jól állok idővel, és már csak a Nagy-Hárs hegy van előttem (jó, a kicsi is, meg a Fazekas-hegy és előtte a Villám utca...).
Lefelé természetesen a jelzést követve kanyargok - középkorú csoport, egyforma TTT-s pólóban megy toronyirányt...  Nem foglalkozom velük, ránézésre sohasem értenék meg az "erózió" jelentését.
Szépjuhászné a következő pont, teszek egy privát kitérőt, emiatt a fölfelé menet ismét utolérek néhány ismerőst, de ők kényelmesebb tempóra vannak berendezkedve, úgyhogy fújtatok tovább fölfelé.
Azért még nem tökéletes az erőnlétem a tél után, bár egyben megy az emelkedő, de... Szóval volt ez könnyebb is... Szerencsére a jelzés átmegy szintútba, bár sokan nem veszik igénybe ezt a pihentető útvonalkövetést, és szó szerint toronyirányt mennek tovább, de nekik sem hamarabb :-)
A Kaán Károly kilátóban sokan vannak, majd valami kevésbé zsúfolt napon eljövök nézelődni, de most irány lefelé a picit kellemetlen, de igen-igen ismerős sziklás ösvényen - szerencsére a kellemetlen talajtól a barlangbejárat után elbúcsúzunk, és a széles erdei úton szinte "magától megy" a cipőm: no igen, számát sem tudom, hányszor jártam ezen az úton... Talán ezért van az az érzésem, hogy ez most inkább sport, mint természetjárás...
A Hárs-hegyi nyereg után szemből érkeznek Szilviék - Kis-Hárs hegy megvolt nekik, én gyorsan megcsinálom a "kört", aztán nemsokára utol is érem őket.
Még egy kitérő Hárs-hegy állomásra, aztán tovább, lefelé... Gőzös hangja hallatszik, de pont akkor robog el a nosztalgiavonat, amikor a sínek közelébe érünk...
A Nagyrét után következik a "hab a tortán", azaz a Villám utca - fölfelé. Szilvi "lendületet vesz", és tempósan megindulunk az utolsó partot leküzdeni :-)
A Fazekas-hegyet vannak, akik a gerincen közelítik meg - helytelenül(!) és ez elsősorban nem az útvonalkövetés okán helytelen, egyszerűen balesetveszélyes. A ponton szerencsére nincs tömeg,  pici torlódás azért akad, de hamarosan a széles sétányon fordulunk balra, hogy az aluljárón átrobogva a vasút alatt még megtegyük a múzeumhoz a kitérőt, mielőtt a gyermekvasutas otthon bejáratánál beállnánk az érkeztetésre váró sorba.

A tracket feldolgozva négy és fél óra alatt teljesítettem a távot - ez sajnos kevésnek bizonyult az emléklap megírására, bár gondolom, rajtszám szerint sorba mentek. Mindegy, a kitűző+gratuláció megvan, meg a kupafüzetbe a bélyegzés is :) Az emléklap meg majd postán érkezik, de ekkora létszámnál ez legyen a legnagyobb probléma, amivel a résztvevő szembesül, nem igaz?

2012. március 18., vasárnap

Eddig minden alkalommal autóval érkeztem erre a túrára, idén azonban bizonytalan volt picit az indulásom, így telekocsit sem szerveztem, ráadásul tömegközlekedéssel is kényelmesen megoldhatónak nézett ki a gyaloglat.
Reggel fél nyolckor már a 173E buszon ültem zötykölődtem Kelenföld felé tartva, ahol bőven van időm jegyet venni, és a pontosan érkező vonathoz kisétálni.
A felhőzet a vonatról nézve "nem tetszik", de azért reménykedem abban, hogy nem volt hiba otthon hagyni a normális kabátot. Aztán amikor leszállunk, akkor még egy csipetnyit riogat az időjárás :-) Az ELTE csapatával sétálunk a rajthoz; 8:55-kor nevezek, és pontban kilenckor már indulok is. A fiatalok szintidőt közel kihasználósan tervezi teljesíteni a túrát, úgyhogy elköszönök, és már hagyományosan kocogósra veszem az aszfaltos szakaszt.
A magánbirtok felé kanyarodva az út mellett kivágták a fákat, és a birtokot elkerülő jelzés mellett is - így persze sokkal jobban látszik, hogy ez egy ültetett akácos volt valamikor - szép sorban állnak ki a tönkök a földből. Sár már itt is van - mi lesz az Iharos oldalában? Mindegy, az még jóval odébb van (addig jöhet még nagy zuhé is...)
Az első "dombocska" előtt ismerős futók robognak el mellettem, aztán bottal segítve az emelkedőn utol is érem őket - persze a tetőn elporoznak -illetve poroznának, ha száraz idő lenne :-)
Vagdalthúsék őrzik az első pontot, mondhatni szokás szerint - páran már keresték rajtuk a "frissítőt", most nincs, pazar panoráma viszont jó közelítéssel azért van.
Tovább lefelé, igen-igen sokan söröznek, fiatalok boros üveggel a kézben óvatoskodnak lefelé... Komolyan mondom, itt-ott picit úgy tűnt, mintha a rajtban mindenki egy doboz sört kapott volna :-)
Túloldalon fölfelé ismét "elrontom", és végig egyenesen megyek, holott az emelkedő felső harmadánál balra tesz egy kényelmes kitérőt a jelzés - szánom, bánom, hatodik teljesítés ide vagy oda, erről a kunkorról mindig megfeledkezem :-)
Fent aztán újra rákapcsolok, előzgetem a kényelmesen sétálgatókat - három körül otthon kéne lennem, az meg négy és fél óra körüli teljesítést igényel.
A pont picivel távolabb van, mint szokott, az idővel jól állok, de trappolok tovább, hiszen bőven van még előttem szint meg táv is.  Meg persze itt-ott sár, de azért sikerül a sarat is, meg a kényelmesen bandukoló kirándulókat is probléma mentesen kerülgetni.
Sóskútig összesen kb. 150 túrázót megelőzök, ez minimum két tálca dobozos sört és pontosan kettő szál cigarettát jelent - ez utóbbi mondjuk igen jó arány.
A  frissítőponton kétféle piskótatallér közül lehet választani, ahogy a palackos ásványvízből is két lehetőség van - málnás tallér és buborékos víz kombinációt kérek, és gyorsan tovább is állok, remélve, hogy legalább a házak között nem fúj annyira a szél, és közben eszegetem a kapott finomságot, azon mosolyogva, hogy tegnap én is ilyet vettem magamnak erre a túrára :) Mire a Kálvária tetejére érek, elfogy a piskóta, de kell is az energia, hiszen a szokásos ep. mellé a szokásos erős szél társul.
A randa szél miatt kocogni nem érdemes, tempósan gyalogolok, mert igencsak bántja a fülemet a szél. Ennek következtében gyorsan a horgásztóhoz érek - erőteljesen fodrozza a vizét a szél, néhányan mégis kimerészkedtek zsineget áztatni :-)
Szépen követhető jelzést vezet át a Benta hídján; a patak melletti zúzottköves szakaszt nem fogom szeretni, de mindegy, évente egyszer elviselhető :-)
Az erdészháznál csak egy fotó, aztán tovább fölfelé - 120m szint következik a pontig, ráadásul számomra pont kényelmesen emelkedve, úgyhogy a nagyjából sík szakasz unalma után tempósabb botozós gyaloglásra kapcsolok - szerencsére itt egészen príma talajviszonyok fogadnak.
A ponton szusszanok picit, hiszen a túra legmeredekebb és talán legszebb szakasza következik.
A meredek kapaszkodás után ismét szép panoráma, és "természetesen" élénk szél fogad, szerencsére a mélység felől fúj. Óvatos séta a meredek letörés szélén, majd be a kerítések vonalánál futó gyalogútra, aztán vissza... Na ez a rész nem igazán futható, pláne most, hogy itt-ott alattomosan csúszott is, de aztán elértem az ósdi pincéket, illetve az elágazást, ahol jobbra felfelé kell tartani (itt korábban már sikerült egyenesen továbbrobogni...). Pici szusszanás, frissítés, majd be a hobbitelkek közé.
Aztán ismét erdő, jobbra az Iharos, mi balra lefelé tartunk, illetve tartanánk, ha... Meredek, irgalmatlanul csúszik, ráadásul kellemetlenül tapadós sár az oka... Azért oldalt a fák között az avarban csak leóvatoskodok, hogy aztán a túloldalon ripsz-ropsz felkapaszkodjak a kápolnához, ahol az utolsó előtti ponton kapom a bélyegzést.
A tovább vezető ösvény egyszemélyes, besorakozok, aztán lent, a földútnál előzök, és trappolok  az itt-ott mutatóban található sarat kerülve, hiszen innentől már nincs sok hátra, és az is kellemesen lefelé/szintben halad.
Az erdőből kiérve még egy nagyobb pocsolya/sártócsa kikerülése marad, aztán a lőtér ep-n még egy bélyegzés, eddig nagyon jól állok az idővel, de azért meghúzom a lépést az aszfalton - a sár majd lepereg út közben- az elágazásban balra, majd az útról rögtön jobbra a gyalogúton tovább (ezt is sikerült korábban benéznem...), kis híd, főúton jobbra, majd megint és cél.
Emléklap, választható jelvény és gratuláció.
Bubunál beszerzem a család számára a Budapest-kupa igazolófüzeteket, váltunk pár szót, és minthogy a vonat indulásáról nem tudok információhoz jutni, így gyors léptekkel az állomás felé veszem az irányt.
Út közben még alaposan megszemlélem Szent Vendel szobrát, akit egy kedves nótában oly sokszor emlegettünk az egyetemi évek során :-)
Az állomáson működik a pénztár, úgyhogy kényelmesen megveszem a jegyet Kelenföldig, és rövid várakozás után érkezik is ugyanaz a vonat, amivel reggel jöttem - legalábbis a vonatszemélyzet stimmel :-)

Most jártam itt hatodik alkalommal - nem sok túra van, amit eddig minden évben megcsináltam - és úgy gondolom, hogy a jövőben is rendszeres résztvevője leszek ennek a kellemes sétának, akár családdal is, bár az még odébb van egy picit :-)