Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2011. június 27., hétfő

A tegnapi, Kőszegi-hegységben tett rövid túra után ma már "hazai" tájon gyalogolhattunk - most épp a Budapest kupa újabb túráját megcélozva. Páromnak tavaly ez volt az első teljesítménytúrája, úgyhogy picit "jubileumi" sétáról is van szó.
Minthogy tegnap este értünk haza Kőszegről, így kényelmesen a délutáni programot választottuk, és az autót Hűvösvölgyben hagyva, az épp ott tartózkodó old timer autóbuszt is megtekintve buszoztunk ki a rajtba. A rajtban sok-sok ismerős - volt, aki célba ért, volt, aki a hosszú távon épp áthaladt a ponton, és volt, aki hozzánk hasonlóan a délutáni műszakot :-) erősítette. A nevezést gyorsan letudtam, útvonal a szokásos - mehetünk :-) Gabi még saját idő terhére váltott pár szót a TTT itt serénykedő, civilben kismama elnökével is, úgyhogy a túra időgazdálkodás-szakmai szempontból már az elején sem volt tökéletes :-)
Ezt persze csak viccnek szántam - nem rohanni, hanem túrázni jöttünk, az időjárás szerencsére kellemes túraidőnek néz ki, szerencsére dög meleg sincs.
 Az aszfaltos emelkedőt kényelmesen sétálva tesszük meg, és -talán utoljára- megörökítem a panorámát - persze csak nekünk, gyalogosoknak tűnik el, a majdan itt lakók gyönyörködhetnek benne...
A Remete-szurdokban picit megnyújtjuk a lépést, a patak szépen csobog - az átkelésnél azért jó szolgálatot tesznek a botok. Aztán az emelkedőn is :-)
Nézelődök egy picit, aztán már ismét együtt megyünk tovább.
Éles kanyar jobbra a K+ jelzésre, de előtte ismerős pontőröktől kapjuk az igazolást, hogy itt jártunk. A K+ ismét aszfaltba torkollik, majd váltunk a S+ jelzésre, ami egy útkereszteződésben balra fordul. Így teszünk mi is,  a szalagozás is szépen mutatja, merre van az arra. Mint ahogy a meredek lejtő után a jobbra betérést is, hogy aztán a  "kertek alatt" az Középső Jegenye-völgybe érkezzünk. 
Egy rövid erdei szakasz, majd a Hidegkúti út következik - most néztem csak meg alaposabban a Paprikás patak kiépített medrét.
Az alsó Jegenye-völgy kényelmes gyalogútján ismét jó tempóban haladunk a következő pontig, ami a Rózsika-forrásnál lévő pihenőnél található. Itt Gabi leül falatozni egy picit, aztán némi nógatásra csak elindulunk fölfelé az ezen a túrán szabályos rövidítésen.
A Kálvária felé vezető ösvényt megmutatom, és hozzáteszem, hogy most ezt az emelkedőt nem másszuk meg - igaz, jótékonyan elhallgatom, hogy lesz helyette másik :-)
Nekem tetszik a S3 a Kötők padjától fölfelé - olyan helyes kis kaptató :-)) épp annyi, hogy a S- laza sétája után átszellőzzön picit az ember tüdeje.
A csúcson pont, nézelődés, gyönyörködés a tájban - kilátásban és magasságot tekintve is ez a túra csúcsa, úgyhogy alaposan körül kell nézni :)
Aztán persze elindulunk a szalagozást figyelve, kényelmesen, lefelé, egészen a Rozália-téglagyárig. Hmmm... nemsokára az OKT vándorláson fogok errefelé járni - picit talán kényelmesebb tempóban :-)
Át a vasúton, majd a szokott helyen újabb EP, fincsi nápolyival, vízzel, meg egy Mátra 115-ös pólóban feszítő ismerőssel. A pólóra külön felhívom a párom figyelmét, hiszen ilyet nem túl sokszor lehet látni :-)
A patak melletti magas fűben picit fullasztó a levegő, viszont a vízszint elég alacsony, úgyhogy szépen a híd alatt keresztezzük a vasutat :-)
A 10-es út után ismét fölfelé, majd egy "Magánterület" tábla mellett elhaladva irány a Péter-hegy. Itt sikerül egy rövid megingás erejéig az előttünk haladókat követve rossz irányba indulni, de a szalagok hiánya jobb belátásra térít minket.
 A Péter-hegyen csak zsírkréta van, gyorsan felírom a választ, mert ahogy az órámra nézek... Szóval jó lenne igyekezni.
az igyekvést a házak között egy utcai eperfa zavarja csak meg, illetve az, hogy a Róka-hegy kőbányájában a lenti bányaudvaron nem leljük a pontot. No mindegy, menjünk fölfelé, hiszen arra visz a túra útvonala, és igen, ott a pont. Kapunk bélyegzést a papírunkra, meg barackot (fülenként egyet) - no nem a fejünkre, hanem a kezünkbe.
A panoráma itt is nagyon szép, nézelődésre csábít - és nézelődünk is, legalábbis addig, amíg a barackok el nem fogynak.  Igen, még innen is fölfelé, mondom, és elindulok a kissé leharcolt állapotú lépcsőkön fölfelé.
A bányából kikapaszkodva újabb "szegénynegyed" megtekintése következik, aztán egy rövid szakaszon a P- jelzést követjük - nekem a k100 villan be - idén azért lehet, hogy a Piros-on is kéne erre járni...? Majd kiderül, még az azért odébb van...
Némi bizonytalanság a szalagozás terén - aztán meglátom, mi a gond: a szél úgy fújja a szalagot, hogy épp nem látszik, de Gabi rögtön mondja, hogy bizony balra fölfelé kell menni :-)
Hobbikertes övezet, majd ep, követhető szalagozás, aszfaltos lejtő, aztán a "Gaby+Sanyi" kérdésre választ már nem adó utolsó pontra még felkapaszkodunk, hogy aztán kényelmesen besétálhassunk a célba.

A célban nem túl meglepő módon sok-sok ismerős, gyorsan átvesszük a díjazásunkat - Gabi a második, én a harmadik teljesítésre járó kitűzőt, és az okleveleket, amikre valaki nagyon dekoratívan (tényleg) írta fel a neveket.
Nekilátunk picit falatozni - bár elég későn érkeztünk, de bőven van miből válogatni - csak a szóda fogyott el. Aztán észbe kapok, és másodszor is sorba állok, hiszen a Budapest kupa füzetekbe is jár egy-egy bélyegzés :-)



Még nem jártam korábban Kőszegen, épp itt volt az ideje :) A kellemest a hasznossal összekötve egy hat napos kőszegi nyaralás utolsó napján vághattam neki az "ismeretlennek", azaz a Cartographia kupa következő túrájának.
A csütörtöki nagyon durva eső után szerencsére príma időjárás ígérkezett erre a szombatra.
Utolsó nap Kőszegen, korai ébresztő után már reggel hét előtt a rajtban vagyok, hiszen 11 előtt szeretnék visszaérni a szállodába - a rövid távra 1-es rajtszámmal sikerül nevezni - Petami a hosszabbra megy, ő a déli vonatot célozta meg. Picit fejvakarósan konstatáljuk, hogy az első pont 5-ös, a következő meg az első után 4.3-as átlagra nyit. Ejnye, no, ennek fele sem tréfa, a végét piszkosul meg kell majd tolni, hogy időben végezzünk :-)
Hétkor aztán nekivágunk, le a várárokba egy helyi túrázó nyomában, aki aztán később, még a városban balra el is tűnik a szemünk elől, miközben mi megyünk tovább, egyenesen a jelzést követve. Közben elhaladunk a Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpont előtt, ahol a családdal már korábban jártunk - nagyszerű hely, pár éves gyerekkel is érdemes megnézni - és vele együtt a tőle nem messze található Chernel-kertet is.
A szénsavas-kút épp, hogy csak csordogál, de azért megkóstoljuk, hiszen kerek egy óránk van az első öt kilire, úgyhogy nagyon nem kell sietni - pedig az aszfaltot azért jó lenne gyorsan letudni...
A jelzések is prímák, ráadásul a szervezők is raktak ki gyakorlatilag minden elágazáshoz kék meg fehér lapokat nyilakkal, úgyhogy elkavarni szinte lehetetlen (mondom szinte lehetetlen...:-)
A S+ kellemesen emelkedik, jó bemelegítés a továbbiakhoz, de azért értékelem, amikor az erdei aszfaltra kiérve balra fordulhatunk, és nem sokkal később jobb oldalon egy rövid kaptató végén megérkezünk az Enikő-forráshoz. A pontos idő 7:55, pontőr még természetesen nincs, úgyhogy fotó, aztán elindulunk vissza az aszfaltig - itt jön szembe a pont őre, akitől begyűjtjük a bélyegzést meg egy mogyorós-tejkrémes nápolyit, és már megyünk is tovább.
Ereszkedés a P- jelzésen, majd rövid kitérőt teszünk az Elektromos forráshoz. Nem, nem azért elektromos, mert villannyal megy, hanem mert a kiépítők voltak villanyosok (ÉDÁSZ természetjáró csoport).
Itt picit belassulok - hiába, a tegnapi kiadós vacsora után nem jó ez a nagy rohanás :-) hiszen nagyon szép erdei ösvényen lehet gyalogolni és a természet szépségeiben gyönyörködni.
Találkozok néhány tájfutóval, aztán ismét kiérek a Kőszeget Velemmel összekötő (autóval is szabadon használható) aszfaltos erdei útra, amin most már Kőszeg felé fordulok, hogy egy éles kanyarnál balra letérve róla a Borha-forrásnál lévő pontot elérjem.
A letérésnél egy "márkatárs" autója parkol - mint kiderül, ő a pontőr, aki épp paprikát, lila hagymát, paradicsomot rendez szépen egy tálcán a zsíros kenyerek mellé - azaz ez a túra "etetőpontja". Én csak bélyegzést kérek, aztán szépen elindulok a fehér lapok által jelzett irányba. Ez nem lenne gond, ha a hosszú távra neveztem volna... Ez a tény szerencsére elég hamar (Jávor-kút) kiderül. Innen már nem sétálok vissza a ponthoz, hanem a forrást magában foglaló völgyben felmegyek, és onnan nagyjából szintben elindulok É-ÉK felé, hogy elérjem a P+ jelzést.  Szerencsére gyér az aljnövényzet, így gyorsan haladok itt is. Mintegy 800m után jobbról érkezik a jelzett út, úgyhogy megnyugodhatok - bár idővel nem állok valami fényesen - viszont innentől szint már gyakorlatilag nincs, a Vörös keresztnél "felírós" pont van, úgyhogy nyitásra sem kell várni, úgyhogy nincs veszve semmi...
A Vörös-keresztnél fotózok, meg felírom a kért évszámot. Innen picit vissza, majd irány lefelé a kellemesen járható S+ jelzésen (erdei út).
A ma már kétszer érintett aszfaltcsíkon most picit többet kell gyalogolni, hogy a Mohás-kúthoz vezető, ahogy az itiner írja "rövid, de meredek ereszkedőt" elérjem... Rövidnek rövid, meredeksége messze nem olyan vészes :-)
A forrást még megpróbálom megörökíteni, aztán eleinte szaporázva a lépteimet, majd az aszfalton kocogásra váltva a Meszes-völgyben lévő üdülők, hétvégi telkek között a reggel már látott elágazásig robogok.
Itt visszaváltok tempós gyaloglásra, és a reggel már látott útvonalon 10:40-re be is érek a célba.

A célban a Hét vezér forrást ábrázoló emléklap és a kitűző mellé jár egy saját kenésű :-) frissen kisült palacsinta is, amit kényelmes tempóban elfogyasztok, majd elindulok vissza, a szállodába.

A táj gyönyörű, rengeteg információs tábla az utak mentén (és mindegyik ép!), szemét a turistautakon gyakorlatilag nincs - mintha egy másik országban járna az ember...  Ide (ha nem is teljesítménytúrára) szerintem el kell jönni, akár többször, hosszabb időre is. Mi - ha minden jól megy - jövünk jövőre is :-)

2011. június 19., vasárnap

Több, mint egy hónapja, hogy a Halmi-dűlő túrán "családilag" pontőrködtünk, de csak most sikerült bejárni a túra útvonalát egy kellemes családi séta keretén belül.
Bár nem először járok itt, de sikerül némileg alternatív útvonalon megközelíteni a sportkastélyt - de legalább meg tudom mutatni, hogy hol fogjuk keresztezni az aszfaltcsíkot :-)
A parkoló bejáratánál a leendő sorompó készülget, a szomszédos telek, ahol a túrán a rajt/cél volt, körbekerítve... Mindegy, autó lerak, és bár az aszfalt úgy mindannyiunknak a "nemszeretem" kategória, de bejárás az bejárás, megyünk a házak között.
Aztán végre befordulhatunk jobbra, a szemétkupacokkal tarkított ösvényre. No igen, városban vagyunk, a "civilizáció" ölelésében...
A pingpongasztaloknál épp főzőcskéznek, úgyhogy most nem telepedünk le, hanem elindulunk jobbra, szembe a tornapálya állomásainak a számozásával a sárga pötty jelzést követve.
Kellemest a hasznossal összekötve amíg a lányok frissítenek, én eltűnök a szúnyogoktól hemzsegő bozótban, és a GCERDO geoládát levadászom.
A Flór Ferenc utcai pontra természetesen mindenki ráismer, de gyorsan igyekszünk magunk mögött hagyni, hiszen igencsak magasan jár a nap, és itt egy fiatal akácoson megyünk keresztül, ahol semmi árnyék nincs.
A játszótér persze nem hagyható ki az útvonal északi csücskénél, és ha már megállunk, akkor harapunk is valamit, hiszen bőven van még előttünk a távból.
Aztán persze csak tovább indulunk, megmásszuk a túra legnagyobb emelkedőjét :-) majd óvatosan átkelünk a Péterhalmi út túloldalára.
Itt egy üres utánfutó árválkodik a gyalogút mellett - furcsállom is picit, bár jobbról az erdőből favágás hangjai hallatszanak...
 Az elágazás után a "H61" feliratú rönkfotelt természetesen meg kell örökíteni :-) Mint ahogy a tornapálya állomásainál meg meg kell állni, és elmondani a lányoknak, hogy az adott ponton épp mit kell (kéne) csinálni - mindezt persze csak akkor, ha a tábla a helyén van, és nincs összefújva festékkel. Sajnos ezek az állomások vannak kevesebben :-(
Aztán elérünk a legtávolabbi EP-nek helyet adó padhoz - a fán szépen ott virít a sárga "E"-betű, úgyhogy pontőr legyen a talpán, aki nem találja meg ezt a pontot :-))
Itt is megpihenünk, innen már csak vissza kell sétálni, mondom, bár a java azért még előttünk van...
A körnek ezen az ágán is vegyesen vannak ép és tönkretett állomástáblák - elgondolkodom azon, hogy vajon érdemes-e egyáltalán ebbe a közegbe, ebbe a környezetbe bármit is építeni, szépíteni...?
Egyszerűen nem tudom megérteni azokat, akik tönkreteszik azt, ami épül-szépül, amivel több, szebb lehetne a környezetük...
(Amikor ezt a beszámolót írom, már túl vagyunk egy Kőszegi nyaraláson -ott rengeteg ismertető tábla van a turistautak mentén kirakva, és érdekes módon nincsenek összetörve, összefestve, tönkretéve...)
Visszafelé az utánfutó már rogyásig van pakolva fával, és néhány egyenruhás is áll mellette - a beszélgetésből annyit hallok, hogy most épp rendben van minden, az erdészet tud a dologról.
Visszatérve a Péterhalmi út másik oldalára ismét egy masszív emelkedő következik :-)) majd -hogy dörzsöltek legyünk- egy darabon a betonkerítés mellett haladunk - valljuk be, nem ez az útvonal legszebb része...
A rég nem használt iparvágányhoz kiérve fellélegzünk egy picit, bár az erős napsütés sem túl jó.
A Péterhalmi utat ismét érintjük - erre jöttünk autóval - majd végre újra erdőben sétálunk.
Ha végiggondolom az útvonalat, meglepően változatos ez a pici erdő: borostyánnal benőtt tiszteletre méltó korú fák az elején, fiatal akácos, fenyves... Nem véletlen, hogy tetszik...A keleti tornapályát elérve már örülünk, hiszen nem sok van hátra - bár vár még némi aszfalt is ránk, de egyelőre nem mondom, hogy picit több, mint az elején...
Persze itt már nem állunk meg minden állomásnál, nem akarják a gyerkőcök megcsinálni az összes gyakorlatot...
Aztán ismét feltűnik a focipálya, meg a pingpongasztal is, csak most picit más irányból érkezünk, mint a túra elején.
A főzőcskével már bőven elkészültek, nem akarunk zavarni, meg fáradtak is a gyerkőcök, úgyhogy elindulunk kifelé a  séta elején már látott úton... Az aszfaltos részen Jucit ölbe kell venni, három és fél évesen neki még belefér ennyi segítség :-)

Az útvonal, az erdő mindenkinek nagyon tetszett, úgyhogy jövőre is jövünk :-)
2011. június 6., hétfő

Ismét egy Budapesttől távoli túra a Cartographia kupában, szerencsére a telekocsi-s megoldás teljesen jól működött most is - pénteken délután négyen indultunk útnak Pécs, pontosabban Zobákpuszta felé.
Út közben egy fagyira, meg némi bevásárlásra megálltunk, és így erősen sötétedés után érkeztünk meg a célhoz, ahol totális sötétség és leláncolt kapu várt minket... Aztán némi telefonálás után kiderült, hogy jó helyen járunk, és picivel később elő is került valaki, aki kinyitotta a kaput. Gyors vacsora, majd nyugovóra tértünk, hiszen korai rajtot terveztünk  a hosszabb távon - bár én inkább a rövidebb távot szerettem volna megcsinálni.
Reggel pici szöszmötölés után gyors nevezés a hosszú távra, majd a kapun kilépve máris a Cél-nál találtuk magunkat - nem csoda, hogy térkép- és GPS-nézegetés következett, hogy most aztán merre :-))
Aztán csak megtaláltuk a helyes irányt kifelé a faluból.
A táj nagyon szép, picit párás levegő - a csípőm meg elkezd rendetlenkedni... No, ezt azért nem kéne - bár itt még bízom benne, hogy minden szempontból bírni fogom a hosszabb távot, úgyhogy nem vacakolok, hanem megyek Dinnye és Petami után, a tőlük megszokott erős tempóban.
Az első forrás is megvan - bár nem mecseki forrástúra, de mint a végére kiderül, akár az is lehetne- utána viszont lassan, de biztosan, aztán egészen durván elkezdünk emelkedni a Hármas hegyre a Z+ jelzésen.
Aztán a nagy kapaszkodás közben sikerül az előttünk haladó túrázókat követve lemenni a jelzésről, és az utolsó kb. 100m szintet egyenesen megtenni, és picit levágni az elvileg jelzett útból.
Sajnos itt, és később is eléggé vegyes minőségűek a jelzések: van, ahol nagyon korrekten festett, jó állapotú jelzéseket lehetett követni, és van, ahol ráférne némi felújítás vagy pontosítás...
A Hármas hegyen gyors pecsételés, majd a komlói panoráma röpke szemrevételezése után elvileg a fákra szögezett sárga háromszögekkel jelzett utat kellene követni lefelé... Hárman vagyunk, láttunk összesen vagy három ilyen háromszöget, úgyhogy itt rábízzuk magunkat a GPS-re, meg a megérzéseinkre, és megyünk, ahogy tudunk. Nagyjából tökön-paszulyon át, szerencsére az aljnövényzet minimális, úgyhogy legalább az nem gátolta a haladást.
A völgybe leérve konstatáljuk, hogy ennek a hegynek a megmászása nem volt valami gyors, és reméljük, hogy jobban jelzett utak várnak ránk.
A Zengőig vezető emelkedőre a leágazás jelzése "határeset" - előttünk néhányan be is nézik, úgy kiabáljuk őket vissza... Aztán a völgyben fölfelé ketté válik az ösvény - bal vagy a jobb oldal...? Sikerül eltalálni, és utána már egészen korrekt a jelzés a csúcsig. A fák között itt-ott átszűrődő napfény mint a színházi reflektor világítja meg az ösvény egy-egy apró szeletét - nagyon hangulatos, szép látvány.
A csúcson a geotorony mellett természetesen pontot találunk, pici pihenő után aztán tovább indulunk lefelé, bár én már eldöntöttem, hogy a rövidebb távra átnevezve megyek végig - így lesz időm a célban a hazaindulás előtt még pihenni.
Hosszú lejtő után Püspökszentlászló szélét érintve kapaszkodunk fel a Diós-kúthoz - a vize friss, kellemes, saját pohár terhére frissítek is, bár a "bónuszként" megmászott Hármas-hegyen töltött idő azért igencsak hiányzik. No mindegy.
Innen ismét kellemes erdőben visz fölfelé az utunk, Dinnyétől és Petamitól rég lemaradtam - ők mennek a hosszú távon, én meg a következő ponton majd hivatalosan is átnevezek.
Persze addig még egy szép panorámával is megajándékoz a S- jelzés egy elég hosszú nyílt terepen vezető szakasza - nézelődök, csodálom a szinte háborítatlan környezetet.
Aztán a Cigány-hegy alatt némi szembejövő forgalom - a hosszú távot választóknak egy rövid oda-vissza szakasz van a Cigány-hegyi kilátóhoz föl-le, itt találkozom Dinnyéékkel is - jó utat kívánunk egymásnak, aztán én sikeresen benézem a régi S- jelzést, é úgy elmegyek a kilátó mellett, hogy öröm nézni...
Szerencsére a S-P- elágazás táján én is elkezdek gyanakodni, meg szemből érkező kirándulók is mondják, hogy a Cigány-hegy már mögöttem van... Pici kavar, de arra elég, hogy morgósan érkezzek meg a pontra - itt (is) elfért volna egy-két szalag, no mindegy. A kilátóba felmenetel elmarad - jó néhány évvel ezelőtt már jártam itt, igaz, akkor még a  régi (az itiner elején is látható) kilátó állt itt...
Osztok-szorzok, táv, idő... Ez nagyon szűk lesz, úgyhogy elkezdem szaporázni a léptemet a P- jelzésen lefelé, aztán az aszfalton még ráteszek egy lapáttal.
A földtani tanösvény tábláit csak gyorsan szemrevételezem, és megígérem magamnak, hogy legközelebb el is olvasom majd :-))
Betérés balra, híd - a GPS segít, az ösvény több foglalt forrás mellett is elhalad, a völgy oldalában kanyarog, egyre magasabban, szerencsére nagyon kényelmesen járható, így igen gyorsan haladok a Máré-várnál található utolsó ep. felé.
Persze újabb forrás, újabb fotó - ez nagyon kicentizve fog beleférni a szintidőbe, de ha már erre járok...
A Gergely Éva forrástól már tényleg csak egy kanyar, és feltűnik a Máré-vár - amit most kihagyok, helyette pár szót váltok a pontőrrel, miközben a... szóval "érdekes" ízű szaloncukorból próbálok elfogyasztani egy-két szemet... Végül is csak bő öt hónapja volt karácsony...
Itt derül ki, hogy azért még három bucka előttem van, szerencsére sorra egyre kisebbek lesznek - mindegy, most valahogy nincs kedvem fölfelé menni, de tetszik vagy sem, arra van a cél, úgyhogy menni kell.
A keresztbe rakott nyeles ék  és kalapács, mint turistajelzés tetszik, erőt is ad picit (Jó szerencsét!), de az első emelkedő ennek ellenére nagyon nem akar véget érni...
A következő emelkedő már rövidebb, és talán szebb is, aztán végre feltűnik a Csurgó forrás, meg a K- jelzés - innen a nagyon szép Hidasi-völgyben roboghatok az aszfaltig, aminek most kivételesen örülök, hiszen azt jelenti, hogy nemsokára a célban vagyok.
Persze előtte még szigorúan követve a jelzést jobbra letérek a vizenyős, dús fűvel benőtt rétre - a levegő nem kicsit párás, meleg van, magas a fű... de erre visz a jelzés. Sokan az aszfalton maradnak - távban nincs különbség, de ahogy mondani szokás "erre gurult a mérőkerék" :-))
Aztán feltűnik Zobákpuszta, még némi aszfaltkoptatás, majd a táborba érve egy szolid emléklap és kitűző a díjazás - a "szokásos" harapnivaló mellett, természetesen.
A táj, az útvonal szép, a jelzések lehetnének jobbak (és/vagy az igazolófüzethez hozzácsapni egy szöveges leírást...), a szaloncukrot szerintem nyugodtan el lehetett  volna hagyni... Azaz eléggé vegyes az összkép a túráról.

Jövőre? A táj nagyon szép, így azt mondom, hogy el kéne jönni ismét, de majd meglátjuk, hiszen úgy időben, mint térben messze van...