Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2011. január 29., szombat

...avagy a jellem próbája, ahogy a kiírásban is szerepel. Ennek egy oka van: az útvonalon nincs EP, a rajtban megkapja a résztvevő a leírást, a célban meg a díjazást. Azzal a nagyjából másfél kilométerrel, amit ki lehetett "optimalizálni" a távból, azzal legyen boldog az, aki megtette.
Reggel korán ébredtem, kv, gyors reggeli, majd tömegközlekedéssel irány a rajt. Az újpesti állomáson igencsak sokan gyűltünk össze - meglepő ez így, egy kifejezetten hűvös szombat reggelen.  Olyannyira az, hogy a MÁV egy kocsival közlekedő vonatára igencsak mókás felférni - bár ha az ajtók közelében lecövekelt utas- és túratársak netán beljebb húzódtak volna... Nekem középen még ülőhely is jutott - no mindegy. A tömegnek egy előnye azért volt: A MÁV arra illetékes munkatársa nem jutott el hozzám, így megspórolt nekem 305Ft-ot. Pilisvörösváron aztán szinte kiürül a vonat - és megtelik az állomás előtti placc. Beállok a sorba, a tömeg ellenére ripsz-ropsz kezemben az itiner - a pontos idő 8:20. Az útvonal leírását csak itthon olvasom el, röviden, de teljesen jól összefoglalják benne a hol-merre témakört - persze csak annak, akinek helyismerete és/vagy térképe is van :-)
Az első követendő jelzés a S-, ezt a tavalyi Sárga 70-ről már ismerem, a lépcsőnél el is követem az első fotót. Már most látszik, hogy szép, napos téli időnk lesz - a hőmérséklet viszont vélhetően fagypont alatt marad, úgyhogy latyakra, netán sárra nem kell számítani.
Elég szép nagy csoportban haladunk, laza, kényelmes tempóban, hiszen a hét órás szintidő több, mint bőséges, bár a kihasználása most nem cél :-) Pilisvörösvár és Pilisszentiván teljesen össze van nőve - nem is tudom, meddig tart az egyik, és meddig a másik település, de nem is ez a lényeg...
Pilisszentiván szélénél újabb fotótéma: az itteni bányászat történetéről egy ácsolatot idéző alakú tábla - 2010 november olvasható a táblán, úgyhogy tényleg nem volt itt tavaly májusban :)
Az Antónia-árok szűk másfél kilométere sok-sok túráról lehet ismerős, téli időben most járok erre először. Dagonya lent, dög meleg fönt... No, ez most nincs, van helyette fagyott talaj, meg nem túl sok hó - olyan kényelmesen havas az út :-) Az utunkba kerül továbbá egy bedőlt fenyőfa, de így is kényelmesen, húsz perc alatt felsétálunk. Jó volt, szép volt, de azért öröm felérni az információs táblához :) No nem csak azért, mert innen egy jó ideig lefelé megyünk, hanem azért is, mert a széles aszfaltos úton lehet a saját tempókban gyalogolni.
Nagykovácsi következik, egy hosszú lejtővel, ahonnan pazar kilátás nyílik a völgy túloldalára, oda, ahova majd föl kell kapaszkodnunk egy kellemes emelkedővel úgy 4 km múlva.
Addig persze gyalogolni kell, meg útvonalat követni - itt van például sokak kedvence, a temetőnél balra tartó jelzés kontra gyalogút egyenesen esete. A Piroson emlékeim szerint feltételes EP-t jelöltek a gyalogúttal párhuzamos utcában, és bár ezen a túrán nincs sehol sem pont, mi azért megtekintjük az itt elhelyezkedő boltokat - legalábbis kívülről. A főúton a a Piros túra a beszédtéma a csapatban - szóba kerül, hogy kéne egy bejárást csinálni valamikor, lehetőleg nyáron (annak is megvan a nehézsége, pláne, ha durván meleg időt kapunk), persze ez még tervnek nem, csak ötletnek nevezhető - minden esetre kellemes beszélgetéssel telik az idő, meg fogynak a kilométerek. A "Szabad Nagykovácsi kavicsozó" még most sem tudom igazán, hogy micsoda :-)

Az út itt alattomos lassú emelkedésbe kezd, majd jeget is kapunk a talpunk alá - szerencsére senki sem kívánja meg oly mértékben a fagyos vizet, hogy rávetné magát, bár azért pici csúszkálás azért van :)

Aztán elbúcsúzunk a Z- jelzéstől - ezt a helyet az itiner Apatóczky-liget néven említi (ez van jobbra), nekem a (velünk épp szemben lévő) Széltörés-erdő van a fejemben - amikor nézegettem, hogy merre megy az útvonal, ez meg is zavart, de ami igaz, az igaz, ott van a térképen az Apatóczky-liget felirat is.
A nyáron oly szépen összeboruló bokrok alatt vezető ösvényt magunk mögött hagyva balra a Szénások látványa tárul a szemünk elé, az erdő szélénél pedig az alacsonyan járó nap fénye vet éles árnyékokat a csillogó havon.

Mennyire más volt minden legutóbb, amikor erre jártam... No igen, a Budai kilátókon jöttünk itt lefelé, kellemesen megkocogva az előttünk álló kényelmesen emelkedő szakaszt - remélem, idén hasonló szép időnk lesz azon a túrán is, hiszen "természetes" hogy ott szeretnék lenni. Persze addig még sokat kell koptatni a túracipellőket, de ami késik, közeledik :-)
Mint ahogy közeledik a túra legmagasabb pontja, a Nagy-kopasz, és a Csergezán kilátó. Nem kezdem összeszámolni, hogy az elmúlt négy évben hányszor és milyen túrák apropóján másztam fel a kilátóba - szánom-bánom, de most nem teszem meg, csak lentről csinálok egy fotót - amúgy dokumentálási célzattal :-)
A kilátótól már szinte csak lefelé, bár azért lesz még emelkedőben is részünk - ha nem is olyan hosszúakban, mint az eddigiek. Kellemes ereszkedés után érjük el a Tarnai-pihenőt - eddig nagyjából 13km, bő két és fél óra, úgyhogy egészen jól jövünk. A panoráma persze itt is fotózásra csábít - én meg elcsábulok :-)) bár nem a pihenő csücskéről, de megörökítem a látványt.
A már említett Budai kilátókon innen visszafordultunk a Nagy-kopasz, meg a Csergezán kilátó felé, most viszont ereszkedünk tovább, egészen a Telkibe vezető aszfaltos útig.  Még az út előtt mellénk szegődik egy kutya - aztán később eltűnik, hogy a cél előtt kerüljön elő ismét.
Nemsokára egy híd, majd a Meteorról jól ismert kapu/létra következik... Akkor sáros volt, és azért csúszott, most viszont jeges, és sokkal jobban csúszik - de azért baj nélkül átjut mindenki ezen az akadályon.
Aztán elérkezik az a pillanat is, amikor ismeretlen terepre érek :-) A Meteor útvonala érkezik balról, mi viszont megyünk tovább egyenesen - bár van, akinek sikerült a Meteoron Pátyot is érinteni :-)
Az enyhe emelkedő után leereszkedünk Pátyra, előtte azonban egy újabb létra segítségével kimegyünk a bekerített területről.

A településnek csak a szélét érintjük, követve a korrekten felfestett Z3 jelzést. A műútnál 18km körül járhatunk, dél van, azaz bő három és fél órája jövünk.
Az út túloldalán szemben folytatódik a jelzés, majd egy aprócska híd következik, és elérjük a Mézes-völgyi parkerdőt. Itt már szalagozás is segít - néhol kell is, hiszen rögtön egy derékszögben jobbra fordulásnál csak jóval távolabb van jelzés - bár a kereszteződéstől is lehet látni, ha alaposan körülnéz az ember.
Keresztezünk egy utat, majd egy pihenőhely után balra tartunk az erdőben - jobbról a Z4 jelzés érkezik Páty felől - van, aki arrafelé indul, de időben korrigál.
Kellemes, szép fenyőkkel tűzdelt ligetes erdőben sétálunk, a jelzés és a szalagok, no meg az előttünk járók nyomai mutatják az utat. A ligetes részről kiérve meredek havas, füves domboldalon kell majd leereszkedni - jobbra a völgyben szépen sorban gyalogosok (túrázók...?) haladnak. Utólag megnézve a TuHu-s térképet persze egyértelmű, hogy hogyan kerültek oda: Még Pátyon kellet hozzá elkavarni. "Túránk hagyományosan a jellem próbája." - hogy a szervezőket idézzem...
A forrás előtt egy népes túrázó csoporttal találkozunk, majd egy rövid pihenőre megállunk a szépen foglalt Főkút-forrásnál.
Mondjuk hóolvadás idején nem biztos, hogy jó döntés forrásvizet kortyolgatni, de azért megkóstoljuk. No igen, bőven van benne hólé, attól íztelen, és bőven melegebb,mint a magunkkal cipelt, a hátizsák külsején lévő palackban található vizünk.
Bő három kilométer még, a vonat minden óra 10-kor megy - a következő pontosan 45 perc múlva, ergo a hátralévő szakaszt kényelmesen sétálva tesszük meg.
Ebben persze van rövid emelkedő, enyhe lejtésű erdei út - aztán az autópálya zaja, meg a talpunk alá kerülő aszfaltos út jelzi, hogy lassan célhoz érünk.
Még egy aluljáró, aztán tényleg megérkezünk a célnak helyet adó sörözőhöz (egy bóját talán ki lehetett volna rakni...), ahol a tömeges beérkezések ellenére pikk-pakk megkapjuk a kitűzőt és az előre megírt, kifejezetten tetszetős emléklapot, valamint egy forró teára (vagy bármi másra) beváltható bónt.
Begyűjtöm a Budapest kupához, illetve a "30 éves a hazai teljesítménytúrázás..." pontgyűjtéshez szükséges bélyegzéseket, majd beszerzem az idei  "kötelező olvasmányt", azaz a túranaptárat - nesze neked nullás terv :-)
A tea és egy szelet saját idő költség terhére beszerzett zsíros kenyér kényelmes elfogyasztása után megcélozzuk az állomást, ahol egyféle jegy van :) Fizetek kettőszázvalamennyit a jegyért, hogy majd a vonaton a kalauznál kell kiegészíteni... Érdekes módi, az biztos - pláne, hogy a reggeli utazáshoz hasonlóan most sem találkoztam a vasút megfelelő alkalmazottjával, úgyhogy ez is jó bolt volt - legalábbis nekem :-))

Kellemes, bár picit csípős időben egy nagyon kellemes túrán voltam ma. Az útvonal szép, jól követhető, a leírás tömör, de jól használható, tetszetős díjazás... Minden együtt van egy olyan túrához, amin az ember visszatérő vendég szeretne lenni.


2011. január 19., szerda

No, a nullázós évnek annyi - de nagyon nem bánom :-)) Reggel korán a rajtban vagyok, aztán picit változik a program, úgyhogy a nevezést követően (hmmm... lehet, hogy nem véletlen, hogy a 42-es számot kaptam...?) megvárom a tömeg elvonultát, és Pataporc társaságában 8:10 körül nekivágunk ennek a kellemes télies tavaszias sétának.

Normafánál még zárva van a réteses, úgyhogy "majd visszafelé", gondolom, és ráfordulunk a Z+ jelzésre. Itt-ott van icikepicike sárfolt, de a terep nagyon jó, hó még talán nyomokban sincs. Makkosmária, majd P-, S-... Nem tudom összeszámolni, hogy hányszor jártam erre, de nincs is rá szükség, mint ahogy az itiner és a térkép nézegetésére sem.
A P-S- ismét fonódik Szépjuhászné előtt, itt már van szembejövő forgalom is: a gyorslábú túratársak már megkerülték a Hárs-hegyet; jó utat kívánunk egymásnak, és megyünk tovább. Az ep-n mazsola, sós mogyoró, keksz, sós ropi, aszalt cseresznye, forró tea fogyasztható. Némi csemegézés után indulás tovább, hiszen a felénél sem járunk még.
A ZcS- találkozásánál Lükepék jön szembe - csak ládázni jött ki, beszélgetünk egy picit babaszakmai dolgokról, páran megállnak, azt hiszik, hogy ez a következő pont, de pont nem :-)) Aztán érkezik Bubu, és vele indulunk távább, egészen Szépjuhászné második érintéséig - az aszalt cseresznye elfogyott, tea, mazsola, mogyoró, keksz, aztán megyünk tovább - Bubu kényelmesen leül, és nem hazudtolja meg magát :-))) A P- emelkedik a János-hegy tetejéig, bár ez most csak a térképről derül ki - olyan jól ebeszéltük az időt, hogy észre sem vettük, csak azt, hogy ott áll előttünk
Erzsébet... Pont, követjük a jelzést a csúcson keresztül, majd a Z3 éles balra letérését simán vesszük. Egy túratárs kapaszkodik visszafelé - megnyugtatom, hogy jó felé indult, szerencsére nem sokat jött vissza ezen a meredek szakaszon.
Kétszer keresztezzük az aszfaltos utat, szerencsére mindkét alkalommal ott az átjáró/rés a szalagkorláton, úgyhogy az is mutatja, merre van az arra, majd pont, éles jobbos, és máris a Libegő alatt járunk. A panoráma nagyon szép, a hegyoldal viszont iszonyatosan pusztul: az ösvény az úttól fölfelé igen durván néz ki... Mindegy, most nem arra megyünk :-)
Újabb hezitáló túratársat segítünk ki: igen, tovább az aszfalton, majd a jelzést követve balra. Pedig most már térképet is kapunk, nem úgy, mint az évekkel ezelőtti, nem túl pozitív kicsengéssel emlegetett "zöldgömbös" túrákon. Szalag az persze nincs, de -pláne ezen a területen- nem is kell.
A Tündér-sziklához vezető letérés is igen jól jelzett, meg azért jártam már erre pár alkalommal, úgyhogy talán bekötött szemmel is menne :-) Persze kár lenne érte, hiszen innen is nagyon szép a kilátás.  Lefelé az óriáslépcsők most kevésbé kényelmesek - mo persze, tavaly hó volt, most meg teljesen tavaszias az idő.
Idősek sétálnak, szerencsére el tudunk menni mellettük  Z-, Disznófő, Normafa, Hegyhát út... Dízelvontatású szerelvény érkezik - erről is legyen egy fotó, úgyhogy csattintok egyet... Aztán egy másikat is, biztos, ami biztos - legalább a gyermekvasútról legyen kép, ha a "téli" már nem is jön össze ma :-)))

A célban szerencsénk van, gyorsan rákanyarítják a neveket a dátumozás nélküli oklevélre, kitűző, zsíroskenyér, tea... ismerősök érkeznek, jót beszélgetünk, aztán újabb tömeges beérkezés, a sor növekszik... Azért sikerül kezelni a helyzetet.

Budapest kupa füzetek, TTT tagsági is elintéződik, úgyhogy nincs más hátra, mint előre, és koptatni a túracipellőt idén is :-) Ennek örömére elsétálok a kimaradt rétest pótolni, de a sor nagyobb, mint a túra céljában (pedig ott sem volt semmi...), úgyhogy inkább kihagyom, és picit gyönyörködöm a panorámában:





2011. január 10., hétfő

Nem így akartam indítani az évet, pláne nem úgy, hogy nulla kilométerre tervezzek, de sok-sok olyan dolog jött össze, ami miatt kisebbfajta csoda kéne ahhoz, hogy másképp legyen... No mindegy.
Reggel 7-re terveztem az érkezést a rajtba, lett belőle negyed tíz... Hangulatom a padlón, átvettem az MVTE-érmet, aztán maradtam amellett, hogy nem indulok - ez az év kimarad... Aztán a kocsihoz visszaérve egyszerűen nem tudtam a hátsómon megülni, és elindultam - némi telefonos "segítség" persze szükségeltetett hozzá, no mindegy.

Nevezés nélkül vágtam neki, megyek, ameddig a kedvem visz, vagy amikorra sikerül picit helyrerázódni, kiszellőztetni a sok gondot-bajt magamból... Jó volt gyalogolni, letaposott hó, kellemes pluszos időjárás, magasban köd, sok ismerős, még több kedves biztatás - aztán hipp-hopp, körbe is értem :)


Aznap, meg azóta is azért kaptam némi biztatást, és bár csoda még nincs, de azért talán alakul... Nem tudom, hogy mi lesz, az biztos, hogy idénre MVTE-érem nem... Pedig nagyon szép. No mindegy, ezt (is) én toltam el...