Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2010. június 28., hétfő
A tegnapi 100. után bevállaltam, hogy a feleségemet elviszem élete első teljesítménytúrájára. Huszonegynéhány kilométer (kiírás szerint 23.83 km), 700m körüli szint, túrafertőzni ha nem is tökéletes (K- a Remete-szurdokból kifelé...), de azért alkalmas ez a gyaloglat.

Némi kavarodás után az adyligeti rajtig megyünk kocsival, így sikerül egy óra körül nevezni az előre le- és kitölthető nevezési lappal, majd pedig 13:10-es rajtidővel nekivágni az ismerős útvonalnak.

Az eleje kényszerűen aszfalt, nem kevés szinttel persze, aztán jön az ösvény - itt valahol megállunk, megmutatom, hogy hova fogunk még felmászni :-) Bár a kerítés melletti szakasz alaposan be van nőve, de azért lehet haladni. 


A Remete-szurdokban egész egyszerűen hűvös van, de sebaj, kifelé majd lesz melegünk is :-) A patakátkelés simán megvan, az emelkedő előtt megegyezünk, hogy mindenki a saját tempójában megy föl, a biztonság kedvéért azért a feleségem kezébe nyomom a botokat - neki itt nagyobb szüksége lesz erre...
Bot nélkül szuszogósabb ez a szakasz, de azért sikerül elég jól felcaplatni, és picit körbenézni - nem sok időm van, mert első bálozóként a feleségem is igen jól jön fölfelé, bár a tekintete kissé morcosnak tűnik :-) Sebaj, ez volt az egyik nagy emelkedő ezen a túrán, a másik a S- levágása lesz, no meg a S3 a Kötők padjától, hiszen a Kálvária -hála a zöldhatóságnak- idén kimarad...

A szintesbe forduló szakaszon pihenős tempóban battyogunk - kell is, sőt némi energiapótlást, meg izólöttyöt is belediktálok a páromba, amitől teljesen erőre kap, olyannyira, hogy a K-K+ elágazás után lefelé még kocogni is akar - úgy kell visszafogni, mondván, hogy bőven van előttünk táv, tartalékoljon arra is :-)
A K+ aszfaltba torkollik, de ez még rövid, és aránylag szép részen halad. Aztán a S- felé vezető átkötésre térve azért lesz részünk randa sárban is, de sikerül komolyabb sároskodás nélkül eljutni az oly sokszor járt S- jelzésre.
A turistaútra dőlt fa "természetesen" még a helyén van - talán azért, mert nem be- hanem kidőlt az elkerített telekről, azaz a terület gazdájának kéne eltakarítania az útból...
A Jegenye-völgyben a hidak a helyükön, pikk-pakk, és a Rózsika-forrásnál találjuk magunkat, ahol bélyegzés, majd pedig irány fölfelé... Érdekes, tavaly mintha hosszabb lett volna, most igen gyorsan felcaplatok, aztán az Eboláékkal érkező páromat a tetőn, egy boxkiállás ;-) után vigyorogva várom - ez az emelkedő szinte meg sem kottyant neki :)
A Kálváriát sajnálom, hogy idén kimaradt, bár lehet, hogy jobb így ;-) A S--on hullámvasutazunk a S3 igencsak durva emelkedőjéig - szerencsére csak egy macskaugrásnyi az egész, úgyhogy hamarosan kapjuk az újabb bélyegzést.

Innen már csak lefelé... Jó, persze, egy-két kivétel még lesz, de az már szinte nem is számít :-)) A szalagok szépen mutatják itt is a követendő utat - természetesen a Tök-hegy tetején keresztül :-)
A K- lefelé kocogásra csábít, de vissza kell fognom magam - nagyrészt sikerül is. A hegy aljában a K- jobbos kunkora kimarad, és egyenesen, a szalagozást követve a Határjáráson már megismert ösvényen haladunk a téglagyár felé. Kiérünk az aszfaltra - Gabi itt még örül ennek a burkolatnak (majd elmúlik...) én meg a téglagyárnál a szokásomhoz híven nyomok az igazolófüzetekre egy-egy kéktúrás bélyegzést.
Négyre érünk az Aranyhegyi-pataknál lévő ponthoz, ahol nápolyi, bubis víz fogyasztható, sőt a páromnak kerül buborékmentes ásványvíz is - köszönjük! A patakparti út nem túl régen lett lekaszálva, talán picit könnyebben járható így - összehasonlítási alapnak picit később kapunk kaszálatlan szakaszt is...
A gyalogátkelőhely után ismét emelkedő (ismét morcos tekintet...), de némi pihenővel csak felkapaszkodunk, majd az aszfalt után ismét a természetben sétálunk, jól szalagozott úton.

A tanösvény előtt magasra nőtt fűben vezet az ösvény, a levegő itt szinte fullasztóan párás, alig várom, hogy az erdőbe érjünk - bár a tűz nyomát magukon viselő szélső fák látványa eléggé lehangoló. A szépen jelzett "kérdésre válaszolós" pontnál megállunk, végigolvasom a tábla szövegét, majd bekarikázom a megfelelő választ, és indulunk tovább.

A "lakópark" sarkánál kibukkanva ismét aszfalt kerül a talpunk alá, kanyargunk egy kicsit, majd szembe találjuk magunkat a kőbánya bejáratával. Tavaly itt nem volt pont, idén van, méghozzá lent, a bányaudvaron: privát szalonnasütés illata száll felénk, "sajnos" meg kell elégednünk egy-egy barackkal a bélyegzés mellé. A kőfejtő oldalán lépcsős ösvény vezet fölfelé - a kilátás pazar, már ezért megéri ide eljönni, bár a bizarr szikla is megérdemli, hogy lencsevégre kapjam.

Innen némi "kertek alatti" ösvény, majd ismét aszfalt, később pedig földút következik, korrekten szalagozva. A P- jelzésnél eszembe jut az eddig kétszer teljesített P50A, a P+ jelzésre térve meg... No igen, nem is olyan régen jártam erre; igaz akkor fölfelé jöttem egy picivel hosszabb túrán :-)
Balra tartunk, majd egy széles földúton merőlegesen balra megyünk - és feltűnik a tényleg utolsó (előtti...) emelkedő. A feleségem tekintetét nem is próbálom leírni; maradjunk annyiban, hogy nem tetszik neki :-)) Fizikálisan viszont teljesen rendben van, és ez a lényeg. A következő ponton még egy gyors bélyegzés, majd tovább a hétvégi házak között - picit unalmas szakasz, de szerencsére nincs sok hátra.

A Puszta-dombot és az oda felvezető ösvényt rezignáltan veszi tudomásul Gabi - próbálom poénosra venni a dolgot, és feltenni neki az itt aktuálisan megválaszolandó kérdést :-) A választ szerencsére tudom, hogy hol kell keresni - egy újabb festékcsíktól már nehezen látszik - jövőre lehet, hogy mást kell majd kérdezni...
Most már tényleg csak lefelé, aztán aszfalt, majd feltűnik a cél, ahova tíz perccel este hét előtt érkezünk meg, ez 5óra 40 perces menetidő, 4.2km/ó átlag - első túrának teljesen jó, a tavalyi saját 5:30-hoz képest meg pláne.
Átvesszük az okleveleket, illetve a teljesítések számától függően egy, illetve két határkő képét tartalmazó kitűzőt, majd némi falatozás után elindulunk - én a kocsiért a rajtba, Gabi meg a buszhoz.


Balaton 20, avagy a századik...

Gondolkodtam, hogyan menjek, meg egyáltalán, hogy menjek-e, hiszen a tömegközlekedés talán az egyik leginkább költséges időtöltés ma... Aztán Tajhamer autós útitársakat kereső bejegyzése után már nem volt mese, megbeszéltük, hogy vele/velük megyek, hiszen két embernek már olcsóbb autóval... Visszafelé beszerveztem Szötskét, oda-vissza útra Tajhamer talált túratársat, úgyhogy teljesen baráti áron sikerült összehozni az utazást.

Reggel nem túl korán a Móriczon találkoztunk, aztán némi siófoki kerülővel :-) sikeresen odaértünk Balatonfüredre. Szötske már pénteken este megérkezett, Panni és az egyik orgonista társa Tihanyból buszoztak át a rajtba, Marjanék ugyancsak Tihanyból, de autóval érkeztek.

A nevezés gyorsan zajlott, útravalóként egy A4-es fénymásolt térképet, az útvonal tömör leírását tartalmazó lapot kaptunk a bélyegzőlap mellé. Kaptunk továbbá egy Téry Ödönnel kapcsolatos totót is.


Tajhamer és a másik srác előbb elindulnak, Szötskével és Panniékkal mi picit később megyünk utánuk. Mivel az eső a csepergésen túlmutatóan rákezdte, így az esőkabátok is előkerülnek, majd nekivágtunk a városnak. A Vörös templomnál fotómegállás, majd előbb lassan, később lépcsőzve durvábban  a szinteket is elkezdtük leküzdeni.
A Jókai-kilátó előtt, még a keresztnél beérnek minket Marjanék, fotózás, beszélgetés, úgyhogy a kilátóig velük kapaszkodok tovább. Sajnos a levegő párás, úgyhogy szomorkásan konstatálom, hogy az év panorámafotóját nem itt, és nem most fogom elkészíteni, hiába másztam fel a kilátóba :)



Itt csatlakozom ismét Panniékhoz, akik közlik, hogy sietniük kell vissza Tihanyba. Rendben, akkor toljuk, ahogy csak lehet, igaz eleinte csúszós, köves a terep, utána meg még a bot is elkél lefelé, de sikeresen visszajutunk a város szélére.

Teszünk egy sétát a temetőig, pontosabban a vele szemben lévő buszmegállóig, merthogy ott van a követező pont. Bélyegzés után bemegyünk a Lóczy sírhoz is, hiszen azért tesz ide kitérőt a túra, majd némi vízvétel után elindulunk a Koloska-völgy felé.

Tetszik a nyugodt környék, az egyik házon egy parabola-antenna mosolyog ránk :) Aztán kiérünk a lakott területről, ketten lovakat legeltetnek egy dús füves részen. A völgy szép, kellemes az idő, némi kocogás is belefér, olyannyira, hogy alaposan lemaradnak a többiek. Egyszer csak lódobogást hallok, és alig tudok a korábban látott egyik ló elől félreugrani... A forrásnál aztán megáll, túratársak kikötik az egyik fához - picivel később aztán megérkeznek érte, lovasa tényleg nem volt, úgyhogy nem kell aggódni.

A ponton megkapjuk a Recsek-hegy bélyegzését is, hiszen jóval később nyitna a pont, mi meg sietünk. Azért amúgy Bubu-módra végigkóstolom a kínálatot: zsíros kenyér, ecetes lila hagyma, ecetes paprika, illetve margarinos kenyér friss paradicsom kombinációkban. Mivel nem vezetek, így a szívélyes kínálást sem utasítom vissza, és egy pohárka fehér bort is utána küldök a kenyereknek. Beszélgetünk kicsit a borokról, majd a többiek után eredek, hiszen a felénél se tartunk még...

A Recsek-hegyre menet a Bia 25 jut az eszembe: telepített erdőben, egyenesen fölfelé :) De ez az emelkedő most tényleg jólesik. Kilátó itt is van, néhány csoportkép itt is készül, aztán persze mennünk kell tovább...

Kellemesen telik az idő, fogy az út, megállni is csak egy szarvasbogár miatt állunk meg: ahány fotóapparát csak van nálunk, mind előkerül :-) Később aztán valahol sikerül lemenni a jelzésről, de egy párhuzamos földúton kárpótlásként látunk olyan táblát, amit nem lenne szabad :-) meg sarat is.

A lakott területre visszaérve kellemes, nyugodt kisvárosi arcát mutatja Balatonfüred, aztán a vörös-templomnál rátérünk a már ismert útra az állomásig.

Azért a szebb napokat látott épületben lévő zeneiskola mellett még megállunk, hiszen érdekes műalkotás látható a kertjében. Innen már csak pár perc a cél, megkapjuk a kitűzőt és az emléklapot.

Panniéknak is van még idejük a buszig, úgyhogy kitöltjük a totót, majd kijavítjuk a hibás válaszokat :-) A századik túrámat ad-hoc módon egy "túracsoki" elfogyasztásával ünnepeljük meg - no igen, sokkal szebb lett volna pl. a K100-zal ünnepelni, de minden nem sikerülhet, talán majd jövőre a 150-et sikerül :-)

Érkezik a tihanyi busz, Panniék felszállnak, Szötskével integetünk :-)) majd mi is szedelőzködünk, és elindulunk haza.

A leírást itthon átfutottam - no igen. Térkép, és a terepen való tájékozódás fontos ezen a túrán - amit helyismerettel rendelkező túratárssal (Szötske) is ki lehet váltani - ennek ellenére azért lehet kavarni, bár a jelzések többé-kevésbé jól követhetőek, nagyon cseles elágazás, betérés nincs az útvonalon - vagy csak én nem emlékezem rá.



2010. június 24., csütörtök
Szinte az indulás reggeléig hezitáltam, hogy hogyan, melyik távokat vállaljam be a Turul túrák közül: 20+90? 70+20? 45+56? Aztán döntöttem: Első nap 45, aztán majd meglátom, hogy vasárnap lesz- e kedvem fáradtan jubilálni a 100. túrámmal, avagy elhalasztom a következő alkalomra a jubileumi gyaloglatot - de ne rohanjunk ennyire előre...

Reggel nyolckor "tömegrajt", azaz illene korán odaérni a Déli pu. közelében lévő rajthoz - ez nagyjából sikerül is; gyorsan veszek egy nevezési lapot a Zongor 45-re, majd egy másik asztalnál megkapom az itinert, illetve egy süket poharat. (süket, merthogy nincs neki füle...) Ismerősök mindenütt, beszélgetéssel megy az idő - mivel a terv az, hogy nem egyedül megyek, legalábbis az első 22km-en...

A rendezők már pakolnak, én még egyedül - gyorsan elintézem Panni nevezését is, megkapom az itinerét, illetve a rajtbélyegzők mellé a turult ábrázoló jelvényeket is. A tér kiürül, Panni is megérkezik, úgyhogy kilenc körül elindulunk fölfelé...
Szent Orbán tér, Diana utca, Z- No, innen azért ismerősnek tűnik az útvonal, most épp sietünk :) hiszen szűk háromnegyed óránk van felérni a Széchenyi emlékig - sikerül.
Bubu fotóz, majd bélyegez,  mi pedig igyekszünk tovább - Normafánál vár ránk (reméljük) a rétes meg a meggylé.

Lassan magunk mögött hagyjuk a Z- városi részét, elsétálunk a Határjárás túra célja előtt - a vasút és az gyalogút között épp kaszálnak, a frissen levágott fű illata kísér minket itt egy darabon - jó lenne leheveredni, csak ne lenne vizes...  Némi aszfalt, aztán a síház előtt megkapjuk a következő bélyegzést, meg egy-egy fél literes ásványvizet, amit most elrakunk, hiszen vár minket a rétes büfé :-)
Panni a legtávolabbi padot szemeli ki, de sikerül kilocsolás nélkül odajuttatnom a két pohár meggylét - kényelmesen leülünk, beszélgetünk, a panoráma a párás levegő ellenére tényleg szép.

A Z+ kényelmesen lejt, a terep teljesen jó, mint ahogy az időjárás is, bár eléggé felhős az ég, de reméljük, nem szakad a nyakunkba - idén elég volt az esős túrákból :)

Makkosmáriánál újabb pont, itt is van ásványvíz, illetve csokit is kapunk – egy-egy snickers az ellátmány. Tovább a P- jelzésen, majd ahol a P-S- fonódó szakasz véget ér, ott balra leficcenünk a S sávon. -- hogy a leírást idézzem :-) A gyermekvasút keresztezésekor épp érkezik a vonat Hűvösvölgy felől, fél tizenkettő körül jár az idő, időben vagyunk. Balra, a S+ jelzésre váltunk picit később, majd a műút előtt újabb pont, itt szintén ásványvizet lehet vételezni.

Innen a korábban emlegetett Határjárás útvonalán, de ellenkező irányba haladunk, azaz a jelzésen a Korányi előtti zebrán át, majd a kőkereszt mellett be az erdőbe, egészen a parkolóig. A jelzés nélküli szakaszon ritkán, de teljesen jól követhetően szalagozás segít eljutni a Petneházy rét (karámok) sarkánál található 6. ellenőrzőpontig. Itt a bélyegzéshez pogácsát is kapunk, illetve itt is van palackos víz. Picit leülünk, hiszen tényleg nem sietünk, szerelvényt igazítunk, aztán nekivágunk a P- jelzésen Nagykovácsiig tartó következő szakasznak. A Vörös pocsolyában jó sok víz van, meg is állunk egy pillanatra.

Nagykovácsiban a főtér teljesen fel van túrva, a buszmegállóban ácsorgó túratársak mutatják, hogy merre tudunk bejutni a plébánia udvarára. Panninak itt van a cél, nekem pont a fele, úgyhogy a bélyegzés, meg a kapott rétes elfogyasztása után elindulunk - ő a buszhoz, én meg a teret teljesen megkerülve tovább a S- jelzést követve.

A faluból kiérve az enyhe emelkedőn folyik szembe a víz, szerencsére simán ki lehet kerülni - bár amilyen meleg idő ígérkezik, gyorsan megszáradna a cipellőm.
A Don Bosco túrától eltérően végig a S- jelzésen kell haladni, így a gerincúton meg lehet csodálni a szép panorámát is. Szerencsém van, hogy ismerős a terület, mert jelzés az nem nagyon van, szalag is csak mutatóba, úgyhogy a leírást itt azért érdemes elolvasni - és a tereppel egyeztetni.
Az erdőből kiérve, majd a vadkerítéshez érve a távolban feltűnik a 7. ellenőrzőpontnak helyet adó ligetecske - az út nagyjából toronyirányt vezet a nyílt terepen, igaz, közben a kissé iszapszagú Békás-patak árkán is át kell kelni.

A ponton ropit kapunk, a paradicsom elfogyott - a távolban egy fehér - no nem vitorla, hanem póló, és benne Bubu tűnik fel, a besöprést elkerülendő megyek tovább, bár eléggé "nemszeretem" szakasz következik nemsokára, jó sok aszfalttal és betonnal, Perbál egyik szélétől a másikig.
Járda, aszfalt, balra a templom (micsoda habzsi-dőzsi frissítőpont volt itt tavaly, a Don Bosco-n...), majd tovább, előre. A leírásnak megfelelően teljesen jól sikerül elnavigálni a gombatelepig, illetve onnan tovább is, egészen Anyácsapusztáig. Itt egy bicikliző kisgyerek óriási nagyot köszön - meglepődök egy picit, sajnos Budapesten ez nem szokás, aztán persze köszönök én is. A következő pontot távolabb, egy elágazásnál találom - a változatosság kedvéért itt háromféle nápolyiból lehetett fogyasztani. Az útvonal innen picit változik: a tó kiöntött, így jobbra indulunk tovább.
Lehet, hogy a valamivel vékonyabb zokni, vagy az időjárás az oka, de a lábam itt picit rosszabbul volt, mint a K100 végén, úgyhogy lassabbra vettem a tempót a szántóföld közepén haladó földúton. Később jobbra fordulunk, előttünk balra a Kakukk-hegy - no, oda még fel kell mászni... Meredek kaptató, de pont olyan hosszú, hogy komolyabb lihegés nélkül sikerül abszolválni - itt már nem kell tartalékolni, úgyhogy mindent beleadva lehet fölfelé robogni. A bélyegzés után persze lefelé vezet az út, meredekebben, mint fölfelé...
Azért sikerül probléma nélkül lejutni a szebb napokat látott kálváriához, majd pedig Szomor házai között egészen a célig.

Még nincs háromnegyed hét, amikor a célban átveszem a kitűzőt és az oklevelet - bő egy óra van a busz indulásáig, úgyhogy kényelmesen letelepedek megenni a gulyást. Két túratárs is leül, beszélgetés közben kiderül, hogy autóval viszik őket vissza Budapestre - beférek hozzájuk, úgyhogy a lehetőséget megköszönve együtt indulunk haza - innen is köszönöm nekik a fuvart.

Nagyszerűen szervezett túra, bőséges ellátás, teljesen jól követhető leírás, a pontoknak nem csak a nyitva tartását, hanem a telefonos elérhetőségét(!) is feltüntető itiner, kitűző, jelvény... Bár messze van még az év vége, de az év teljesítménytúrája versenyben igen előkelő helyet követel magának ez a túra.


2010. június 6., vasárnap
A Kinizsi után egy laza átmozgató túraként ezt a távban és szintben is könnyed sétát választottam - főleg, hogy a Cartographia kupában is szerepelt. Az eredeti terv 10 km-es családi program lett volna, azonban Arcüreg Gyuszi sajnos ezt nem engedte meg, így -talán mondhatom- a megszokott túratársakkal indultam útnak reggel.

Bár az iGo térképén nincs olyan, hogy Oroszlány, Fő tér, leírás alapján sikerül a rajtot megtalálni, és 8:05-kor egy A4-es itiner, meg egy két oldalas, fényes papírra nyomtatott térkép+igazolólap társaságában elindulni, a szalagozást követve.

Az első pont a víztorony - innentől a Majki remeteségig az integrálszámítás és alkalmazásai a "téma" - Szötske elemében van, magyaráz - az ember szinte kedvet kap a témához :-)
Beszélgetés közben repül az idő, szalad az út - a Majki remeteségnél állunk meg legközelebb, itt sport szelet jár a bélyegzés mellé. Itt aztán témát is váltunk: a szerzetesrendekről kapunk némi kiselőadást :)
A tó és a környéke nagyon szép, egy újabb kirándulásra csábító helyet sikerült felfedezni - de megyünk tovább, hiszen időre vissza kell érni Budapestre :)
Szalagozott szakasz jön, aszfalt, majd erdő, szántóföld váltakozik, egészen Várgesztes határáig.
Itt ismét aszfaltút kerül a talpunk alá, illetve ahol balról érkezik a K- jelzés is. A település szélén K-S- fonódó jelzésen, majd a KL-en fölmegyünk a várba, a következő EP-ra. Itt a kapott bónt ki-ki beváltja neki tetsző italra - leülünk, kényelmesen frissítünk, majd elindulunk lefelé, hogy aztán a S- jelzésen balra térve folytassuk az utunkat vissza, Oroszlány felé.
Erdő, pocsolyák - az elmúlt hetek időjárása alapján "szokásosnak" mondható terep, majd egy csalós betérés jobbra - Mindig van, aki figyel...

Egy nyiladékban a kerítésen ott az önellenőrző pont - felírjuk a sajnálatos módon  igencsak időszerű "homokzsák" szót a papírra. Picivel távolabb aszfaltutat keresztezünk, majd egy patakot, ami később tóvá szélesedik.

Rövidesen a más ismert salakos úton sétálunk visszafelé, azonban nem fordulunk el balra, a víztorony irányába, hanem egyenesen megyünk be a városba.

Az útvonal még útba ejti a bányász emlékművet, majd pedig feltűnik a cél, ahova pontban délre sikerül beérni.
A célban oklevél, kitűző, illetve választhatóan virsli vagy debreceni jár a teljesítőknek.

Jó sok városi szakasz, kellemes, laza séta, apró szépségek az útvonal mentén. A jelzések követhetősége átlagos, odafigyelést igényel. Jövőre, ha jövök, valamelyik hosszabb távot szeretném teljesíteni.