Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2016. május 21., szombat

Az idei év eddig... Nos, túraszakmai szempontból nem volt túl termelékeny - viszont egy hét van a K100-ig, és egy gyenge 40-es táv van csak mögöttem... Ez a túra lesz a döntő: ha jól megy, akkor nyugodtabban vágok neki a jövő hét végi "sétának", ha nem... Akkor lehet, hogy el sem indulok.
A nevezés jól szervezetten megy, aztán még ide-oda pakolászok, úgyhogy az itiner majdnem a rajtban marad - de csak majdnem - visszasétálok érte.
Hárs-hegy - a kilátó javításából kikerült faanyag még az építmény tövében várja jobb sorsát - én megyek tovább, hiszen bőven van mit legyalogolni ma.
Príma időben üdvözlöm Hűvösvölgyet, aztán kapaszkodás a S- jelzésen - oda-vissza ismert szakasz, meglepetés talán csak annyi, hogy rengeteg hernyó zabálja a bokrok-fák leveleit :(
A parkolónál pont, majd az Újlaki-hegyre kapaszkodok fel - eddig "érzésre" jó a tempó - de ez még nagyon az eleje.
Virágos-nyereg, szusszanás, és megyek is kényelmesen tovább - a S- kellemesen hullámzik a hegyoldalban (a sárga szalagozásakor elvágott kidőlt fácska még megvan), a tempó inkább kényelmes, mint gyors, de sebaj, a természetet is érdemes élvezni, nem?
A Kötők-padját óvatosan tudom le - vigyázni kell a bokámra - egy hét alatt esélyem nem lenne helyrejönni...
Még egy hosszú kényelmes lejtmenet, és az etetőpont következik: szokás szerint zsíroskenyér-hagyma-szörp a menü - igyekszek gyorsan végezni, de ami finom, az finom, úgyhogy nehéz továbbmenni, de aztán csak sikerül :)
Épp kezdeném felvenni a húzósabb tempót - rég nem látott ismerős érkezik szemből - kirándul "csak úgy", nulla pontért :-) De nem lehet kihagyni a beszélgetést, hiszen ezért is jön az ember túrázni, hogy ismerősökkel találkozzon, nem?
Aztán persze irány tovább, hiszen bőven van még gyalogolni való előttem - elsőként egy hosszú, nem-annyira-vészes emelkedő. Letudom, és rövid időre elbúcsúzom a S- jelzéstől, hiszen ezen a túrán nem kell a kunkort megcsinálni - egyenesen átköt a túra saját jelzése a K- felé, majd pedig gyakorlatilag azon megy tovább.
A Muflonban természetesen privát frissítek - ha erre járok, és nyitva vannak, akkor ha tehetem, betérek - hogy egy kávéra, üdítőre, vagy épp sörre, az hangulattól, időtől, meg hátralévő távtól függ - most egy sör csúszik le, utána aztán irány a picivel fentebb lévő pont - itt egy rövid távról elkavart futó tanakodik, hogy mitévő legyen - aztán csak tovább jön velem - de csak a Kutya-hegy utáni kapuig - siet haza ugyanis.
Itt a szokásos fincsi cukorkából kapunk - alkalmi túratársam nekiiramodik Nagykovácsi felé, én meg kényelmesen sétálok szintén Nagykovácsi felé, a pár éve megváltozott útvonalat követve.
Letérés jobbra - szalag van, úgyhogy emiatt sem lehet eltéveszteni, jön a szalagozott átkötés a Z- felé.
Picit hosszabbnak tűnik, mint amire emlékeztem, de lehet, hogy csak a kellemes klíma teszi? Mindegy, enyhén balra tart a széles földút, és utána érkezik balról a jelzés, amin jobbra megyek tovább, a kellemesen árnyas erdészeti úton.
Az Anna vadászháznál jobbra tartok - emlékszem évekkel ezelőtt itt sikerült rossz irányba menni, azóta megtanultam, hogy merre van az arra :-)
Szintén figyelni kell Telkiben is - villanyoszlopon van a jelzés, ha jól emlékszem - a sokadik teljesítés okán már kevésbé figyelem ezeket a muflonfejeket...
A főúton egy Véda várja, hogy valakiről sztárfotót készítsen - autósok villognak egymásnak, nomeg a wazze is jelzi, hála azoknak, akik "nyomják a gombot" a mérőműszer láttán :-)
Engem nem zavar - bőven a megengedett 50km/ó alatti tempóban sétálok :-D
A szokott helyen ott vár a pont, pecsételek, aztán robogok tovább - picit unalmas, nem igazán szeretem szakasz jön - lakott terület, vízmű védterület, széles murvás út... Ismerős a terep, több helyen megállok - no, ez nagyon nem lesz jó így, K100 előtt...
Csak elérek a Z3 jelzésre vezető átkötéshez, és irány fölfelé a Tarnai-pihenőhöz. Szuszogós, de egy menetben összehozom, aztán a következő nekirugaszkodással a Z3P3 elágazásig jutok.
A kényelmes erdei úton próbálok rákapcsolni, hiszen az utolsó ep.-ig még azért kell menni, és nem lenne jó a pontzárást lekésni... Sikerül. Sőt. A ponton némi beszélgetés is belefér, hiszen "csak" egy Fekete-fej, meg a Hárs-hegy oldala van előttem, mint emelkedő...
Kényelmes tempóban letudom ezt is, bár a Hárs-hegy azért annyira már nem esik jól, lihegve bár, de nagyjából egyben csak feljutok a jól ismert pihenőig, ahol persze fölösleges lenne saját idő terhére pihenni, úgyhogy a lábam visz is tovább, egészen a célig.
Itt jól lefotóztatom magam a  GCjaro eseményjáró geovödörrel - a jelszót is felírom valahova, amit itthon már nem találok, úgyhogy ez a "bónusz" most kimarad...

A "szokásosat" hozta a túra, ami a rendezést és a terepet illeti - én azért nem annyira, de úgy érzem, csak bele fog férni idén is a Kinizsi :)


2016. április 30., szombat
Amint tavaly, úgy idén is elvállaltam a 40-es táv szalagozását - a különbség annyi, hogy ebben az évben pontot már nem őriztem, ergo a túra napján a célt sem látogattam meg, úgyhogy kitűzőm sincs. Még :-)
Reggel kényelmesen, a fél kilences vonatot céloztuk meg - sikerrel, úgyhogy negyed tíz előtt már a Sramli sörözőnél dokumentáltam az indulást :-)
Jól ismert útvonal, lakott területen most nem rakunk ki szalagokat, úgyhogy kellemes tempóban haladunk Pilisszentiván széléig.
Kerül szalag az aszfaltos elágazáshoz, aztán a jobbra tartó ösvény bejáratához, meg a kapu előtti letéréshez is.
Közben egy érdekes hirdetményt találok: 2016. február 23-án társas vadászat... Nomostan az erdészetnek nem kellene az esemény után épkézláb időn belül takarítania? Mindegy, megyünk tovább.
A Szénások területén nem kéne szalagozni, de az Antónia-árok aljába azért kirakom, hogy véletlen se menjen el senki jobbra, a P- jelzésen...
Antóniát gyorsan letudjuk, Nagykovácsi szélén a szokott sűrűséggel rakom a szalagot, aztán következik a Muflon, ahol természetesen megállunk frissíteni - jól el is megy vele az idő, de sebaj, szalagozásnál meg seprésnél lazábban vehető a szintidő.
Kényelmes, jól jelzett széles sétányon/földúton vezet a jelzés, de azért néhány szalag kikerül az elágazásokba, biztos, ami biztos alapon.
A Shell-kútnál a gyalogátkelő táblájának oszlopán lecserélem a tavalyi szalagot :frissre :-) és szabályosan átkelve az úton folytatjuk a gyaloglást az Alsó-jegenye-völgyben.
A pihentető völgy után ismét kaptató jön - szalag az elágazásba, szalag fentebb - túratársam szerencsére jó alany arra, hogy kiderüljön, hol bizonytalanodik el az, akinek nincs helyismerete :-)
A sorompó után picit nehéz dolgom van, hiszen csak gaz van a jelzés mellett, de sikerül 2-3 szalagot kirakni úgy, hogy remélhetőleg senki sem megy el egyenesen...
Innen kellemes "hullámvasút" következik egészen a Virágos-nyeregig - gyorsan végigtoljuk, gondolom én, hiszen ez is egy eltéveszthetetlen szakasz...
Aztán csak kerül ki szalag, meg egy bedőlt fácskát is eltakarítunk az útból... Nem hittem volna, hogy a bicskámon lévő fűrész ennyire jól dolgozik...
A Füli büfé nincs kint a nyeregnél, úgyhogy pici szusszanás után megcélozzuk az Újlaki-hegyet - a rét jobb szélén futó földút a helyes irány - kap is szalagot úgy, hogy a nyeregből elindulva is látható legyen - legalábbis remélem, hogy látszik :)
Az Újlaki csúcsánál nem állunk meg, igyekszünk lefelé - túratársamnak sietős Hűvösvölgybe érni, ő ugyanis csak addig jön.
Tempósan érjük el a K-S- elágazását (Vadaskert), szalag, aztán nekilátunk leküzdeni a Vadaskerti-hegyet - nemsokára már a túloldalon ereszkedve rakom a szalagokat, ahova kell, aztán a Közép Út-ról balra térünk a keskeny ösvényre, amin hipp-hopp, Hűvösvölgyben találjuk magunkat :)
A "kötelező" lángosozás is rettenet módon viszi az időt, de enni csak kell, nem? Túratárstól elköszönök, nagy lendülettel tervezek tovább menni, de valahogy ez nem az én napom - a Hárs-hegy aljánál leülök picit... Hogy lesz ebből néhány hét múlva Kinizsi...?!
A jól ismert, vagy a hangulatom alapján picit már unalmas szakaszt igyekszem gyorsan letudni - szalag nem kell, úgyhogy csak a lábaimat kell pakolni előre :-)
Virág-völgy alja a következő említésre méltó hely - itt jól kiélhetem a szalagozási ösztöneimet - a felső ösvény is kap jócskán jelzést, az alsó meg a végén, hogy aki lent megy, az is észrevegye, hogy merre van tovább - aztán persze irány a Csacsi-rét.
A völgy keresztezésénél már volt szerencsém egyenesen tovább menni, úgyhogy szalag oda is kerül, mint ahogy a Csacsi-rétről kivezető út mellé is.
Ez a szakasz szépen jelzett, jól mutatja a széles, sétány szerű ösvény is az utat, úgyhogy aránylag gyorsan tudok haladni.
Jobbról érkezik a P- aztán hamarosan a P-S-S+ elágazás következik - szép, nagy kereszteződés, illendően megkapja a megfelelő ága a szalagokat, és jöhet a kényelmes lefelé Nagyszénászug széle felé.
Sorompó, kis ösvény, tavalyi frissítőpont helye... Idén nem leszek itt :)
Komolyabb, vagy inkább tartósabb vegetáció hiányában nehezen jelölhető jobbos letérés a Kies-völgy felé - azért csak sikerül a szalagokat ki, vagy inkább lerakni :-)
Sorrento-ig szinte meg sem állok, ott is csak egy szusszanásnyit - sokszor voltam itt, úgyhogy a nézelődést most kihagyom - igyekezni kell, hogy naplemente előtt végezzek...
A "műút" túloldalán azért kötök egy kapujelzést az ösvény bejáratához, meg beljebb is rakok egy szalagot.
Újabb sorompó, újabb elágazás - a S- jobbra tér, egyenesen a S+ vezet le Budaörsre, úgyhogy néhány méter szalaggal itt is könnyebb leszek :)
Felsőszállás utca - nagyjából Hűvösvölgy óta vártam erre a pillanatra - bár itt meg azon jár az agyam, hogy a Törökugrató is ott van még a "végén"...
Mindegy, jobbra kirakok két szalagot - egy autós épp izzót próbál cserélni - nehéz művelet - tényleg az, nem úgy, mint anno huszonegynéhány éve, amikor legfeljebb egy csavarhúzóra volt szükség, de sokszor még arra sem...
Váltunk pár szót az izzócseréhez kapcsolódóan az élet dolgairól, aztán megyek tovább, hiszen "még van" a távból, bár egyre kevesebb.
A Huszonnégyökrös védett területére fordulva az oszlop kap szalagot, aztán bent "csak módjával", de ahol kell, ott kell alapon még kikerül egy.egy szalag a kritikusabb elágazásokba - itt célszerűbb lenne a jelzéseket fel és megújítani, jobban látható helyre festeni.
A harmadik "derékszögben balra" után feltűnik a kilátópont - ujjé, már "csak" le kell sétálni Budaörsre, és akár mehetek is haza - a Törökugrató szaalgozás szempontjából kihagyható lenne - de ha már itt vagyok, és ha már el szeretném számolni a teljesítést, akkor biza' nem tehetem meg, hogy a torta habját nem fogyasztom el :-)
Szerencsére a meredeken lejtős aszfalt nem túl hosszú, utána néhány kanyarral meg a főúton való óvatos átkeléssel ismét fölfelé lehet gyalogolni.
A Törökugratóhoz a letérés megkapja a szalagját, illetve a csúcsot érintő kört is megcsinálom/szalagozom, mint tavaly - Egyik oldalon fölfelé, másikon lefelé, aztán a vaslépcső is kap szalagot úgy, hogy csak lefelé jövet látszik.
Lent a bányaudvarban a cserszömörcés karsztbokorerdőről meg a sziklagyep növénytársulásról, no meg a dolomitról olvasok okos dolgokat, valamint egy másik tábláról az is kiderül, hogy a Naprózsa botanikai tanösvényt jártam az előbb végig. A bányaudvart elhagyva erősen turkálok az emlékeim között, hogy melyik út a helyes - sikerül jól döntenem, úgyhogy "csak" némi aszfaltkoptatás (meg egy lépcsősor) van már hátra a leendő célig.
Bár itt már nem rakok szalagokat, de így nyolc után érek célt... Erre a bejárásra, már ami az időt illeti, nem leszek büszke - hazafelé azon gondolkodom el, de nagyon komolyan, hogy ilyen erőnléttel meg motiválatlanul érdemes-e a Kinizsibe belevágni...? Lesz még egy Budai 50, majd ott eldől, hogy mi legyen...

 


Track: Track_SARGA_40_SZALAGOZAS_2016_szurt.gdb