Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2013. augusztus 19., hétfő
Újabb hosszú kihagyás, vagy inkább kényszerszünet után merészkedtem ismét terepre - kifejezetten bokakímélő, nem rohanós teljesítést tervezve - komolyan belekalkulálva azt is, hogy ha fáj (a bokám), akkor kiszállok.
Logisztika a szokásos: az autót a célnál hagyom, fogaskerekű+villamos kombinációval nem túl tempósan átdöcögök a rajtba - ahol a szokásoshoz képes szinte nincs is sor; megkapom a cetlit a nevezéshez, gyorsan kitöltöm, és pár perc múlva már kapom az egyik asztalnál a füzetet meg az igazolólapot.
No, ez megvan, még némi cihelődés, ismerősök üdvözlése, aztán irány a múzeum - lépcsőn föl, és ugyanarra jövök vissza - a vasút melletti zúzottköves rövidítés most nagyon nem vonz - pláne, hogy lesz még ilyenhez szerencsém, ha minden jól megy.
Az aluljáró után nem sokkal szembejövő forgalom - néhány túrázónak a Fazekas-hegynél derült csak ki, hogy az már a második pont, úgyhogy ők pici repetázással kezdik a túrát :-)
Németül beszélgető fiatalok mögé sorakozok be a bélyegzésnél, ami korrekten lent, a felfelé vezető ösvén kiágazásánál van - innen föl csak kisebb csoportokban engedik felfelé azokat, akik fentről is szét szeretnének nézni - én kihagyom, a bélyegzés után irány balra tovább a szokásos útvonalon.
Villám utca - meredek, de nincs gond lefelé, rendesen viselkedik a bokám, úgyhogy nyugodtan bandukolok a jól ismert útvonalon.
A Nagyréten fogócskázik két pontőr - a többiektől gyors igazolás a lapra, és már megyek is tovább. Itt, ahol kényelmes sétaút van, itt próbálok azért tempósabban gyalogolni - totyogni lesz még lehetőség, lesz még kellemetlenebb szakasz...
A Hárs-hegyre fölfelé még nem az, bár azért jobban oda kell figyelnem - és oda is  figyelek, pláne, hogy az esti félhomályban lámpa nélkül sétálok - még fölösleges, bár a városi díszkivilágításhoz szokott alkalmi gyalogosok azért bőven lámpáznak, pláne, ahol a fák eltakarják a teliholdat...
Hárs-hegy állomás, Kis-Hárs-Hegy simán megvan, a Bátori-barlangnál le a hídhoz, aztán a botoknak hála az egyébként egyre randább kapaszkodó is letudva - kéne lámpa lassan...
Az még később kerül elő, először a Kaán Károly kilátónál kapom az újabb igazolást, aztán majdnem magányosan térek vissza a S- jelzésre... Páran azért jönnek mögöttem, de a túrázók zöme a kilátótól a jelzetlen úton megy tovább - ha az lenne a "kötelező", én akkor is "nagypistáznék" a jelzésen - arra ugyanis kényelmesebb.
Egy futó ér utól, váltunk pár szót, aztán a meredekbe váltó lejtőn lemaradok - nekem most nincs futás, de még kocogás se'.
Szépjuhásznénál újabb pont, meg egy fél liter kólát is betolok - jól esik, talán némi koffeint is mutattak neki, ugyanis nem ittam kávét az indulás előtt, és picit kezdek álmosodni...
Egy gyerekvasutas leányzó az édesanyjával "kellemes esti séta" gyanánt vállalta be ezt a túrát, nem igazán vannak képben, hogy mi, merre, úgyhogy csatlakozom hozzájuk, és kényelmes sétatempóban gyalogolunk immár a P- jelzésen fel a János-hegyre.
Rekortán illetve aszfalt, vagy a jelzést követve a kevésbé kényelmes lépcső? Sokakban felmerül itt a kérdés, és bizony a nagy többség a könnyebbik verziót választja - mi maradunk a jelzésen.
János-hegy állomás a következő pont, majd a bélyegzés után megyünk tovább, lefelé - hogy aztán Makkosmária után visszakapaszkodjunk :-) Persze addig még útba ejtjük a Virág-völgy alsó végét, ahol mint minden alkalommal, most is érezhetően hűvösebb a levegő, illetve a völgy után a GPS is előkerül, hiszen a P- letérését jobbra sajnos nem nagyon jelzi semmi...
Sikerül nem elkavarni, úgyhogy legközelebb Makkosmáriánál állunk meg, részben pecsételni, részben erőt gyűjteni az emelkedőhöz. Biztatom alkalmi túratársaimat, hogy eddig két "nagy" kaptató megvolt, most már "csak" három van, és az sem olyan vészes :-)
Virágvölgy állomáson vizet vételezünk a penetráns szagú WC-k bejáratánál, aztán gyorsan tovább is indulunk, hiszen nem sok van hátra fölfelé - közben azon gondolkodom, hogy a Disznófői pont lent, a helyén les-e, vagy a "macis" faháznál...?
Lent, a helyén volt a pont, úgyhogy jó kis kapaszkodás következett fölfelé - igyekeztem a jelzésen maradva vezetni kis csapatunkat, bár mindenfelől/mindenfelé jöttek-mentek túrázók... Mondjuk nem csoda, hiszen itt szinte minden két gfa között van egy ösvény a hegyoldalban...
Normafától lefelé - bár a leíráshoz kapott térképvázlat egy rövidítést mutat - maradtunk a Z+ jelzésen, mert szánom-bánom, de fogalmam sincs, hogy hol kell(ett volna) balra tartani a jelzésről. Tudom, van, aki szerint a "nagypista is pista" (azaz a távot megnövelő szándékos útvonal módosítás is khm. kerülendő), de ezen a túrán ennek bele kell férnie.
A vasutat elérve balra fordultunk, aztán hosszan követtük - egészen Csillebérc állomásig, ahol a bélyegzés mellé Limonádéval kedveskedtek a rendezők. Saját bögrém terhére fogyasztottam, bár ezen a gyalogalton még bőven van eldobható műanyag pohár, én igyekszem minél kevesebb szemetet termelni.
Normafa megálló után azt terveztem, hogy a bokatörő, benőtt(nek hitt) szakaszt a márciusi téli(es) túrán is kipróbált kerülővel kihagyjuk, de mire észbe kaptam volna, már a gázos táblákat láttam jobb oldalon a kerítésen, ami után meglepetésként egy nyíl alakú tábla mutatta a balra vezető utat... Kellett hozzá néhány év, hogy ezt megérjük, főleg az ezen a környéken kevésbé ismerősek nevében is köszönet érte!
Lefelé menet egyértelművé vált, hogy az első vonatot nem érjük el, úgyhogy ha volt holtpontnak nevezhető rész ezen a túrán, akkor az itt következett be, pláne, hogy az egész lefelé gyaloglás sokkal hosszabbnak tűnt, mint amire emlékeztem...
Fölfelé aztán - az első kanyarban lévő padnál némi pihenőt, erőgyűjtést beiktatva - jött a "csakazértis", és a leányzó mint aki versenylovat vacsorázott robog fölfelé a szerpentinen. A kápolnánál is csak egy rövid bélyegzésre állunk meg, aztán huss, robog tovább - alig győzöm tartani vele az iramot :)
A rét szélén már érezzük a cél közelségét, bár leszmég egy kanyar a Széchenyi emlék felé, de az már tényleg csak hab a tortán.
Az ösvény cseles letéréséig előre robogok, pár túratársnak is mondom, hogy merre, illetve hogy a másik nyílt rész túloldalán hol a "kijárat", aztán megyünk mi is utánuk.
A "kijárat", azaz a rét széle után aszfalt, kitérő a Széchenyi emléknél lévő ponthoz, majd - a leírás szerint választható módon - hátra arc, és a Svájci lépcsőt kihagyva sétálunk be a célba.

Itt sajnos két kellemetlen élmény fogad: 13. teljesítésre járó kitűző elfogyott, úgyhogy a következő, 14. alkalomra járót választom, ergo jöhetek jövőre is :) illetve - és ez a kellemetlenebb - a virslin igencsak látszik az infláció... Vagy az, hogy extra módon túlfőzték...
Mindegy, nem ezért jön túrázni az ember, de mintha nem ezt szoktuk volna meg ettől a rendezői gárdától.

Persze a túra élménye, az, hogy bár a végére azért éreztem, hogy bőven nem 100%-os a bokám, de sikerült végigmenni, meg úgy az egész rendezés feledteti a virslis malőrt, úgyhogy jövőre mindenképp jövök - és nem csak a kitűzőt becserélni :-)

Track: Track_GYERMEKVASUT_EJSZAKAI_20130819_szurt.gdb

2013. július 31., szerda
Tavaly picit kicsúsztam a 3 órából - gyalogos túrázóként az utolsó hét kilométeren a bőséges szintidő sétálásra csábított - idén szerettem volna jobb időt menni, úgyhogy időben előneveztem, nevezési díjat utaltam... És bőszen figyeltem a meteorológiai előrejelzést, hogy jó lesz-e az idő.
Jó lett, nagyon is, így tikkadós kocogásra készülve érkeztem meg reggel a rajtba.
Jó néhány ismerős arc, átveszem a rajtcsomagot meg a dugókát, kimegyek a kocsihoz a botokért, aztán várom a rajtot, ami pontban nyolckor következik.
Az eleje jól megy, bár a magas fűben a tikkasztóan párás levegő azért nem esik jól, de arra gondolok, hogy az erdős részen remélhetőleg jobb lesz.
Menet közben állítom be a botokat, kényelmesen kocogva, bele-bele sétálva érek fel Virágos-nyereghez. Sokan elhúztak mellettem, nem gond, idő van bőven, nagyjából hozom a tavalyi tempómat, úgyhogy ha ugyanúgy fogom bírni, akkor nem lesz gond.
A K-S- elágazásnál egy rendező mutatja az utat, hogy merre, ugyanígy ott is, ahol a 8km-es táv balra megy. Közben gyorsabb, illetőleg hosszabb távon indult futókat engedek el, bele is sétálok itt ott, hiszen lesz még sok kényelmesebben futható szakasz.
Kötők padja, a sziklakibúváson átóvatoskodok, utána kocogósra fogom... Illetve fognám - a jobb bokám csúnyán megbicsaklik, gyorsan leülök az ösvény mellé - ez nagyon fáj... Barna érkezik, látja, hogy per pillanat nem vagyok jól, rá is kérdez, hogy megvárjon-e. Köszönöm, de menj csak tovább, majd összeszedem magam valahogy...
Bő öt és fél km-re vagyok a rajttól, úgyhogy inkább előre, mint vissza, aztán a solymári benzinkútnál buszra szállok... Erősen bicegve, botra támaszkodva tovább indulok.
Feladni vagy sem - ez jár a fejemben, meg folyamatosan számolom, hogy hol járok, mennyi van még előttem, hogy állok idővel, milyen átlag, mi lesz nehéz, ha végig akarok menni...
Lefelé nagyon nem jó. Milyen lesz így a Remete-szurdokba leereszkedni? Ki kéne szállni... Néhány túratárs megy el mellettem, ők is ezt javasolják a mozgásomat látva.
A Jegenye-völgyben kezdem jobban érezni magam - fél liter izó van nálam, harmada lecsusszan, osztok-szorzok, buszt nem látok sehol, megyek tovább. Legfeljebb a zsíros-hegyi ponton adom fel... Persze nagyon akarom ezt a teljesítést, idő nem számít, bő négyes átlaggal kell végigbicegni, és akkor megvan, úgyhogy gépiesen tolom fölfelé. Utolérek valakit, váltunk pár szót, egy darabig együtt megyünk, de nekem meg kell állni "pihenni"... A ponton már tudják, hogy jövök, és bár néhány perccel a kiírt pontzárás után érkezem, nagy biztatást kapok, ahogy a Muflon előtti köves emelkedőn megjelenek.
Jól esik a biztatás, és kell is, hiszen az a bő hét kilométer, ami hátra van, így az sem lesz könnyű, de már érzem, hogy menni fog - bár a Remete-szurdokba való leereszkedéstől azért tartok egy kicsit...
Lecserélem a közben kiürült izós palackomat egy másikra, alaposan meghúzom, mert már most tikkasztóan meleg van, és indulok tovább, pontosabban vissza felé, hiszen itt egy oda-vissza szakasz van az útvonalban.
Sokszor megállok, próbálok nem leülni, mert utána nagyon nehéz felállni, úgyhogy inkább lassan, egyenletesen, de  folyamatosan farigcsálom a célig hátra lévő távot - és nem gondolok másra, csak arra, hogy be kell érni...
A távvezeték nyiladékánál kezdődik a fekete leves: még ép bokával sem kellemes ez a keskeny köves szakasz - egy-két rosszabbul sikerült lépésnél sikerül "sorba szednem a szenteket", ahogy mondani szokás, de fog összeszorít, és megy tovább.
A szurdokba leereszkedni egyébként sem könnyű, de most... Húsz perc alatt azért sikerül. A szurdok alsó végénél a Budai tájak túra rövid távjának van a dinnyés pontja - bár másik rendezvény, de kínlódásomat látva megkínálnak egy szelet dinnyével - sajnos nem állok jól idővel, úgyhogy köszönettel lemondok róla.
Az aszfaltos szakasz most hosszú, nagyon kezd elegem lenni belőle - a végén még egy pici emelkedő, aztán csak lefelé...
Cél, bebicegek, bent már nem használhatom a botokat - nincs is kedvem rá, mert csúnyán feltörte mindkét kezemet, de az a legkevesebb... Az időm a nyomtatott lista alapján kerek 4:15, az oklevélre 4:15:08 kerül - mindegy, nem ez a lényeg, hanem az, hogy megcsináltam. Ez volt a 219. teljesített túrám, azt nem mondom, hogy a legküzdelmesebb teljesítés, de hogy bőven dobogós helyen van ebből a szempontból, az biztos.

Jövőre? Messze van még, egyelőre a következő hetek programját kell végiggondolnom. A bokám most jelzett másodszor, hogy vigyázzak rá - tudom, nagyon jól tudom, hogy harmadszor már nem lesz ilyen kegyes, úgyhogy tudomásul veszem, és szomorúan bár, de szigorú pihenés következik.


 Track: Track_BP_TEREP_FELMARATON_2013_szurt.gdb