Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2012. június 18., hétfő

Három hét... Ennyi telt el az előző, igencsak rövid séta óta, úgyhogy igen-igen kívánta már a talpam a gyaloglást - utólag jelenthetem, alaposan megkapta a magáét :-)
Déli pu. aluljáró, elsősorban italfogyasztásra szolgáló vendéglátóipari egységben van a rajt - a nem túl sok hely ellenére elég gyorsan megy. A GPS persze nem fog jelet, de majd kint a pályaudvar mellett feléled, úgyhogy a nevezés után nekivágok az ismerős városi szakasznak.
Turul szobor, emelkedő, opsz, elfelejtettem fotózni - no mindegy. Diana utca, nagyjából 500 lépcső, szerencsére itt még bőségesen van árnyék is...
Egy szinte szokásosnak mondható hiba a Gyöngyvirág utcánál: megyek fölfelé egyenesen, holott a jelzés itt balra tart - mindegy, hiszen fönt, a Költő utcán fordulok balra, szembe az eredeti iránnyal, és csak a Tündér utca lejtőjénél döbbenek rá, hogy nem jó felé megyek, úgyhogy a kimaradt távot sikeresen pótoltam.
Bubuék a Széchenyi emléknél pecsételnek, innen a ttt-s beszámolók alapján beazonosítottan toprongy és párja társaságában indulok tovább. Svájci lépcső, Gyermekvasút végállomás, majd a Hegyhát útnál be a vasúti pálya mellé, ahogy a jelzés mutatja. Elég volt az aszfaltból :-)
Normafánál a rétes most kimarad, a ponton csokit kapunk - az ismerős panoráma szép, egy tornázni próbáló idős úr ellenére sikerül fotózni is :-D
A jól ismert, és ennek köszönhetően elkavarás nélkül teljesíthető Z+ vezet le Makkosmáriára - sajnos a helyismeretre nagy szükség van, hiszen a Z+S+ elágazásnál még mindig nincs pótolva a jelzés...
Bélyegzés, némi speciális körte-barack frissítés (köszönet érte), aztán persze megyek tovább. A leírás alapján a Korányi után nem kell átkelni a S- jelzést követve a gyermekvasúton, hanem egy kényelmes ösvényen tarthatok balra.
Ösvény megvan, a következő pont is, ahol ásványvízzel kínálnak.
Sajnos két fontos dolgot sikerült otthon hagynom: a bögrémet és a kalapomat. Ez utóbbi majd Nagykovácsi után lesz érdekes...
Kiskegyed parkoló, majd a P+ jelzéssel párhuzamos földút - nagyszerű panoráma: Fekete fej, Virágos nyereg, Vihar-hegy, HHH, Újlaki, Nagy Hárs hegy, János hegy...
Karámok, újabb pont: szóba kerül a december 8-i Vár a mikulás túra - biztos vagyok benne, hogy a Szigethalmi TE ki fog tenni magáért. Ezen a ponton gabonás kekszet kapunk - olyan, mint amit  Detken is csinálnak, csak ez épp szlovák termék.
A P- mellett van a GCLIGE láda - levadászom. a Vörös-pocsolyánál a GCVDAG ládát szintén.
A P-P3 elágazásban szemből (jelzetlen erdészeti út) érkezik a Crosskovácsi mezőnye, és az éles balra kanyar után zúgnak le a P- jelzésen. Egy fiatal srác megijed, első féket is bevágja - csúnyán elesik. Sajnos nem vizet, hanem gyümölcslét hoztam magammal, és a kanyarnál ácsorgó rendezőknél sincs csak saját célra fél literes palackban némi víz - kötszer viszont semmi. Jó kérdés, hogy egy tömeges bukás esetén mit csinálnának? Egy sebfedésre való kendő kerül elő a csomagomból, darabokra tépem, és megpróbálok segíteni, legalább picit megtisztogatni a sebeket - hámsérülés tucatjával, hasát fájlalja - majd feljön valamikor egy motoros, és megnézi...
Kerülő út nem nagyon van, két túratárssal leóvakodunk a közös szakaszon, folyamatosan hátra tekintgetve - félelmetes, tényleg jó lenne tudni, hogy ki a felelős ezért a helyzetért? Ráadásul szemből meg a Buda bércein túra is erre jön...  Utólag megnézve lett volna lehetőség szalagozott kerülőre.
Nagykovácsi, Gyopár, egy korsó lecsusszan - az izgalomra is, meg hát meleg is van.
A plébánia udvarán a pont - és a szokásos rétes jár a bélyegzés mellé - nem pihenek sokat, hiszen a "java" csak most jön: árnyék csak mutatóban lesz...
Fehér út, tájékoztató tábla mutatja az elágazásban a helyes irányt - balra, a völgyben is ugyanoda jutnánk, de most a gerincen vezető sárga sáv jelzést kell követni.
Az elágazás után nem sokkal az úttól balra egy míves oszlop áll a legmagasabb ponton: hármas határt jelöl, remélem még sokáig ilyen szép marad.
Meleg, napsütés - de ezt már talán írtam korábban - a
kilátás viszont csodaszép - picit "kárpótol" a napon sülésért.  Árnyék persze csak mutatóban van, de mikor legyen meleg és tűző napsütés, ha nem nyáron?
Aztán elindul lefelé az út - gerincútból átmegy mély bevágásba. Itt egy eső áztatta km-jelző az út közepén egy korábbi Crosskovácsiról, meg a mostani verseny alkalmából az útra fújt jelzések... Erdőszél, távolban Perbál, kerítés, létrán át, aztán innen szinte végin napon...
Visszatekintve nagyon szép a táj - nem tudom megállni, hogy ne csináljak néhány fotót itt is, hiszen nem túl gyakran járok erre.
Közben egy picinyke csermelyen is át kell kelni, palló van, víz nem nagyon :-)
Újabb ep., picit szótlan pontőrök, ásványvíz... És ücsörgés az árnyékban - időm van, az persze jó kérdés, hogy a célból hazafelé mikor megy busz...?
Perbálon egyszerűen nincs kedvem bemenni meginni egy sört, pedig dög meleg van - bár lehet, hogy a társaság hiánya is teszi. Mindegy, a hosszú lakott területen csak elérkezik a hőn áhított utca jobbra, amin felfelé az utolsó előtti hegyre kapaszkodik föl az útvonal. Persze messze van a tető, közben elmegyek a gombatelep mellett - ez legbüdösebb szakasz amit túrán tapasztaltam, megállni nem szabad, mert a meleg és a bűz együtt kellemetlen dolgokra lenne képes - még fölfelé picit, szőlőültetvény - számolom, mennyire van még a vége... Tudom, hogy ha itt felérek, akkor már csak a Kakukk-hegyre kell felkapaszkodni. Nem meredek, sőt, egészen kényelmes az út, csak a nap ne tűzne oly nagyon...
A lefelé vezető ösvényen pici árnyék is van, aztán  Anyácsapuszta, a pont a szokott helyen, az elágazásnál - nápolyi fogyasztható, ásványvíz is van, meg egy jó hír: nem kell felmenni a szántó túlsó csücskéig, hanem az alsó szélén, a szalagokat kell követni. Picivel kevesebb szint, de akkor is kellemesen érint. Visszanézek, és csinálok egy képet :)
A ligetes részen átkelve csalán szegélyezi az ösvényt. Közelről. Annyira azért nem, hogy reumakezelést kapjak :-D A botoknak jó hasznát veszem itt is.
Az Anyácsa-tóig vetésben halad az ösvény, aztán egy éles kanyarral le a tó mellé. Nagyon szép a tó és a környéke, eszembe jut a tavaly októberi Kézdi 10 - akkor jártam itt legutóbb. Idén nem tervezem a Szomor 56 egyik távját sem: MVTE érem a cél, úgyhogy ha minden jól megy, október 23-án ismét az Éger-völgy 40 lesz megcélozva.
Szántóföldet vág ketté a földút, majd erdőszél, a magaslesnél leülök egy picit, rá kell pihenni a Kakukk-hegy emelkedőjére ebben a dög melegben.
Az emelkedőn aztán "csakazértis" tolom fölfelé: lihegős, megállok "nézelődni" - időbe bőven belefér :-)
Ponton bélyegző kilógatva - önkiszolgáló. Bélyegzek egyet, aztán irány lefelé. Meredek, de nem hosszú.
Szebb napokat látott kálvária stációi mellett halad később az út - nem tudom, miért nem lehet rendben tartani és megóvni...?
Beérek Szomorra, itt egy kevés aszfalt még, aztán a cél a szokott helyen. Választható oklevél és kitűző, fincsi leves. Sietni nem kell, van idő a buszig, Petamiékkal beszélgetek, aztán irány a buszmegálló.
A buszon ülőhely is akad, így kényelmesen, a nagy melegtől a terephez képest jóval fáradtabban kókadozva zötykölődhetek Budapestig.


2012. május 28., hétfő

Egy héttel az élményekben és vízhólyagokban dúskáló Kinizsi 100 után egy családi 10-es sétával folytatódott az idei program - május végén talán ideje elkezdeni a Budapest kupát a gyerkőcöknek is :-) Mondjuk ahogy a kiírást nézem, szeptemberben sincs késő, igaz, akkor már nincs botlási lehetőség...
De vissza a túrához: első rendezés, olyan területen, ahol eddig gyakorlatilag nem volt teljesítménytúra, miközben a messziről is látható kopár buckák igencsak hívogatóak...
Családi, 10km-es táv, így kényszerűen sok aszfaltot, lakott területet tartalmaz, de itt és most ez nem zavaró, hiszen a csendes, szép és rendezett utcákon is jó sétálni.
Gyors nevezés, kortól függetlenül 700 pénz/fő - kiírás szerint folyadék, hideg ellátmány, kitűző... Belefér.
Nekivágunk Budaörs utcáinak - elkavarni nem nagyon lehet, a kapott leírás rövid, tömör, de a lényeges információkat tartalmazza, ráadásul a térképvázlat is jól sikerült (tippelem, hogy TUHU-s térkép, bár a forrás nincs feltüntetve...).
Az első EP a Kő-hegy, ahol egy Passió előadására készülődnek - a helyszín tökéletes; egy nyeregben a nézőtér, szép kápolna, és a panoráma... Csodálatos.
Vissza lemegyünk a lépcsősoron, aztán rövid kanyargás után a Kálvária alatt/mellett haladunk el, és elkezdődik a következő kapaszkodás fölfelé, az
Odvas-hegyre.
Mivel fokozottan védett terület, így csak a hegy oldalában húzódó szekérúton haladhatunk, a csúcsra hivatalosan nem mehetünk föl, így ki is hagyjuk, bár látunk túrázókat, akik nem...
A P+, majd a szalagozott átkötés után S+ jelzés már ismerős, ez utóbbi árnyékot is ad a tűző napsütésben - no meg újabb emelkedőt, hogy aztán a Sárga, meg a Város Peremén túrákról jól ismert sorompónál a S- jelzésbe csatlakozva roboghassunk a dózerútnál lévő pontig.
Itt kapunk egy-egy nápolyi szeletet, fogyasztunk a magunkkal hozott ellátmányból, majd a dózerúton megyünk tovább a Farkas-hegy és a P+ jelzés felé.
Nagyon szép ez a rész is, enyhén emelkedik és jobbra ível az út, aztán ahogy a kopár részre kiérünk, ismerőssé válik a terep, érkezik a P+ jelzés, mi meg balra fordulunk, hogy a Farkas-hegyről is körülnézzünk.
Innen már "csak" le kell csorogni a P- jelzésig, majd a Pirosról ismert ösvényen lerobogni a lakott területig. Mennyire más így, néhány km után, nappal ez a szakasz, mint éjjel, bő ötven km-rel a lábamban...
Azért még egy csavar van az útvonalban: a leírás szerint az északi oldalról kerüljük meg a Kő-hegyet, aztán cél, oklevél, kitűző... ennyi. Azért ha alaposan odafigyelek, akkor a neveket el lehet olvasni...

Hazafelé beugrunk az IKEA-ba virslizni, meg áfonyaszörpöt kortyolgatni :-D