Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2012. május 3., csütörtök

A három lehetséges vonat közül a másodikkal érkezek a rajtba, pontban 00:00 a rajtidő - Szötske még boldogít azzal, hogy a végén, mivel panasz volt a sok aszfalt miatt, beraktak még egy hegyet - azaz a Törökugratóra fel kell menni.
Ekkor még nem foglalkoztam ezzel, hosszú az a 70km, ráadásul nem is igazán hangolódtam rá a túrára... No mindegy, indulás, aztán jöjjön, aminek jönnie kell.
A térkép szerint a park túloldalán, jelzések alapján a park közepén húzódó sétányon vezet a jelzés - én ez utóbbit követem, a velem nagyjából egyszerre indulók közül senki sem tart velem...
Már az emelkedőn haladva szemembe ötlik egy tábla "Kegytárgy bolt - könyvelőiroda" Hmmm... A NAV-val szemben már csak ez segít...?
Mikrobusz fékez mellettem, a sofőr kérdezi, milyen túra, merre megyünk - mondom neki, hogy Sárga 70, Budaörs a cél, a sárga jelzésen végig. Nem, nem megyünk a Vaskapu menedékház felé, majd máskor - mint kiderült, mostanában nyitnak a felújítások után, úgyhogy a jövőben erre a szép helyen lévő menedékházra is lehet számítani.
A Vörös keresztnél megkapom az első bélyegzést, aztán tovább a fényvisszaverős nyilakat követve.  Szépen megkerülöm a rétet, fentről, a legmagasabb pontról látszik, hogy sokan vannak előttem, mint ahogy az is, hogy az alternatív útvonalakkal is jóban vannak néhányan :-)
Majdnem körbe érek, egy óra van, zár a rajt, úgyhogy visszafordulni nem érdemes - nem vagyok jó passzban, de menni kell, nincs más választásom. Szép, holdfényes éjszaka van, a sűrű erdő kivételével nem nagyon kell lámpa se.
Barát-kút előtt a kapu zárva, folyadékot rezegtetünk. Ja, nem, létrázunk. Zárt sorompó - nem megyek neki, szépen kerülöm jobbra, aztán az aszfaltról az erdő sarkánál automatikusan kanyarodok balra fölfelé. Erdőszél, bemegyünk, lámpa itt már kell.
Fölfelé tovább, aztán széles erdészeti utat keresztezünk - szalagok segítenek- nem sokkal odébb aztán pont.  Lassú vagyok, konstatálom, és ez nem hat biztatóan rám - olyannyira nem, hogy a következő szakaszon alig várom, hogy Pilisszentlélekre érjek.
Rét, fények a távolban, kutyaugatás, falu széle, közepe... vége. És jön az előzetesen "mumusnak" kikiáltott emelkedő Pilisnyeregig. Köhögök, lihegek, de azért jól megy. Majd az aszfaltnál megállok... Nem, majd a murvás út keresztezésénél... Aztán ott sem - beszédbe elegyedek egy túratárssal, ők most vannak itt először, ennek örömére sikerül egy helyen lemenni a jelzésről a széles murvás utat választva, de 100m-en belül korrigálunk, bár az út is Pilisnyeregbe visz. Itt elbúcsúzunk - ő várja a társait, én meg szólok, hogy lefelé alaposan figyelni kell a jelzést, mert a széles útról bemegy jobbra az ösvény. Szalagozás príma, úgyhogy nem igazán lehet panasz erre a részre sem.
A jól sikerült kapaszkodás meghozza a kedvemet, így aztán Klastrompusztán némi társasági életet élve jól odacsapok az átlagomnak - a csoki meg a szörp viszont finom :-)
Rövid emelkedő vezet ki a településről, aztán hogy, hogy nem, ismét ezen a szakaszon jut eszembe az egyetemi nótakincs átismétlése - csak fejben, hátha zavarnám az erre járókat :-)
Pikk-pakk odaérek a S-S+ elágazáshoz, aztán érkezik balról a P-.
Hajnalodik, a madarak előbb elszórtan, aztán egyre többen rákezdik éneküket - most is, mint két éve, csodálatos hangverseny kísér az utamon.
Jobbra a völgyben vaddisznó horkant és csörtet - nem igazán kellemes élmény, bár látni nem látom, de a zajokból úgy tűnik, többen vannak. A gázvezeték nyomvonalán aztán végleg fölöslegessé válik a lámpa, bár elrakni még nem rakom el. Iluska-forrásnál sem, pedig itt megállok egy picit frissíteni, és felkészülni a
Fehér-hegy kaptatójára.
Utolér egy három fős társaság - négyünk közül ketten ismerjük ezt a részt, úgyhogy nem lövöm le a "poént" :) Kellemes kis kapaszkodás, de ahogy kell, egyben letudom - fent azért megvárom a társaságot - nem mondták, hogy nem tetszett ez a kellemes lihegtető...
Gázvezeték fölött lefelé - a geotextília igen sok helyen a felszínen van, de ahol korábban nagyon pusztult a feltöltés, ott azért sikerült némi növényzettel megfogni a talajt, és több élő fűfolt is megmaradt - alakul ez, csak idő kell hozzá. Mint ahogy a tábla leszedéséhez is :-)
A kálváriához felcaplatok, természetesen van pont, itt is jó sokat pletyuzok, de aztán csak továbbállok, hiszen a felénél se' tartok annak, amit mára terveztem.
Egy kis kápolnát is megörökítek - nagyon szépen rendbe van téve, és a környezete is olyan, mintha valahol más országban járna az ember...
A leírás alapján próbálom megtalálni a pilisvörösvári pontnak helyet adó Sramli névre hallgató sörözőt - sikerrel, bár ebben nagy segítséget jelentettek a szembe jövő túratársak is :-) Itt zsíros kenyér, szörp, illetve privátban egy kávé csusszan le, illetve röviden megbeszéljük Szötskével a szombati programot (Nagybörzsönyi négylevelű).
Pilisszentivánon egy néni szorgoskodik a járda és az úttest közötti előkertben - kérdezi, hogy honnan-hova, beszélgetünk egy picit - jól esik a beszélgetés - ez mintha hiánycikk lenne Budapesten...
Szorgalmas, és a környezetére igényes településen járok - ezt mutatja a bányászatról szóló tábla, és a bányászok védőszentjét, szent Borbálát ábrázoló kép is.
Aztán Antónia következik, aki nem hozza a szokásos formáját: nincs pocsolya, és nincs hőség sem.
De egyiket sem bánom: az alsó kaputól a felső tábláig nagyjából 20 perc kell, hogy leküzdjem.
A Muflonnál csak pecsételni állok meg - sietni kéne, hogy legalább 11 óra körülre hozzam az 50-et.
Előtte persze a régen tervezett fotót elkészítem a szemeteléssel kapcsolatos intemeket tartalmazó tábláról (ez most ilyen táblafotózós túra lesz?); azt gondolom, nincs mit hozzátenni...
Tempósan tolom, újabb pont a "csücsökben", majd a lefelé szakaszon (Jegenye völgy) próbálok tovább gyorsítani, pláne, hogy megelőzök egy bagós bácsit... A francért nem lehet félreállni a bagóval, és csak egy helyet bebüdösíteni... No mindegy - ő úgysem érzi a bagó bűzét... Vagy ha érzi, neki az a természetes.
Az Alsó Jegenye völgy bejáratánál szörp és csoki kapható - csak a csokiból kérek, vizem bőven van, időm viszont nem,. és a bögre előhalászása most "nem fér bele" (utólag persze marhaság, mert 1 perc sem kellett volna hozzá...).
A pont persze odébb van, újabb igazolás, aztán irány fölfelé. Kis pihenőt követően... Itt már erősen gondolkodtam azon, hogy ötvennél kiszállok, mert nem akarom ismét megfőzni magamat, mint tettem azt a Nyerges 40-en. Egyszerűen nem éri meg; ha nem esik jól, akkor nem szabad csinálni.
Kötők padjánál a bélyegző is hiányzott, meg a megszokott pontőr is :) de valahogy túltettem magam ezen :-) Azon viszont jóval nehezebben, hogy Virágos-nyereg után totál lemerült a duracel, ráadásul a lábamat is alaposan megviselte a rosszul megválasztott cipő+zokni kombó: Ezt a két problémát mintegy 10 perces üldögéléssel, meg egy géllel sikerült időlegesen megoldani.
Ennek örömére az Újlaki-hegy prímán ment fölfelé, és számolgattam, hogy belül lehetek kényelmesen a 12 órán - 50km-en... No mindegy, voltam már jobb állapotban is.
A parkolótól lefelé óvatoskodott egy szandálos-papucsos társaság, majdnem a legtetején megyek el mellettük, mire megkérdezik, hogy meddig tart ez a meredek? Lehet, hogy antiszociális volt a válaszom? Ugyanis azt találtam mondani, hogy az aljáig :) Végül is addig tart, és a kérdés nem az volt hogy milyen hosszú... vagy nem...? 
A Határ-nyeregben erőt ad az a tény, hogy csak egy hegy van előttem az 50km-hez, úgyhogy egyenletes jó tempót diktálva megyek fölfelé. A túloldalon ismerősök érkeznek, beszélgetünk egy picit, aztán berobogok a célba: 12:02. Nagyon nem tetszik, de ez van...
Először áthaladó bélyegzést kérek a lapomra, aztán 1-2 zsíros kenyér elfogyasztása után úgy döntök, hogy mégsem megyek tovább - elég volt...

Megkapom a második teljesítésre járó kitűzőt, a négytojásos Tojás Sárgája kitűző mellé, illetve az oklevelet. A Négylevelűre invitáló papírt visszaadom - mondván, hogy úgyis ott leszek rendezni :)


2012. április 28., szombat

Két hét... és mekkora változás az időjárásban: A Gyermekvasút 10-en pityergősre állt az idő, most meg totálisan nyári melegre lehetett számítani.
A bőség zavara jellemezte a tervezést: Gerecse 50, Nyerges 40, OKT 60, Vitézlő 50 volt a mai "választék" - már ami a számomra érdekes túrákat illeti. A négyből kettőn már voltam, egy (OKT 60) egyszeri rendezés, de túramozgalomként is meg lehet szerezni a jelvényt, úgyhogy osztok-szorzok, és Nyergesújfalu felé veszem az irányt.
A rajt/cél közelében rengeteg autó parkol nagyjából :) katonás rendben - lerakom az autót, aztán nulla pontért :) odasétálok a rajthoz - a véradásból ma kihúzom magam - eléggé le fog fárasztani a gyaloglat, úgyhogy gyorsan nevezek, majd kicseréltetem az itinert a 40-es távra szólóra :-D és nekivágok.
Az útvonal jelentős része szalagozással jelölt - picit tartottam tőle, mert a szalagevő- és átkötöző manók "áldásos" tevékenységével máshol már találkoztam... No, itt ilyet nem tapasztaltam: prímán követhetően, ugyanakkor tényleg csak a szükséges mértékben kirakott szalagok és A4-es irányjelző lapok vezették a túrázókat.
Elvadult gyümölcsfák között, kellemesen hullámzó földutakon lehetett haladni az első, Lábatlan szélén található pontig.
Itt víz is van a bélyegzés mellé - tart a saját készlet, úgyhogy meghagyom az utánam érkezőknek.  Szalagozott út tovább - szalagevő- és átkötözgető manók nélkül - ahol kellett, még nyilat is alkottak szalagokból, úgyhogy nyugodtan a szalagokra hagyhattam magam - amellett, hogy az itiner részét képezte egy nagyon szép, színes Cartographia-s térkép is.
Előbb nyílt terepen, majd végre erdőben emelkedett az út, aztán ahogy a térkép is mutatta, érkezett a P- jelzés, amit szinte csak kereszteztünk.
Kényelmesen le a Hajós-völgybe - itt a térképre rajzolttól eltérően végig az aszfalton mutatta a szalagozás az utat, gondolom, a völgyben lévő vadkerítés miatt.
A ponton alma+víz, majd indulás tovább, át a patakon, fel egy szép oldalvölgyben. Egy túratárs falatozik az út mellett, megállok, én is frissítek egy picit, hiszen a Fica-forrásig bőven van előttem szint. Előbb egy nyílt terület következik, aztán kétszer balra, és nem durván, de folyamatosan emelkedő ösvényen föl a K- jelzésig... Szép szép, de azért jó meglátni a távolban a Gerecse 50 mezőnyét nagyjából szintben haladni - de még jobb elérni a jelzést, és balra tartva "hulámvasutazni" az alaposan megjelölt ellenőrzőpontig.
Ez jobbra felfelé kiesik a Gerecse 50 útvonalát jelentő kék sáv jelzéstől, de páran azért a másik túra résztvevői közül is feljönnek.
Egy csoki, és természetesen ásványvíz (bubis és bubitlan) is van a pontőröknél - zsírosdeszka jobb lenne, hiszen bőven van a környéken medvehagyma, bár egy része már a virágzásig jutott, de zsenge fogyasztható leveleket is bőven lehet legelni :-)
A jelzés is jó, helyismeret is van, de ezek nélkül sem lenne könnyű eltévedni: óriási a tömeg - ezt elsősorban a G50-nek lehet köszönni - ennek ellenére azért jó tempóban érek a K- P- elágazáshoz, ahol szinte életmentő módon  hűvös sört is lehet kapni - élek is a lehetőséggel :)
A privát frissítés után elbúcsúzom a G50 mezőnyétől, és Pusztamarót felé veszem az irányt. Maróton -megszokhattam volna- tájfutó rendezvénybe botlok, ez néhány túratársnak problémát okozott, nekem szerencsére nem - a jól ismert fölfelé tartó földutat könnyen megtalálom.
 Ez még a K100 útvonala, igaz visszafelé - nemsokára a szerintem legkevésbé kedvelt részhez érek: balra hosszan be a Domoszló-völgybe, majd a túloldalán vissza, utána pedig hosszan, egyenesen hullámzik az út, több völgyet keresztezve a villamos távvezeték alatt.
Az aszfalt keresztezése után leülök pihenni egy keveset - hiába no, ez egy ilyen túra: nem rohanós, kényelmesen pihengetős... És sosemvolt helyre vízhólyagot szerzős :-( Konstatálom tehát, hogy a talpaimon egy-egy vízhólyagot sikerült alkotni, azaz a cipő+zokni párossal probléma van - cserelehetőség nincs, úgyhogy ez most így marad hazáig...
Pélire kényelmesen átsétálok, az elején emelkedik picit, persze, de egyáltalán nem vészes, csak nem szabad elnézni: Az aszfaltról felfelé tartó széles útról balra meredeken fel kell menni az erdőbe, és akkor nem lesz elkavarás :-)
Péliföldszentkereszten etetőpont működik, zsíroskenyér, hagyma, szörp - a szokásos alap túramenü fogyasztható.
A forrásnál frissítek - meleg van, jól esik a hűs víz, aztán irány a K- jelzésen tovább.
 A szántóföld sarkánál mindkét kapu zárva, úgyhogy szép "sarkosan" követendő a jelzés, (visszafelé tekintve alaposan megnézem a letérést a szekérútról, hiszen néhány hét múlva, ha minden jól megy ellenkező irányból fogok érkezni - picit több kilométerrel mögöttem) aztán némi emelkedő a pihenőig, ahol az utolsó előtti ep-n kapom a bélyegzést.
Kék barlang jelzés lefelé, Bajóton szépen megkerülöm a templomot, aztán a falu túloldalán nekivágok az utolsó emelkedőnek, föl, a Magyar-hegyre.
Nyílt terepre érek, a távolban a pontőrök integetnek, hogy arra :-) Borral kínálnak - autóval vagyok, így kihagyom a lehetőséget, aztán szépen, amerre a jelzés mutatja leereszkedem a hétvégi kertekkel szegélyezett úton a Nyergesújfalu és Bajót közötti aszfaltcsíkig, amin visszafelé (Bajót irányába) kell haladni egy keveset, aztán balra be, el a tavak között, és egy újabb kanyarral vissza a célba. 17:10 a célidőm, gyorsan átveszem a szolid, de szép oklevelet és kitűzőt, elfogyasztom a pizzaszeletet, aztán elindulok haza.
A túra szép útvonalon halad, a szalagozott szakaszon nem volt probléma az útvonal követésével: mindenütt ott voltak a szalagok, ahol szükség volt rájuk, és a térkép is szépen mutatta azt, hogy merre van az arra. 
Itinerben szint- és távolsági adatok, rendezői elérhetőség, szintmetszet - egyszóval minden fontos információ megtalálható. Az útvonal leírása olvasmányos, de nem terjengős - a térképpel és szalagokkal együtt több, mint elegendő a problémamentes teljesítéshez.