Túrablog

 A tegnapi Nagybörzsönyi Négylevelű rendezés után picit álmosan indult a nap, de sikerült a rajtidő vége előtt bő negyed órával a Szemlő-hegyi barlang fogadóépületéhez érni, és rövid sorakozást követően nevezni, majd elindulni.
Picit fura volt a szokásosan év eleji havas túra útvonalán gyalogolni, tudva azt, hogy a jövő évi rendezés még... szóval igencsak bizonytalan. Kár lenne ezért a túráért!
Nekem ötödik teljesítés, Gabinak első, viszont mindkettőnknek kötelező: neki a Budapest kupa, nekem meg a Cartographia kupa múlik ezen a mai gyaloglaton. Persze, nem a világ, ha nem jön össze, de tényleg jó lenne, úgyhogy a nem tökéletes közérzetet félretesszük, és nekivágunk az aszfaltnak.
Ötödik alkalom, így a Virág Benedek utca - Mátyáshegyi út jobb-bal kombinációja nem jelent újdonságot, itt szokás szerint többeket kell visszakiabálni, nehogy véletlenül kimaradjon nekik a Mátyás-hegy :-)
 Hosszúnak tűnik lefelé az aszfalt, de aztán csak ráfordulunk balra a lépcsőre - a gyors lábúakat elengedjük, aztán én is előreiramodok picit, hogy fotózzak - télen szebb a táj, úgyhogy csak egy szalagot örökítek meg: a rendező  CSBT emblémájával díszített szalagok végig kísérik a túrát, még ott is, ahol egyébként jól jelzett az út - ahogy ezt megszokhattuk ezen a túrán.
A hivatalos pontzárás előtt 10 perccel érkezünk az első pontra, aztán megyünk is tovább. A Remete-hegy is leküzdésre kerül ez után, a pici lefelé jól esik, hiszen a Hármashatár-hegy még előttünk van, aztán szép kényelmesen elkoptatjuk a kellemesen emelkedő részét az útnak, az utolsó kaptató előtt azzal biztatom Gabit, hogy ott fent a ház mellett már ott van a pont - jó, utólag elismerem, hogy nagyjából, és hogy azért még kell egy picit feljebb menni :-))
Bíbor és Vagdalthús őrzik a pontot, a bélyegzés után Husi szomorúan közli, hogy a szíverősítő elfogyott. Erre mondjuk számítottam, hiszen elég későn indultunk... Elmeséli, hogy csütörtökön este szalagoztak, és itt tejfölszerű ködben jártak, és két GPS-sel keresték, hogy hol van a Kc jelzés lefelé. Nekünk most azért jóval könnyebb a dolgunk, igaz, most emberes hideg szél fúj szembe.
Itt a múlt héten jártunk, úgyhogy sokat nem nézelődünk, hanem próbálunk ismét tempósan haladni - egészen a parkolóig. Saját emlékeimből tudom, hogy az első néhány alkalommal, amikor a S- jelzésen itt le kellett menni, én is igencsak óvatosan haladtam, úgyhogy lent türelmesen megvárom Gabit :-)
Lassan sikerül bemelegedni mindkettőnknek, úgyhogy a Vadaskert föl-le príma tempóban sikerül - olyannyira, hogy Hűvösvölgy előtt, az egynyomos ösvényen be is ragadunk egy lassabb csoport mögé.
A lángososnál rettenet sor áll, úgyhogy azt most kihagyjuk, mert az elején eléggé gyatra tempó miatt igyekezni kell :-(
A Nagyrétet szigorúan körbekerüljük, aztán a Nagykovácsi út túloldalán megkapjuk a következő bélyegzést, illetve rágcsálunk a finom nápolyiból, majd Gabi után loholok :-) Pedig versenylóval töltött nápolyi nem is volt.
A Nagy-Hárs-hegy fölfelé picit szuszogósra sikeredik a P- jelzésen - ezt a friss levegőből nagyokat szippantva pihenjük ki, mielőtt ráfordulunk a S- felé vezető meredek ösvényre. Nyögvenyelős túra ez a mai, de csak felérünk a S- pihentető szintes szakaszáig, majd egy pici kapaszkodással a Kaán Károlyról elnevezett kilátóhoz. Pontosabban csak elhaladunk mellette, hiszen a pont pont nem itt, hanem lent, a Bátori-barlangnál található. Hó nélkül annyira nem érdekes lemenni a hídhoz, de kötél persze van most is.
Bélyegzés után átnyargalunk a Kis-Hárs-hegyre - itt sem vesszük igénybe a kilátó ingyenes szolgáltatását - megyünk tovább, immáron lefelé.
Szembetalálkozunk a Hegedűs Róbert emléktúra útvonalával egy darabon - erdei út, aszfalt, megint aszfalt, lefelé... Nagyhíd, patak. No, innen már nincs lejjebb :-) A Battai-lépcső persze utálatos, mint mindig, de csak legyűrjük, aztán pihenünk picit az Apáthy-sziklán szintesen futó ösvényen. Reménykedek, hogy... Aztán meglátom a kötelet. No, akkor tessék, tessék, méltóztessék fölfelé :-) Picit bozótharcosra sikeredik, de csak felérünk a pontra, itt-ott :-) azért jó szolgálatot tesz a meredek oldalban kifeszített kötél...
A ponton forralt borral kínálnak minket - közel a cél, autóval vagyunk, úgyhogy csak Gabi kortyol belőle egy pohárral, aztán indulunk is tovább... Előtte még figyelmeztetnek minket, hogy lesz egy mozgó EP az útvonalon.
A buszfordulónál a boltban veszek egy kólát, és innentől aszfalt, aszfalt, aszfalt... És igen, megtaláljuk a mozgó EP-t... Annyira azért nem mozog, és nem is nagyon látszik rajta, hogy EP (sokkal inkább csövinek néz ki...), de sikeresen vesszük ezt az akadályt is.
Innen már tényleg nem sok van a célig - ismerős útvonal, gépiesen fordulok irányba, aztán végre cél, sorakozunk (sokat), Nyomdász kisegíti a szervezőket, és megírja az okleveleinket, aztán nézelődés (részemről meg nosztalgiázás...) a barlang felújított bemutatóterében, némi zsíros kenyér, beszélgetés... Aztán indultunk haza.

Mondhatni "rutin jellegű" túra a számomra, mégis sokkal nehezebben ment, mint korábban - talán a teljesítési kényszer matt? Nem tudom... Vagy az is lehet, hogy csak nem pihentem ki rendesen magam tegnap óta? Esetleg a szokatlan időpont? Meglehet, mint ahogy az is valószínű, hogy mindegyik együtt.

Azóta többször beszéltem a rendezőkkel, és van remény arra, hogy jövőre is lesz Barlangtól Barlangig, bár az eredeti, év eleji időpont biztosan nem tartható.

A tavalyi első rendezés után ígéretet tettem Miklósnak, hogy idén is segítek, és ennek megfelelően jó előre megbeszéltük, hogy már pénteken este felmegyek Nagybörzsönybe.
Pici zökkenőkkel sikeresen összeállt a csapat a 173-as busz újpalotai végállomásánál, és problémamentesen el is jutottunk Nagybörzsönybe. Itt némi telefonos és integetős :) segítség után megtaláltuk a szállást, ahol már javában készült a vacsora, úgyhogy bepakolás után némi krumplihámozás és kolbászaprítás következett :-)
A kellemesen csípősre sikerült vacsora mellett megbeszéltük a szombati teendőket, aztán nyugovóra tértünk, hiszen másnap sok dolog várt ránk.
Reggel bemelegítésként a tavaly megismert pékséget kerestem fel, ahonnan friss kenyérrel felpakolva tértem vissza a rajt/cél helyszínére, ahol már néhányan készülődtek az induláshoz.
Nagyirtáspuszta csak egy macskaugrásra (kb. 6km) van Nagybörzsönytől - mármint gyalog. Autóval bő 40km... Két láda alma a kocsiba, aztán irány a pont - remélve, hogy végig lehet menni a pontig, és nem fognak elzavarni a fenébe a közforgalom elől elvileg lezárt utolsó ötszáz méter miatt.
Beállok egy nagy kupac kő mögé, az út felől nem igazán látszik az autó, és várom az első túrázókat.
Jönnek is, bélyegzés, almaosztás, aztán eszembe jut, hogy hoztam bónusz frissítést, úgyhogy a gumimaci-populáció szépen csökkenésnek indul :-) Persze van olyan is, aki futva érkezik, és beköszönés helyett a "b...g sz..r az itiner, mert azt írja, hogy balra, miközben jobbra..." mondatot hadarja el egy szuszra köszönés helyett - neki felolvasom az általa követett bejárási iránynak szóló (másik) leírást, amiben helyesen szerepelnek az irányok.
Aztán érkezik két terepjáró - megterítenek az esőbeállóban... Nem sokkal később jönnek oda is a vendégek, nemzet parkos kísérőkkel. Meg is kapom a kérdést, hogy mi célból én itt, mondom, hogy Nagybörzsönyi négylevelű teljesítménytúra, pontőrködök. Semmi probléma, további szép napot kíván az egyenruhás úr, és csatlakozik a saccra erdész-vadász társasághoz.
Petami is befut, hogy tudjak menni egy kört, de picit szét vagyok fagyva, úgyhogy inkább beszélgetünk egy jót. Aztán tovább indul, én még vacogok egy kört a pontzárásig.
Záróra után még lerobogok Kisirtáspusztára, természetesen bőven lámpafénynél, begyűjtöm a bóját, visszafelé az egy szál szalagot is meglátom, úgyhogy az sem marad a terepen, és a randán csepergő esőben elindulok vissza, Nagybörzsönybe. Itt gyors ki- és bepakolás, majd irány Budapest, hiszen holnap kötelezően a Barlangtól Barlangig-on van jelenésem :-)

Innen is köszönet mindenkinek, aki eljött Nagybörzsönybe, és megtisztelt minket azzal, hogy részt vett a túrán!