Túrablog

Buda Határán - 50 helyett 25B

Bár reggel fél hatkor még ránéztem az órámra, de úgy döntöttem, ilyen időben inkább a délutáni szakaszra megyek, lemondva a Budapest kerülete idei teljesítéséről.

A logisztika gordiuszi csomóját is egyszerűen sikerült megoldani: autó a cél közelében a P+R parkolóban hagyva, másfélszeres nev.díjért (két átszállójegy) a BKV-ra bíztam magamat. Rajt 13:05, 461-es rajtszámmal (ha jól tudom, ezen a távon utolsóként, bár a rajtidőből még bőven volt hátra...).

Bemelegítésként némi aszfalt -- sajnos ebből bőven jutott -- majd a Hegedűs Róbert emléktúra útvonalát követve Remete-szurdok, patakátkelés a jelentős vízhozam ellenére könnyedén, "aprócska" emelkedő a K- jelzésen a Remete-hegyre ahol ep, meg egy bélyegzés várta a túra résztvevőit. K- K+ S-, némi "kötelező" aszfalttal közben, majd az Alsó-Jegenye-Völgy elején, az első híd hűlt helyénél újabb patakátkelés (apropo, S- jelzés... Lefelé, a kerítésnél még megvan az ominózus bedőlt fa...), a hidat ugyanis "picit" áthelyezte a patak :( Ez azonban elég volt arra, hogy a sok uszadék ne jusson tovább, és ne tarolja le a patak partjára telepített facsemetéket.

A Rózsika-forrással szemben újabb pont, bélyegzés, majd kapjuk a jó hírt: bő 200m, 1.6km-es távra a következő etap... Sebaj, végülis ezért vagyunk itt :-)) Nekivágunk az ösvénynek -- tényleg combos -- lesz tőle az ember, ha sokat jár rajta fölfelé :) A jó hír viszont az, hogy ezt követően olyan komoly szint már nincs az útvonalon.

A kálváriánál újabb pont (nehogy véletlen valakinek eszébe jusson lemondani az onnan elénk táruló panorámáról...), szőlőcukorral, meg cukorkával kínálnak. Megköszönöm és veszek egy szemet, aztán indulok tovább a szalagokkal jelzett úton. A K-Z- lemenetelt nem "nézem be" (volt, akinek sikerült...), elkezdek ereszkedni, picit sáros, picit csepergős... A téglagyár bejáratánál szokásomhoz híven bélyegzek az igazolólapomra -- a második olvasható is lett :-))
Az Aranyhegyi-pataknál ismerős pontőr osztja a nápolyit, illetve kínál vízzel, illetve szörppel -- keverek egy könnyed bodzaszörpöt az épp kiürült fél lityis palackba, aztán elköszönök. Itt kapjuk az infót, hogy a róka-hegyi kőbányába nem ért ki a pontőr, ergo nem kell bemenni.

A Péterhegyi pontig ismét kapunk aszfaltot a talpunk alá, aztán persze a tanösvényen caplatunk -- a ponton viszont nem kérdésre kell válaszolni, hanem pontőr adja a bélyegzést, és az infót, hogy a kőbányában nincs senki.
Rongyolás lefelé, majd aszfalt, a kőbányába csak letérek, hiszen itt korábban még nem jártam. Nem időzök sokat, nem úgy, mint az a túratárs, aki keresgélte egy keveset a pontot -- együtt elindulunk visszafelé, illetve a szembejövőket is visszafordítjuk.

Innen aszfalt fölfelé, meredeken, de az eddigi emelkedőkhöz képest röviden (Rókahegy). Szép, új házak között sétálunk az aszfaltcsík végéig, utána pedig a Piros túráról ismert "ürömi műút előtti rész" következik. Pocsolyák sora, majd letérés jobbra, be a hétvégi házak közé.

Unalmas, hétvégi telkes szakasz következik, picit hezitálok, merre, hiszen egy ideje nincs szalag, mire az egyik udvarból kiszólnak, hogy "a negyedik elágazásnál tartsak jobbra, és bal oldalon lesz a pont" -- köszönöm, ez jól esett!

Nemsokára ismét feltűnik egy szalag, tényleg jobbra kell tartani, és tényleg ott van nem sokkal később a pont. Beszélgetek egy picit, amikor érkeznek túratársak, és mondják, hogy valakit megharapott egy kutya, várják a mentőt -- remélem, nem komoly, ismeretlenül innen is jobbulást! -- A dolog sajnálatos, de tobvább kell menni. A Puszta-domb tetején a kereszten megtalálom a választ a feltett kérdésre, úgyhogy innen már csak be kell érni a célba. Elindulunk, és persze, hogy benézzük a jobbra leágazó ösvényt, meg a bejáratánál két oldalt lógó szalagokat :) Sebaj, gyors korrigálás, majd ismét aszfalt, immáron a célig. A célban a szokásos oklevél-kitűző kombót megkapva lekváros, rámás, illetve zsíros (lila hagymával) kenyér közül lehetett választani, volt ezen kívül sós mogyoró, mazsola, plusz tabletta kirakva, ballonnal szóda, illetve nagyon szép őszibarack is kellette magát egy ládában.

Akinek ez a dínom-dánom nem volt elég, az a közeli cukrászdában beváltható 50Ft-os bónnal a kézben mehetett fagyizni-süteményezni.

24.17km, 730m szint, ha ezt nézem, az 5:30-as időnél lehetne jobb is. Ha azt nézem, hogy elég sáros, csúszós volt gyakorlatilag végig (a betont/aszfaltot kivéve) az útvonal, akkor elégedett lehetek vele. Jövőre ha minden jól megy, szeretnék az 50-es távon menni, mert úgy a szervezést, mint az ellátást tekintve egy nagyon kellemes túrán vehettem ma részt -- az időjárásról meg nem a rendezők tehetnek...

Az alábbi beszámolót 2009-ben, a túra után követtem el. Sajnos azóta kiderült, hogy utolsó rendezés volt. A falasokk.hu-ra azért nem raktam linket, mert az oldal is megszűnt azóta :-( úgyhogy a "Jövőre..." kezdetű záró gondolat maximum egy privát túra erejéig lesz igaz 2010-ben...

Falasok(k) 50 -- harmadszor

Idén másodszor sepertem a hosszabb távot a jól ismert utakon -- aki járja a Budai-hegységet önállóan, avagy teljesítménytúrákon, az ennek a túrának a jelentős részével is találkozott már. (Szerintem idén én többször jártam a Sárga sáv jelzésen, mint a tőlünk macskaugrásnyira lévő bevásárlóközpontban...)

Elöljáróban néhány apróság azoknak, akik összekeverték a teljesítménytúrát egy vastagon megszponzorált utcai futóversennyel, illetve akiknek az ellenőrző- és frissítőpontok megkülönböztetése nehezére esik. A leírásban, illetve a neten is ( http://falasokk.hu/falasokk50.html ) fehéren-feketén szerepel, hogy a túra során milyen szolgáltatást nyújt a rendező, hol, mire lehet számítani. Az van, ami le vagyon írva, más nincs. Maximum amit a hátán visz az ember. Ötvenes túrára, pláne ilyen időben 2-3 liter folyadék nélkül elindulni minimum dőreség -- pláne, hogy a rajtot követően Nagykovácsiban lehet legközelebb folyadékhoz jutni. Csak apróság, de a seprésnél van az embernél egy és más, de a másfél plusz kétszer fél liter folyadék természetesen benne volt a zsákban, bár pontosan tudtam, hogy hol, milyen boltot, illetve vendéglátóipari egységet érinthetek.

A szalagozásról... Minthogy az én feladatom volt leszedni a szalagokat és azoknak a maradékait is (ahol épp csak az ágra kötött 2-9 centi maradt a helyén), így alaposan meresztettem a szememet az útvonal teljes hosszán. Nagyon-nagyon sok helyen csak csonkokat találtam, olyanokat, amit talán egy kocogó/futó nem is látott meg -- ez sajnos nem a rendezőn múlik, hogy a szalagok kirakása után mi marad belőle. Szarkavár előtt/után nem tudom, mi lehetett a probléma: ment az ember szembe a drótkerítéssel, amin balra egy nyíl, hogy ep, jobbra egy nyíl, hogy frissítőpont. Szerintem egyértelmű volt -- mint ahogy az is, hogy a Virágos-nyereg és környéke szalag- és jelzészabáló manókkal van meghintve: év elején valamikor sok jelzést is eltüntettek "dolgos kezek", most csak a szalagozás (nem fehér, hanem narancssárga) lett gyakorlatilag nullára redukálva. A térkép, illetve a terep is szépen mutatja a felfelé vezető utat, persze, el lehet kavarni a reptér felé, de akkor igen gyorsan fel kell, hogy tűnjön a erős balkanyar hiánya és az, hogy az Újlaki-hegy nem jobbra, hanem balra, majd hátrafelé esik az útvonaltól.

Seprűként indultam tehát, így 8:45-öt mutatott az óra, amikor rajtoltam, közel kétszázadikként nekivágva a bő 46 kilométernek (a rövid távon is jóval többen voltak, mint amire számítottak a rendezők). Az 1. ep-ig nagyjából sikerült bemelegednem, az asztal-pad kombó erősen hozzájárult, hogy gyorsan ment a pecsételés ezen a ponton. Ereszkedés az aszfaltig, majd a Fekete-fej jött (szerintem a kellemetlenebb irányból), utána pedig rögtön egy ésszerűen szalagokkal jelölt szakasz, ami a piros sáv kunkorát optimalizálja ki, és ezzel egy kispistázási lehetőség is ki lett lőve.

A 2. ponton pataporc gubbaszt egy farönk mellett, és bélyegez. Ide vagy egy kempingasztal+szék, vagy plusz ember lenne jó jövőre, mert így elég nehezen lehet gyorsan és hatékonyan ikszelni és bélyegezni.

Egy tarvágás jobbról, majd szalagok (tessék dolgozni!), balra a piros háromszögre, amin a szükséges helyeken szalagok, vagy szalagcsonkok begyűjtésével múlattam az időt. A 3. pont ahogy az szokás fent a kilátóban. Pygmea a pontőr, süti van, sőt az olahtamas által hátrahagyott mézes folyadék maradékát is kivégezhetem.

Innen lefelé vezet az út, egészen a Nagykovácsiban lévő frissítő- és ellenőrzőpontig, ahol szörp jár a bélyegzés mellé, majd gyorsan indulok tovább, hiszen vár a S-K+K- kombó, fel a Nagyszénáson lévő pontig -- idén sem sikerül Jámbornak és a fiának az itinerben szereplő idő szerint pontot zárni: Egyszerűen képtelen vagyok ezt a szakaszt 35 perc alatt teljesíteni. Megnyugtatnak, hogy számítottak a túlórára, azért ha kettőig nem értem volna fel, akkor elkezdtek volna izgulni :) A táj, a kilátás itt is, sokadszor is gyönyörű, de menni kell tovább, úgyhogy elbúcsúzunk, én megyek balra le a néhai turistaház romjai felé, ők meg jobbra, Nagykovácsiba.

A hosszú-árokban figyelni kell, hiszen valahova ki lett téve egy titkos ep most még lejjebb "csúszott": majdnem az Antónia-árok bejáratánál lett kirakva a papír. Leszedem, és konstatálom, hogy Antónia, legalábbis ezen a végén nem hozta a formáját: nincs ugyanis pocsolya. Háromnegyed három múlt, úgyhogy pont a legjobb időben kell felsétálni -- nekidurálom magam, és háromkor már fent lihegek az aszfalton. Antónia kedves, idén is sikerült kellemesen megizzasztanod!

Egy gyors privát frissítés a Muflonban, majd robogás a sok kellemes emléket idéző Ördög-Lyukhoz. A kedves pontőröktől pecsét, majd robogok le a faluba, közben persze szorgosan gyűjtögetve a hosszabb-rövidebb narancsszínű szalagokat...
A Szarka-várba felcaplatok, gyors bélyegzés, majd robogok tovább a kajapontra -- tavaly itt sokkal jobban álltam idővel, úgyhogy bele kell húznom, ha kajálás mellett időben oda akarok érni a hátralévő pontokra. A frissítőponton néhány szelet margarinos kenyér alaposan megsózva lecsusszan, aztán leöblítem némi színes szörppel, meg a magammal hozott izólöttyel. A következő pont telefonon egyeztetve elindul velem szembe, így út közben kapom a bélyegzést, majd nem sokkal később a "szívemcsücske" szakasz következik -- a régi Z- jelzés. Ezt az aprócska és kellemesen laza szintet letudva balra, az itt szépen jelzett sárga sávra kell fordulni. Közeledek Virágos nyereg felé, készítem a szemetes zacsit a szalagoknak -- a hűlt helyüket találom csak :-( Na jó, néhány csonkot... Sebaj, sokadszor járok erre, szépen adja magát az útvonal az erdő szélénél -- ott aztán meg is lesz a jelzés is. Innen csak egyszer állok meg az Újlaki-hegyen lévő ep.-ig, egy túratársunkra emlékezni :(

Az Újlaki-hegyen nyüzsögnek a siklóernyősök, RitaB-t azért sikerül a tömegben megtalálni -- bélyegzés, pontzárás, aztán mindenki megy a maga útján. A Határ-nyereghez leereszkedni most sem jobb, mint máskor, viszont elsőre beletalálok a piros körtúra megfelelő ágába, így aztán nyugodtan nyargalhatok a Libanoni cédrusnál lévő pontig. Lacitól kapok egy almát meg egy bélyegzést, és érzem, hogy a következő pontig "szűk lesz" az idő :-( Innen aztán elkezd telni a szemeteszsák: sok-sok szalag, az Ördög-ároknál a letérést 4-6 szalag jelzi, lent az árokban, illetve a túloldalon az aszfalt széléig legalább további egy tucat szalagot szedek össze.

Innen még van nagyjából 250m szint, de tolni kell, még akkor is, ha a szalagok miatt sűrűn meg-meg állok. A Nagy-hárs-hegy ember nélküli pont, úgyhogy csak a papír túlórázott kb. 5 percet -- gyorsan leszedem, összehajtogatom, aztán lerobogok a célig.

Átveszem a harmadik teljesítésért járó sárga jelvényt, az oklevelet, leadom a nálam lévő cuccokat, majd a kocsiban elszopogatom a maradék fél palack izólöttyöt, illetve a szomjoltónak magammal vitt gyümölcsital maradékát.

Jövőre, ha minden jól megy, ismét jövök erre a kellemesen fárasztó, szép útvonalon haladó túrára.