Túrablog

A Bia 25-ről akkor nem írtam beszámolót a TTT-s oldalon, erről a kissé agyroggyant :) gyaloglatról viszont igen, íme:

"Elöljáróban annyi, hogy ez a túra csak nevében "Himbi-limbi"... Reggel némi városon belüli elkavarás miatt tíz után pár perccel sikerült a Libegő alsó állomására rátalálni, és nevezni - huszonkettedik, utolsó indulóként. Családias túra lesz, az biztos, mondtam magamban (nem csoda, hiszen rengeteg túra volt ezen a napon.)
A Hunyad-orom oda-vissza 25 perc, ebbe belefért némi beszélgetés a pontőrrel is. Ezt követően fel a Libegő alatt a lépcsőn, majd a zöld körút jelzésen a Pozsonyi-hegyig, ahol előttem utoljára a kilences rajtszámmal induló túratárs járt, úgyhogy vagy nagyon jól hajtottam, vagy többen elkavartak...
A Tündér-sziklánál a tasakból kellett elvenni egy sorszámozott szórólapot, gondolom valakik a a végéről-közepéről vittek belőle, mert nekem a 4. jutott. Fél tizenkettő előtt ismét a lógó gatyánál, bocsánat, libegő alsónál kaptam a stemplit. A "hogyan tovább?"-ról tájékoztatást azt nem nagyon, szerencsére volt nálam térkép, úgyhogy bátran nekirugaszkodtam a következő körnek a Normafa felé, elég hosszan aszfalton.
A Normafához a zöld sávon fel, ott egy "mozgó" EP-t találtam (A srác a hátizsákján lévő felirattal sétált fel-alá), 12:10-kor indulás tovább, szép öreguras tempóban.
A libegő tetejétől aztán jött a feketeleves, az a lejtő nagyon megviseli az ember térdét, bár érdemes inkább a felső állomással szembe állva bal oldalon megkeresni a lefelé menő gyalogutat -- az csak a felső szakaszon meredek.
Negyed kettőkor azért sikerült elindulnom fölfelé, bár a lépcsősort kezdtem picit utálni :)
Felértem, pecsét, aztán még egy kitérő az János-hegyig tíz percben, és kettőkor már a jól megérdemelt utolsó stempli is a lapomra került, és 14:10-kor a célban voltam.
Az oklevél, kitűző, meg egy humoros képeslap begyűjtése, illetve a jól megérdemelt zsíros kenyér és málnaszörp elfogyasztása után a lejutáshoz inkább a libegőt vettem igénybe.
Szumma: rövid, combos túra, sík szakasz csak véletlenül akad benne."

Biatorbágy... No, még ott sem voltam korábban, úgyhogy autóba vágtam magam, és rajtzárásra sikerült odaérnem :) Az elején persze erős tempóban indultam, hiszen az első pontig szűkös volt az idő... A tempós haladásra még az útra kimért telek, és annak kötelező megkerülése sem jelentett veszélyt - annál inkább az első emelkedő - úgy rendesen, az esésvonal irányába fölfelé... No, ez ekkor nem ment egy szuszra, de csak sikerült felkapaszkodnom a Kő-orr szintjére.
A pont után egy galád kőre lépve sikeresen megbicsaklott a bokám, de úgy döntöttem, tovább megyek: mit nekem a hátralévő bő húsz kilométer...
Persze pár kilométer után szükségét éreztem egy támasznak - szerencsére találtam egy megfelelő méretű karót avagy botot, amivel segítettem a bicegésemet.
A táj, az útvonal teljesen új volt a számomra, de a jelzések tökéletesen mutatták, hogy merre, úgyhogy lassan, de biztosan haladtam előre.
Sóskútnál komoly ellátmányt kaptunk, arra emlékszem, majd némi aszfaltot követően a Kálváriára kellett felgyalogolni a házak mögötti kis ösvényen. Ezt második nekifutásra sikerült eltalálni :)
A kálvária után le a völgybe, horgásztó, bicegés, régi autók... Majd emelkedő, Nyakas-kő, Madár-szirt, gyönyörű kilátás (no nem a fájós bokámra gondolok...).
A kápolna után keresztbe lejtő ösvényen -emlékszem- nagyon kellemetlen volt menni fájós bokával, de men volt más választásom, menni kellett.
A célba bő hat órás séta után érkeztem, ami picivel több, mint 4km/ó átlagot jelent...
A Viadukt lábánál belépek a TTT-be, épp munkakeresőben voltam ekkor, úgyhogy maximális kedvezménnyel, és beszerzem életem első túranaptárát.