Túrablog

Biatorbágy... No, még ott sem voltam korábban, úgyhogy autóba vágtam magam, és rajtzárásra sikerült odaérnem :) Az elején persze erős tempóban indultam, hiszen az első pontig szűkös volt az idő... A tempós haladásra még az útra kimért telek, és annak kötelező megkerülése sem jelentett veszélyt - annál inkább az első emelkedő - úgy rendesen, az esésvonal irányába fölfelé... No, ez ekkor nem ment egy szuszra, de csak sikerült felkapaszkodnom a Kő-orr szintjére.
A pont után egy galád kőre lépve sikeresen megbicsaklott a bokám, de úgy döntöttem, tovább megyek: mit nekem a hátralévő bő húsz kilométer...
Persze pár kilométer után szükségét éreztem egy támasznak - szerencsére találtam egy megfelelő méretű karót avagy botot, amivel segítettem a bicegésemet.
A táj, az útvonal teljesen új volt a számomra, de a jelzések tökéletesen mutatták, hogy merre, úgyhogy lassan, de biztosan haladtam előre.
Sóskútnál komoly ellátmányt kaptunk, arra emlékszem, majd némi aszfaltot követően a Kálváriára kellett felgyalogolni a házak mögötti kis ösvényen. Ezt második nekifutásra sikerült eltalálni :)
A kálvária után le a völgybe, horgásztó, bicegés, régi autók... Majd emelkedő, Nyakas-kő, Madár-szirt, gyönyörű kilátás (no nem a fájós bokámra gondolok...).
A kápolna után keresztbe lejtő ösvényen -emlékszem- nagyon kellemetlen volt menni fájós bokával, de men volt más választásom, menni kellett.
A célba bő hat órás séta után érkeztem, ami picivel több, mint 4km/ó átlagot jelent...
A Viadukt lábánál belépek a TTT-be, épp munkakeresőben voltam ekkor, úgyhogy maximális kedvezménnyel, és beszerzem életem első túranaptárát.

Harmadik túraként a Normafa 20 került terítékre - Rajt/cél Normafa, síház. Indulás 8:50-kor, Szépjuhászné 9:40, Csacsi-rét 10:35 - itt csokival kedveskedtek a rendezők. A következő emlékfoszlány az Irhás-árok, itt pontban délben jártam - ha dél, akkor enni kell - a szervezők kitettek magukért: volt zsíroskenyér, tea bőséggel ezen a ponton.
A Magasúti lejtőnél pici bicegés bejött, meg sopánkodó nénikék szemben, de innen már nem volt messze a cél, úgyhogy inkább lassan, mint gyorsan, de a hátralévő távot is sikerrel vettem, és pontban kettőkor átvehettem a célban a kitűzőt és az oklevelet.