Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2016. április 30., szombat
Amint tavaly, úgy idén is elvállaltam a 40-es táv szalagozását - a különbség annyi, hogy ebben az évben pontot már nem őriztem, ergo a túra napján a célt sem látogattam meg, úgyhogy kitűzőm sincs. Még :-)
Reggel kényelmesen, a fél kilences vonatot céloztuk meg - sikerrel, úgyhogy negyed tíz előtt már a Sramli sörözőnél dokumentáltam az indulást :-)
Jól ismert útvonal, lakott területen most nem rakunk ki szalagokat, úgyhogy kellemes tempóban haladunk Pilisszentiván széléig.
Kerül szalag az aszfaltos elágazáshoz, aztán a jobbra tartó ösvény bejáratához, meg a kapu előtti letéréshez is.
Közben egy érdekes hirdetményt találok: 2016. február 23-án társas vadászat... Nomostan az erdészetnek nem kellene az esemény után épkézláb időn belül takarítania? Mindegy, megyünk tovább.
A Szénások területén nem kéne szalagozni, de az Antónia-árok aljába azért kirakom, hogy véletlen se menjen el senki jobbra, a P- jelzésen...
Antóniát gyorsan letudjuk, Nagykovácsi szélén a szokott sűrűséggel rakom a szalagot, aztán következik a Muflon, ahol természetesen megállunk frissíteni - jól el is megy vele az idő, de sebaj, szalagozásnál meg seprésnél lazábban vehető a szintidő.
Kényelmes, jól jelzett széles sétányon/földúton vezet a jelzés, de azért néhány szalag kikerül az elágazásokba, biztos, ami biztos alapon.
A Shell-kútnál a gyalogátkelő táblájának oszlopán lecserélem a tavalyi szalagot :frissre :-) és szabályosan átkelve az úton folytatjuk a gyaloglást az Alsó-jegenye-völgyben.
A pihentető völgy után ismét kaptató jön - szalag az elágazásba, szalag fentebb - túratársam szerencsére jó alany arra, hogy kiderüljön, hol bizonytalanodik el az, akinek nincs helyismerete :-)
A sorompó után picit nehéz dolgom van, hiszen csak gaz van a jelzés mellett, de sikerül 2-3 szalagot kirakni úgy, hogy remélhetőleg senki sem megy el egyenesen...
Innen kellemes "hullámvasút" következik egészen a Virágos-nyeregig - gyorsan végigtoljuk, gondolom én, hiszen ez is egy eltéveszthetetlen szakasz...
Aztán csak kerül ki szalag, meg egy bedőlt fácskát is eltakarítunk az útból... Nem hittem volna, hogy a bicskámon lévő fűrész ennyire jól dolgozik...
A Füli büfé nincs kint a nyeregnél, úgyhogy pici szusszanás után megcélozzuk az Újlaki-hegyet - a rét jobb szélén futó földút a helyes irány - kap is szalagot úgy, hogy a nyeregből elindulva is látható legyen - legalábbis remélem, hogy látszik :)
Az Újlaki csúcsánál nem állunk meg, igyekszünk lefelé - túratársamnak sietős Hűvösvölgybe érni, ő ugyanis csak addig jön.
Tempósan érjük el a K-S- elágazását (Vadaskert), szalag, aztán nekilátunk leküzdeni a Vadaskerti-hegyet - nemsokára már a túloldalon ereszkedve rakom a szalagokat, ahova kell, aztán a Közép Út-ról balra térünk a keskeny ösvényre, amin hipp-hopp, Hűvösvölgyben találjuk magunkat :)
A "kötelező" lángosozás is rettenet módon viszi az időt, de enni csak kell, nem? Túratárstól elköszönök, nagy lendülettel tervezek tovább menni, de valahogy ez nem az én napom - a Hárs-hegy aljánál leülök picit... Hogy lesz ebből néhány hét múlva Kinizsi...?!
A jól ismert, vagy a hangulatom alapján picit már unalmas szakaszt igyekszem gyorsan letudni - szalag nem kell, úgyhogy csak a lábaimat kell pakolni előre :-)
Virág-völgy alja a következő említésre méltó hely - itt jól kiélhetem a szalagozási ösztöneimet - a felső ösvény is kap jócskán jelzést, az alsó meg a végén, hogy aki lent megy, az is észrevegye, hogy merre van tovább - aztán persze irány a Csacsi-rét.
A völgy keresztezésénél már volt szerencsém egyenesen tovább menni, úgyhogy szalag oda is kerül, mint ahogy a Csacsi-rétről kivezető út mellé is.
Ez a szakasz szépen jelzett, jól mutatja a széles, sétány szerű ösvény is az utat, úgyhogy aránylag gyorsan tudok haladni.
Jobbról érkezik a P- aztán hamarosan a P-S-S+ elágazás következik - szép, nagy kereszteződés, illendően megkapja a megfelelő ága a szalagokat, és jöhet a kényelmes lefelé Nagyszénászug széle felé.
Sorompó, kis ösvény, tavalyi frissítőpont helye... Idén nem leszek itt :)
Komolyabb, vagy inkább tartósabb vegetáció hiányában nehezen jelölhető jobbos letérés a Kies-völgy felé - azért csak sikerül a szalagokat ki, vagy inkább lerakni :-)
Sorrento-ig szinte meg sem állok, ott is csak egy szusszanásnyit - sokszor voltam itt, úgyhogy a nézelődést most kihagyom - igyekezni kell, hogy naplemente előtt végezzek...
A "műút" túloldalán azért kötök egy kapujelzést az ösvény bejáratához, meg beljebb is rakok egy szalagot.
Újabb sorompó, újabb elágazás - a S- jobbra tér, egyenesen a S+ vezet le Budaörsre, úgyhogy néhány méter szalaggal itt is könnyebb leszek :)
Felsőszállás utca - nagyjából Hűvösvölgy óta vártam erre a pillanatra - bár itt meg azon jár az agyam, hogy a Törökugrató is ott van még a "végén"...
Mindegy, jobbra kirakok két szalagot - egy autós épp izzót próbál cserélni - nehéz művelet - tényleg az, nem úgy, mint anno huszonegynéhány éve, amikor legfeljebb egy csavarhúzóra volt szükség, de sokszor még arra sem...
Váltunk pár szót az izzócseréhez kapcsolódóan az élet dolgairól, aztán megyek tovább, hiszen "még van" a távból, bár egyre kevesebb.
A Huszonnégyökrös védett területére fordulva az oszlop kap szalagot, aztán bent "csak módjával", de ahol kell, ott kell alapon még kikerül egy.egy szalag a kritikusabb elágazásokba - itt célszerűbb lenne a jelzéseket fel és megújítani, jobban látható helyre festeni.
A harmadik "derékszögben balra" után feltűnik a kilátópont - ujjé, már "csak" le kell sétálni Budaörsre, és akár mehetek is haza - a Törökugrató szaalgozás szempontjából kihagyható lenne - de ha már itt vagyok, és ha már el szeretném számolni a teljesítést, akkor biza' nem tehetem meg, hogy a torta habját nem fogyasztom el :-)
Szerencsére a meredeken lejtős aszfalt nem túl hosszú, utána néhány kanyarral meg a főúton való óvatos átkeléssel ismét fölfelé lehet gyalogolni.
A Törökugratóhoz a letérés megkapja a szalagját, illetve a csúcsot érintő kört is megcsinálom/szalagozom, mint tavaly - Egyik oldalon fölfelé, másikon lefelé, aztán a vaslépcső is kap szalagot úgy, hogy csak lefelé jövet látszik.
Lent a bányaudvarban a cserszömörcés karsztbokorerdőről meg a sziklagyep növénytársulásról, no meg a dolomitról olvasok okos dolgokat, valamint egy másik tábláról az is kiderül, hogy a Naprózsa botanikai tanösvényt jártam az előbb végig.
A bányaudvart elhagyva erősen turkálok az emlékeim között, hogy melyik út a helyes - sikerül jól döntenem, úgyhogy "csak" némi aszfaltkoptatás (meg egy lépcsősor) van már hátra a leendő célig.
Bár itt már nem rakok szalagokat, de így nyolc után érek célt... Erre a bejárásra, már ami az időt illeti, nem leszek büszke - hazafelé azon gondolkodom el, de nagyon komolyan, hogy ilyen erőnléttel meg motiválatlanul érdemes-e a Kinizsibe belevágni...? Lesz még egy Budai 50, majd ott eldől, hogy mi legyen...
Track: Track_SARGA_40_SZALAGOZAS_2016_szurt.gdb
2016. április 23., szombat
Tavaly rendezték először, számomra akkor még ismeretlen területen - úgy az útvonal, mint a rendezés miatt egyértelmű volt, hogy idén is jövök - és így is tettem.
Az autós logisztika idén is jó szolgálatot tett, a rajt/cél környékén volt némi kavargásom, de aztán csak sikerült ráismernem a megfelelő utcára, és az iskolától nem messze találtam is parkolóhelyet.
Rövid táv, kényelmes terep, úgyhogy futós-kocogós teljesítés a terv - majd kiderül, hogy alakul :)
A nevezésnél gyorsan végzek, útvonal mint tavaly, úgyhogy csak a technika feléledésére kell várnom picit, aztán tempósan nekilódulok ennek a kellemes körnek.
Az eleje és a vége lakott terület, no meg hosszan aszfalt és beton, úgyhogy az aszfaltos futócipőben tolom - a terepi rész is kényelmesen futható benne egyébként.
Gyorsan elérem az első EP-t, kattintok kettőt, aztán pecsét, és robogás tovább, lefelé.Aszfalt, főút, nem jön semmi, a vasútnál szintén - jöhet a süppedős homokkal fedett földút :-)
Ez picit nehezebb, mint a sima aszfalt, de tartom a tempót, jobbról másik földút érkezik - itt fogok visszafelé jönni, remélhetőleg hamarosan :-)
A Merzse sarkánál pici parkoló, jobbra tartok, hogy a táblát lefotózzam - a követőimnek mutatom, hogy hol kell tovább menni, mert én csak a tábla miatt... Ők is fotóznak :-)
Beszédbe elegyedve a túratársakkal gyalogos tempóra váltok, így érünk a nem túl régen felépült kilátóhoz, a második EP-ra.
Édesség és bélyegzés, aztán fel a kilátóba - sokat persze nem időzök, hisz várnak otthon, de azért néhány fotó készül itt is.
A két táv szétválásáig társasággal, utána ismét szólóban kényelmes, széles földút, jó tempóban van meg ez is. A szétválásnál egy jobb-bal kombináció, tájékoztató táblák, aztán az erdősáv végén jobbra, aztán a gémeskúthoz ismét - a ponton csak bélyegeztetek, és megyek tovább, a túrához képest hosszan (~2km), egyenesen.
Oda-vissza szakasz süppedős homokkal, vasúti átjáró - vonat épp nem jön, úgyhogy megállás nélkül érkezek vissza a lakott területre.
A vasútállomástól ismét hosszú egyenes - egy csodaszép fasor - itt is meg kell állni egy picit hiszen az utolsó EP. itt van.
A főútnál egy bal-jobb kombináció, aztán balra fordulva az iskolaudvart a hátsó kapun elérve már a célban is találom magam - kevesebb, mint két óra alatt. A célban az adminisztráció hasonlóan gyors - a "menű" tesztelése viszont nem, hiszen bőven van miből csemegézni.
Rövid, aránylag sok lakott területet tartalmazó séta, de nagyon jól eltalált, szép útvonallal - családi programnak is tökéletes - akár túraként, akár egy hét végi rövid kirándulásként.
Track: Track_MERZSE_10_2016_szurt.gdb
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)