Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2016. április 9., szombat
Idén is a szokásos duplára készültem, hiszen jó szokás szerint a ferencvárosiak által rendezett "A város peremén" túra is ezen a napon került megrendezésre.
Ami változott, az annyi, hogy nem a Gennaro Verolino iskolától, hanem az NKE - Rendészettudományi Kar volt a rajt helyszíne - azaz a táv mintegy 1200m-rel több lett - a rajtidőszakok viszont nem változtak, úgyhogy nem volt mit tenni, gyorsabban kellett haladni - ami azért jó közelítéssel sikerült is :-)
Előnevezésre is lehetőség volt, de kihagytam, és reggel a helyszínen intéztem az összes formaságot - igencsak gyorsan, úgyhogy 8:10-kor már indultam is a ködös Normafa felé, egészen jó tempóban.
Az első pontnál gyors bélyegzés, szinte meg sem állva - fotózni nem érdemes, de azért a székelykapu után mégiscsak előkerül a technika, és megörökítem a város parkká alakított csomópontot...
Makkosmáriáig a kellemes lejtőn kocogósra fogom a tempót - az indulástól számítva bő fél óra kellett idáig - mondjuk az is igaz, hogy szint ebben nem nagyon volt :-)
Makkos után P- a kedvenc "integetős" fát, illetve ami maradt belőle lefotózom, aztán tovább, hiszen a szint "java" még előttem van :-)
Virág-völgynél érkezik a S- jelzés, no, itt még fogok ma járni, ha minden igaz, csak picit később, és visszafelé...
Idővel jól állok, de azért itt-ott belekocogok a Szápjuhásznéig tartó szakaszon, tartalékolva persze a következő gyaloglatra is az energiát :-)
A Hárs-hegyre fölfelé is csak óvatos duhaj módra caplatok, persze megy egyben, de azért lihegős lesz a vége - jól jön az a kis szintút a csúcs előtt.
Lefelé persze ismét kocogással vegyítem a tempós gyaloglást, így aztán sikerül picivel tíz óra után a célba érni.
A gyors adminisztráció után a "túramenüt" egy "majd visszafelé" felkiáltással kihagyom, és lerobogok a busz végállomásra, nevezni a következő sétára.
Bár van a ennek a rendezvénynek hosszabb távja, úgy gondolom, hogy a ferencvárosiak "A város peremén" túrájával együtt ez a rövid táv príma program lehet: kocogós bemelegítés reggel, pici buszozás Solymárra, aztán pedig Dorothy nyomában (mindig a sárga úton...) irány Budaörs.
A rendezés egyszerű, ahogy az útvonal is, gyerekekkel akár egy vonatozással kombinált délelőtti programnak is tökéletes.
Track: Track_20160409_gyermekvasut_10_szurt.gdb
Track: Track_20160409_gyermekvasut_10_szurt.gdb
2016. április 3., vasárnap
Tizedik alkalommal jöttem el Biatorbágyra, erre a kényelmes, jól jelzett útvonalon, profin rendezett túrára - és idén sem kellett csalódnom: nagyszerű élmény volt.
Idén a korábbi évektől eltérően a rajt a főút másik oldalára, egy kis parkba került, ami picit sorban állósra sikeredett, de így is egészen gyorsan túl lehetett esni a formaságokon, és kézbe venni a jól ismert színes, térképes itinert.
Tizedik rajt, azaz kilenc éve volt, hogy nekivágtam az ismeretlennek, és eljöttem ide első alkalommal - hogy aztán egy bokagyötrő kő miatt bicegősre sikeredett teljesítés végén belépjek a TTT-be, és megvegyem életem első túranaptárát... Azóta idült túrafertőzésem van - de ez nem baj :-D
Az aszfalton tempósan robogok, az eleje inkább a mozgás élvezetéé, mint a tájban gyönyörködésé, persze a jól ismert emelkedő tetejéről azért jó visszatekinteni azokra, akik épp fölfelé kapaszkodnak :-)
Aztán az első pontnál pláne érdemes körbenézni - persze csak óvatosan, hiszen ha innen leesz valakit a fene, akkor legfeljebb kiskanállal szedik össze - és ez fölöttébb káros az egészségre.
A kilenc évvel ezelőtt galád tettet végrehajtó követ már meg sem találom, bár nem is nagyon keresem... MInt ahogy a meredek lejtőn sem próbálom meglelni azt a kiálló gyökeret, amiben egyik évben majdnem felbuktam - el sem merem képzelni, mi lett volna ha...
Jó dolog "sokadszor" járni egy túrán, hiszen rengeteg emléket tartogat az útvonal... A lejtő után persze itt is emelkedő következik - kispistázva vágjuk le a végén a kényelmes kunkort a durván meredek kapaszkodás élményéért :-D
Emelkedő, lejtő, emelkedő... Kellemesen hullámzik az útvonal, aztán újabb pont, elágazás - 25-ös táv balra, rövid táv egyenesen - ha nem lenne jelezve, akkor is vinne a cipellőm a helyes útvonalon :-)
Egy következő elágazásban jobbra tartok, ahogy kell, aztán nyílt terep és meg nem unható panoráma...
Emelkedő, lejtő, emelkedő... Kellemesen hullámzik az útvonal, aztán újabb pont, elágazás - 25-ös táv balra, rövid táv egyenesen - ha nem lenne jelezve, akkor is vinne a cipellőm a helyes útvonalon :-)
Egy következő elágazásban jobbra tartok, ahogy kell, aztán nyílt terep és meg nem unható panoráma...
Balra, majd lefelé, ahogy a szalagok mutatják, aztán nagy ívben megkerüljük a kőbányát, és hipp-hopp, a frissítőpont következik. A szokott helyen, a szokásos ellátással: egy csomag édes süti vagy sós rágcsálni való és egy palack ásványvíz.
A piskótatallér bubis víz párost választom, és megyek is tovább.Sóskúton kényelmesen keresztülsétálok, a kocsmát most is kihagyom, a trükkös felmenetelt a házak között a kálvária felé megmutatom egy tétovázó párosnak - ők először járnak erre, nem csodálom, hogy keresgélték :-)
Fent újra csak panorámafotók készülhetnek - ez tizedszer is szép, és persze minden alkalommal picit más.
A pont után meredek lefelé jön, sok szép virággal, úgyhogy egy fotómegállást itt is beiktatok - mobillal fotózok, emléknek tökéletesen megfelel, és egyébként sem az a cél, hogy poszternek való képek készüljenek.
A lovastanyák alaposan "belakták" a következő részt, a fiatal erdősáv is megerősödött, mióta először jártam erre...
A horgásztó partja még csendes, ezt is hamar magam mögött hagyom, átkelve a hídon a patakparton vezető útra fordulok - pár éve még nem itt, hanem a házak között vezetett a jelzés, és egy, most már csak nyomaiban látható függőhídon érkeztünk erre az oldalra...
A műúton most épp nincs forgalom, a túloldalon, az erdészház körül rengeteg régi jármű várja jobb sorsát vagy épp a csodát -. a kerítésen nádszövet, úgyhogy nagyobbik részüket kintről szinte nem is lehet látni...Egy "csodára váró" buszt azért megörökítek, aztán kis pihenő, és jöhet a "kedvenc" emelkedőm, ami pont annyira meredek, hogy "jólesik" rajta felfelé robogni :-)
Aztán persze az út picit csalfa módon lejteni kezd, hogy egy elágazásban jobbra fordulva ismét emelkedjen pcit a következő pontig.
Néhányan felkapaszkodnak a Nyakas-kő tetejére - én nem teszem - a következő szakasz is kellően kitett részen vezet, onnan is csodálatosan be lehet látni a környéket - szerintem...
A szirt tetején sokan nézelődnek - nem csodálom - én megyek tovább, hol az ösvényen, hol pedig beljebb, az egykori kerítések mellett.
A jobbra felfelé vezető letérést most nem nézem be :-) megyek, amerre kell, elbúcsúzva a szirt peremén vezető, szép kilátással kecsegtető ösvénytől.
Rédey-kút, még egy pici lejtő, aztán DK-nek fordulunk, az Iharos oldalában még emelkedünk picit.
A kápolna előtti kis völgybe a leereszkedés rendszerint sáros, de minimum nedves talaj helyett csont száraz tereppel fogad - picit csodálkozok rajta, persze nem azért, mert hiányzik a sárban csúszkálás :-)
A kápolnánál röviden időzök, megpróbálom a benne lévő márvány fedlapot, illetve annak feliratát lefotózni - nem sikerül jól...
Az évekkel ezelőtti keskeny, kifelé dűlő ösvényből az évek során kényelmes gyalogút lett, aztán normál földút következik egészen a következő pontig, meg egy picit tovább - itt a kék kútnál most nem állok meg, foci most nincs, sok parkoló autó viszont van...
Aszfalt, Iharosi út, majd Turista út (amiről jobbra rögtön le kell térni), híd, át a főúton - cél.
Pici sorakozás után átveszem a jelvényt és a szép oklevelet, majd elindulok haza.
Nagyon jól követhető, kellemes terep, korrekt rendezés és szép díjazás (évente változó jelvény). Úgy gondolom, hogy akár első túrának, akár rendszeres, tavaszköszöntő programnak nagyszerű ez a gyaloglat - pláne, hogy már "babatáv" is van.
Track: Track_20160403_BIA_25_szurt.gdb
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)