Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2015. november 8., vasárnap
Ha már úgy alakult, hogy rengeteg hétvégét elvisz a munka - és ez a jövőben csak fokozódni fog (minden második hétvégém munkával fog telni), akkor idén minimál távokkal is kell szaporítanom a Budapest kupához gyűjtött túrákat - erre a négy km-es sétát is csak emiatt iktattam be a programba. Eredetileg családi program lett volna, de úgy alakult, hogy egyedül húztam be ezt a rövid kört.
A rajtban a "perselyes" nevezést választottam, úgyhogy kitűző az nem
járt a végén, viszont pucolhattam magamnak (is) zöldhagymát a zsíros
kenyérhez :-)
A nevezés tehát gyorsan ment, ahogy a Z- jelzésen a Normafáig tartó sétával sem telt el sok idő - bár közben egy jót beszélgettem egy, az első körről visszatérő túratárssal :)
Az időjárás príma, az erdő csodaszép - mi is kéne még... Mondjuk az, hogy a kerékpárosok betartsák (ne csak most, hanem a jövőben is) az új sétaút elejére kirakott táblán látható tiltást. A kisgyermekesek, meg a többi kirándulni, túrázni, andalogni, gyalogolni vagy épp futni erre járók nevében előre is köszönöm.
A minimál táv, a csodaszép időjárás, és a bőségesen rendelkezésre álló szintidő okán elkészül a "kötelező" panorámafotó:
Aztán egy másik, amin feltűnik a távolban egy fehér... neeem, nem vitorla, hanem kilátó, amelyet Erzsébet királynéról, egészen pontosan Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbachról neveztek el, és amit szinte minden, ezen a környéken szervezett teljesítménytúra érint - ezt a rövid távot kivéve, úgyhogy ma csak távolról nézem meg a jól ismert épületet.
Ezt követően a Z- jelzésen ereszkedek egy picit az éles jobbos kanyarig, ahol aztán pont ettől a jelzéstől búcsúzom el, és irány az Anna-kápolna. Előtte még egy gyors feljegyzés a nagyon jó helyre, rögtön az elágazás utánra rakott "felírós" ponton (van, aki fentről érkezik a pontot keresve...).
Több EP nincs, úgyhogy akár "toronyirányt" is lehetne menni, de minek - sokkal "nyugisabb" a jelzett úton haladni :-)
A Jánoshegyi út előtt a tényleg szép, városi parkba való módon megcsinált sétányt keresztezem - az irányjelző tábla szép, reméljük sem az anyaga, sem pedig a fizikai léte nem fogja senkinek a szemét piszkálni... Az mondjuk nem tetszik benne, hogy az alsó tábla éle bőven 180cm alatt van, és a fa tábláknál szerintem komolyabb sérüléseket tud okozni, ha valaki véletlenül nekimegy...
Az aszfalt túloldalán, balra, a Kc jelzés DNy-i ágára fordulok, és kényelmes tempóban sétálok Normafáig.
Itt egy kerékpáros párost még útbaigazítok Budakeszi felé - Z+/S+/Jelzetlen/P-/P+ útvonalat javaslom lefelé, remélhetőleg sikerül eltalálniuk a jelzetlen utat a Katonasírnál - aztán kanyar a réteset elé, amerre a jelzés mutatja, és a Z- jelzésen, amin jöttem, vissza a célba.
Itt egy pici sorakozás az oklevélért meg a "buku" bélyegzésért, aztán a "szokásos" zsíros kenyér - hagyma menüből falatozok - az utóbbit öntevékenyen pucolom meg :-) Bőven belefér, egy jó beszélgetés mellett pláne.
2015. november 1., vasárnap
Egy kör a Hárs-hegy körül, avagy családi séta a Budapest kupa jegyében - idén is. Az időjárás nagyon kegyes, úgyhogy parkolni csak jóval távolabb tudunk - de legalább a bemelegítéssel nincs gond :)
A hosszú rajtidőnek hála, a késői érkezéssel sem sikerül még csak megközelíteni sem a rajtzárást, úgyhogy kényelmesen benevezünk, aztán néhány ismerős üdvözlését követően neki is vágunk a rettentő nehéz, technikás, és nem különben bonyolult útvonalnak :)
Elsőként rögtön azt kell eldönteni, hogy a kiírás szerinti, vagy netán azzal ellentétes irányba járjuk be a túra útvonalát. Mondjuk ez egy kör esetén szinte mindegy, több körnél viszont fontos döntés, hiszen ott az ellentétes irány a körök számában is negatív előjellel szerepel - kivéve, ha valamennyi kört ugyanabba az irányba teszi meg a résztvevő.
Nekivágunk tehát az állomásépület mellett le az itt-ott kissé bizony csálé lépcsőn lefelé, hogy aztán a leírás, a szalagok, és persze a többi résztvevőt követve megcélozzuk a Hárs-hegyi nyerget.
Vonat nem érkezik, úgyhogy csak az üres pályát tudom lencsevégre kapni, de az ősz színeibe öltözött erdő így is csodaszép.
Kanyarodunk egyet a Kis-hárs-hegy felé, ahol a csúcson kilátó, akarom mondani a kilátón csúcsforgalom van, úgyhogy egy kósza kísérlet után lemondunk róla, és megelégedve a bélyegzőlenyomat összesen négy példányban történő begyűjtésével tovább indulunk.
Ebben a családi tempóban az a jó, hogy többen megelőznek, mint nem, és így sok ismerőssel lehet találkozni - még akkor is, ha nem a szembejövő forgalmat erősítjük. Persze megvan a könnyed, kényelmes tempónak a hátulütője is: sokáig tart a kapaszkodás a Kaán Károly kilátóhoz - de legalább közben alaposan szemügyre vehetem Bátori László emléktábláját a barlang szebb napokat látott bejárata fölött.
A kisebbik lányomnak nem volt elég a szint, fölrobog a kilátóba. A pont mersze nem ott, hanem a S- "csücskében" van, ahol begyűjtjük a 3k+2. bélyegzésből nekünk járó négy darabot.
Innen már szinte csak lefelé - kivéve egy rövid szakaszt, amit egy elszórt sapka okán háromszor teljesítek :-)
A Gyermekvasút vágányát keresztezve már szinte el sem lehet téveszteni :) a célt, ahol kitűző, oklevél és egy-egy műzliszelet vár ránk, mielőtt elindulnánk haza.
Track: Track_MONOTON_MINIMARATON_2015_szurt.gdb
Endomondo: Monoton minimaraton 2015.
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)