Túrablog

Sajnos az elmúlt három évben a Budapest terep kupával ütközött, úgyhogy némi kihagyás után vágtam neki ismét.

Családdal terveztem először, aztán a lányok a nagy melegre hivatkozva lemondták a részvételt, sőt én is csak a rövid távot céloztam meg - azon még úgysem indultam eddig.

A rajtidő végét megcélozva kimentem Hűvösvölgybe, autó+BKV kombóval, tudva azt, hogy a völgynek ilyentájt csak a neve hűvös - árnyas parkolót nem igazán lehet találni :)

Kényelmesen benevezek, közben Geri érkezik, picit kinyúvadt állapotban :-) nem csoda, hiszen ő már bő két óra alatt túl van a rövid távon... Megbeszéljük, hogy a Pest irányába túrájuk városligeti körén ha minden jól megy családilag ott leszünk, aztán én nekivágok a mai kellemes körnek.

Tempós, gyors teljesítést tervezek, ahol lehet belekocogva, de aztán a Hárs-hegyre fölfelé menet kellemes beszélgetőtársak akadnak, úgyhogy felveszem a tempójukat, és együtt érkezünk az első pontra.

Ismerősök őrzik a pontot, váltunk pár szót, aztán a kilátóba is felmegyünk - ha jobban belegondolok, az idejét sem tudom, mikor jártam fönt legutóbb...

A S- lefelé hozza a "szokásos" formáját, aztán hegyes szögben következik a P-, aminél érdekes, láthatóan frissen festett "elhasadt" szíveket (vagy szív közepén kanyargó ösvényt?) formázó jelzések is feltűnnek - megdöbbentően sűrűn. Mint később kiderül, egy a Szent Ferenc kórház betegeinek kitalált kényelmes sétaút - gondolom, ezzel függ össze az is, hogy több új pad is került az út mellé, sőt, a P- letérésénél lévő pihenőhelyen is újak a padok meg az asztal.

Az új jelzésekkel kapcsolatos találgatások jegyében fordulunk balra a P- jelzést követve, a jól ismert sziklás ösvényre. Egy rövid szakaszon épp érik a szeder az ösvény mellett, bár ebben a dög melegben inkább aszalódik, de néhány ehető szemet csak sikerül begyűjteni :)

Aszfalt, "nem szeretem" kanyar külső íve - de legalább most a forgalommal szemben haladunk...
A Fekete-fej szuszogósan, de megvan, a túloldalon,már ismét "lent" szusszanunk, hogy aztán némi árnyék után kellemetlen "napon süléssel" kapaszkodjunk fel a Kecske-hátra.
Itt szemből érkezik egy idősebb úr, aki figyelmeztet minket, hogy feljebb jobbra kell tartani egy benézhető elágazásban - neki sikerült elkavarni, úgyhogy ő itt kiszáll... Az elágazás megvan - szerintem legfeljebb elbambulható, de mindegy, megyünk tovább, várva a következő pontot a P-P+ elágazást.
A ponton édességgel várnak - a bélyegzésen felül - Innen szint szinte nincs, úgyhogy egy hosszabb pihenő is belefér.
A P+ jelzésen hamar leérünk Remeteszőlősre, ahol emlékeim szerint egy hosszú, unalmaz aszfaltkoptatás következik - az aszfalt stimmel, de beszélgetve egészen gyorsan a végére érünk :)
A könyvmegállót alaposan megnézzük - érdekes ötlet, remélem, sokáig megmarad legalább ilyen szép állapotban :-)
A Remete-szurdok alsó végén az ezen a túrán megszokott dinnyés pont vár ránk, a kellemes árnyékban falatozó nagyobbacska társaság jelentős pusztítást vitt végbe a dinnyekészletben - már ezért megéri erre a túrára eljönni :-D
A szurdok után sikerül másokat is tévútra vezetni - csinálunk egy kitérőt a K- jelzésen a templom felé - utólag megnézve a leírást, én emlékeztem rosszul, bocsánat.
A templomkertben még töltünk vizet, aztán jó sok árnyékmentes aszfalt következik (saccra háromszor annyi, mint Remeteszőlősön) a Nagyrét sarkáig, ahonnan a jól ismert sétányon jutunk vissza erősen szintidő-kihasználós teljesítési idővel Hűvösvölgybe.

A célban a rendezőktől megszokott bőséges és színvonalas ellátás: sokféle "kenőanyag" kerülhet a friss kenyérre, amit aztán fincsi limonádéval lehet leöblíteni :-)

A rendezés, az útvonal olyan, hogy nyugodtan ajánlható kezdőknek, családoknak, illetve "túrafertőzés" céljára is.

Újabb esti, kocogós program - a nappali verziója tetszett, és sikerült úgy szervezni a dolgokat, hogy ide is el tudjak jönni.

Mivel az M0 adja magát, mint útvonal, így még útba ejtem a Decathlon-t is, mivel a lányaim rollert szeretnének, és a weboldalon "utolsó darabok" kitétellel jelzik, hogy még talán van a kinézett típusból.

A bevásárlás sikerül, veszek egy palack izót is, aztán irány a rajt - ami a nappali verziótól eltérően nem az iskola, hanem egy játszótér. Egy térképböngészéssel sikerül eltalálni a megfelelő letérést, és egy üres telek mutatja magát parkolónak. Itt már áll néhány autó, kinézek egy szimpatikus helyet, és kényelmesen elkezdek készülődni, mivel bőven van még idő a rajtidő elejéig.

Érkezik Misi, beparkol mellém, üdvözöljük egymást, aztán lesétálunk a szomszédos telken lévő játszótérhez.

Ebben a rajt/cél helyben a kényelmes parkoláson kívül van még egy nagyszerű dolog: itt van egy mobilos torony, úgyhogy távolról látható, hova kell visszaérni :-)

A nevezés picit döcögősen indul, de sikerül gyorsan túlesni rajta, úgyhogy papír az övtáskába, izós palack a kézbe, és kényelmesen sétálva vágok neki a pici emelkedőnek - hogy aztán jobbra fordulva már kocogósra fogjam a tempót.

Iskola jobbra - no, akkor ez picit hosszabb lesz, mint a nappali verzió? Nem gond, legalább az elején kiderült :-)

Az első EP-nél már néhányan várnak a pontnyitásra - meg a pontőrre, úgyhogy beállok én is a várakozók közé - érkezik az egyik rendező, nem ő a pont őre, de megoldja a problémát: mindenki kap egy szignót a papírjára, és mehetünk tovább. Valaki Danit emlegeti, hogy külföldön van, úgyhogy nem kell korábban nyitni a pontoknak :-P Az rendben, hogy korábban nem, de azért időben igen...

Kényelmesen ereszkedik az aszfalt, aztán egy bal-jobb kombinációval már a vasutat keresztezi az útvonal - földútra váltva. A nappali verziónál még sárgállott a repce - most már a betakarításon túl a letarolt szántó van az út mellett.

A süppedős homokos talaj picit visszafog, de igyekszem egyenletesen haladni - az órára pillantva a következő pontot is nyitás előtt picivel érem el ebben a tempóban - mindegy, legfeljebb ott is szusszanok egy picit, bár az első pontnál nagyon nem esett jól a várakozás.

Jobbról érkezik az ismerős földút - itt fogok visszajönni nemsokára, ha minden jól megy - és miért ne menne jól?

Az erdősáv sarkánál lévő parkolónál előszedem a lámpát - nem, még nincs annyira sötét, csak az innentől a fák között kanyargó ösvényen nem lenne jó hasra esni valamiben - vagy épp beletrafálni egy lócitromba...

A következő pontot Roliék viszik - nyitás előtt érkezem, de rutinos rendezőkkel van dolgom, úgyhogy pillanatok alatt kapok pecsétet is a csoki mellé (köszönöm!), és mehetek tovább.

Ahol a nappali túrán egy eltévedt autóssal találkoztam, és irányítottuk vissza a helyes irányba, ott most a természetvédelmi őrszolgálat terepjárója érkezik - váltok pár szót az egyenruhás úrral, aki készségesen megvárja, míg tovább megyek, nem megy előttem be a következő szakaszra felverni a port. Neki is köszönöm, a többi résztvevő nevében is.

A gémeskút felé fordulva elkezd jelezni a térdem, úgyhogy lassítok, így aztán egy ismerős túratárs elroboghat mellettem - de a gémeskút pontnál még őrzöm a második helyemet :-)

Az egyenes visszafelé szakaszon marad a tempós gyaloglás, itt két futó robog el mellettem - nem verseny, úgyhogy kényelmes, de erős tempóban fordulok rá a vasút felé vezető oda-vissza szakaszra.

Jelentős szembejövő forgalom, por, és néhány, az elfogadhatónál harsányabb társaság jellemzi ezt a szakaszt - szerencsére elég rövid, és még a vonat is elmegy, mire a fénysorompóhoz érek, úgyhogy ott sem kell várakozni egy percet sem.

A platánfákkal szegélyezett utcában megpróbálok ismét kocogni, de a térdem szól, hogy nem kéne, úgyhogy marad a gyaloglás. Aztán a pont őre szól, hogy ha túrázó vagyok, akkor adna pecsétet, mert most fog nyitni,mint pont... Szólok, hogy legalább hárman vannak előttem - szerencsére találkozott velük, úgyhogy nem lesz probléma.

Később némi térképnézegetés után beérnek Áronék, felveszem az erős tempójukat, és nagyjából együtt érkezünk be a célba.

Az érkeztetés gyorsan megy, utána a szokásos hagymás, paradicsomos zsíros kenyér következik, amit szörppel, vagy épp kólával lehet leöblíteni. A túramenü hozzávalóit nem tudom, hol szerezték be, de a péket meg a hentest is meg lehet dicsérni a finom kenyérért meg a tényleg finom zsírért.

Falatozás után irány az autó, és robogok haza, hiszen kocogós tempó ide, vagy oda, de későre jár...

Azt hiszem, ezt a verziót is szeretni fogom - pláne, ha a pontnyitásokat picit előrébb hozzák, hogy az elején, a gyalogosokat elkerülve is érdemes legyen kényelmesen kocogva elindulni.

A színes, térképes itiner nagyon igényes, ahogy az oklevél is. Az ellátásra sem lehet panasz, úgyhogy jövőre szeretnék ismét jönni :)