Túrablog

Amikor néhány hete megjelent a hír, hogy nem rendezik meg a Sárga túrákat, nagyon gyorsan megpróbáltam elérni a szervezőket, hiszen az nem lehet, hogy nincs Sárga...

Szerencsére sikerült elhárítani a problémákat, úgyhogy szükség lett a felajánlott segítségre, és megkaptam feladatul a 40-es táv szalagozását, illetve Nagyszénászugnál a frissítőpontot.

A szalagozásra egy -akkor még- ismeretlen túratársat kaptam magam mellé, aki szerencsére kevéssé ismerte a S- jelzés ezen szakaszát; szalagozásnál ez nagyon jól tud jönni ott, ahol én mennék automatikusan :)

Egyeztettük, hogy melyik busszal megyünk Vörösvárra, reggel még egy rövid "beköszönés" a munkahelyemre, aztán irány a busz.

Eseménytelen zötykölődés után szállunk le a buszról, némi "hol és merre is vagyunk" tanakodás után "rárakjuk magunkat a térképre", és elindulunk.

Első jelentősebb látványosság a fedett medence, akarom mondani aluljáró, ami most épp eredeti funkciójának megfelelően használható, úgyhogy "aluljárunk" a vasút alatt, hogy aztán a túloldalon némi kanyargás után a Takarékszövetkezet épülete melletti lépcsőt elérve immáron a "szokásos" útvonalon haladjunk.

A rajtnak majd helyet adó kocsmához nem térünk le - lakott területen amúgy sem szalagozunk előre - egyből megyünk tovább egyenesen, ahogy a jelzés (vagy a rutin?) diktálja.

Pilisszentivánra átérve a templom mellett a változatosság kedvéért lefelé lépcsőzés következik, aztán át az úton, balra... Itt majd kell szalag, de most nem érdemes kirakni - messze van a holnap délelőtt...

Újabb tak.szöv. fiók az út túloldalán, hiába, ez nálam foglalkozási ártalom lehet :-) mi viszont jobbra fordulunk: szemben a Szénások tömbje emelkedik - igen, oda föl. Jó, nem teljesen :-)

Az ösvény kezdetéhez kerül ki az első két szalag, aztán az Antónia-árok bejáratánál lévő kapu felé vezető út elejére is rakok párat. Érkezik a P- jobbról, aztán bent, a kapun túl el is köszönünk tőle: mi az Antónia-árkon megyünk, a P- meg a Hosszú-árok felől közelíti meg a Nagy-Szénást.

Amikor először jártam erre, tíz (vagy több?) éve, akkor hosszabbnak tűnt az Antónia-árok, bár most is megállunk, hiszen ritkán lát az ember villanyoszlopot ilyen módon elfektetve...

Régen volt a jégtörés, ami vélhetőleg ezeknek az oszlopoknak a végzetét is elhozta - úgy néz ki, hogy nem nagyon erőltetik ennek a vezetéknek a kijavítását, és az is jó kérdés, hogy a völgynek ebből a járművekkel nem igazán járható részéből mikor és hogyan fog kikerülni ez a két roncs...?

Az árokból kijutva balra tartunk - még itt sem kerülhet ki szalag - azért az aszfaltos úton balra az oszlopra már rakok, nehogy véletlenül valaki leguruljon Nagykovácsiba :-)

Egy megerősítés a következő oszlopnál, a sorompónál több is, merthogy erős vegetáció fedi el az egyébként jó állapotban lévő jelzést.

A Muflon nincs nyitva, úgyhogy megyünk tovább - itt-ott kerülnek ki szalagok, de csak módjával - jelzésváltás nincs, benézhető elágazás sincs sok, úgyhogy az oldalamra akasztott tekercs bőven elég lesz.

A Kerek-hegynél a kunkorban is jók a jelzések, meg itt lehet majd feltételes pont is (elsütöm a poént, miszerint azért feltételes a pont, mert az igazolásának a megszerzése feltétele a teljesítés elismerésének), úgyhogy itt is csak trappolunk tovább.

Lefelé egy Y-elágazásban én is elbizonytalanodok,a jobban járt bal oldali ágon indulok, aztán javítunk és pakoljuk a szalagokat :)
Középső-jegenye-völgy aljában is van egy szép elágazás - no ide viszont nem kell szalag
Lent a benzinkút után a gyalogátkelőhely túloldalán kerül egy szalag a tábla oszlopára (tessék szabályosan közlekedni, ahogy mi is tettük), utána az Alsó-jegenye völgyön csak végigrobogunk - aki itt eltéved, az megérdemli, nem?
A rétnél a jobbos kanyar is jól látható, de kap egy megerősítést. Az emelkedő jól megy, fönt, a sorompónál viszont ismét dolgunk akad: pár éve még a sorompó előtt ment balra a jelzés, ráadásul erősen hiányos is, úgyhogy itt is igyekszünk jól láthatóan és egyértelműen jelezni, hogy merre van az arra.
Jön a "hullámvasút", ahol a régi Z- keresztezi a jelzést, ott egyértelműen látszik a jelzés a túloldalon, úgyhogy egészen Virágos-nyeregig csak menni kell.
Itt igyekszünk a térképen jelzett nyomvonalat követni és szalagozni - ez utóbbi nem egyszerű, de azért találok egy csenevész cserjét, amire rábiggyesztem a szalagot - aztán egy másikat is, úgyhogy szerintem itt sem fognak tömegesen elkavarni a résztvevők :-)
Újlaki-hegyen előjön a "merre van a lefelé" kérdés - biztos, ami ziher, kirakok ide is egy szalagot, bár ha minden igaz valaki őrizni fogja ezt a pontot a túra napján :-)
Határ-nyereg, Vadaskerti emlékmű, fel a hegyre, és máris Hűvösvölgy következik. A lángosos bódéban új csapat van, a lángos finomabb és ár/érték arányosan is jobb, mint volt korábban :-)
Túratársam elköszön, ő idáig jött, én megyek tovább Budaörsig.
Mivel innen indul a rövid táv, viszont nekem eléggé benne van a lábamban az útvonal, így nagyon kell figyelnem, hogy hova kell szalagot rakni - remélem, sikerült jól eltalálni :)
A Hárs-hegy csúcsánál (Kaán Károly kilátó) nem szalagozok, rábízom a pontőrökre az iránymutatást - ha lesznek :-)
Kényelmes tempóban haladok a szokatlanul üres sétányon, Szépjuhászné, majd tovább... Kis-kőfejnél hegyes szögben jobbra le - hopp, ide egy szalag kell, pláne, hogy ez már a rövid táv útvonala, ahova azért kevésbé gyakorlottakat is várunk.
A Korányi fölötti kis hídnál is látszik a fákon a jégtörés nyoma - évek, ha nem évtizedek kellenek hozzá, hogy az erdő is tényleg teljesen elfelejtse ezt a természeti csapást.
A Virág-völgy aljánál jön a következő feladat - jó pár szalag kerül ki,a S- elvileg az oldalban futó ösvényen halad, de aki az első letérést benézi, az is tud még javítani vagy három helyen, úgyhogy mindenhova rakok a piros-fehér csíkos fóliából - remélem, elég lesz :-)
Nem is olyan rég jártam itt lefelé, akkor voltak bedőlt fák - most is vannak, de szépen feldarabolva és elpakolva az útból (köszönjük!), úgyhogy szabad az út egészen Csacsi-rétig.
Itt beiktatok egy pihenőt - szintidő most nincs, meg egyébként sem a rohanás a cél, nem igaz?
Persze aztán megyek tovább , és az út mellett szomorúan fedezem fel az egykoron S- jelzést is mutató  "golyvás" fát feldarabolva... Ennek a szakasznak ez volt az egyik érdekes színfoltja :-(
Út közben itt-ott azért még kerül ki szalag, Nagyszénászugnál igyekszem alaposan körülnézni, hogy hova telepedünk ki holnap a frissítőponttal.
A Kies-völgy felé a letérés mindenképp szalagért kiált, ahogy a völgyoldalba balra felfelé vezető ösvény is.
A reptéren egy helikopter "szórakozik" - a hang elszáll, a füst ott marad... Sorrento után futó jön szembe - szerintem nem csak én lepődtem meg a találkozáskor :-) Ha jól számolom, Szépjuhászné óta összesen 2-3 emberrel találkoztam, ami még hétköznap is ritka ezen az útvonalon.
A murvás út túloldalán tovább vezető ösvény bejárata is kap szalagot, még akkor is, ha nagyon "mutatja magát" hogy arra van az arra.
Hamarosan a fokozottan védett terület határát (is) jelző sorompóhoz érek - szalag kerül a jobbra tartó jelzett, szűk ösvényre, ami kivezet Budaörs szélére.
Az volt a mondás, hogy lakott területen nem szalagozunk, mert esélyes, hogy elviszik/átkötözik/letépik, de itt mindenképp fontosnak tartom, hogy legyen megerősítése a jobbra forduló jelzésnek, úgyhogy két szalag ide is kikerül - ahogy kicsit később, az útról egy védett terület táblánál jobbra letérő jelzésnél is.
Innen már tényleg nincs sok hátra, próbálok tempósan haladni, az az egy-két kirakandó szalag, ami adódik nem lassít le, úgyhogy egy tisztás meg egy tisztás az két tisztás, plusz némi kanyargás a hegyoldalban - aztán egy szalaggal megerősítendő T-elágazás következik, mielőtt az utolsó előtti EP tervezett helyét érintve elindulnék le a hegyről.
Előtte persze megcsodálom a panorámát - meg picit fejvakarva nézem a Törökugratót. Oda még fel kell ma menni...


A lefelé betonos út nem tetszik a lábamnak, igyekszem gyorsan túl lenni rajra, és gyorsan leérni a főútig.
Ez sikerül is, a településen elvileg nem kéne szalagoznom (fújt jelzések lesznek), de teljesítésként is el szeretném számolni ezt a sétát, úgyhogy irány egyenesen tovább. Enyhe az emelkedő a balos letérésig - automatikusan rakom ki a szalagot a köves ösvény elejénél.
Mivel a tanösvény a csúcsra menet-jövet egy nyolcast ír le, így próbálom úgy szalagozni, hogy fölfelé az egyik, lefelé meg a másik ágra terelje a túrázókat.

A csúcson pihenőt tartok - a panoráma a naplementével nagyon szép, úgyhogy akár ezért is érdemes ide eljönni, és ha már itt van az ember, akkor a tanösvényt is végigjárni.
Szép szép a naplemente, viszont tovább kell indulni, az utcák neveit, illetve az útvonalat megpróbálom "fejből" összerakni - előtte a vaslépcsőn a bányaudvarra leereszkedve azért megnézem a kutat: működik, ez jó.


A bányaudvart elhagyva végleg aszfalt következik, GPS-t nézek, aztán megyek emlékezetből :) Szalagot már nem kell kirakni, bár a lépcsős átkötés bejáratához azért teszek, mert ebben biztos vagyok - utána viszont egyhangúan bandukolok a szép házakkal sűrűn beépített utcákon.
Az Edison utcával vége szakad a szép házaknak - szürke és beton következik, szerencsére nem sok, hiszen néhány száz méter után a Holdfény utca végén ott a körforgalom - épp jön a busz, úgyhogy egy rövid trappolással fejezem be a mai túrát.

Track: Track_SARGA_40_SZALAGOZAS_2015_szurt.gdb

Endomondo: Sárga 40 szalagozás 2015

Tegnap nem sikerült családi túraként megcsinálni a Merzse-mocsár 10 sétát, úgyhogy ma erre az egyébként nem tervezett Budapest-kupás gyaloglatra vittem el a lányokat.

Határozott fejlődés látszik a rendezésben - évi n+1 túrával azért lehet is - de messze van azért a messze, azaz van hova javulni - viszont az is biztos, hogy a szándék megvan a rendezőkben, és ez is nagyon fontos.

A rajt/cél a KFKI sporttelepén kapott helyet: két asztal, az egyik a 7, a másik a 14km-es távhoz rendelve, két-két fővel. Amikor odaértünk, a 7-es asztalnál hosszú sor (beérkezők, indulni vágyók vegyesen), a 14-esnél meg senki. A főrendező gyorsan átrendezte a sorokat, hogy ketten vigyék a 7km-es táv célját, úgyhogy innentől kezdve csak annyi kellett, hogy felkerüljenek a nevek a pótlólagosan másolt itinerre, és elinduljunk. A négy lap megírását megosztottuk a rajtban serénykedő hölggyel, úgyhogy a rajtoltatás gyorsabban ment, mint azt a sort először meglátva gondoltam. (Ennél több gond egy túrán se legyen...)

A TTT-s oldalra még időben kikerült a kézzel rajzolt vázlat helyére egy szakember által összerakott térkép, úgyhogy sikerült előre felkészülni az útvonalból (ScP-Z+S-S+, az utolsó kivételével az elágazásoknál jobbra)

Bár jelzésváltás/km értékben kiemelkedő, de egyáltalán nem bonyolult, viszont szép, és javarészt azért nem annyira elcsépelt útvonal, úgyhogy ezért is dicséret illeti a szervezőket.

A Sc széles erdei út, kényelmes poroszkálós tempóban indulunk; ismerősök előznek - belefér az időnkbe, bár azért jó lenne értelmes idő alatt végigmenni...

Ennek picit odavág az, hogy a Sc-ről balra le lehet ereszkedni egy platóra, ahol szép kilátás nyílik Budaörsre, amit persze, hogy nem hagyunk ki - ha már eljöttünk idáig.

Aztán persze visszakapaszkodunk a turistaútra, és egészen a piros sáv keresztezéséig (szinte...) meg sem állunk. Ott is csak azért, hogy a tábláról felírjam a felírandót - ugyanis ezen a túrán nincs "emberes" pont, csak egy kérdésre kell válaszolni. Aki két kört megy annak is...

A P- eleinte fölfelé tart (A Piros túrán de jó lesz már itt lefelé jönni...), aztán balra lefelé, a Végvári-szikla felé fordul.

Itt ér be minket egy volt kollegina; munkával kapcsolatos meg szakmai dolgok kerülnek elő, felveszem a tempóját, aztán vagy kétszer meg is állunk bevárni a lányokat :) Harmadszor a Végvári sziklánál állunk meg, itt a lányaim frissítenek, Adri elköszön - neki még lesz ezen kívül egy másik kör, merthogy ő a Masni 14-et csinálja.

Innen nagyon kényelmes, enyhe emelkedővel tartunk Makkosmária felé, úgy, mintha bővében lennénk az időnek, pedig annyira nagyon azért nem :)
Makkosmáriánál egy bélyegzés, utána viszont laza fölfelé a Z+ jelzésen - szerencsére csak a S- eléréséig, ahol jobbra fordulunk, hogy a "masni" kialakuljon az útvonalból.

Az út mellett a lányom észrevesz egy erdei siklót - sajnos ez most nem táplálkozott, hanem próbált elbújni, úgyhogy nem tudtuk megörökíteni, de igazán alaposan megszemlélni sem.
Ez a szakasz kényelmes séta, minimális szinttel, úgyhogy jó tempóban haladunk, az idő viszont szorít, úgyhogy a Magas-kő felhagyott kőfejtőjében található emlékhelyet most kihagyjuk