Túrablog

Ahhoz, hogy az ember ügyeletesként túrázni menjen, több dolog szükségeltetik. Logisztikailag legyen könnyű oda- és hazajutni, technikailag legyen mobilnetes lefedettség, illetve legyen olyan a túra, amiért érdemes a hátamon cipelni az "irodát" egy netbook képében.

Ez a túra pont ilyen, úgyhogy este az ügyelős cucc bepakol a nagyobbik zsákba, aztán irány a rajtidő végét célozva a Kamaraerdő.

Második nekifutásra sikerült a rajthoz navigálnom, parkolóhely csak bent az udvaron volt, úgyhogy ilyen szempontból későn érkező VIP vendégnek is érezhettük magunkat néhányan :-)

Nevezési lap kitölt, lead, itiner megkap, és már robogok is kifelé a kapun - szeretnék jó időt menni ezen a kényelmes körön.

Ezt persze picit nehezíti, hogy az elején hosszan emelkedik az útvonal, de azért csak tolom fölfelé magamat - igaz, mire fölérek a szintes szakaszig, kellőképp lihegősen szedem a levegőt...

Régi rácsos torony jobbra, aztán irány lefelé - poros az ösvény, de nem vészes, úgyhogy lehet robogni, csak a térdem bírja... Bírja. Néhol azért megállok a táblákat szemrevételezni, fotózni, bár most nem ez a cél.

A jól követhető útvonalat szokás szerint kicsi nyilazott táblák mutatják, úgyhogy téveszteni, pláne az itinert is figyelve nem nagyon lehet. Egy mélyútban jobbra, tovább lefelé - ezt a szintet még vissza kell szerezni a víztoronyig... Szerencsére azért olyan sok nincs belőle, ráadásul az aszfaltos rész után is csak szelíden emelkedik az ösvény.

A rajtban felhívták a figyelmet arra, hogy a víztoronynál változott az útvonal, és balra kell tartani - nincs is ebből gond, szalag is mutatja, hogy merre van az arra.

A "csücsökben" azért megnézem a vasasztalt, amit Buda 1872-ben kezdődött felmérésekor a Magyar királyi Háromszögméreti és Számító Hivatal által kihelyezett ötven vízszintes alappont egyike.
Az oszlop magassága pontosan három láb, négy oldala a négy égtáj felé néz, melyek közül az egyik a címert és a pont számát, két oldala a ölben mutatja a felméréskor használt koordináta-rendszer Gellért-hegyen elhelyezett kezdőponttól mért távolságokat, míg a negyedire az asztallap felső síkjának az Adriai tenger, illetve a Duna akkor ismert legalacsonyabb vízállásához képest mér magassága került.
Rövid iramodás után érek az első és egyetlen ep.-re, némi süti elfogyasztása következik, hogy aztán tempósan lendülhessek neki a túra Tétényi-fennsíkon kanyargó részének.
Szép a táj, a kényelmesen futható ösvény kocogásra csábít - út közben azért néhány fotót csak lövök, de ez a szakasz most nem az andalgós sétáról szól :)
A fennsík szélétől ismét erdő, ösvény lefelé, ismerősökkel váltok pár szót, aztán robogok tovább - jó lenne hat km/ó körüli átlagoz hozni...
Egy emelkedő még van ugyan előttem, de előbb balra lefelé kell tartani az aszfaltos út mellett - itt valaki áthelyezte a nyilacskás táblát - visszarakom a helyére, aztán robogok tovább lefelé.
Szépen látszik, hogy merre, hol kell felmenni a túloldalon; idősebb pár mellett robogok (f)el, aztán a szintesbe forduló szakaszon kanyarogva visszaveszek a tempóból, hogy aztán az utolsó métereken ismét úgy tűnjön, mintha futnám a távot :-)
A célban gyorsan lerendezem az adminisztrációt, hiszen egészen pontosan harminchat(!) féle sütemény vár az asztalokon - na jó, annyi nem, mert néhány mostanra elfogyott - a "szokásos" zsíros, margarinos, meg lekváros kenyerek mellett.
A kent kenyerekből csak módjával csipegetek - azt ehetek otthon is - a sütikből viszont n+1 verziót megkóstolok - mind finom :)

Nagyon jól jelzett, szép és teljesítménytúrán ritkán járt útvonal, gyakorlott rendezők, gördülékeny adminisztráció, egyedi díjazás, és fincsi sütemények a célban... Kell ennél több? :-) Jövőre remélem ismét családi sétaként jövünk.

Track: Track_KTF_10_2015_szurt.gdb

Endomondo: KTF 10

Ezen a túrán is voltam korábban, bár ahogy néztem a listát, megdöbbentem, hogy milyen rég volt... No, akkor pláne, hogy menni kell, hiszen duplán kupás gyaloglat: Cartographia és Budapest kupa is "játszik", de persze a szép útvonal és a jó rendezés az, ami motivációt jelent.

Rajt a Széchenyi-hegyen van, úgyhogy Fogaskerekű a célszerű - kényelmesen elérem a rajtidő végéhez legközelebbi járatot, amin - nem csoda - bőségesen vannak rajtam kívül is túrázónak kinéző utasok, úgyhogy a végállomásról tempós gyaloglással célzom meg a Gyermekvasút végállomását.

A nevezés is tempósan megy,úgyhogy röviddel az érkezésem után már neki is vághatok az Apáca-rét felé vezető rövid aszfaltos szakasznak.

A réten laza ereszkedés a kápolna felé vezető ösvényen. A pont után alkalmi túratársaimat ráveszem, hogy előzgessünk a völgyig, ne a kis egynyomos hídon meg a túloldali keskeny ösvényen kelljen tötymörögni :-)

Sikerül megúszni, úgyhogy némi kapaszkodó után ismét aszfalt kerül a talpunk alá, és emlékezetből (na jó, itt azért bele-bele nézek az itinerbe...) irány a következő pont.

Az Ördög szószéke következik tehát, bélyegzés a pihenőnél - az egyedi bélyegzőn szerintem Beastie, a BSD-s kabalafigura látható hátizsákkal :-) Gyors fotó a panorámáról, aztán megyünk tovább, mert egy elég nagy csoport érkezik utánunk, Matolcsy Gyuri (nem a bankos, a természetjáró) vezetésével.

újra aszfalton ereszkedünk, mint úgy általában a lakott területen itt is előszedem az itinert, mert elkavarni ilyen helyen lehet igazán :)

Az Irhás-árokig ereszkedünk, innen viszont fölfelé, jó hosszan... Jobbról érkezik a Futrinka utca, de se Buksi, se Cicamica, se a többiek nem tűnnek föl, úgyhogy megyünk tovább, ahogy a leírásban szerepel, balra tartva.

Ezen a szakaszon egyben letudunk bő 250 méter szintet a Kakukk-hegyig. Itt is látszik, hogy a tavalyi jégtörés mekkora károkat okozott... Szinte biztos, hogy az erdő ki fogja heverni, az persze más kérdés, hogy mennyi idő alatt.
Átbillenve a tetőn jobbra tartva érkezünk a KFKI buszvégállomáshoz. A rövid aszfalt után tovább ereszkedünk, egészen a Végvári-szikláig (sőt, egy picivel még tovább), hogy a jól ismert P- jelzésen masírozzunk be Makkosmáriára.
Itt energiapótló pont található: egy-egy Horalky jár a megfáradt túrázóknak a Z+ emelkedője előtt.
Szerencsére nem kell Normafáig felcaplatni a Z+ jelzésen, csak a jól ismert S- szintjéig, és azon balra tovább. Mondjuk találkozunk olyanokkal, akik a S- jelzésen érkeznek jobbról, ők alaposan benézték a fonódó S-P- elágazását, ahol a P- elindult balra lefelé a Végvári-szikla irányába... No mindegy.
csacsi-réten csacsis bélyegzőt kapunk - a Virág-völgyben a S- lefelé kellemes sétaút - lenne, ha nem lenne két bedőlt fa előttünk... Megoldjuk: az elsőn átmászunk, a másodikat inkább kikerüljük.
A jól ismert S- jelzésen nagyokat hullámvasutazva érkezünk a Korányi kerítéséhez (aki dörzsölt akar lenni, az haladhat az ösvény bal oldalán, szorosan a kerítés mellett), ami mellett fölkapaszkodunk a gyermekvasútig.
Bevárom a túratársakat, közben megörökítem a jég okozta károkat itt is, aztán még egy pici fölfelé - mondhatni ez a part lesz a végső...
A S-S+ elágazásánál kapjuk a következő bélyegzést, ahonnan kényelmesen csorgunk le a Budakeszibe vezető aszfaltcsíkig, hogy azon átkelve kényelmesen besétáljunk a vadasparkig.
Ahol csak lehet, autók parkolnak, a nagyobbik tisztáson még csak készül a bográcsba való - meg is jegyzem, hogy hamar jöttünk :-)
A célban pici sorakozás a díjazásért; az egykor sehova-be-nem férő oklevél összement picit, így legalább kényelmesen és gyűrődés mentesen el lehet rakni :-) Aztán még begyűjtöm a két kupafüzetbe a bélyegzést, és a kaja után nézek: zsíros kenyér randevú feltéttel (hagyma) kerül a kezembe, majd pedig a pocakba - a lekváros verziót most kihagyom, ahogy a Vadaspark megtekintését is; igyekszem haza, úgyhogy tempósan elindulok visszafelé, a buszmegállóhoz.

Kellemes túra, nagyon szép, a kényszerűségből koptatandó aszfalttal együtt is kellemes útvonalon. A végén a Vadasparkba szóló kedvezmény csak hab a tortán - picit sajnálom, hogy jópár évig kihagytam ezt a gyaloglatot, remélem, jövőre már a családdal együtt jövök :-)

Track: Track_GYERTEK KI A VADASPARKBA 2015_szurt.gdb

Endomondo: Gyertek ki a Vadasparkba 2015