Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2015. április 11., szombat
Nevezés után tömeg és közlekedés, bár inkább az utóbbi, annak ellenére hogy jócskán voltunk túrázó kinézetűen is a buszon.
Ritkán járok erre busszal, de ennek ellenére sikerül a megfelelő megállót eltalálni :-) úgyhogy lehet is kocogni a jól ismert patak mellett a rajtig.Rajtbélyegzés gyorsan megvan, a gps meg lassan éled, úgyhogy alkalmi túratársam elindul nélkülem - de egy rövid kocogósra fogott iramodással csak utolérem.
beszélgetve gyorsan fogy a táv - meg a szint is, hiszen az első emelkedőt rögtön a völgy után kapjuk, jobbra, merdeken föl egy széles földúton. Hmmm... Itt még fogok járni ebben a hónapban - vagy sima bejárás, vagy szalagozás a sárga túra előtt lesz a program valamikor a hónap végén. Épp ezért a jelzéseket a szokottnál jobban figyelem (azaz néha tudomást veszek arról, hogy van jelzés is a fákon :-) Sokat jártam már erre, talán ez lehet az oka... :-D Aztán a sorompónál nagyjából szintúttá szelídül az út, hogy aztán kellemesen hullámozva vigyen egészen Virágos-nyeregig.
Közben persze van kidőlt fa, meg Kötők padja (meg S3 elágazás jobbra meredeken fölfelé, de mi csak megyünk, rendületlenül :-)
Virágos-nyeregnél a lakókocsiból lett büfé nyitva, most nem vesszük igénybe a szolgáltatását, ellenben sikerül a rét másik oldalán elgyalogolni a Vihar-hegy lábáig... Mindegy, belefér.
Nem egyedül sétálva az Újlaki-hegy sem annyira magas (ebből az irányból közelítve egyébként sem az...), bélyegzés, fotózás, és szigorúan a jelzést követve irány lefelé - a virágok és és a bokánk érdekében egyaránt.
Fiatal tájfutó srác dugókával az ujján robog szembe, az egyik elágazásnál jól bemegyünk balra egy jelzetlen útra - de csak azért, hogy megszemléljük a tájfutók dugókás pontját :)
Aztán a következő balos letérés már tényleg jó, és hamarosan Hűvösvölgynél kapjuk az igazolást.
Az állomáson gyors kitérő, lent, az épület mellett üdvözöljük Gerit, aztán persze megyünk tovább, hiszen a nagyja még előttünk van.
Rögtön itt van például a Nagy-Hárs-hegy. Nehéz lenne összeszámolni, hogy hányszor mentem már föl valamelyik irányból rá - biztos ez az oka, hogy folyamatosan kopik, és egyre alacsonyabbnak tűnik :-D
Nem időzünk sokat, ki a csücsökbe, ahogy a jelzés mutatja, aztán robogás lefelé a következő pontra, Szépjuhásznéig.
Itt egy ismerős előtt olyat, de olyat látok az asztalon... Muszáj bemenni a büfébe, és egy hasonló üvegessel frissülni, nincs mese :-D
A frissítés után hamar felvesszük a szokásos tempót, és gyakorlatilag meg sem állunk a Virág-völgyben bedőlt első fáig - illetve ott is inkább csak lassítunk - megállás ténylegesen csak a következő ponton, hiszen túrázunk, vagy mi a szösz.
Közben egy kerékpárosnak megjegyzem, hogy bátor ötlet a sárgán elindulni lefelé, de ő tudja...
Pont, pont vesszőcske, illetve újabb betű a lapra, és jöhet a túra ritkábban járt szakasza.
A BTSSZ emlékhelyre (Magos-kő felhagyott kőfejtőjében) most kimarad, Nagyszénászug széle viszont nem, ahogy a nevére évekkel ezelőtt sokkal méltóbb Kies-völgy sem - innen már nincs sok hátra, szint se nagyon lesz már, legfeljebb a Sorrento előtti rövid kapaszkodó érdemel említést.
Pont, pont vesszőcske, illetve újabb betű a lapra, és jöhet a túra ritkábban járt szakasza.
A BTSSZ emlékhelyre (Magos-kő felhagyott kőfejtőjében) most kimarad, Nagyszénászug széle viszont nem, ahogy a nevére évekkel ezelőtt sokkal méltóbb Kies-völgy sem - innen már nincs sok hátra, szint se nagyon lesz már, legfeljebb a Sorrento előtti rövid kapaszkodó érdemel említést.
Nemsokára Budaörs szélén találjuk magunkat; aszfalton jobbra, majd ismét
jobbra tartunk, vissza az erdőbe. Itt egy szalag jól fog jönni a
Sárgán, illetve egy másik, picit később, ahol balra kell tartani a nem
túl karakteres ösvényen. Jelzés bár van, de itt azért oda kell figyelni
annak, aki először jár erre.
Budaörs házai fölött kanyargunk a meredek hegyoldalban - keskeny ösvény, még így, száraz időben is érdemes odafigyelni - igyekszünk a célba, de a Törökugratóra nyitott kilátást megörökítjük mind a ketten.
Egy rét, meg még egy, panoráma előttünk, éles forduló balra lefelé: Nagyjából megérkeztünk, ez már tényleg a vége: előbb beton, aztán aszfalt a célig, ahol lehet választani a fém függő és annak színes műanyag változatai között - mi az előbbit választjuk, aztán irány a buszmegálló, hiszen innen még haza is kell jutni valahogy :)
Szokásosan minimalista szervezés, idős rendezőgárda, de ezt a túrát pont így szeretjük - remélem, lesz jövőre is.
Track: Track_A_VAROS_PEREMEN_2015_szurt.gdb
Endomondo: A város peremén
2015. március 22., vasárnap
Nem sok olyan túra van,a min minden túraévben ott voltam - ez az egyik, úgyhogy nem volt kérdés, idén is jövök :-)
Nem csak a szép jelvény, az út közben kapott ellátmány, vagy épp a barátságos rendezés vonz. A táj is nagyon szép, az útvonal jól követhető, a szintek bár többnyire rövid combos emelkedők képében jönnek szembe, de jól oszlanak el az útvonalon - minden adott egy kellemes kiránduláshoz.
Idén az időjárás is príma, úgyhogy reggel a szokásos autós logisztikát választva célzom meg Biatorbágyot.
A rajtnál gyorsan kitöltöm a megfelelő nevezési lapot, aztán a legutolsó autónál való sorakozás helyett az előrébb álló, szintén nevezési helyként működő másikhoz sétálok nevezni - ismerős a kocsiban, váltunk pár szót, amíg elkészül az adminisztráció, aztán megkapva a színes itinert-térképet, elbúcsúzom, és elindulok a jól ismert aszfaltcsíkon.
Nem kocogós túrát tervezek - ötös közeli átlagot azért jó lenne összehozni, úgyhogy fotózni azt keveset fogok, de azért kéznél lesz a technika :-)
A település szélén megkerüljük a völgyet elfoglaló magánterületet, itt kellően átmozgathatja magát mindenki az első komolyabb kapaszkodó előtt :)
Ez nem is várat sokat magára - mondjuk úgy, hogy nem megy mindenkinek egy szuszra, szerencsére én a sikeres próbálkozók csoportját gyarapítom - szokás szerint.
A következő völgyben a le-föl a "szokásos" - kevésbé jó erőben lévőknek fölfelé mutatom, hogy hol csinál egy kunkort a meredek(ebb) szakaszt elkerülendő a jelzés. Jut eszembe, egyszer ismét meg kéne nézni azt a szakaszt is :-)
Egy nem túl régi irtást keresztezünk, aztán tovább lefelé, majd a Dobogó-hegy pontjáig újabb, inkább hosszú, mint meredek emelkedőt sikerül legyőzni.
A ponton némi eszmecsere a K100-as webes előregisztráció körüli anomáliákról, ki tudja, lesz-e az ideire regisztrációs számom... Legfeljebb csinálok egy privát százas túrát valami más útvonalon... Egy "Négy színű százas"-on régóta töröm a fejem... :)
Felező táv egyenesen tovább, mi pedig balra a következő elágazásnál, nekünk nincs bedőlt fa, nekik van :-)
Az erdőből kiérve Sóskútig hosszabbnak tűnik az út, mint amire emlékeztem, de aztán csak leérek a pontra, ahol szokás szerint palackos ásványvíz és csomagolt csemege várja a résztvevőket. Van sós is meg édes is: én egy zacskó kakaós nápolyit kérek, és a pecsételés után megyek is tovább - nápolyit rágcsálni menet közben is lehet ugyanis :-)
A kocsmába nem szoktam betérni, viszont jól esne egy kóla: sajnos normális méretben nincs, úgyhogy marad a saját készletben lévő víz, illetve izó.
Ahogy korábban nekem, most egy fiatal párosnak sikerült a kálváriára vezető ösvény trükkös kezdetét elvéteni: picit tanácstalanul jöttek vissza az enyhén emelkedő utcácskában. Mutatom nekik, hogy merre az arra, aztán utánuk eredek, a nápolyi utolsó darabjait majszolgatva.
A tetőn a szokottnál kisebb szélben gyűjtöm be a bélyegzést - nem mintha hiányozna a fejletépős légmozgás.
A Benta patak völgyében picit unottan gyalogolok, de meglepően gyorsan feltűnik a horgásztó.
Egy lakókocsiból kialakított büfében kérek egy kávét: még épp két adag van lefőve, a másikat a büfés srác kitölti magának. Kávézgatás közben jut idő beszélgetni, de aztán megyek tovább, hiszen van még előttem némi gyalogolni való :-)
Pár éve már a patak partján vezet az útvonal, mióta a függőhíd életveszélyessé vált, a leszórt kőtörmelék szépen tömörödött azóta, úgyhogy most már aránylag kényelmes gyalogosan is.
A vadászháznál az autókat továbbra is takarja a drótkerítésre kötözött nádpaplan - itt-ott azért be lehet látni az udvarba, vannak,akik ki is használják, és fotóznak.
A kedvenc szakaszom jön: enyhe, "pont jó" szögben emelkedő, előzésre is alkalmas árnyas ösvény, úgyhogy rákapcsolok picit a Nyakas-kő alatti pontig.
Itt tényleg csak egy szusszanásnyira állok meg, aztán igyekszem gyorsan magam mögött(alatt?) hagyni a Madárszirtre vezető meredek kapaszkodót - talán még meglehet egy szép kerek teljesítési idő - gondolom én :-)
A panoráma nagyon szép, még akkor is, ha immáron kilencedszer csodálhatom meg - ez utóbbi miatt persze nem nagyon nézelődök, csak megyek előre hol a keskeny ösvényen, hol beljebb, az egykor szebb napokat látott zártkertek kerítése előtt - ez a végén némi bozótharcot okoz, de sikerül nagyobb sérülések nélkül áttörnöm a sűrű növényzeten, hogy pár méter után jobbra tartva elmaradjon mögöttem a szirtsor vége.
A Szily-kápolna előtti lefelé szokatlanul száraz - de legalább lehet zúzni lefelé, hogy némi lendület maradjon a túloldali emelkedőhöz :)
A kápolnánál gyors pecsételés: innen már nincs több emelkedő, úgyhogy tempósan lehet haladni - egészen a lőtér nevű pontig, ahol immáron szokásos módon egy jetit találok a ponton :-)
Kicsivel később az út mellett működik a kék kút, itt a saját bögrém terhére frissítek egyet az aszfaltkoptatás előtt.A pályán foci-jellegű játék zajlik, nem túl nagy létszámú közönség előtt. Bár ha arra gondolok, hogy felsőbb osztályban is előfordul, hogy ilyen "tömegek" látogatnak ki a mérkőzésekre, akkor ez egészen szép eredmény - és ha azt nézem, hogy mekkora a lelátók kihasználtsága, akkor pláne jól áll a helyi csapat :-D
A jelzés az Iharos útról balra tart, majd jobbra tér a Turista útról, egy híd a Füzes-patak fölött - ez már kényelmes séta a célig, ahol megkapom a szokásos jelvényt és emléklapot, amiből eddig kilenc van - jövőre jöhetek a tizedikért :-)
Track: Track_BIA 25 20150322_szurt.gdb
Endomondo: BIA 25
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)