Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2015. március 22., vasárnap
Nem sok olyan túra van,a min minden túraévben ott voltam - ez az egyik, úgyhogy nem volt kérdés, idén is jövök :-)
Nem csak a szép jelvény, az út közben kapott ellátmány, vagy épp a barátságos rendezés vonz. A táj is nagyon szép, az útvonal jól követhető, a szintek bár többnyire rövid combos emelkedők képében jönnek szembe, de jól oszlanak el az útvonalon - minden adott egy kellemes kiránduláshoz.
Idén az időjárás is príma, úgyhogy reggel a szokásos autós logisztikát választva célzom meg Biatorbágyot.
A rajtnál gyorsan kitöltöm a megfelelő nevezési lapot, aztán a legutolsó autónál való sorakozás helyett az előrébb álló, szintén nevezési helyként működő másikhoz sétálok nevezni - ismerős a kocsiban, váltunk pár szót, amíg elkészül az adminisztráció, aztán megkapva a színes itinert-térképet, elbúcsúzom, és elindulok a jól ismert aszfaltcsíkon.
Nem kocogós túrát tervezek - ötös közeli átlagot azért jó lenne összehozni, úgyhogy fotózni azt keveset fogok, de azért kéznél lesz a technika :-)
A település szélén megkerüljük a völgyet elfoglaló magánterületet, itt kellően átmozgathatja magát mindenki az első komolyabb kapaszkodó előtt :)
Ez nem is várat sokat magára - mondjuk úgy, hogy nem megy mindenkinek egy szuszra, szerencsére én a sikeres próbálkozók csoportját gyarapítom - szokás szerint.
A következő völgyben a le-föl a "szokásos" - kevésbé jó erőben lévőknek fölfelé mutatom, hogy hol csinál egy kunkort a meredek(ebb) szakaszt elkerülendő a jelzés. Jut eszembe, egyszer ismét meg kéne nézni azt a szakaszt is :-)
Egy nem túl régi irtást keresztezünk, aztán tovább lefelé, majd a Dobogó-hegy pontjáig újabb, inkább hosszú, mint meredek emelkedőt sikerül legyőzni.
A ponton némi eszmecsere a K100-as webes előregisztráció körüli anomáliákról, ki tudja, lesz-e az ideire regisztrációs számom... Legfeljebb csinálok egy privát százas túrát valami más útvonalon... Egy "Négy színű százas"-on régóta töröm a fejem... :)
Felező táv egyenesen tovább, mi pedig balra a következő elágazásnál, nekünk nincs bedőlt fa, nekik van :-)
Az erdőből kiérve Sóskútig hosszabbnak tűnik az út, mint amire emlékeztem, de aztán csak leérek a pontra, ahol szokás szerint palackos ásványvíz és csomagolt csemege várja a résztvevőket. Van sós is meg édes is: én egy zacskó kakaós nápolyit kérek, és a pecsételés után megyek is tovább - nápolyit rágcsálni menet közben is lehet ugyanis :-)
A kocsmába nem szoktam betérni, viszont jól esne egy kóla: sajnos normális méretben nincs, úgyhogy marad a saját készletben lévő víz, illetve izó.
Ahogy korábban nekem, most egy fiatal párosnak sikerült a kálváriára vezető ösvény trükkös kezdetét elvéteni: picit tanácstalanul jöttek vissza az enyhén emelkedő utcácskában. Mutatom nekik, hogy merre az arra, aztán utánuk eredek, a nápolyi utolsó darabjait majszolgatva.
A tetőn a szokottnál kisebb szélben gyűjtöm be a bélyegzést - nem mintha hiányozna a fejletépős légmozgás.
A Benta patak völgyében picit unottan gyalogolok, de meglepően gyorsan feltűnik a horgásztó.
Egy lakókocsiból kialakított büfében kérek egy kávét: még épp két adag van lefőve, a másikat a büfés srác kitölti magának. Kávézgatás közben jut idő beszélgetni, de aztán megyek tovább, hiszen van még előttem némi gyalogolni való :-)
Pár éve már a patak partján vezet az útvonal, mióta a függőhíd életveszélyessé vált, a leszórt kőtörmelék szépen tömörödött azóta, úgyhogy most már aránylag kényelmes gyalogosan is.
A vadászháznál az autókat továbbra is takarja a drótkerítésre kötözött nádpaplan - itt-ott azért be lehet látni az udvarba, vannak,akik ki is használják, és fotóznak.
A kedvenc szakaszom jön: enyhe, "pont jó" szögben emelkedő, előzésre is alkalmas árnyas ösvény, úgyhogy rákapcsolok picit a Nyakas-kő alatti pontig.
Itt tényleg csak egy szusszanásnyira állok meg, aztán igyekszem gyorsan magam mögött(alatt?) hagyni a Madárszirtre vezető meredek kapaszkodót - talán még meglehet egy szép kerek teljesítési idő - gondolom én :-)
A panoráma nagyon szép, még akkor is, ha immáron kilencedszer csodálhatom meg - ez utóbbi miatt persze nem nagyon nézelődök, csak megyek előre hol a keskeny ösvényen, hol beljebb, az egykor szebb napokat látott zártkertek kerítése előtt - ez a végén némi bozótharcot okoz, de sikerül nagyobb sérülések nélkül áttörnöm a sűrű növényzeten, hogy pár méter után jobbra tartva elmaradjon mögöttem a szirtsor vége.
A Szily-kápolna előtti lefelé szokatlanul száraz - de legalább lehet zúzni lefelé, hogy némi lendület maradjon a túloldali emelkedőhöz :)
A kápolnánál gyors pecsételés: innen már nincs több emelkedő, úgyhogy tempósan lehet haladni - egészen a lőtér nevű pontig, ahol immáron szokásos módon egy jetit találok a ponton :-)
Kicsivel később az út mellett működik a kék kút, itt a saját bögrém terhére frissítek egyet az aszfaltkoptatás előtt.A pályán foci-jellegű játék zajlik, nem túl nagy létszámú közönség előtt. Bár ha arra gondolok, hogy felsőbb osztályban is előfordul, hogy ilyen "tömegek" látogatnak ki a mérkőzésekre, akkor ez egészen szép eredmény - és ha azt nézem, hogy mekkora a lelátók kihasználtsága, akkor pláne jól áll a helyi csapat :-D
A jelzés az Iharos útról balra tart, majd jobbra tér a Turista útról, egy híd a Füzes-patak fölött - ez már kényelmes séta a célig, ahol megkapom a szokásos jelvényt és emléklapot, amiből eddig kilenc van - jövőre jöhetek a tizedikért :-)
Track: Track_BIA 25 20150322_szurt.gdb
Endomondo: BIA 25
2015. március 15., vasárnap
Elég régóta "kötelező" tavaszi túra számomra ez a gyaloglat, úgyhogy idén sem hagyom ki - szerencsére most az időjárás is kegyes, úgyhogy a "szokásos" módszert követve a Fogaskerekű utcában lerakom az autót, aztán a rajtzárást még elérő fogassal zötykölődök fel a hegyre.
A rajtnál gyakorlatilag nincs sor - na ja, a fogastól laza bemelegítő kocogást tartottam - úgyhogy hamar a kezembe kerül a füzet és a pecsételőlap, amire a kijáratnál megkapom a rajtbélyegzőt.
A peronon "bélelt" tea illatát hozza felém a cél - idősebb túratársak készülődnek az induláshoz vele :-)
Délután munka van, úgyhogy ismét egy gyorsnak tervezett túra, úgyhogy bot a kézbe, és kocogós tempó az első pontig - ahogy kell, a Svájci lépcső felé.
Egy szép kapunál azért megállok egy gyors fotó erejéig, aztán robogok tovább.
A bélyegzés után olyan jó tempóban indulok tovább, hogy jól elnézem a kereszteződést, ahol balra kellene fordulni, úgyhogy szép kerülővel sikerül visszakeveredni a kijelölt útvonalra. Sebaj, legalább az OMK bejáratánál lévő domborművet lencsevégre kaphatom :-)
A kápolnáig már csak egyszer állok meg fotózni, utána viszont tényleg szedem a lábaimat, és a szerpentinen is előzök néhány kisebb társaságot.
Ennek köszönhető, hogy a kápolnához kényelmesen, szólóban érkezem meg, és egy gyors bélyegzés után már roboghatok is tovább.A Farkas-völgyben aztán kiderül, hogy nem volt hiábavaló a gyors kezdéssel nyert idő: a téli jégtörés nyomait még erősen magán viseli ez a szakasz, rengeteg bedőlt fa nehezíti itt a haladást - szinte rá sem lehet ismerni az útra...
A völgy tetejénél viszont igen: a bokatörős jellegű vízmosás megvan; lehet, hogy tényleg célszerű lenne lassan a jobbra tartó ösvényre átterelni a túrát - kényelmesebb, a vissza iránynál a bejárata jobban látszik (közelebb van Normafa megállóhoz, tehát még papírt is ki lehetne rakni)... Mindegy, ez a rendezők dolga - az enyém meg az, hogy kövessem a kijelölt útvonalat :)
Az első "fölfelé" tehát megvan, Normafa megálló, majd Csillebérc következik, hogy aztán némi sínek közötti-melletti botorkálás emlékeztessen a túra névadójára :)
Jelzetlen, majd Z- jelzésű úton bukunk át a gerincen, a Z- lefelé szintén bedőlt fáktól válik érdekessé, igaz, csak a macis házig kell lesétálni, ugyanis oda telepedett le a pont, nem pedig a Disznófőhöz.
Visszafelé jobbra tartva a meredek kaptatón araszol a tömeg fölfelé - némi előzgetés, aztán hipp-hopp, ismét a gerincen futó aszfaltcsíkot keresztezem.
Virágvölgy állomás frissítőpontként üzemel - saját pohár van, úgyhogy használom is - duplán.
Ismerős lejtő jön Makkosmáriáig, ahol újabb pont, hogy aztán a szintén gyakran látott P- jelzést követve jöjjön a következő emelkedő.
Közben persze ellenőrzöm, hogy megvan-e még a kedvenc integetős fa - jelentem igen :-)
János-hegy állomás, majd fel a lépcsőn, meg még egy kicsi lépcső... Csúcs. Innen már csak egy nagy meg két kicsi emelkedő :-)
Szépjuhásznénál kezdődik a nagyobbik, de előtte még az állomáson begyűjtöm a pecsétet, hogy aztán a Nagy- és a Kis-Hárs-hegy kilátóinak a tövében kövesse további kettő.
Hárs-hegy állomásra is be kell ugrani a hegyről lefelé menet, tovább fogyasztandó az üres helyeket az igazolólapon - így is marad még három...
Ezeket is begyűjtöm a jól ismert útvonalon haladva (Nagyrét, Fazekas-hegy, Múzeum), a célban átveszem a díjazást, és konstatálom, hogy a korábban a pontokon gyakori sor most az étterem előtt jelent meg: gyakorlatilag bőven kint állt a meleg kajára várakozó sor vége, úgyhogy idén először, de kihagytam a kaját.
Mivel munka van még délután, így betolok egy pizzát az állomás épületének alsó szintjén található Kisvasút pizzériában, amit nagyon nem bánok meg - szerintem máskor is be fogok ülni egy-egy hasonló körre.
Track: Track_GYERMEKVASUT_NYOMABAN_N_2015_szurt.gdb
Endomondo: Gyermekvasút nyomában
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)