Túrablog

Minthogy (még) nem tudok egyszerre két helyen lenni, így idén is el kellett dönteni, hogy Éger-völgy vagy Szomor. Tavaly Pécsett voltam, úgyhogy idén Szomor következett - a Facebook-on adódó lehetőségre lecsapva bevállalva a seprést a 23km-es távon.
Ezt a feladatot Petamival ketten láttuk el, úgyhogy reggel még őt is felvettem a Keletinél, aztán megcéloztuk Szomort, a túra rajtját.
Az Anyácsa-tó utáni elágazásig nem kell seperni, úgyhogy addig "csak" megyünk :) Eleinte Szomor utcáin, aztán a Kakukk-hegyre fölfelé a szépen felújított kálvária stációi között - hogy aztán egy kellemes szuszogós kaptatóval máris az első pontra érjünk.
Cukorka, pecsét, panoráma, aztán megyünk tovább - a pontot őrző fiataloknak még bőven van hátra a pontőrködésből.


 A panorámában itt-ott gyönyörködve leereszkedünk a Kakukk-hegyről, aztán a szántóföld szélén kényelmes főúton sétálunk az Anyácsa-tóig.
Itt a "szokásos" pogácsás pont vár ránk - Petami (is) feltankol, ha már ilyen kedvesen kínálnak minket :)  Szántóföld szélén kényelmesen puhán letaposott ösvényen megyünk tovább, majd az erdősávban szebb napokat látott raklapokon kelünk át a vizenyős részen, aztán jobbra tartunk a szántóföld szélén.
Elágazás következik - innentől "munka van" :) azaz gyűjteni kell a táblácskákat meg a szalagokat - előbbiből csak néhány van kirakva, szalagból viszont kellően sokat helyeztek ki - ahogy azt már megszokhattuk a rendezőktől.
Lazán emelkedő földút, itt-ott pocsolya is akad, de jó tempóban, a szalagokat felváltva gyűjtögetve érünk a rakétabázishoz vezető aszfaltútra, amin balra fordulva hamarosan a picit már túlórázó pontra érkezünk.
Bélyegzés, alma, aztán egy nagy ívet leírva gyakorlatilag kívülről megkerüljük a bázist - begyűjtve közben egy tetszetős irányjelző táblát is, majd a S- jelzésen leereszkedünk Zsámbékra.
Egy elágazásnál sikerül a jelzést követve lemenni a leírás és a szalagozás szerinti útvonalról - sebaj, a másik irányból visszakocogok, és begyűjtöm a szalagokat, és mehetünk is tovább a romtemplommal szemben lévő ponthoz, ahol saját bögrém terhére finom teát fogyaszthatok. Az órát nézve picit megcsúsztunk az idővel, de nem gond, jó tempóval simán tudjuk hozni legalább közelítőleg a pontzárásokat - igaz, ahhoz azért jobban kell szedni a lábunkat a hátralévő kilométereken.
Így is teszünk - igaz, a Szent Norbert tanösvény emelkedője nem esik annyira jól - az azért vigasztal, hogy gyakorlatilag ez az utolsó komolyabb fölfelé menetel a túrán.
Visszaérve a fennsíkra egyenletes tempóban haladunk tovább - egy szalag Petaminak, egy nekem, gyűjtjük, gyűjtögetjük, ahogy az erdőben hullámvasutazó szép ösvényen is.
Balra itt-ott nagyon szép a kilátás, pici lassítás, és robogunk tovább, egészen az Óriások lépcsőjéig, ahol nápolyival fogadnak a pontőrök minket. Ránézek az órára: ahogy terveztük, itt már gyakorlatilag időben vagyunk.
Leereszkedünk a sziklalépcsőkön, aztán jobbra tartva pici szintet még begyűjtünk a szép erdőben, aminek a szélén keresztezzük a S4 jelzést, ami után talán a teljes túra legsárosabb szakasza jön - szerencsére hamar elérjük a lekerített rész sarkánál található letérést, illetve a pontot, ahol többféle csoki, műzliszelet a választék.
Miután megbizonyosodtunk arról, hogy a kínálatban szereplő valamennyi termék fogyasztható :-) tovább indulunk lefelé.
A völgybe már kényelmes út visz, úgyhogy tempósan tudunk itt is haladni. A házikó is megvan, ahogy a Vörös-hegyi patak hídja után a buszmegálló táblának sem kélt még lába.
Nemsokára az utolsó pontra érünk, itt a szokásos 100%-os almalével kínálnak minket - helyi termék, már tavaly is nagyon ízlett, idén sincs ez másképp, úgyhogy repetázok belőle.
A célig kényszerű aszfaltkoptatás jön, előbb Somodorpusztán trappolunk keresztül, aztán feltűnik Szomor, ahol még "besöprünk" egy túrázót, begyűjtve az utolsó táblácskát és szalagot is :)
A célba kényelmesen, hat órán belül érkezünk, elintézzük a formaságokat, aztán energiapótlás gyanánt zsíros kenyér - csalamádé - tea következik :-)
Jövőre? Nehéz kérdés, hiszen az Éger-völgy is nagyszerű túra,  úgyhogy csak azt tudom mondani, hogy meglátjuk - a döntés nem könnyű, mert az október 23-i szabadnapért két nagyszerű túra versenyez nálam :-)



Track: Track_SZOMOR_23_2014_szurt.gdb

Immáron hetedik alkalommal vágtam neki ennek a túrának, ami megtartva jó szokását :) duplán kupás: úgy a Budapest, mint a Cartographia kupának is része.
Balról érkezik egy másik Z+ jelzés, jelezve azt, hogy közeledünk a katonasírokhoz - elvileg ezen kell majd a P3-ig menni, bár ez így explicit módon nem szerepel a kapott leírásban és térképen, úgyhogy lehet, hogy marad az egyéni tájolás idén is, bár nem érzem túl jól magam - hiába, a kapkodós reggeli sohasem jó...
Emiatt aztán a pecsételés után lemaradok Katáéktól, és ha már így alakult, kitalálom, hogy meg kéne nézni a sziklafal tetejénél lévő kilátópontot... Nem bánom meg, tényleg szép a panoráma.


A nézelődéssel persze megy az idő, úgyhogy kevés esélyem lenne utolérni a túratársakat, úgyhogy elindulok a Szarvas-árok peremén, aztán a jelleghatárnál balra tartva leereszkedem az árokba.
No, itt azért jól jön a bot, meg a barlangos gyakorlat - meredek az oldal, de nem először járok itt, úgyhogy megvan a "trükk", hogy hol lehet biztonságosan lemenni.
Fotók, szusszanás, aztán döntési pont: balra-e vagy jobbra? Azaz induljak el a P3 jelzés felé, vagy próbáljak iránymenetben a Tarnai-pihenő felé tartani? Az előbbihez már volt szerencsém párszor, úgyhogy most a "b" verzió következik: enyhén balra tartok az árok meredek oldalában fölfelé kapaszkodva, és néhány "helyzetértékelő" megállás után kijutok a térképen is látható földútra.
Térkép, GPS, iránymenet - szerencsére az erdő fásszárú aljnövényzetben nem túl gazdag, úgyhogy lehet haladni. Egy őz tűnik föl, majd el előttem,  földút balról, ahogy azt a TuHu térkép jelzi. Újabb döntés: menjek-e rajta föl az ismert, jelzéssel ellátott útig, vagy menjek tovább nagyjából toronyirányt? Az erdő továbbra is jól járható, úgyhogy megyek tovább egyenest, igyekezve szintben haladni, ahol csak a terep engedi.
Következő földút, a túloldalán mély vízmosással. No, erre nem számítottam (Pedig a másik térképen ott virít a vonala...), úgyhogy elindulok mellette fölfelé.
Szerencsére nem kell sokat kerülni, hamar látok egy csapást, ami átvezet a túloldalra.
Egy kellemes szuszogós emelkedő után aztán hangok szűrődnek át a fák között, és egy árok után hipp-hopp, már a Tarnai-pihenőhöz vezető úton találom magam.
Tempósan lesétálok, másodikra el is találom, hol van a pont :) Rákérdezek Katáék rajtszámára - már jártak itt, pár perccel előttem. No, az jó, neki is vágok majdnem az emelkedőnek - másfél km a Csergezán kilátóig, majdnem végig emelkedik, úgyhogy előtte frissítek egy jót. Sajnos leülök, úgyhogy picit tovább tart a pihenő, de sebaj, majd a célban találkozunk...
A Z3P3 elágazás után már gyorsan megy a kényelmes emelkedő, aztán még egy nekirugaszkodás, hiszen a pont a Csergezán Pál kilátó legfelső szintjén van, ahogy kell :-)
Rövidre fogom a nézelődést, robogok lefelé, hiszen Katáékat legalább a célban jó lenne beérni :) Szerencsére kényelmes erdei út vezet lefelé az erdőben, úgyhogy tempósan lehet haladni az ismerős útvonalon.
Az erdő szélére érve balra tartok, aztán a pár éve még szűk, bozótosban haladó ösvény helyén futó földút következik, hogy aztán a balról, Telki és az Anna vadászház felől érkező Z- jelzést viselő széles murvás úton fordulok jobbra, Nagykovácsi felé.
A település szélén kolléga tesz-vesz az udvarán, váltunk pár szót, aztán gyorsan berobogok a célba, ahol Katáék épp befejezik a paprikás krumplit - én gyorsan átveszem a díjazást, és ahogy megbeszéltük, együtt autózunk vissza Budapestre.

Szokásosan jó rendezés, szép útvonal, és - pláne jó idő esetén - csodás panoráma lehetősége, úgyhogy érdemes

Track: Track_BUDAI_KILATOK_EXTRA_2014_szurt.gdb