Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2014. május 1., csütörtök
Szerdán reggel még a 70km lebegett a szemem előtt, de nap közben a
"liftező" gyomrom miatt inkább a reggeli indulást meg a 40-es távot
választottam. Ezzel mondjuk egy évvel távolabb kerültem a jelvénytől,
viszont elmondhatom, hogy a 40-es távról is van kitűzőm :)
Picit
lassúra sikeredett reggeli készülődés okán nagyjából az utolsó buszt
sikerült elérnem, de nem voltam egyedül, úgyhogy a K100 kötelező
regisztrációról meg a "ha nem indulsz, akkor..." kérdésről is sikerült a
buszon némi első kézből származó információt begyűjteni.
A
nevezés gyorsan megvan, pár szót még váltok Szötskével, aztán elindulok a
már jól ismert útvonalon - a tervem az, hogy tempósan megyek végig,
hiszen most "csak" 41 kiliről van szó - igaz, idén még 27km-nél többet
nem mentem...
A lakott területet gyorsan igyekszem magam mögött
hagyni, ez nagyjából sikerült is, bár egy páva azért megállásra
késztetett - idejét sem tudom, mikor láttam legutóbb.
Az
Antónia-árok most, hogy alig van még mögöttem táv olyan hamar megvan,
hogy szinte észre sem veszem :-) Rövid megállás a Muflonnál, aztán
tovább, a Kerek-hegy felé, ahogy kell, bár a rajtban már tudtam, hogy ez
a feltételes pont most üresen maradt.
A csücsökben, ha nem figyel
az ember, tényleg el lehet menni egyenesen lefelé, de azért a jelzés
hiánya -gondolom- csak feltűnik egy idő után. Nekem nem gond, hiszen
sokadszor járok erre, így rutinosan fordulok jobbra, aztán pedig nem
sokkal később balra, a Jegenye-völgy felé.
Lejtő, úgyhogy
kocogósra fogom a tempót, hiszen szeretnék jó időt menni - az időjárás
príma, a terep kényelmes, úgyhogy lehet robogni.
A benzinkút után át a zebrán, aztán a túloldalon szörpös frissítőpont
Pannival - picit beszélgetünk, aztán tovább indulok, hiszen bőven van
még gyalogolni való táv :)
A völgy túlsó végén majálist tartanak -
valaki a sétaút mellett parkol a fák között - nem biztos, hogy jó
helyen. No mindegy. Innentől kezdve más rendezvény szalagjai is
feltűnnek, de ez remélhetőleg másnak sem okozott gondot, hiszen a S-
jelzés jól követhető itt is. Na jó, azért kell pici helyismeret is, de
az meg megvan.
A Kötők padja a következő rövid, szusszanásnyi megálló, hogy aztán a Virágos-nyeregig vigyen a lendület :) Persze a Kötők padja előtt csak óvatosan, emlékezve a tavalyi Terep félmaratonra, amikor volt egy rossz lépésem itt - a ponton persze a "kötelező" panorámakép is elkészül.
A Virágos-nyeregnél lakókocsiból kialakított büfé üzemel, egy sörre benevezek, túratársak érkeznek, ők is fogyasztanak ezt-azt, úgyhogy egy kis forgalmat csak csináltunk a büfésnek.
Lassan tovább indulok a jól ismert úton - igyekszem, hogy a reptérről induló kerékpáros versenyt elkerüljem - bőven sikerül, hiszen az Újlaki-hegyre felérve látszik, hogy még csak készülődnek a rajthoz.
Többen nézik innen a rajtot, és olyanok is vannak, akik kempingszék - asztal komforttal piknikeznek egy simább részen. Gondolom, hogy "dejótkirándultunk" érzéssel fognak ők is hazatérni :-) Én is - bár nekem még azért van egy kicsi séta hátra - vagy előre? Mindegy...
Hűvösvölgyben állok meg legközelebb, a bélyegzés mellé frissen érkezik az ellátmány fincsi pizzaszelet képében - be is termelem, jól esik így, ebédidő táján.
Innen indul a 18-as táv, emlékszem anno talán az első Sárga nekem is 18kili volt, és itt csapódtam az akkor már 50km-n túl lévő Vagdalthúshoz - akkor is jó volt társaságban gyalogolni, és azóta is szeretek ad-hoc módon régi vagy új túratársakkal együtt haladni, pláne, ha a sebességünk hasonló. Így is teszek, a Hárs-hegyet már nem szólóban támadom :)
Nem számolom, hanyadszor mászom meg ezt a hegyet - nem is ez a lényeg; könnyen megy, kényelemes tempóban érkezünk a Bátori-barlang bejáratához. Itt is szigorúan követjük a jelzést a kis hídon és a meredek, évek óta lépcsőért kiabáló emelkedőn fölfelé.
A kilátó után ki a "csücsökbe", ahogy kell (nem is tudom, mikor jártam legutóbb a rövidítésként szolgáló ösvényen....), aztán roboghatunk le Szépjuhászné állomáshoz. Mivel emlékeimben az élt, hogy az út melletti közkútból lehet vizet venni, így nem fordulunk az állomásépület felé - ez hiba volt, ugyanis a kék kútból egy csepp vizet sem sikerül kinyerni, úgyhogy vissza az állomásépület sarkához, ahol a csapnál sikerül feltölteni a palackomat.
Innen indul a 18-as táv, emlékszem anno talán az első Sárga nekem is 18kili volt, és itt csapódtam az akkor már 50km-n túl lévő Vagdalthúshoz - akkor is jó volt társaságban gyalogolni, és azóta is szeretek ad-hoc módon régi vagy új túratársakkal együtt haladni, pláne, ha a sebességünk hasonló. Így is teszek, a Hárs-hegyet már nem szólóban támadom :)
Nem számolom, hanyadszor mászom meg ezt a hegyet - nem is ez a lényeg; könnyen megy, kényelemes tempóban érkezünk a Bátori-barlang bejáratához. Itt is szigorúan követjük a jelzést a kis hídon és a meredek, évek óta lépcsőért kiabáló emelkedőn fölfelé.
A kilátó után ki a "csücsökbe", ahogy kell (nem is tudom, mikor jártam legutóbb a rövidítésként szolgáló ösvényen....), aztán roboghatunk le Szépjuhászné állomáshoz. Mivel emlékeimben az élt, hogy az út melletti közkútból lehet vizet venni, így nem fordulunk az állomásépület felé - ez hiba volt, ugyanis a kék kútból egy csepp vizet sem sikerül kinyerni, úgyhogy vissza az állomásépület sarkához, ahol a csapnál sikerül feltölteni a palackomat.
A következő szakaszon csatlakozik hozzánk egy srác, kellően be is lassulunk, de ekkor még nem tűnt problémásnak a gyenge tempó, mint ahogy az sem, hogy a Csacsi-réten is időztünk egy keveset. Na ja - a babatávon, mint később kiderült, nincs szintidő :-P
Nem sokkal később a táblákkal jelzett turista emlékhelyre (felhagyott kőfejtő) is teszünk egy kitérőt, ha már erre járunk, illetve tanácstalan kerékpárosokat is sikerül útba igazítani Csillebérc és a KFKI felé.
Említésre méltó esemény csak a Kies-völgy oldalában sétálva adódik: egy erdei sikló épp táplálkozik - egy egeret próbál magába gyömöszölni.
Készül néhány fotó, hiszen nem túl gyakori esemény, hogy táplálkozó siklót látna az ember a természetben.
Sorrentonál már nagyon lógott az eső lába, úgyhogy picit nagyobb tempót próbáltam diktálni, mert bár fel voltam készülve esőre is, de a francnak van kedve a cél előtt pár kilivel megázni.
Alkalmi túratársunk, aki "csak úgy" kirándulni jött ki az erdőbe elköszön, elérhetőség oda-vissza csereberélve, aztán megyünk Katival tovább, hiszen nekünk még ott van a Huszonnégy ökrös hegyen kacskaringózó ösvény, aztán Budaörsre lemenve "bónuszként" a Törökugrató is, ráadásul nagyon rondán néz ki az ég... Szerencsére nem rogy a fejünkre a felhők tartalma, ennek ellenére alaposan rákapcsolunk a végére - úgyhogy a több helyen kínálkozó csodaszép panoráma megörökítése is elmarad. A jelzés itt is elég jól követhető, a lakott területre leérve teljesen jó szalagozás, illetve térképvázlat segít egyrészt a Törökugratóra fölfelé, másrészt onnan a célig.
Törökugrató... Sokan morcosak a rendezőkre emiatt a kis "geg" miatt - 70km után tényleg nem biztos, hogy vaslépcsőket van kedve másznia az embernek - de megéri. Nagyon szép a tanösvény, a kilátás, illetve lent, a bányaudvarban a tájékoztató táblák is - én előresietek, de a táblákat fotózva (majd otthon elolvasom) Kati utolér, úgyhogy az utolsó, szalagozott szakaszt is együtt tesszük meg.
A végén ugyan sikerül egy picit nagypistázni, de egye fene, szintidőn belül vagyunk, így megkapom a díjazást, valamint a hat tojásos "Tojás Sárgája" kitűzőt is. A szokásos (Zsíros meg margarinos kenyér, hagyma, szörp) menüből falatozok egy kicsit, aztán elindulok hazafelé, egy újabb kellemes túraélménnyel gazdagodva. Az útvonal, a rendezés, az ellátás szokás szerint jó volt, a vége sem annyira vészes, úgyhogy jövőre lehet, hogy ismét bele kéne vágni a teljes, 70 kilométeres távba, mert azért egyben az igazi :-)
Track: Track_SARGA_40_2014_szurt.gdb
A végén ugyan sikerül egy picit nagypistázni, de egye fene, szintidőn belül vagyunk, így megkapom a díjazást, valamint a hat tojásos "Tojás Sárgája" kitűzőt is. A szokásos (Zsíros meg margarinos kenyér, hagyma, szörp) menüből falatozok egy kicsit, aztán elindulok hazafelé, egy újabb kellemes túraélménnyel gazdagodva. Az útvonal, a rendezés, az ellátás szokás szerint jó volt, a vége sem annyira vészes, úgyhogy jövőre lehet, hogy ismét bele kéne vágni a teljes, 70 kilométeres távba, mert azért egyben az igazi :-)
Track: Track_SARGA_40_2014_szurt.gdb
2014. április 28., hétfő
Minthogy a Budapest kupának része ez a séta, így adta magát, hogy
családilag vágjunk neki a bő 3km-esnek kiírt távnak a Nagy-Hárs-Hegy
körül.
nem érkezünk túl korán, szerencsére a parkolóban
észreveszek egy üres helyet, úgyhogy gyorsan lerakom a kocsit, és
megyünk adakozni, akarom mondani nevezni. A gyerekeket rendesen
"befizetem" a túrára, nekik tehát lesz oklevél meg kitűző, mi csak
Budapest kupa stemplit kérünk majd a végén, szabadon eldöntött nagyságú
adomány fejében.
Megkapjuk a papírokat, EP nincs, Zc jelzésen meg kell kerülni a Hárs-Hegyet, és ennyi. Becsületre van bízva - mi nekiindulunk, és útvonalkövető módra sétálunk egyet a príma kirándulóidőben.
Az út első részében van a szint jelentősebb, meredekebb része - annyira nem vészes, gyorsan legyűrjük a jól ismert szakaszt. Innen kényelmes séta következik a "csücsökig" - ebbe a sétába belefér néhány szép virág, meg egy épp ebédjét fogyasztó rovar megörökítése is.
|
|
|
A "csücsökből" visszafelé enyhén emelkedünk a Hárs-hegyi nyeregig, onnan pedig széles, kényelmes úton haladunk a cél felé."Máris?" jön a lányomtól a kérdés - igen, máris, ez most egy nagyon rövid kirándulás :)Még egy gyors fotó erejéig átküzdöm magam a nem túl sűrű bozóton, hogy a "kötelező" vonatos fotót is megcsináljam :-)
Innen aztán hamar a célba érkezünk, a lányok átveszik a díjazást, aztán gyorsan el is indulunk az autó felé.
Kevesebb, mint egy óra, saját mérés szerint 3,7km, úgyhogy le a kalappal a lányok előtt; az állásidőket levonva erős négyes átlaggal tettük meg ezt a kellemes kört - és gyűjtöttük be a kupához szükséges igazolást.
Track: Track_EMCSA_5_201404_szurt.gdb
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)