Túrablog

A húsvétot nem szoktuk Budapesten tölteni, de idén először úgy alakult, hogy a teljes hosszú hétvégén itthon voltunk, így aztán ez a korábban "nem tervezett" gyaloglat is bekerült a programba - utólag hozzáteszem, hogy ez nagyon jó döntésnek bizonyult :-)

Tíz kilométer, nem túl sok szint, úgyhogy kényelmes családi sétára készülhettünk - príma időjárás kíséretében, mondhatni "szokás szerint" a rajtidő végét célozva meg. Minthogy bő másfél óra lett volna tömegközlekedéssel eljutni a rajtba, így az autós megközelítést választottuk, szerencsére le tudtuk rakni az autót a rajt közelében, bár elég sok autó állt az út két oldalán.

A nevezés gyorsan ment, ismerősökkel is váltottunk pár szót, de tényleg csak keveset, hiszen a célzárásig illene beérkezni :) Azt azért megtudom, hogy príma a szalagozás, illetve sok-sok kis nyilacskás tábla is ki van rakva, úgyhogy nagyon elkavarni nem lehet - annak ellenére sem, hogy az igazolólapon a színes térkép mellett nincs leírás. Mondjuk utólag, a terep ismeretében nem csodálom, hogy leírás nem készült - nem igazán lett volna mit írni ugyanis.

Az előre letölthető track alapján tudom, hogy az elején egy kellemes emelkedővel indul a túra - tényleg kellemes erdei út, illetve ösvény kerül a lábunk alá. A lányokra itt-ott azért kell várni, de egy-egy gyors fotóval elütöm az időt :-)

Az emelkedő végén egy meredekebb szakasz után jobbra tartunk, egy rácsos oszlop az út mellett jobbra: a létra alsó része leszedve, úgyhogy megmászni nem lehet :-/

Nagyon sok tájékoztató és oktató táblát érint az útvonal, jó sok táblán QR-kód is ott figyel - sajnos nincs erre használható alkalmazás a telefonomon, úgyhogy csak később tudom megnézni, mit tartalmaznak: Egy linket: http://www.ujbuda.hu/page.php?template=kamaraerdei_tanosveny

Lejtő, újabb "táblás megállóhely", majd a jelzésről letérve egy mélyútban ereszkedünk tovább.

Szépen látszik a talaj rétegződése, mutatom is a lányoknak, ha már az egyik táblán pont a talajról volt szó.

Élesen visszafordulunk egy aszfaltos úton, balról egy szép tisztás - egy kipreparált farönkön pici táblácska mutatja néhány évgyűrűn, hogy az mikor is nőtt...

Enyhén emelkedik ismét az utunk a szép, rendezett erdőben, kétszer is jobbra tartva, ahogy a térkép és a nyilak is mutatják - tényleg nem lehet eltévedni, nagyon profi az útvonal kijelölése, köszönjük!

Az erdős rész szélére érve előttünk tornyosul a Budafoki víztorony - 3000köbméter vizet képes tárolni, teljes magassága 42méter - ívelt, aszimmetrikus alakja a nyílt fennsík látványának meghatározója immáron hét éve (2003-tól 2007-ig épült a torony).

Hamarosan ellenőrzőpontot érintünk, ahol víz, szőlőcukor, mazsola, sós rágcsálni való fogyasztható.Csipegetünk picit, aztán a szalagok és nyilak mutatta ösvényen tovább indulunk. Bokros részen vágunk keresztül, sok szép virág nyílik - szánom-bánom, nagy részüket csak látásból ismerem :-) Szerencsére a tanösvény táblái azért segítenek picit, igaz, az órára tekintve picit rá kéne kapcsolni, hogy a célzárásra beérjünk. Szerintem...

Még egy kevés kanyargás a fennsíkon, aztán vissza az erdőbe, ahol kényelmesen lejtős sétányon - ösvényen ereszkedünk lefelé. Pontosabban robogok a két lányom után :-) Az aszfaltcsíkhoz érve megállunk szusszanni, Aztán még tovább, lefelé az út mellett - hogy aztán átkelve a túloldalra a majdnem utolsó emelkedőnek vágjunk neki.

Egy kis völgyet kerülünk meg szintben haladó ösvényen, táblák jelzik a hátra lévő távolságot, km-ben, aztán az 500m-es táblát is elérjük. A túra vége egy rövid, de meredek lejtő balra, aztán aszfalt és a cél következik.

Újabb "Zöldgömbös" túra a Budapest-kupában, a változatosság kedvéért "csak" résztvevőként. Ennek az oka egyszerű: ezen a hétvégén is ügyeletes voltam, így csak egy kocogós teljesítés jöhetett szóba.
A nevezésnél sor nincs, ismerős bőven van - gyorsan benevezek, aztán nekilódulok -  az iskola kapujánál egy kisgyerekes család érdeklődik, hogy mi ez a rendezvény - elmondom, döntenek: kipróbálják :-) Elköszönök, én a cél, ők meg a nevezés felé vesszük az utunkat.
Az útvonal jól ismert, az itinerben lévő térkép alapján eltéveszteni sem lehet, jó tempóban vágok tehát neki a Hűvösvölgyig tartó sétának.
A jelzés a gyermekvasút pályája és az aszfaltcsík közötti részen halad, vonat jön, fotó elkészül, megyek tovább :-)
Normafától könnyed robogás Makkosmária felé - futó páros a Virág-völgy felé húz el, később, a jobbról érkező ösvénynél látom őket viszont - utána viszont a S- jelzésen mennek tovább a KFKI felé. 
Makkoson rövid megállás ismét, épp annyi, hogy ne legyen kedvem a P- emelkedőjén kocogni - bőven jól állok idővel, meg amúgy sem verseny, és a tatár sem hajt.
Szépjuhásznéig semmi említésre méltó dolog sem történik, a Nagy-Hárs-Hegy viszont kellőképp illuminált és kulturálatlan viselkedést mutató egyetemi hallgatóktól hangos - szól a "tuc-tuc" a háti/guruló zajládákból, folyik a kannás bor (illetve a kannákban árult, bornak nevezett folyadék)... Nem hiszem, hogy ilyen zajos vonulgatásra bólintottak rá az illetékesek, amikor a rendezvényükre megadták az engedélyt...
A Kaán Károly kilátót azért megmászom, bár itt pont nincs pont, de a kilátóban régen jártam :)


A kilátó után már "csak" le kell gurulni a S- jelzésen Hűvösvölgybe, ahol a jól ismert félkör alakú zöld sátor és benne a cél vár. Itt elintézem az adminisztrációt, aztán a szokásos finom hagymás - vegyes savanyúságos zsíros kenyérből falatozok egy keveset, mielőtt haza indulnék.

Track: Track_GYERMEKVASUT_10_2014_szurt.gdb