Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2014. március 16., vasárnap
Az éjszakaival meg a tavalyi ismétléssel együtt 15. teljesítés,
úgyhogy nehéz sok újat írni/mondani erről a túráról, pláne, hogy
sietősre fogva szerettem volna teljesíteni, ha már a rajtidő végét
sikerült elcsípni - igaz, még így is az állomás bejáratáig ért a sor,
amikor odakocogtam a Fogaskerekűtől, és mire hátranéztem, már jócskán
sorakoztak mögöttem is. A nevezésnél a sor teljesen jól haladt;
nevezés több asztalnál, rendezői irányítással egyiknél sem volt
üresjárat, úgyhogy ismét le a kalappal a rajtban szorgoskodó fiatalok
előtt!
Füzetet nem kérek, kifelé megkapom a rajtbélyegzést, és
pici "saját idő terhére" szedelőzködés után nekilódulok, igyekszem a
kisebb-nagyobb csoportokban haladókat előzgetni, hátha nem kell sokat
sorakozni a pontokon.
A Széchenyi emléknél gyors bélyegzés, utána
kényelmesen sétálok a Rendőrtiszti főiskoláig, a rétre érve viszont
előkerül a futókám, és kocogásra váltok - ez jól is megy, aztán a
kápolnától néhány méterre sikerül egy tipikus "nagykabát" ívű esést
produkálni - szemüveg megvan, technika működik, nem fáj sehol, mehetek
tovább :-)
A lejtőnek persze vége lesz nem sokára, fölfelé
visszaveszek a tempóból - nem lenne jó az út közepén húzódó mély
vízmosásba belezuttyanni :-)
Majdnem fölérek, fiatal pár jön szembe, keresik a normafai pontot, mondom nekik, hogy hátra arc, mert odébb lesz :-)
Velük
sétálok tovább, Normafa, majd Csillebérc állomás következik. Tovább a
vasút mentén, majd egy rugaszkodással fent is vagyunk Normafánál, hogy a
túloldalon aztán Disznófő helyett csak a "macis" házig ereszkedjünk a
következő bélyegzésért.
Bélyegzés után pici jelzetlen "iránymenet"
az Anna kápolnáig. A kápolna körül szépen faragott kövek, egy-egy
település nevével - néhány fotó után megyek tovább, azon gondolkodva,
hogy vajon mi célból kerültek ide ezek a kövek...?
Virágvölgy
állomásnál limonádéval kínálják a "megfáradt" túrázókat, szánom-bánom,
de a bögrém otthon maradt, úgyhogy az eldobós pohár marad a megoldás. Makkosmária szintén ep, a kellemes ereszkedés után egy pici rugaszkodás fölfeé a P- jelzésen, integető fa balról még megvan :-)
Picit távolabb, a P-S- elágazásnál viszont "lepihent" az irányjelző tábla - hogy azért-e, mert az oszlopának a töve nem bírta, vagy épp "segített" neki valami "jótét lélek", ezt nem tudom - remélem, hamarosan ismét a helyére kerül - bár itt (még) jók a jelzések is.
Eseménytelen séta után János-hegy állomás helyett az előtte lévő
útátjárónál pecsételnek, így nem kell oda-vissza sétálni, csak menni
tovább fölfelé a jelzést követve.
A János-hegy csúcsát megmászva
újabb pont, majd tempós ereszkedés az igen jól ismert szerpentinen, meg
még tovább, egészen Szépjuhásznéig, ahol a változatosság kedvéért ismét
pecsétet kell gyűjteni az igazolólapra :)
Ahogy a szuszogós
emelkedő után a Nagy-Hárs-hegy tetején is - bár a jelzést követő
túrázóknak van idejük kifújni magukat a szintes szakaszon :-D
Innen még két (és fél) emelkedő következik, a nyereg után föl a Kis-Hárs-hegyre, illetve a Villám utca...
Az
előbbi gyorsan megy, lefelé gyorsabb tempóra váltok, de Hárs-hegy
állomásra azért nem felejtek el beugrani az újabb pecsétért :-)
A hegy lábánál automatikusan fordulok balra a Sc jelzésre, és csak a műútnál állok meg. No, ez a szakasz is gyorsan megvolt :-)
A Nagyréten újabb stepmli, a Villám utca szinte már unalmas emelkedője jól megy, bár tény, hogy megnövelt légcserét igényel :-D
A
Fazekas-hegyre természetesen fel kell menni, szerencsére nincs tömeg,
úgyhogy kényelmesen és biztonságosan letudható az oda-vissza szakasz is.
Innen már csak le kell robogni Hűvösvölgybe, egy kanyar a múzeumhoz, és
trappolhatok a Gyermekvasutas otthon folyosóján lévő célba.
Az
érkeztetés gyorsan megy, az igazolólap száma alapján elő van készítve az
oklevél, kitűzőből a 13. teljesítésre járót kérem, hiszen 14.-et tavaly
már kaptam.
Az étteremben megkapom a meleg kaját meg a dobozos
gyümölcslét, jó idő van, úgyhogy kint telepedek le elfogyasztani. Ebéd
után aztán megcélozom a vonatot, ami szinte menetrend szerint indul
vissza a rajtba.
Kellemes kirándulás, a tömegtúra jelleg ellenére -gyakorlat teszi a mestert- jelentősebb fennakadások nélkül megszervezve, ahogy már megszokhattuk ettől a rendezőgárdától.
Az útvonal döntően egyéb túrákról is jól ismert jelzéseken halad, mégis jó választás lehet a téli punnyadás után a tavaszi túraszezon megkezdéséhez - még akkor is, ha a sok jelzésváltás, illetve jelzetlen szakasz miatt tájékozódási szempontból talán egy picit több odafigyelést igényel.
2014. március 10., hétfő
Idén a hétvégéim harmada munka miatt kiesik, úgyhogy a "hagyományos"
túrák mellett (meg sajnos néhány helyett...) az új fecskék rendezésit is
ki kell próbálnom, hogy a Budapest kupában megcélzott 25+ túra
összejöjjön - ez a séta is egy az ilyen, "nézzük meg, milyen"-ek közül.
Szépjuhászné
környékén egy talpalatnyi zöld se' nagyon maradt szabadon a sok autótól
- későn érkezek, rutinosan távolabb, szabályosan parkolok le, az a pár
perces kényelmes séta belefér a rajtig... Mint ahogy az is, hogy néhány,
a füvön parkoló autósnak szólok, hogy előfordulhat, hogy drága lesz a
parkolás.
Ragyogó idő, van rövid táv, van kígyózó sor, meg
pici káosz a rajtban - nyugta viszont nincs (de tippelem, hogy egyéb
papírozás se nagyon...), úgyhogy tuti biznisz a rendezőknek, no mindegy.
Az
útvonalleírásra nagyjából olvashatatlanul kerül fel a név meg a
rajtszám - mindegy, nem nekem kell tudni elolvasni. Van még rajta három
rubrika az ellenőrzőpontoknak(!) ami azért erősen alultervezett szám,
ránézésre (némi buszozással) 15km-ből kihozható a túra. Majd belejönnek.
Talán...
A leírás katasztrofálisan rossz, bő lére eresztve,
hibákkal, fölösleges jelzések emlegetésével - táv és szintadatok nélkül. Külön kérésre kapok térképet (turistautak.hu térkép, a forrás nincs
feltüntetve) és táv meg szintadatokat tartalmazó táblázatot - elsőre
kiszúrom, hogy a végén nem egyezik a térkép meg a leírás: a leírás
szerint a Tündér-hegyet megmásszuk a Z3 jelzésen, a térképen a Z- után
az évekkel ezelőtt leszürkített Zc-n van rajzolva az útvonal, azaz nem
bejárás (track) alapján készült, úgyhogy a terepi munkát sem vitték
túlzásba.
A térkép rövid tanulmányozása és kipreparálása
(követendő jelzések felírása) után nekilódulok: S-P-, Makkosmária, S-S+
Budaörs, P+P-S-Z+ Normafa, Z-Z3-Z+, Szépjuhászné az útvonal - röviden
:-)
A S- mellett rögtön egy fotózni való fa: néhány túrával
ezelőtt (Vár a Mikulás 10) még a rajta növekedő méretes gombát
fényképeztem, most meg derékba törve fekszik az út mellett.
Később egy, pontosabban két másik, szintén pusztulóban lévő fa miatt állok meg, és mutatom a szújáratokat néhány túratársnak.
Makkosmáriánál
autóból kapunk gyereknyomdás bélyegzést (stemplire sem költöttek sokat...) meg pár szem szőlőcukrot; gyors
lábú túratársak érnek utol, beszélgetve felveszem a tempójukat - hátha
sikerül legalább egy darabig tartani velük a lépést :-)
A Végvári (Szent Mihály) sziklánál egy gyors dokumentálás, aztán
megyünk tovább fölfelé a P- jelzésen, egészen a fonódó P-S- szakaszig,
ahol ismét a sárgára térünk, Kies-völgy, illetve Sorrento felé.
Az
előbbiben pár éve komoly erdőritkítás történt, aminek következtében az
eredeti állapothoz képest inkább kietlennek lehetne nevezni - viszont
szép kilátás nyílik az ösvényről.
Sorrento következik,
rengetegen piknikeznek, úgyhogy a teljes sziklaalakzatot sajnos nem
tudom megörökíteni, de azért az útról is lövök egy képet - mert bár
lehet, hogy "tájidegen" a fenyő, de itt mást nem nagyon tudnék
elképzelni.
A S-S+ elágazásnál balra sorompó, utána pedig
kényelmesen lehet lefelé sétálni egy mélyúton - no, ide autók is
bejárnak, úgyhogy félre húzódunk egy szemből érkező autó elől, már
amennyire lehet.
Az utca végén kis tér, meg ellenőrzőpont -
természetesen gyereknyomdával - változatosság kedvéért csokis nápolyiból
vehetünk a bélyegzés mellé.
Innen a mesés P+ jelzést kellett
követni - ami csak azért mesés, mert hol volt, hol nem volt :-)
Szerencsére a GPS, illetve valami régi túraélmény okán sikerül belőni,
hogy melyik elágazásnál merre. Az egyik benézhető elágazásnál úgy
kiabálok vissza egy túratársat, hogy ha gondolja, jöjjön a jelzésen :-) Rövid emelkedő után ismerős szakaszra érek: a Meteor útvonala érkezik szemből.
A
lassan, de biztosan pusztuló repülős emlékműhöz is felmászok, a
panoráma csodálatos - az emlékmű állapota már kevésbé. Mindegy, menni
kell tovább.
A sorompó után picit bizonytalan vagyok, aztán csak meglátom a jelzést egy fán, lehet tovább bandukolni.
A
lustábbak esetleg véletlenül a Sc jelzésre tévedve BKK-s segítséggel is
eljuthattak Normafáig, persze biztos vagyok benne, hogy ilyen nem volt,
még a gondolata sem fordult meg senkinek a fejében - én minden esetre
maradtam a jól ismert P- jelzésen, hogy a ma már egyszer látott, fonódó
P-S- után ez utóbbit kövessem a Makkosmária fölötti S-Z+
kereszteződésig.
A Magas-kő előtt kis tábla jelzi, hogy balra turista emlékhely
található a felhagyott kőfejtőben - időmbe belefér, úgyhogy besétálok;
szépen gondozott kopjafa a pihenőhelyen az eltávozott túratársak
emlékére.
A Z+ jelzés következik, itt egy Budapest
autóstérképpel kiránduló apukának segítünk a helyes útirány
megtalálásában - picit elavult, és készítésekor sem pontos térképpel
nehéz a navigáció....
A normafai kódot felírom, aztán
veszek egy lángost, pótolandó az elmaradt reggelit - hosszú a sor, de
azért gyorsan halad - gyorsabban, mint reggel a rajtban a nevezésnél :-)
A
zöld sáv melletti macis háznál néha látni sürgés-forgást, most nincs
itt senki - ahogy Disznófőné sem, igaz, csak elrobogok a forrás mellett,
mert jó lenne már a célban lenni, és különben is, már láttam a hely
névadóját :-)
Innentől a térkép helyett tehát a leírásra
"hallgatok", és a Z3 jelzésen felcaplatok a Tündér-hegyre. Egy pillantás
jobbra: a panoráma megvan, szép, mehetünk tovább :-)
A János-hegy
oldalában haladó úton egy biciklis áll - és a gyalogosok elhaladása
után int a többieknek, hogy jöhetnek. Bár messze nem a szívem csücske a
downhill bringások tevékenysége, de ez megér egy dicséretet: ha a
turistautak keresztezésekor így járnának el mindannyian, jóval kevesebb
balesetveszélyes helyzet, meg vita alakulna ki. Nekik egyébként nem
elsősorban a turista és sétautakon andalgó/sétáló/kocogó kirándulókkal
van problémájuk, hanem azokkal, akik azokon a meredek "zergecsapásokon"
kóvályognak (ahol egyébként gyalogosan sem lenne szabat mászkálni),
amiket ők a lezúdulások során használnak. Remélem, ha a Normafa projekt
teljesen nem is, de a kijelölt és kellően biztosított pálya vagy pályák
belátható időn belül meg fognak valósulni.
A beszélgetés után
kényelmes tempóra váltva sétálok be a célba, ahol kiderül, hogy oklevél
még ép, hogy van, más nincs - aki szeretne kitűzőt, az külön adja meg az
elérhetőségét (a nevezésnél is felírtuk egy A7 méretű fecnire...) - én
köszönöm, nem kérem, majd talán egy következő túrán, ha ráérek...
Egyre
több újdonsült rendező próbálgatja a szárnyait úgy, hogy maximum
messziről látta, hogy mások hogyan csinálják. Persze lehet ezt jól is,
meg kevésbé jól. Egyelőre ez utóbbiból van több, igaz némi pozitív
változás itt-ott van, de ahogy anno volt olyan első rendezés, aminél azt
mondtam, hogy pár év múlva jövök újra, úgy itt is ezt fogom tenni,
hiszen bőséggel van lehetőség a Budapest-kupához túrát/pontot gyűjteni.
Track: Track_SORRENTO_21_2014_szurt.gdb
Track: Track_SORRENTO_21_2014_szurt.gdb
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)