Túrablog

Idén a hétvégéim harmada munka miatt kiesik, úgyhogy a "hagyományos" túrák mellett (meg sajnos néhány helyett...) az új fecskék rendezésit is ki kell próbálnom, hogy a Budapest kupában megcélzott 25+ túra összejöjjön - ez a séta is egy az ilyen, "nézzük meg, milyen"-ek közül.

Szépjuhászné környékén egy talpalatnyi zöld se' nagyon maradt szabadon a sok autótól - későn érkezek, rutinosan távolabb, szabályosan parkolok le, az a pár perces kényelmes séta belefér a rajtig... Mint ahogy az is, hogy néhány, a füvön parkoló autósnak szólok, hogy előfordulhat, hogy drága lesz a parkolás.

Ragyogó idő, van rövid táv, van kígyózó sor, meg pici káosz a rajtban - nyugta viszont nincs (de tippelem, hogy egyéb papírozás se nagyon...), úgyhogy tuti biznisz a rendezőknek, no mindegy.

Az útvonalleírásra nagyjából olvashatatlanul kerül fel a név meg a rajtszám - mindegy, nem nekem kell tudni elolvasni. Van még rajta három rubrika az ellenőrzőpontoknak(!) ami azért erősen alultervezett szám, ránézésre (némi buszozással) 15km-ből kihozható a túra. Majd belejönnek. Talán...

A leírás katasztrofálisan rossz, bő lére eresztve, hibákkal, fölösleges jelzések emlegetésével - táv és szintadatok nélkül. Külön kérésre kapok térképet (turistautak.hu térkép, a forrás nincs feltüntetve) és táv meg szintadatokat tartalmazó táblázatot - elsőre kiszúrom, hogy a végén nem egyezik a térkép meg a leírás: a leírás szerint a Tündér-hegyet megmásszuk a Z3 jelzésen, a térképen a Z- után az évekkel ezelőtt leszürkített Zc-n van rajzolva az útvonal, azaz nem bejárás (track) alapján készült, úgyhogy a terepi munkát sem vitték túlzásba.

A térkép rövid tanulmányozása és kipreparálása (követendő jelzések felírása) után nekilódulok: S-P-, Makkosmária, S-S+ Budaörs, P+P-S-Z+ Normafa, Z-Z3-Z+, Szépjuhászné az útvonal - röviden :-)

A S- mellett rögtön egy fotózni való fa: néhány túrával ezelőtt (Vár a Mikulás 10) még a rajta növekedő méretes gombát fényképeztem, most meg derékba törve fekszik az út mellett.

Később egy, pontosabban két másik, szintén pusztulóban lévő fa miatt állok meg, és mutatom a szújáratokat néhány túratársnak.

Makkosmáriánál autóból kapunk gyereknyomdás bélyegzést (stemplire sem költöttek sokat...) meg pár szem szőlőcukrot; gyors lábú túratársak érnek utol, beszélgetve felveszem a tempójukat - hátha sikerül legalább egy darabig tartani velük a lépést :-)

A Végvári (Szent Mihály) sziklánál egy gyors dokumentálás, aztán megyünk tovább fölfelé a P- jelzésen, egészen a fonódó P-S- szakaszig, ahol ismét a sárgára térünk, Kies-völgy, illetve Sorrento felé.

Az előbbiben pár éve komoly erdőritkítás történt, aminek következtében az eredeti állapothoz képest inkább kietlennek lehetne nevezni - viszont szép kilátás nyílik az ösvényről.

Sorrento következik, rengetegen piknikeznek, úgyhogy a teljes sziklaalakzatot sajnos nem tudom megörökíteni, de azért az útról is lövök egy képet - mert bár lehet, hogy "tájidegen" a fenyő, de itt mást nem nagyon tudnék elképzelni.

A S-S+ elágazásnál balra sorompó, utána pedig kényelmesen lehet lefelé sétálni egy mélyúton - no, ide autók is bejárnak, úgyhogy félre húzódunk egy szemből érkező autó elől, már amennyire lehet.

Az utca végén kis tér, meg ellenőrzőpont - természetesen gyereknyomdával - változatosság kedvéért csokis nápolyiból vehetünk a bélyegzés mellé.

Innen a mesés P+ jelzést kellett követni - ami csak azért mesés, mert hol volt, hol nem volt :-) Szerencsére a GPS, illetve valami régi túraélmény okán sikerül belőni, hogy melyik elágazásnál merre. Az egyik benézhető elágazásnál úgy kiabálok vissza egy túratársat, hogy ha gondolja, jöjjön a jelzésen :-) Rövid emelkedő után ismerős szakaszra érek: a Meteor útvonala érkezik szemből.

A lassan, de biztosan pusztuló repülős emlékműhöz is felmászok, a panoráma csodálatos - az emlékmű állapota már kevésbé. Mindegy, menni kell tovább.

A sorompó után picit bizonytalan vagyok, aztán csak meglátom a jelzést egy fán, lehet tovább bandukolni.

A lustábbak esetleg véletlenül a Sc jelzésre tévedve BKK-s segítséggel is eljuthattak Normafáig, persze biztos vagyok benne, hogy ilyen nem volt, még a gondolata sem fordult meg senkinek a fejében - én minden esetre maradtam a jól ismert P- jelzésen, hogy a ma már egyszer látott, fonódó P-S- után ez utóbbit kövessem a Makkosmária fölötti S-Z+ kereszteződésig.

A Magas-kő előtt kis tábla jelzi, hogy balra turista emlékhely található a felhagyott kőfejtőben - időmbe belefér, úgyhogy besétálok; szépen gondozott kopjafa a pihenőhelyen az eltávozott túratársak emlékére.

A Z+ jelzés következik, itt egy Budapest autóstérképpel kiránduló apukának segítünk a helyes útirány megtalálásában - picit elavult, és készítésekor sem pontos térképpel nehéz a navigáció....

A normafai kódot felírom, aztán veszek egy lángost, pótolandó az elmaradt reggelit - hosszú a sor, de azért gyorsan halad - gyorsabban, mint reggel a rajtban a nevezésnél :-)

A zöld sáv melletti macis háznál néha látni sürgés-forgást, most nincs itt senki - ahogy Disznófőné sem, igaz, csak elrobogok a forrás mellett, mert jó lenne már a célban lenni, és különben is, már láttam a hely névadóját :-)

Innentől a térkép helyett tehát a leírásra "hallgatok", és a Z3 jelzésen felcaplatok a Tündér-hegyre. Egy pillantás jobbra: a panoráma megvan, szép, mehetünk tovább :-)

A János-hegy oldalában haladó úton egy biciklis áll - és a gyalogosok elhaladása után int a többieknek, hogy jöhetnek. Bár messze nem a szívem csücske a downhill bringások tevékenysége, de ez megér egy dicséretet: ha a turistautak keresztezésekor így járnának el mindannyian, jóval kevesebb balesetveszélyes helyzet, meg vita alakulna ki. Nekik egyébként nem elsősorban a turista és sétautakon andalgó/sétáló/kocogó kirándulókkal van problémájuk, hanem azokkal, akik azokon a meredek "zergecsapásokon" kóvályognak (ahol egyébként gyalogosan sem lenne szabat mászkálni), amiket ők a lezúdulások során használnak. Remélem, ha a Normafa projekt teljesen nem is, de a kijelölt és kellően biztosított pálya vagy pályák belátható időn belül meg fognak valósulni.

A beszélgetés után kényelmes tempóra váltva sétálok be a célba, ahol kiderül, hogy oklevél még ép, hogy van, más nincs - aki szeretne kitűzőt, az külön adja meg az elérhetőségét (a nevezésnél is felírtuk egy A7 méretű fecnire...) - én köszönöm, nem kérem, majd talán egy következő túrán, ha ráérek...

Egyre több újdonsült rendező próbálgatja a szárnyait úgy, hogy maximum messziről látta, hogy mások hogyan csinálják. Persze lehet ezt jól is, meg kevésbé jól. Egyelőre ez utóbbiból van több, igaz némi pozitív változás itt-ott van, de ahogy anno volt olyan első rendezés, aminél azt mondtam, hogy pár év múlva jövök újra, úgy itt is ezt fogom tenni, hiszen bőséggel van lehetőség a Budapest-kupához túrát/pontot gyűjteni.

Track: Track_SORRENTO_21_2014_szurt.gdb

Végre ismét egy "sokadik" rendezés, jól bejáratott útvonallal és rendezőkkel - igaz, hogy ez nekem csak a harmadik teljesítés lesz, de nagyon jól tudom, mire számíthatok - a terepet illetően is - persze abból a java csak később jön :-) Az autót lent, a fogaskerekűtől nem messze hagyom, cipőcsere, kamásli a zsákba, mert szükség lesz rá... Jön a fogas, kényelmesen felbattyog a hegyre, aztán buszra szállok Normafáig, ahol a szokott helyen, a Síházban van ennek a távnak a rajtja.
A nevezés gyors, tömeg sincs, de a rendezők is tudják a dolgukat, kint még gyorsan felveszem a kamáslit, és lehet zúzni lefelé a Z- jelzésen a most még nem túl szép, ködös időben.
Disznófőnél nyitva van a forrásház, illetve a nagykapu is, úgyhogy bemegyek megnézem - no. ez jóval nagyobb, mint amire számítottam - életnagyságú vaddisznófejet mintáz ugyanis a forrás kifolyója - kár, hogy mögötte már a csövek hiányoznak... No mindegy, nézelődésből nem érek célba, úgyhogy csorgok tovább lefelé.
Első pont a Tündér-szikla alatt, pecsételés, aztán irány tovább az ismerős útvonalon, át a Libegő alatt, aztán rövid emelkedő után jobbra le, a mostanra megerősödött fiatalosban vágott széles ösvényen.
Budakeszi út, nincs nagy forgalom, utána pici aszfalt, majd némileg sárosabb ösvény, illetve út következik - itt már szépen "dolgozik" a kamásli :-)
Lépcső föl, lejtő le - a ponton szólnak, hogy egyenesen, a Fekete István emlékház előtt menjünk tovább, azaz a Tojásról ismert kunkor kimarad.
A Nagyhíd után a sokszorosan "nemszeretem"-nek nyilvánított kapaszkodás következik, gyakorlatilag egészen az Apáthy-szikláig... Érdekes, most nem annyira éreztem "nemszeretem"-nek ezt a szakaszt :-)
A sziklára mot nem megyek ki nézelődni, inkább robogok tovább.
Az Árpád-kilátónál szusszanásnyi pihenő, idővel jól állok, de... Szóval várható némiképp lassabban teljesíthető szakasz még :-)
A Szépvölgyi út aszfaltjára időben váltunk a mellette futó sétaútról - itt egyszer sikerült a sétányon majdnem lemenni a jelzésről, úgyhogy alaposan megjegyeztem, hol megy ki az aszfaltra.
Nagy gond persze nincs, ha valaki egyenesen tovább megy, a Kc jelzést elérve, azon jobbra indulva egy idő múlva eléri a jobbról érkező Z- jelzést, de ahogy a kispistázás sem szép dolog, úgy "nagypistázni", még ha csak kb. 400m plusz, akkor sem jó :-)
A Hármashatárhegyi út után aztán jön az egyik "kedvenc" rész: rövid, de erősen lefelé tartó szakasz, annyira vészesen nem csúszik, de azért óvatosnak kell lenni, hiszen a célból tömegközlekedéssel szeretnék visszajutni az autóhoz :-)
Guckler-szikla, Virágos-nyereg - a Boróka épületén "Eladó" tábla... Azért a pont még bent van, sőt, a büfé is üzemel - gyorsan bepótolom a reggel kimaradt kávét, aztán megyünk tovább.
Még a széles földúton sikerül megelőzni bagósékat - én legalább is nem azért jövök ki túrázni, hogy valakinek a bagófüstjét szagoljam...
A fonódó K-Z- már mutat picit abból mi várhat ránk a Tök-hegy aljától gyakorlatilag Solymárig... Aztán lent, a nagyjából szintes erdei úton kapunk rendesen pocsolyákat meg sarat, mondom is az alkalmi túratársamnak, hogy lesz még "érdekesebb" is...
Kiérve az erdőből kellemes meglepetésként kitaposott földút vezet keresztül a szántóföldön, úgyhogy ezt a részt megússzuk komolyabb sárdagasztás nélkül. Egy kőre festett kék Mária-út jelzést valaki kimentett a szántásból egy bokor ágai közé - érdekes megoldás, a kő tartós, a bokor is az, de a kettő együtt... Érdekes megoldás, az biztos.
A Szarka-vár melletti lefelé vezető részt viszont szokás szerint nem - gyerekként mindig azt hallgattuk, hogy ne menj a sárba, meg vigyázz a cipődre, nos, itt alaposan be lehet pótolni a sárban tapicskolást :-D
Egy pocsolyában nagyjából lemosom a cipőmet, mert így nem, hogy BKV, de célkocsma-kompatibilitási problémák is lennének.
Solymáron egy kevés aszfalt következik, átmegyünk a főúton, majd még egy kellemes emelkedő után Főtér, kocsma, cél következik.
Az érkeztetés gyors, kitűző, oklevél, Budapest-kupa pecsét - és még a buszt is elérjük.