Túrablog

Végre ismét egy "sokadik" rendezés, jól bejáratott útvonallal és rendezőkkel - igaz, hogy ez nekem csak a harmadik teljesítés lesz, de nagyon jól tudom, mire számíthatok - a terepet illetően is - persze abból a java csak később jön :-) Az autót lent, a fogaskerekűtől nem messze hagyom, cipőcsere, kamásli a zsákba, mert szükség lesz rá... Jön a fogas, kényelmesen felbattyog a hegyre, aztán buszra szállok Normafáig, ahol a szokott helyen, a Síházban van ennek a távnak a rajtja.
A nevezés gyors, tömeg sincs, de a rendezők is tudják a dolgukat, kint még gyorsan felveszem a kamáslit, és lehet zúzni lefelé a Z- jelzésen a most még nem túl szép, ködös időben.
Disznófőnél nyitva van a forrásház, illetve a nagykapu is, úgyhogy bemegyek megnézem - no. ez jóval nagyobb, mint amire számítottam - életnagyságú vaddisznófejet mintáz ugyanis a forrás kifolyója - kár, hogy mögötte már a csövek hiányoznak... No mindegy, nézelődésből nem érek célba, úgyhogy csorgok tovább lefelé.
Első pont a Tündér-szikla alatt, pecsételés, aztán irány tovább az ismerős útvonalon, át a Libegő alatt, aztán rövid emelkedő után jobbra le, a mostanra megerősödött fiatalosban vágott széles ösvényen.
Budakeszi út, nincs nagy forgalom, utána pici aszfalt, majd némileg sárosabb ösvény, illetve út következik - itt már szépen "dolgozik" a kamásli :-)
Lépcső föl, lejtő le - a ponton szólnak, hogy egyenesen, a Fekete István emlékház előtt menjünk tovább, azaz a Tojásról ismert kunkor kimarad.
A Nagyhíd után a sokszorosan "nemszeretem"-nek nyilvánított kapaszkodás következik, gyakorlatilag egészen az Apáthy-szikláig... Érdekes, most nem annyira éreztem "nemszeretem"-nek ezt a szakaszt :-)
A sziklára mot nem megyek ki nézelődni, inkább robogok tovább.
Az Árpád-kilátónál szusszanásnyi pihenő, idővel jól állok, de... Szóval várható némiképp lassabban teljesíthető szakasz még :-)
A Szépvölgyi út aszfaltjára időben váltunk a mellette futó sétaútról - itt egyszer sikerült a sétányon majdnem lemenni a jelzésről, úgyhogy alaposan megjegyeztem, hol megy ki az aszfaltra.
Nagy gond persze nincs, ha valaki egyenesen tovább megy, a Kc jelzést elérve, azon jobbra indulva egy idő múlva eléri a jobbról érkező Z- jelzést, de ahogy a kispistázás sem szép dolog, úgy "nagypistázni", még ha csak kb. 400m plusz, akkor sem jó :-)
A Hármashatárhegyi út után aztán jön az egyik "kedvenc" rész: rövid, de erősen lefelé tartó szakasz, annyira vészesen nem csúszik, de azért óvatosnak kell lenni, hiszen a célból tömegközlekedéssel szeretnék visszajutni az autóhoz :-)
Guckler-szikla, Virágos-nyereg - a Boróka épületén "Eladó" tábla... Azért a pont még bent van, sőt, a büfé is üzemel - gyorsan bepótolom a reggel kimaradt kávét, aztán megyünk tovább.
Még a széles földúton sikerül megelőzni bagósékat - én legalább is nem azért jövök ki túrázni, hogy valakinek a bagófüstjét szagoljam...
A fonódó K-Z- már mutat picit abból mi várhat ránk a Tök-hegy aljától gyakorlatilag Solymárig... Aztán lent, a nagyjából szintes erdei úton kapunk rendesen pocsolyákat meg sarat, mondom is az alkalmi túratársamnak, hogy lesz még "érdekesebb" is...
Kiérve az erdőből kellemes meglepetésként kitaposott földút vezet keresztül a szántóföldön, úgyhogy ezt a részt megússzuk komolyabb sárdagasztás nélkül. Egy kőre festett kék Mária-út jelzést valaki kimentett a szántásból egy bokor ágai közé - érdekes megoldás, a kő tartós, a bokor is az, de a kettő együtt... Érdekes megoldás, az biztos.
A Szarka-vár melletti lefelé vezető részt viszont szokás szerint nem - gyerekként mindig azt hallgattuk, hogy ne menj a sárba, meg vigyázz a cipődre, nos, itt alaposan be lehet pótolni a sárban tapicskolást :-D
Egy pocsolyában nagyjából lemosom a cipőmet, mert így nem, hogy BKV, de célkocsma-kompatibilitási problémák is lennének.
Solymáron egy kevés aszfalt következik, átmegyünk a főúton, majd még egy kellemes emelkedő után Főtér, kocsma, cél következik.
Az érkeztetés gyors, kitűző, oklevél, Budapest-kupa pecsét - és még a buszt is elérjük.

 

Ismét egy "kupához jó lesz" :) séta, aminek azonban szokás szerint van olyan szakasza, amit ritkábban érint teljesítménytúra, úgyhogy irány Hűvösvölgy. Nem reggel, hanem kényelmesen, mondhatni "öregesen", rajtidő végét megcélozva :)

Gyorsan letudom a nevezést, S- Zc P- P+ K-, az útvonal "sima ügy", papírt majd Szépjuhásznénál előszedem, hogy felírjam a kihelyezett kódot, addig nincs is rá szükség.

Tempós séta a sárga jelzésen, pici lassulással a Hárs-hegy oldalában - ismerősök jönnek szembe, elvileg ők is ezen a túrán vannak, de valamit sikerült benézniük a leírásban; mindegy, én még "odafelé" megyek, ők meg már vissza, úgyhogy rövidre fogjuk a beszélgetést, és indul mindenki tovább.

A Zc keresztezésekor balra, ki a csücsökig (tengerszint feletti magasság: 326.794m), aztán irány a Hárs-hegyi-nyereg. Át a sínen, aztán visszasétálok fotózni, mert jön a vonat - volt már jobb kép is; sebaj, majd legközelebb. Például Szépjuhásznénál, ha már érkezik az ellenkező irányból a szerelvény :-D

 A kód is megvan, még egy pici kapaszkodás fölfelé a P- jelzésen (meg utána a kéken egy enyhe hupli Nagyrét és Hűvösvölgy között), és a szint letudva.

Lefelé igyekszem tempósan haladni, bár a bokámra nagyon vigyázok, hiszen egyre közelebb van a Kinizsi, és nem kéne lesérülni.

Ritkábban járt jelzés, a P+ következik, bal oldalon vízmosás, idős kiránduló "zsákbarádiót" hallgat, úgyhogy igyekszünk gyorsan hallótávolságon kívül kerülni - közben megtudok néhány érdekes dolgot az Alsó-hegyi Bar(l)angolás túráról - igen-igen régen jártam arra, úgyhogy itt az ideje ismét, mert nagyon vonzónak tűnik a felvázolt útvonal :-)

Nagyrét, majd az egykori Munkásmozgalmi sétány következik, utána pedig cél, sorban állás, díjazás (kulcstartó), bélyegzés a kupafüzetbe, ahogy azt kell.

Kellemes idő, egyszerű, de teljesen elfogadható színvonalú rendezés (bár a hosszabb távokat többek szerint elmérték), úgyhogy ha sikerül, máskor is jövök.

Track: Track_EGYUTT_A_MAGYAR_CS._6H_szurt.gdb