Túrablog

 Terepfutás - sohasem próbáltam korábban, egy Monoton Félmaraton nevezhető tán ilyen jellegű teljesítésnek - a négy és fél órás szintidő, ha nem is fényképezős-nézelődős-sétálós, de "gyalogos" teljesítésre is lehetőséget kínált, így belevágtam.
A verseny előtti napokban folyamatosan az időjárást néztem, mert igaz ugyan, hogy nincs rossz idő, csak rosszul öltözött túrázó - ázó túrázó viszont nem szerettem volna lenni :-D Sikerült megúszni, sőt príma időnk lett egész napra, de ne rohanjunk ennyire előre.

A kötelező előnevezésnek hála a rajtszám felvétele gyorsan megvan, átmenetileg gazdát cserél egy dugóka és egy szép kerek összeg. Dugás. Csak hogy tiszta lappal induljunk :-D GPS bekapcsol, aztán ki: reggel mellényúltam az aksiknál, mert bár a töltőről frissen levett párost raktam bele, legalább az egyik úgy tűnik döglött, úgyhogy track az nem lesz :-( Gyülekező az udvaron, sok ismerős arc, néhányuknak még a nevét is fel bírom idézni :-D Hiába no, van azért átfedés a két "tábor" között.

Pontban 8-kor a rövid visszaszámlálás után elindulunk - laza tempóval előbb lefelé, majd a Hidegkúti úton átkelve kellemesen fölfelé - itt még aszfalton.  Az átkelést a verseny segítői biztosítják, megállítva egy rövid időre a forgalmat - köszönjük a türelmet az autósoknak és a buszon utazóknak egyaránt.
Híd, majd jobbra - visz a tömeg, persze alaposan megnéztem az erős papírra készült térképvázlatot, a földúton igyekszem elengedni a gyorsabbakat - én szintidőn belüli teljesítésért jöttem, így a tempós gyaloglás is elég lenne, de a francnak van most kedve sétálni :-D
Még nem jártam erre, így egy kis nézelődés is belefér, közben beállítom a botokat, és tempós gyaloglásra váltok - aztán hipp-hopp, Virágos-nyeregnél irányítanak minket a fonódó K-S- jelzésre, mintegy 22 perccel a rajt után.

A gyorsabbak persze bőven elhúztak, de azért nem vagyok egyedül, picit sétálok, aztán a K-S- elágazástól ismét kocogni kezdek. Jön még néhány gyorsabb résztvevő, őket elengedem, csak kényelmes, nem lihegős tempóban megyek a hullámvasutazó ösvényen.  Itt-ott a tavalyi K-100-ra emlékeztet az erdő: bőven van pára, ahol meg a szél borzolja fölöttünk a lombot, ott kapunk mutatóba a kora reggeli eső maradékából - de nem zavar, csak nagy eső ne jöjjön...

Az Alsó-Jegenye-völgybe lefelé tartó erdei úton pici sarat is taposhatunk, de lent már ismét príma a terep. Bedobok egy gélt, közben kiderül, hogy 10:15-kor zár a pont a Zsíros-hegyen, és kicsivel múlt 9 óra. No mindegy, nem lenne jó dolog a pontzárást lekésni, úgyhogy a benzinkút után a "nem-annyira-szeretem" emelkedőn rákapcsolok.

Az útvonalunk jobbra tér a S- jelzéssel együtt - picit morcos leszek: mégis benne van a S- kerek-hegyi kunkora?! Nem, nincs benne, szalagok mutatják a kényelmes átkötést a K- felé.  Marad a tempós gyaloglás, azért a pont előtt kocogósra fogom, és így 9:50 körül már kapom a kérdést, hogy mit kérek, víz, kóla...? A teljes kínálatot nem tudom felidézni :-) sajnos; szomjas vagyok, úgyhogy két pohár izotóniás ital lecsúszik, pici szusszanás még, és indulok tovább.

Van még hét km - és bő két és fél óra a szintidőből, úgyhogy kényelmes tempóban gyalogolok - ezt úgy érzem a teljesítménytúrázó előéletem hozza: nem kell sietni, szintidőn belül elég beérni.

A Remete-hegyról lefelé vezető meredek ösvény tetejénél egy srác fényképez, igyekszem szépen mosolyogni :-D A meredek ösvényt lefelé nem csípem - fölfelé jobb. Legalább is nekem, de azért erősen térdkímélő üzemmódra kapcsolva leérek a patakhoz, amin kényelmesen át lehet kelni. A túloldalon a széles sétaút kocogásra csábít, pláne, hogy osztok-szorzok, és ha a 3 óra nem biztos, de a 7km/ó átlag megcsíphető, úgyhogy gyors pillantás a térképre, utcaneveket memorizálom, és rákapcsolok - a templomig tudom mire számítsak, onnan meg remélem, hogy nem lesz durva :-D
Kék sáv, jelzés és a templom jobbra, én egyenesen tovább. Iskola balra, GSM-torony szembe, utcanév stimmel, bekanyarodok.
Angolul szól hozzám egy szemből érkező srác, biztat, mondja, hogy egyenesen, majd az utca végén balra - másodjára fel is fogom, mit és milyen nyelven mond :-D
Az utca végén tehát balra, kényelmesen lefelé - itt aztán igyekszem nem csak imitálni a futást, bejárat, tornaterem, asztal, cél, dugás. 3:02:51. A hetes átlag megvan, az a hármas ott elöl viszont nem tetszik, úgyhogy legközelebb jövök javítani :-D

Átveszem a pólót, az előtérben a "szokásos" kent kenyereken felül dinnye, gyümölcslé, kóla, izó a választék - szomjamat oltom, majd a dinnyéből csemegézek, amíg elkészül az oklevél. Átveszem az oklevelet, pecsételtetek a Budapest-kupa füzetbe, és utána irány haza.

Új résztáv, eleinte kacérkodtam a gondolattal, hogy családi 10-es után a 25B-t még megcsinálom, de a célból a hazajutás két gyerkőccel tömegközlekedéssel nem túl egyszerű, így lemondtam a 25B-ről, és kizárólag családi túraként került a naptárba ez a gyaloglat.
Hagyhattuk volna a Moszkva Kálmán téren az autót, de kényelmesebb volt a KFKI-ig kocsival menni, így ott kerestem egy talán árnyékos helyet a parkoló szélén. Gyors nevezés után még rákérdeztem, hogy akkor most merre is az arra? Útbaigazítást követően sima ügy volt a séta, príma jelzések, nagyszerű szalagozás - mint megszokhattuk :-)
A magasles színe megvan, határárok mentén haladunk, pici pluszt is beleteszünk az útvonalba. Az ösvény után széles úton haladunk visszafelé, jól jelzett letérés balra, határárok, kereszteződés, lovasok...
A Meteor útvonalát érintjük, aztán a P- és máris Makkosmárián vagyunk, ahol a bélyegzés mellé almát kapunk. Némi plusz falatozás után a Mária-út jelzését követjük, letérünk a piros sávról, széles erdei sétányon megyünk Budakeszi széléig.
Príma az idő, mármint strandoláshoz, a naponsülést elkerülendő igyekszünk gyorsan túljutni Budakeszi nem igazán árnyas utcáin - a kellemesen emelkedő Gyöngyvirág utcában találunk árnyékot meg kutat, megállunk szusszanni egy picit.
Az emlékmű után a leírás szerint megyünk tovább - még egy picit aszfalton, aztán ismét erdőbe érve árnyas sétaúton, egészen a Kiskegyed parkolóig, ahol szalagok mutatják a letérést a ponthoz. Bőven van sós rágcsálni való: mogyoró, ropi, sajtos ostya - nem kéretjük magunkat, rágcsálunk, pihenünk, saját elemózsia is előkerül - aztán persze csak szedelőzködni kell, hiszen még 4km azért hátra van.
A Határjárásról, Zongor 45-ről, meg a Budai kilátók extráról ismert részen találunk egy szép határkövet - meg itt-ott picike pocsolyákat is, de simán kikerülhetőek, ha az ember a bevágódott útról oldalt kikapaszkodik az ösvényre.
Az erdőből picit kikukkantva csodaszép panoráma tárul fel a Fekete-fejtől a János-hegyig, előttünk pedig a Petneházy-rét.
Követjük tovább a P+ jelzést, aztán a Julianna-major felé tartó aszfaltcsíkra befordulva Juci nem bírja tovább: fájlalja a lábát. Szorít a cipő, meg fel is törte az ide-oda csúszkáló zokni, úgyhogy a következő pontig ölben teszi meg az utat.
Itt kapunk vízhólyagra való ragasztót egy túratárstól - a szükséges két darabot gyorsan letépem, és adnám vissza a többit, de nem fogadja el: tartsam meg, jó lesz az máskor is. Nem tudom, ki volt, de itt is köszönöm a segítséget!
A lányom sarka tényleg borzasztóan néz ki - leragasztom a felszakadt vízhólyagokat, hagyom picit szellőzni, aztán zoknit fel, és zokniban jön tovább hősiesen.
Amíg földút, meg fű van a talpunk alatt, addig nincs is gond, de a forró aszfalt megviseli szegényt - nem csoda, kettő óra körül jár az idő, és tűz a nap...
A kis téren egy szobor áll, gyorsan megörökítem, hiszen ritkán járok erre - aztán a közvilágítás kapcsolódobozát meglátva azt sem hagyom ki - a magyar népmesék rajzfilmsorozatból vett minta egészen jól mutat :-)

Innen márt közel a cél, beérünk, okelvél, kitűző, gratuláció, zsíros kenyér - a gyerekek mennek a játszótérre, én meg az autóért a rajtba.