Túrablog

A Sárga 70 helyett 50 után picit gondolkodóba estem a Kinizsi 100-at illetően, önbizalom-helyreállítónak, meg "kötelező" felmérésnek viszont még ott volt ez a túra, ami távban, nehézségben príma előjátéka lehet a nagy gyaloglatnak -ha jól sikerül.
Kora reggel tömegközlekedéssel megyek a rajtba, és a rajtidő végén nevezve indulok neki a jól ismert S- jelzésnek.
Az emelkedő kellemesen átmelegít, a Kaán Károly kilátónál egy röpke bélyegzésre megállok: az idén először rendezett Családi 8km-es távra készült pillangós (méhecskés?) bélyegző lenyomata kerül a lapra.
Hűvösvölgy, majd Vadaskert, Határ-nyereg, és a "kedvenc" kapaszkodó föl a parkolóhoz, ahol a második EP-n kapom a jól ismert "krumpli" alakú :-) bélyegzést.
Még egy picit fölfelé, Újlaki-hegy, a jól ismert panoráma most is szép, de menni kell tovább, hiszen még alig indultunk el :-)
Pici tévesztés, majd iránymenet a helyes ösvényre -hiába no, a sok ösvény meg a levakart jelzések teszik a dolgukat... Épp mondtam, hogy itt lehet elkavarni - és tényleg :-)
Virágos-nyeregnél újabb pont, tempósabb gyaloglásra váltok, hullámzik az út a Csúcs-hegy (meg a többi) oldalában. hogy aztán szép méretes farakások között elhaladva jobbra, a völgy felé forduljon.
Itt kis társaság is akad, az Alsó-Jegenye-völgyben lévő terülj-terülj asztalkám pontig együtt sétálunk.
Tényleg terülj-terülj asztalkám: gusztusos zsíros kenyér, apróra karikázott zöldhagyma, többféle szörp a kínálat - nehéz ellenállni - de nem is kell: jó szívvel, kedvesen kínálnak mindenkit.
Reggeli csak kapkodósan volt, úgyhogy jól esik minden, de tovább kell sétálni, hiszen jócskán van még előttem, és szeretnék önbizalom-javító időt menni :-)
Fiatal társaság jön szembe, a srác kezében egy sikló, szólok neki, hogy el kéne engedni... Kár, hogy sietek :-( Remélem, egyszer őt is hasonlóképp nyakon fogja valaki ragadni...
A benzinkút után egy 30-on induló srácot érek utol, kérdezi, hogy merre van az arra - mondom, hogy hol, merre kell majd balra letérni. A részletes magyarázat persze fölösleges, szépen mutatja a zergefejes jelzés is, meg a S+ is, hogy merre vezet a 30-as útvonala.
Meleg van, nem kicsit, de a napon sülős szakasz -itt még- elég rövid, persze fönt, a S- "csücskét" levágó (ezen a túrán szabályos!) rövidítésnél azért ismét lehet sütkérezni a napon...
Itt ruhaszakmai célzattal megállok, és rövid futónadrágra váltok - a hosszú megy a zsákba.
A Muflonitatóba "kötelező" betérni, bár a pont nem ott van, de a hideg sör, mint privát frissítés igen :-) Jó, hogy kitartanak, és működtetik a Muflont - nem hiszem, hogy a rettentő nagy forgalma miatt teszik - köszönet érte.
Az Antónia-árok teteje után ellenőrzőpont -de nem nekünk, hanem a Piliscsabai negyvenesek résztvevőinek.
A Nagyszénásra felfelé, illetve körbe a széles sétaúton tűz a nap, és először azt hittem, napszúrást kapva hallucinálok: rettentő fülsértő sváb zene szól valahonnan, egyre közelebbről.
Az emlékfalnál, ami egy -leírások szerint- antialkoholista menedékháznak állít emléket "buli van": két terepjáró, élő zene, tánc, félliteres műanyag poharakból meglett korú emléktúrázók nyelik a hegy levét...
Ja... A túrázók zavarják az élővilág nyugalmát, a táncmulatságot rendező illuminált nyugdíjasok, az élő zenével és eldobált poharakkal meg nem. Nesze neked Európa-diplomás szigorúan védett terület.
A csúcsra fölfelé vagy 2-3 eldobált poharat még látok, agyvizem forr, Abszurdisztán - én így szeretlek...
Már majdnem a Kutya-hegy utáni kapunál járok, amikor egy bringás suhan el mellettem - újabb pofon a természetvédelemnek, ma már a harmadik...
A kapu után pont, mint kiderül, nem csak nekem szúrt szemet a sramlibuli, mindegy, megyek tovább, a régi szép útvonal helyett irtások között (védeni kell a természetet attól a pár tucat túrázótól ugyebár...) toljuk a Z- jelzésig, majd azon tovább, egészen Az Anna-vadászházig, majd onnan tovább Telkiig.
Itt sajnos a Kerék nevű műintézmény zárva, így a pont egy kicsit távolabb, egy jóval puccosabb étterem teraszára költözött.
A játszótéri csapnál feltöltöm a vízkészletemet, aztán tolom tovább fölfelé. Vízmű, erdősáv jobbra, széles murvás út, balról jön a Z+ jelzés, irány lefelé, és nézem, hol megyünk balra a S+ jelzésen.
Ezen a részen szoktam unni ezt a túrát, nem csodálkozom, most is így van, de a S+ enyhén monoton egyenese is véget ér, zergefej mutatja balra a rövidítést a Z3 felé - innen már nincs sok hátra, "csak" fel kell menni a Tarnai-pihenőhöz, illetve tovább, a Z3P3 elágazáshoz, a Vörös-pocsolyás-hát előtt is van némi emelkedő, hogy a Fekete-fejről és a Nagy-Hárs-Hegy oldaláról ne is beszéljek :-)
Persze ezek még odébb vannak, először a Tarnai-pihenőt kell letudni. Hamarabb sikerül, mint gondoltam, ezt az előnyt gyorsan be is cserélem egy nadrágváltásra - hűl az idő, érezhetően közeledik a front, meg az eső, úgyhogy illendően rákapcsolok :-)
A Vörös-pocsolya, pontosabban a P-P+ elágazás ellenőrzőpontnál nápolyi az ellátmány - Lidl saját márkás termék, szerintem finom, a bevonat "csokibb", mint némely drágább, de ismertebb édesség esetén.
Idővel úgy néz ki, jól állok, remélem, az időjárással is szerencsém lesz; nem lenne jó pont a végén megázni...
A Fekete-fej utcánál még egy utolsó pont, vizet kösz, nem kérek, társasággal gyűrjük le az utca névadóját - itt már tényleg majdnem a célnál vagyunk, eltévedni pláne nem lehet - ennek örömére jól benézzük az egyik elágazást, és a P- helyett a délre ívelő ösvényen érünk ki az aszfalthoz. Szánom-bánom ezt a 71m mínuszt, de ez most így sikerült...
Egy rugaszkodás még a Nagy-Hárs-Hegy oldalán fölfelé (na jó, kettő :-)) aztán a végére belehúzok: 10:30 perc, önbizalom nagyjából a helyén: talán jöhet a Kinizsi...

A célban oklevél, jelvény, gratuláció - túratársak autóval lehoznak a Moszkva Széll Kálmán térig, úgyhogy a rossz idő beállta előtt már otthon is vagyok.

Családi kirándulásnak terveztem, de a vége egy szólóban végigtolt kellemes kocogós séta lett. A rajt a Sportkastély helyett egy sarokkal odébb, a Kastélydombi ökoiskolában volt, ergo több aszfaltkoptatásra kellett számítani.
A változás elég késő derült ki, így a leírással nem sikerült lekövetni, de a résztvevők gyorsan feltalálták magukat: iskola kapuján kilépve balra a Vezér utcát elérve jöhetett a régi útvonal, illetve a végén ugyanez az új rész visszafelé. A térképet alaposabban megnézve gyakorlatilag nem lett több az aszfalt - és így a táv sem. Kocogós, gyors gyalogolós tervekkel érkeztem, így aztán nem sokat nézelődtem/fotóztam - na ja, negyedik teljesítés, plusz egy H60, az összesen kilenc kör :-)
Persze volt változás, mint minden évben, hiszen a természet változik, meg az ember is "alkot", és persze a rendezők is meghallgatják a résztvevők javaslatait :-) Az évekkel ezelőtti tüzek nyomai már csak az emlékekben élnek, sajnos van helyettük új, mint ahogy van egy új tarra vágott rész is, illetve -hogy valami pozitívat is mondjak- végre elkerült az útvonal a kerítés mellől.
A tervezett időmnek persze jól keresztbe tett az, hogy jó néhány ismerőssel találkoztam, és hát a rég látott kollégával is leálltam beszélgetni :-)) Számomra persze erről is szól a teljesítménytúra: nem csak sport- és természetjáró elfoglaltság, hanem közösségformáló esemény is, ahol a baráti kapcsolatok ápolására is kell, hogy jusson idő.
A jelzések prímán rendben voltak/vannak, köszönhetően Misinek: a gyaloglat első felében a sárga pöttyöt kell követni, a második felében viszont a piros pöttyös útvonal az igazi :-)
Ahol a kerítés mellett haladó régi útvonalat elhagytuk, ott bőséges felfestés és a régi jelzéseken a törlőkereszt mutatta, hogy merre van mostantól a helyes irány: egy picivel hosszabb, de mindenképp kényelmesebb, bár nagyrészt nyílt terep, ahol kellemesen lehetett sütkérezni a hét ágra sütő napnak köszönhetően.
A célban az ellátás a távval ellentétben igencsak bőséges, príma szalámi kerül a kenyérre, és szörp a saját bögrémbe - igen, itt is előjön a környezettudatosság: az eldobható poharat ha csak lehet, kerülik a rendezők.
Természetesen itt is sok-sok ismerőssel találkozok, de nem maradok sokáig; sietek haza.

A kinti hőmérőn még leolvasom, hogy 28-30°C közötti langy meleg van, aztán tényleg elindulok.