Túrablog

Családi program miatt ismét csak egy rövid iramodás jutott mára - az adódó Gyermekvasút 10 - Város peremén dupla helyett, de kezdjük az elején...
Fél kilences idővel rajtolok a jól ismert felfújt "kapu" elől, Szilvi a 20-as táv nevezéseit intézi, úgyhogy csak pár szót váltunk - neki dolga van, nekem meg sietni kell haza.
A Z- kellemes gyalogút a vasút mellett, tempós gyaloglásra váltok, Normafáig meg sem kell állni, ahol megkapom a bélyegzést - a réteses még csak most ébredezik, megyek tovább.  Szomorkás, esőre álló idő van, de bízom benne, hogy a borongós ég ellenére ezt a nagyjából két órásra tervezett sétát megúszom szárazon :)
Székelykapu, jelzések itt-ott hiányoznak, de a helyismeret átsegít a problémán - aztán majdnem sikerül a z+s+ elágazásnál eltolni a dolgot, de korrigálok, és az ismert, széles gyalogúton "gurulok" Makkosmária felé.
Pont, a p- szolid emelkedővel fogad, de szinte észre sem veszem :) Hullámzik az út, Virágvölgynél megérkezik a s-, szembe is túrázók jönnek: A hosszabb táv itt szembe jön? Csak tippelem, hogy  nem a Város Peremén túrán indultak, ahhoz még korán van :)
Szépjuhásznéig egy-két emelkedő azért akad, de most jól esik mindegyik, a tempós gyaloglást váltogatom laza kocogásokkal egész úton.
Szépjuhásznénál újabb pont, és már csak egy laza Nagy-Hárs-hegy van előttem - az emelkedőt rendesen tolom, az eső lába is lóg, bár remélem, hogy nem fog esni - legalább addig, amíg a hűvösvölgyi célba nem érkezem meg :-)
A célban oklevél, kitűző, illetve a Zoliéktól megszokott kisvonatos képeslap a díjazás.
Kedves idős hölgyek kenik a kenyeret, az előre felszeletelt hagyma príma hozzá, úgyhogy kellemesen falatozok, aztán megtekintem a bemutatóként itt dekkoló, nagyon szépen felújított  "farost", azaz Ikarus 55-ös autóbuszt.
Gyerekként igen sokat utaztam ilyennel... 
Egy fiatal úriember ügyel a járműre, nagyon készséges, fel is lehet menni a buszra: eredeti lámpabura Ikarus felirattal, távolsági buszról lévén szó, így a szembefordított ülések közötti asztalról az
ufólámpa sem hiányzik...
Az eső elkezd cseperegni, úgyhogy elbúcsúzom, és belül még nosztalgiázva indulok a villamos felé.



Kellemes átmozgató séta a 10-es táv, családoknak is ajánlható: az útvonal egyszerű, kényelmes, könnyen követhető - lenne, ha a jelzések nem lennének megrongálva... Így azért Normafa után, a gyermekvasút keresztezését követően oda kel picit figyelni: ahol Y-ban elágazik az út, ott a bal oldalon, a völgy oldalában kell továbbmenni.

Erre az évre ismét tervezem az MVTE-érem begyűjtését, úgyhogy célszerűen a 30B távot választom, kihagyva a városi, lépcsőzős-betonos szakaszt, no meg nem kell annyira korán indulni :)
Ez utóbbit alaposan ki is használom: 9:55 kerül rajtidőként a lapra. Minthogy a megrendelt eső és sár nem érkezett meg, így príma terepen vághattam neki a távnak - előre szóltak, hogy a Szarkavár mellett sem lesz sár :-D
Tempósra veszem az elejét, Disznófőnél gyors bélyegzés, majd futókhoz csapódok, kényelmes "kocogós" tempóban haladunk, kényelmesen csevegve; Tanácsot kérnek egy jótékonysági céllal megrendezendő teljesítménytúrával kapcsolatban, javaslom a TTT-t megkeresni, ott úgy a szervezés, mint az egyeztetések terén (erdészet, nemzeti park, stb.) alaposan képben vannak.
Az egykori Hárs-hegyi kempingnél lévő ponton szokás szerint csokitojást kapunk (tényleg csoki) a bélyegzés mellé. A futók itt ellépnek, én meg átcsomagolom a kapott édességet: alufóliából ki, biocsomagolásba be :-D Finom volt.
A Ferenc-halom megkerülése szép is lehetne, de sajnos nagyon látszik a "civilizáció" közelsége.
Aztán ismét aszfalt, a Széher útnál látunk egy old timer autót - majdnem eredeti állapot, ránézésre a felniken kívül minden stimmel.
A szelektív hulladékgyűjtőknél jobbra, ahogy a jelzés mutatja - tavaly ebben a kunkorban volt a "bónusz" csokis pont - most nincs.
A Nagyhíd után kellemes szakasz következik: Battai lépcső - Csalán út - Nagybányai lépcső. Nem mondom, hogy egy rugaszkodással, de azért csak felértem az Apáthy-szikla felé vezető elágazáshoz...
Görgényi út, bár van fekvő rendőr, de... szóval óvatosan kell átkelni rajta - aztán lehet tempózni fölfelé.  Az Árpád-kilátóig szintben hasonló, mint a Nagyhíd utáni fölfelé, mégis kellemesebb - na ja, kevésbé meredek... Itt érem utol Laurát, akivel aztán a célig együtt megyünk.
A kilátónál ep, bélyegzés, majd irány tovább, hiszen a Szépvölgyi útnál lévő etetőpont következik :-D Aszalt szilva, sós rágcsálni való, kétféle felvágott, csalamádé, hagyma, lekvár, szörp, sör...
Ha jól emlékszem :)  (pedig elég sok időt eltöltöttem a kínálat tesztelésével :-D
Kipihenten és jóllakottan indulunk tovább, beszélgetés közben tempósan fogynak a méterek, Hármashatárhegyi út, Z- egyenest, majd meredeken le - a kereszteződésnél nem szabad eltéveszteni: a Z- balra megy, szemből a Z3 érkezik, és megy jobbra.
Guckler-szikla a következő EP, ez után már csak Solymáron kapunk bélyegzést. Addig szinte eseménytelen út: Virágos-nyeregnél "tesztelem" az OKT-s bélyegzőt, a Csúcshegyi-nyereg előtt sajnos "szokásosan" hiányzik egy-két jelzés, bár az ösvényről letérni nem nagyon lehet :)
A szelíden kanyargó/hullámvasutazó erdei útról kiérve a szántóföld szélére a februári (Zöld 20) állapotokkal tökéletesen ellentétes kép fogad: nincs sár. (Elvileg rendeltek, de nem érkezett meg :-)
Ezért aztán a Szarka-vár melletti lejtő is sármentes - ennek örömére felsétálunk a várba, a GCSOLY ládikát megkeresni - sajnos a toronyban sokan vannak, ráadásul nem is ott keresem, ahol kéne, úgyhogy majd legközelebb. Ennek örömére azért sikerül megtalálni a túra egyetlen sárfoltját - sürgősen meg is örökítem :-)
Solymáron rövid pihenő a kocsmában (ott az ep), illetve eme műintézmény előtt, mert bent  elég sűrű "állott" a levegő.
A téren a bronzba öntött pár most is ott ácsorog a templom előtt, pedig most a templomajtó nyitva is van - gondolom, várnak valakire :-)
Solymárról meredek aszfalton igyekszünk kifelé, aztán az erdei út eleje talán még meredekebb, viszont hamar barátságosba vált. Az egykori turistaház hűlt helyénél újabb bélyegzés, a következő már a célban vár ránk, persze addig még útba ejtjük Nagykovácsit (az Antónia utcát ki nem hagyva :-) illetve az Anna vadászházat.
Itt ugyan picit "benézhető" a jelzés, de nincs vele gond, enyhén jobbra, aztán már szinte végig csak lefelé, a kényelmes, széles erdei úton.
Legutóbb, mikor erre jártam, ha jól emlékszem, szinte az egész út egy merő patak volt...



Egy újabb kellemes túranapot tudhatok magam mögött, ráadásul fizikálisan is teljesen rendben éreztem magam a végén, úgyhogy lassan, de biztosan csak összeszedem magam - kell, hiszen a nagyobbacska séták csak most fognak következni :-)