Túrablog

Újabb rövid, családi kirándulás - hála a hosszú rajtidőnek, nem kellett sietni reggel :-) és kényelmesen odaértünk az iskolához, ahol rengeteg autó között csak nehezen sikerült leparkolni.
Gyors nevezés, a játszótér saját idő terhére történő igénybevételéről sikerül lebeszélni a lányaimat, így picit döcögősen, de elindulunk fölfelé.
Aszfalt, majd a Z- jelzésen járda, meg magyarázat arról, hogy a nagy öreg fákat miért vágják ki... És persze meg is állunk frissíteni,a hogy a nap során még néhány alkalommal - de ez ebbe a túrába belefér, hiszen a szervezők is kifejezetten kisgyermekes családokat célozták meg az útvonallal és a bőséges szintidővel.
Disznófőnél a kerítésre felfutó gaztól nem nagyon látják a gyerekek a forrásházat - itt is elkél a magyarázat a helyi védettséget élvező forrásházról, meg az egykori (?) étteremről, illetve a forrás disznófejet formázó kifolyójáról...
A meredekre váltó jelzés után felüdülés az Anna-kápolna előtti pihenő, persze indulunk tovább, hiszen a gerinc túloldalán vár minket az első EP. Itt csokit kapunk, aztán jön a pihentető séta a kék körséta jelzésen, egészen a Libegő felső végállomásáig.
A játszótér igénybevételéről itt is sikerül lebeszélni a gyerkőcöket - természetesen a célban be kellett pótolni, de akkor már bőven ráértünk :-))
A János-hegyi átjáróbarlanghoz a Z3 jelzésről egy igen jól szalagozott letérés vezetett - sajnos a lámpáinkat sikerült otthon hagyni (tudom, ex barlangászként szégyen...) de kölcsön lámpa segítségével azért átgyalogoltunk rajta :-)
Innen csak egy kellemes ereszkedés, némi hullámzó, de jellemzően lefelé tartó séta következett az aszfaltig, amiről balra tértünk, a Tündér-szikla felé. Rövid pihenő és nézelődés után a korábbi túráról (is) ismert úton besétáltunk a célba, ahol a kitűző és oklevél mellé zsíros- és margarinos-lekváros kenyeret öblíthettünk le többféle szörppel.
A falatozás után az iskola udvarán lévő pici, de kellemes játszóteret is alaposan kipróbálták a gyerekek, hogy utána egy kellemes kirándulás emlékével indulhassunk haza erről a kényelmesen végigjárható, családbarát túráról.

A tavalyi logisztikát követve autó a célban, és irány a fogaskerekű végállomása. Itt konstatálom, hogy pár perccel érkezésem előtt indult lefelé a vonat - sebaj, bőven belefér az időmbe, ráadásul busz+villamos kombinációval sem járnék jobban, úgyhogy megvárom a következő járatot.
János-kórháznál kocogás a villamoshoz, amin természetesen sok-sok túratárs közelíti meg a hűvösvölgyi rajtot.
A rajtban sor van, cetliosztás is, így a nevezés gyorsan, gördülékenyen megy. Van A3-as méretű színes térkép (+200Ft) - nekem igazából csak az igazolólap a lényeges, hiszen az útvonalat elég jól ismerni vélem :)
Indulás után még összefutok néhány kedves ismerőssel - kényelmes sétálós tempót terveznek, holnap reggel 200km autózás vár rám, úgyhogy most nem tartok velük, hanem gyors tempóban megcélzom az első ep-t (19:50). Itt szerencsém van, sor nincs - a Fazekas-hegynél viszont sorakozni kell egy keveset, de ez még "belefér".
Innen a sárga sávig ELTE-s ismerősökkel megyek, szóba kerül az őszi Nagybörzsönyi négylevelű rendezése, és az, hogy jövőre, a téli verzió mikor lenne jó...
Aztán a Hárs-hegyre felfelé ellépek, az állomáson gyors bélyegzést követően még lámpa nélkül robogok a jól járható sétaúton. A Kis-Hárs-hegyre tett gyors kitérő után a "darazsas" szakasz következett - este van, erősen sötétedik, úgyhogy az aktivitásuk ilyenkor már elég alacsony lehet, de azért örülök a kritikus pont után az örök erdő tanösvény utáni erősebb kapaszkodónak. Itt már jó lenne lámpázni, de nem akarok megállni - A Bátori-barlangnál nem is látom, merre van a híd, és megyek fent, a sziklán. A kilátónál azért szusszanok egyet (20:50), hogy aztán robogjak tovább a jelzést követve.
Szépjuhásznéhoz pontban kilenckor érek, "csapra verem" a magammal hozott gyümölcslét, és a vízcsapot is alaposan megfejem :-) Lámpa bekapcs, és irány a János-hegy - Kényelmesen zakatolok fölfelé, egy aszfaltcsík, még egy, meg még egy... szűk fél óra, és a kilátónál vagyok - már csak három "fölfelé", ha jól számolom :-) Sötét van, de a lámpa tökéletes, így nem félek egyedül a kilátó mögötti ösvényen, a lépcsőn sem gurulok le - nem is értem, miért mennek sokan az aszfalton...
János-hegy állomás, majd tovább lefelé, Makkosmáriáig - hogy aztán ismét lehessen fölfelé kapaszkodni a gerincen futó aszfaltig - közben persze egy rövid frissítés Virágvölgy állomáson (22:45) - sajnos nem jegyeztem meg, milyen szörp volt, csak azt tudom, hogy nekem ízlett :-) Természetesen saját bögréből, hogy ezzel is kevesebb hulladékot "gyártsak".
Aztán hosszan, meredeken le Disznófő felé, csak azért, hogy visszakapaszkodhassunk :-) A jelzésünk balos letérését majdnem benézzük, de sikerül korrigálni, és az enyhén emelkedő ösvényen feltűnik  Normafa (23:10), ahonnan az "alternatív sétán" lévők az aszfaltot követik, a túrázók viszont a turistajelzést, hogy aztán a vasút mellett, eleinte picit bukdácsolva, majd egy járható ösvényen érkezzenek meg Csillebérc állomásra. Én ez utóbbi útvonalat választom, sétálok, bukdácsolok, megint sétálok :-) így fél 12-kor kapom a pecsétet az állomáson.
Normafa megállóhely után rákapcsolok picit, a kerítés mögött hangosan csahol egy kutya, szerencsére csak hallani lehet, az útra nem jut ki - aztán a balra letérésnél mondok egy cifrát... Persze, számítottam rá, hogy vízmosás jellegű lesz az ösvény eleje... De ez nem "jellegű", ez pont az. Mély, bokatörős, nehezen járható. Pláne sötétben, lámpával... Sikerül "megúszni", de ezzel kell valamit csinálni, mert lassan, de biztosan elfogy az út. (Már nem, már elfogyott...)

Futó robog el mellettem, majd lent, a völgy majdnem aljában, a majdnem tisztásnál, ahol anno a Hidzsra túrán lokumot kaptunk a ponton, balra látom keresgélni az utat - szólok neki, hogy nem arra... Megköszöni, majd eliramodik lefelé.
Várom nagyon az elágazást - az emelkedőt persze kevésbé, de előbb az egyik, utána a másik is érkezik :-) No, ha emelkedő, akkor kapcsoljunk rá :-) Hamar a Kápolnánál találom magam, aztán onnan sem kímélem az erőmet, annyira, hogy a korábban látott futót utolérem...  Az Apáca-rétnél a benézhető "bokrok között jobbra" letérés simán megvan, aszfalt, egyenes, jobbra, Széchenyi-emlék (00:25), tovább körbe, ahogy kell, aztán cél, bélyegzések, virsli...

Kellemes éjszakai séta, jó túraidőben, a résztvevők számához képes nulla sorban állással. Nagyon szép az éjszakai erdő, az éjszakai Budapest látványa... És persze kellemes élmény az éjszakai vonatozás vissza, a rajtba - amit most kihagytam - jövőre viszont jó lenne ismét kipróbálni :-)