Túrablog

Sokáig a Mezőföld valamelyik távja lebegett a szemem előtt a "30 éves a hazai teljesítménytúrázás..." túramozgalom miatt - aztán az egyik közösségi portálon szóba került ennek a túrának a "nagytesója", a Mátra 60. Aludtam a dolgokra egyet-kettőt, és a sík vidék helyett a hegyek mellett döntöttem - igaz, csak a rövidebb távot választva - pláne, hogy a Mátra 60-on csak előnevezéssel lehetett volna indulni, meg a fizikai állapotomat sem tartottam tökéletesen alkalmasnak a hosszabb távra.
Az időjárás tökéletesen alátámasztotta a döntésem helyes voltát: rekkenő meleg, hetvenhét ágra sütött a nap - nem is tudom, hogy bírtam volna a jórészt nyílt terepet a Mezőföldön... Bónuszként kiderült, hogy Krista és Tzh is a 40-re megy, és ha gondolom, beférek hozzájuk a kocsiba. Megegyeztünk: reggel ötkor indulás...
Az M3-as közel van, és a gyér reggeli forgalomban Pásztó sincs messze, úgyhogy 6:15-kor már indulhattam is - egyelőre egyedül - biztos voltam benne, hogy úgyis utolérnek :-)
Pásztó szép település, de azért jó volt kiérni a a házak közül, és a maga teljes valóságában megtekinteni a Múzslát - szép "nagy bucka", na... :-)
Az aszfaltot igyekeztem gyorsan magam mögött hagyni, szerencsére a jelzés/szalagozás (meg a gps...) teljesen jól mutatta, merre kell menni. Aztán elkezdődött... Előbb csak a bekötőút emelkedett, aztán földút, majd ösvény - és durva emelkedő... A kilátás azonban kárpótolt a kapaszkodásért: visszanézve alattunk Pásztó, szemben a Cserhát, felismerem Tepke kilátóját, távolabb a Börzsöny dereng át az opálos levegőn... De menjünk tovább, hiszen van még fölfelé :-)
Erdei útra érve enyhül az emelkedő, pirosló málna kínálja magát az út mellett - az ilyesmi máskor is belassít, most sem állom meg "legelés" nélkül :-) - jól esik a finom gyümölcs: még szamócát is találok pár szemet, aztán hipp-hopp, már a nyeregnél is vagyok... Persze előtte megcsodálom a panorámát egy irtásnál megállva.
Érkeznek Kristáék, aztán el is robognak - én kényelmesen vágok neki az enyhén hullámzó, széles erdei útnak a Nyikom-nyereg irányába.  Rövid idő alatt "kiheverem" a letudott szintet, és felveszem a normál sebességet - persze nehéz, hiszen az erdő, a táj szép, és ki tudja, mikor járok erre legközelebb, úgyhogy inkább nézelődök, mint rohanok...
Jól is teszem, hiszen utolér egy csapat, és egyikük szépen magyarázza, hogy melyik hely melyik, mit látunk - igyekszem megjegyezni a hallottakat, hiszen azért is van itt az ember, hogy megismerje a Mátrát, nem?
A Kékest persze felismerem, aztán a többinek is elhangzik a neve - jó ilyen alkalmi túratársakra lelni, pláne olyan helyen, ahol még nem nagyon jártam.
Aztán a P- jelzést elhagyjuk a P+ kedvéért - a terep nem könnyű, meredek hegyoldalon, keskeny ösvényen oldalazhatok - ha itt valakit leesz a fene, az nagyon rosszul jár - úgyhogy igencsak belassulok - aztán később, a törmelékes, kellemetlen szakasz sem jön jól - szerencsére nem túl hosszú, és kiérve egy földútra, rövidesen Mátrakeresztesen találom magamat.
Mátrakeresztes nagyon szép falu, ellenben amerre mennem kell, emelkedik - de sebaj, néhány száz méter, és az ep-re érek - Tzh épp sörrel frissít - gyorsan követem a példáját, mert már most nagyon meleg van...
Minthogy a szintidő több, mint bőséges, így kényelmesen elücsörgünk a privát sör, meg az ellátmányként fogyasztható zsíros- meg lekváros kenyerek társaságában, de aztán csak nekivágunk a Falloskútig tartó következő szakasznak.
Az aszfaltról (épp, mikor már totálisan elegem lenne belőle) jobbra letérünk, hogy aztán a járhatatlan S+ jelzést is cserben hagyva "nagypistázzunk" egyet a völgyben egyenesen fölfelé, előbb enyhén, majd balra meredeken fölfelé tartva.  A kényelmes tempóban haladó csoportból kiválva ezen a meredek szakaszon begyújtom a rakétákat, és tempósan tolom fölfelé az aszfaltig. Itt azért lassítok, de a többieket csak a falloskúti buszmegállóban, a következő ep-n várom meg. Legalább árnyék van...
Utána még tovább, fölfelé, elágazás, balra, fölfelé - kék kút az út mellett - no, akkor itt megállunk egy picit :-)
A gondolatot tett követte, és alaposan összevizeztünk sapkát, pólót, futónacit, arcot, tarkót... Pedig még dél sincs, de rohadt meleg van... Egy idős hölgy jó utat kíván - megköszönjük, hiszen van még bőven gyalogolni való előttünk :-)
Aztán elkezdünk kényelmesen ereszkedni a völgy oldalában húzódó úton - nyílt terep, de a "vízhűtés" jelentősen növeli a komfortérzetünket :-) A Csörgő-patak után a kényelmes lejtő rövid, de húzós emelkedőbe vált - unjuk is egy picit, szeretnénk már az Ágasvári turistaháznál lenni - de addig még van néhány kanyar :-)
A ponton csak pecsételünk, az édességet nem kérem, megcélozzuk helyette a helyi vendéglátóipari egységet - és igen, van barna Staropramen - természetesen hideg, úgyhogy kényelmesen leülünk itt is, és a sörök minőségéről folytatott eszmecsere közben kellemesen fel is frissülünk.
Nagyjából a fele megvan, szintből jóval több, indulás tovább, vár ránk Zoltán. Igen, a forrás, meg egy számfelírós ep. :-) Meg is találjuk, fel is írjuk, amit kell, aztán a picit sűrű növényzetnek hála némi csalánkezelést is kap a lábam :-) A "Várak a Mátrában" mozgalom egy pontja is útba esik - meg is örökítem a táblát (igen, ott, a sárgásbarna maszat helyén van a lényeg :-) aztán megyek a túratársak után.
Rövid ereszkedést követően ismét Mátrakeresztesen találjuk magunkat, ahol - biztos, ami biztos- ismét megállunk felfrissülni, bár pont az pont nincs :-)
Innen még a Nyikom oldalában lesz némi felfelé kapaszkodás, de előtte lefelé tartunk, a Csörgő-patak mellett, hogy aztán szalagozás, illetve saját fehér "M" jelzéseket követve átkeljünk rajta.
Közben a Muzsikál az erdő résztvevőinek kitelepült ponton szörppel kínálnak minket - megköszönjük, de nem élünk a lehetőséggel, egy kék kútnál viszont "természetesen" pancsolunk egyet :-)
Picit már unjuk a banánt fölfelé, bár szép az erdő, de a meleg sokat kivett belőlünk, úgyhogy picit egykedvűen gyalogolunk az erdei úton, meg néhol iránymenetben az "M"-mel jelölt fák között, hogy aztán egy lejtő, illetve egy rövid mélyút után a Jójárt (sic!) forráshoz érkezzünk.
A forrásnál kókuszgolyó fogyasztható - no meg friss forrásvíz és szörp - a vizet a mai nap szokása szerint inkább külsőleg alkalmazom, tudva azt, hogy hosszú nyílt terep vár még ránk - ráadásul saját folyadékom is bőven van még.
Mielőtt tovább indulunk, picit fölnézünk balra - a hosszú távon indulóknak még van egy "kanyar" fel, a Nyikom csúcsáig... Nem irigyelem őket :-)
Némi erdő után egy kerítés mellett visz az épp, hogy kitaposott ösvény, aztán kiérünk a nyílt terepre - terepjárók verik fel a port, szerencsére picit mozog a levegő, úgyhogy gyorsan elszáll a porfelhő, majd hosszan gyümölcsösök, szőlőskertek között haladva végre-végre ismét aszfalt... Pásztón vagyunk...
Híd, itiner-nézegetés, csak hogy biztosan jó irányba menjünk (lakott területen sokkal könnyebb elkavarni, mint terepen...), majd ismerős épület, meg útkereszteződés - és végre-végre beérünk a célba...
Az érkeztetés picit döcögős, de azért mire megkapjuk a gulyásunkat, érkezik a kitűző meg az oklevél is :-)

Az útvonal szép, a jelzések jól követhetők, és ahol kell, ott szalagok is segítenek, és az ellátásra sem lehet panasz - a dög melegről meg nem tehetnek a szervezők. A túra voltaképp nem nehéz, hiszen a Múzsla-nyereg után egy kényelmes, relative nem túl szintes "huszast" kell csak teljesíteni :-))

Mondtam már, hogy egyre jobban tetszik a Mátra? Nem? Pedig így van - jövőre szeretnék picit több Mátrát látni  a túranaptáramban :-) Végül is van Mátra teljesítménytúrázója kupa is...

A tegnapi, Kőszegi-hegységben tett rövid túra után ma már "hazai" tájon gyalogolhattunk - most épp a Budapest kupa újabb túráját megcélozva. Páromnak tavaly ez volt az első teljesítménytúrája, úgyhogy picit "jubileumi" sétáról is van szó.
Minthogy tegnap este értünk haza Kőszegről, így kényelmesen a délutáni programot választottuk, és az autót Hűvösvölgyben hagyva, az épp ott tartózkodó old timer autóbuszt is megtekintve buszoztunk ki a rajtba. A rajtban sok-sok ismerős - volt, aki célba ért, volt, aki a hosszú távon épp áthaladt a ponton, és volt, aki hozzánk hasonlóan a délutáni műszakot :-) erősítette. A nevezést gyorsan letudtam, útvonal a szokásos - mehetünk :-) Gabi még saját idő terhére váltott pár szót a TTT itt serénykedő, civilben kismama elnökével is, úgyhogy a túra időgazdálkodás-szakmai szempontból már az elején sem volt tökéletes :-)
Ezt persze csak viccnek szántam - nem rohanni, hanem túrázni jöttünk, az időjárás szerencsére kellemes túraidőnek néz ki, szerencsére dög meleg sincs.
 Az aszfaltos emelkedőt kényelmesen sétálva tesszük meg, és -talán utoljára- megörökítem a panorámát - persze csak nekünk, gyalogosoknak tűnik el, a majdan itt lakók gyönyörködhetnek benne...
A Remete-szurdokban picit megnyújtjuk a lépést, a patak szépen csobog - az átkelésnél azért jó szolgálatot tesznek a botok. Aztán az emelkedőn is :-)
Nézelődök egy picit, aztán már ismét együtt megyünk tovább.
Éles kanyar jobbra a K+ jelzésre, de előtte ismerős pontőröktől kapjuk az igazolást, hogy itt jártunk. A K+ ismét aszfaltba torkollik, majd váltunk a S+ jelzésre, ami egy útkereszteződésben balra fordul. Így teszünk mi is,  a szalagozás is szépen mutatja, merre van az arra. Mint ahogy a meredek lejtő után a jobbra betérést is, hogy aztán a  "kertek alatt" az Középső Jegenye-völgybe érkezzünk. 
Egy rövid erdei szakasz, majd a Hidegkúti út következik - most néztem csak meg alaposabban a Paprikás patak kiépített medrét.
Az alsó Jegenye-völgy kényelmes gyalogútján ismét jó tempóban haladunk a következő pontig, ami a Rózsika-forrásnál lévő pihenőnél található. Itt Gabi leül falatozni egy picit, aztán némi nógatásra csak elindulunk fölfelé az ezen a túrán szabályos rövidítésen.
A Kálvária felé vezető ösvényt megmutatom, és hozzáteszem, hogy most ezt az emelkedőt nem másszuk meg - igaz, jótékonyan elhallgatom, hogy lesz helyette másik :-)
Nekem tetszik a S3 a Kötők padjától fölfelé - olyan helyes kis kaptató :-)) épp annyi, hogy a S- laza sétája után átszellőzzön picit az ember tüdeje.
A csúcson pont, nézelődés, gyönyörködés a tájban - kilátásban és magasságot tekintve is ez a túra csúcsa, úgyhogy alaposan körül kell nézni :)
Aztán persze elindulunk a szalagozást figyelve, kényelmesen, lefelé, egészen a Rozália-téglagyárig. Hmmm... nemsokára az OKT vándorláson fogok errefelé járni - picit talán kényelmesebb tempóban :-)
Át a vasúton, majd a szokott helyen újabb EP, fincsi nápolyival, vízzel, meg egy Mátra 115-ös pólóban feszítő ismerőssel. A pólóra külön felhívom a párom figyelmét, hiszen ilyet nem túl sokszor lehet látni :-)
A patak melletti magas fűben picit fullasztó a levegő, viszont a vízszint elég alacsony, úgyhogy szépen a híd alatt keresztezzük a vasutat :-)
A 10-es út után ismét fölfelé, majd egy "Magánterület" tábla mellett elhaladva irány a Péter-hegy. Itt sikerül egy rövid megingás erejéig az előttünk haladókat követve rossz irányba indulni, de a szalagok hiánya jobb belátásra térít minket.
 A Péter-hegyen csak zsírkréta van, gyorsan felírom a választ, mert ahogy az órámra nézek... Szóval jó lenne igyekezni.
az igyekvést a házak között egy utcai eperfa zavarja csak meg, illetve az, hogy a Róka-hegy kőbányájában a lenti bányaudvaron nem leljük a pontot. No mindegy, menjünk fölfelé, hiszen arra visz a túra útvonala, és igen, ott a pont. Kapunk bélyegzést a papírunkra, meg barackot (fülenként egyet) - no nem a fejünkre, hanem a kezünkbe.
A panoráma itt is nagyon szép, nézelődésre csábít - és nézelődünk is, legalábbis addig, amíg a barackok el nem fogynak.  Igen, még innen is fölfelé, mondom, és elindulok a kissé leharcolt állapotú lépcsőkön fölfelé.
A bányából kikapaszkodva újabb "szegénynegyed" megtekintése következik, aztán egy rövid szakaszon a P- jelzést követjük - nekem a k100 villan be - idén azért lehet, hogy a Piros-on is kéne erre járni...? Majd kiderül, még az azért odébb van...
Némi bizonytalanság a szalagozás terén - aztán meglátom, mi a gond: a szél úgy fújja a szalagot, hogy épp nem látszik, de Gabi rögtön mondja, hogy bizony balra fölfelé kell menni :-)
Hobbikertes övezet, majd ep, követhető szalagozás, aszfaltos lejtő, aztán a "Gaby+Sanyi" kérdésre választ már nem adó utolsó pontra még felkapaszkodunk, hogy aztán kényelmesen besétálhassunk a célba.

A célban nem túl meglepő módon sok-sok ismerős, gyorsan átvesszük a díjazásunkat - Gabi a második, én a harmadik teljesítésre járó kitűzőt, és az okleveleket, amikre valaki nagyon dekoratívan (tényleg) írta fel a neveket.
Nekilátunk picit falatozni - bár elég későn érkeztünk, de bőven van miből válogatni - csak a szóda fogyott el. Aztán észbe kapok, és másodszor is sorba állok, hiszen a Budapest kupa füzetekbe is jár egy-egy bélyegzés :-)