Túrablog

Hetvennek indult, aztán nyögvenyelős ötvenes lett belőle - bár bennem még bőven volt tartalék, de kezdjük az elején...

Szombaton egy állatkerti séta során a "trópusi vihar" című programot kipróbáltuk a családdal - reméltem, hogy a hét végére ennyi ázás lesz összesen - és utána még kényelmesen meg is száradtunk a napsütésben.
Aztán este már rendesen lógott az eső lába, amikor elindultam a buszhoz, és mire Újpest Városkapuhoz értem, már szakadt az eső... Nem vagyok cukorból, mint ahogy az a nem kevés túratárs sem, akikkel együtt vártuk az esztergomi vonatot, ami időben, dupla szerelvényként érkezett, úgyhogy kényelmesen elfértünk - a vonaton már helyet foglaló többi túrázni induló között. Jó, azért normális utas is akadt :-)
Esztergomban aztán hosszú sor, gyors nevezés, 23:15-ös rajtidő - és eső. Nem durván, csak olyan "úgyis rommá áztatlak" jellegű csendes verzió. Esőnadrágot húzok, GPS be, igaz, az első hat kilin nem tudott műholdat fogni, talán picit felhősebb volt az ég...
A városi szakasz most nem magányosan, madárcsicsergést hallgatva telik, mint az elmúlt évben, hanem csapatostól haladunk az első pont felé. Kivéve persze a parkot, amin igencsak kevesen hosszabbítunk a jelzést követve :-)
Mint sokakban, bennem is megfordul az a kósza gondolat, hogy hátra arc, és megyek haza, de aztán elérem az első EP-t, megvan a bélyegzés - ekkora tömegben szégyen lenne megfutamodni, úgyhogy megyek tovább :)
Az éjszakai szakasz idén is tökéletesen jelzett fényvisszaverős nyilakkal, lapocskákkal - no meg az előttünk járó túratársak lámpái, mint hosszan elnyúló fényfüzér is mutatja az utat előbb fel, majd nagy kanyarral lefelé. Ha nem esne az eső, akkor pompás lenne, így "csak" szép...
Az eső alábbhagy, az esőnadrág kívül szárazabb, mint belül - nem szellőzik, az izzadtság benne marad, úgyhogy megszabadulok tőle. A hátizsákon esővédő van, úgyhogy az esőkabát nem is kell, elég a sima dzseki - egyelőre.
Itt még kényelmes erdei út kerül a talpunk alá, aztán elérjük a Barát-kúti erdészházat, ahol idén csak nekünk van felirat, a vadaknak nincs :-) Minden esetre bezárom magam után a kaput.
Picike aszfalt, majd balra fel, enyhén, de azért emelkedik. Aztán picit jobban :-) Az emelkedő után az erdőművelés nyomai okoznak "kellemes" perceket, meg a kisebb-nagyobb dagonyák is lassítanak, hiszen nem lenne jó rögtön az elején beáztatni a cipellőket.
A S-S+ elágazásnál újabb pont, és persze eső, ami azért hol csendesedik, hol jobban rákezdni... Pilisszentlélek csendes utcáin haladva szerencsére nem látszik, hogy hova kell felgyalogolni - én tudom, de akikkel épp koptatom az aszfaltot, nekik ez az első Sárga - legalábbis ezen a távon...
Azt tudtam, hogy a faluból kifelé sáros lesz az út, meg hogy Pilisnyeregig meredek is; fizikálisan nem is volt gondom, de agyban nagyon nem kívántam... Aztán egyszer csak feltűnt balra az emlékmű, az út vízszintbe fordult - felértünk! Ide még el kéne jönni az idén - nem is olyan sokára :-))
Ha már fent vagyunk, akkor irány lefelé - nem elvétve az egyébként szépen jelzett letérést jobbra.
Ezt a szakaszt tavaly sem szerettem, és most, hogy sáros is, kifejezetten "gyökketővel" haladunk, pláne, a meredekebb részeken.
Ennek is köszönhető, hogy négy óra alatt sikerül az Esztergom-Klastrompuszta szakaszt megtenni. Nem jó, nagyon nem. Viszont az eső eláll, ami jó. A ponton szörp, szaloncukor fogyasztható, de van, aki saját készletből is falatozik...
Aztán csak tovább indul kis csapatunk, kényelmesen, de azért tempósan haladunk... Bejön a P- jelzés, aztán rákezdik a madarak is - jóval-jóval visszafogottabban, mint a múlt évi túrán, ami nem csoda, hiszen akkor nem esett, és telihold volt.
Megyünk, ahogy tudunk, hol az úton, hol vele párhuzamosan a fűben. Iluska nehezen jön el, de azért csak feltűnik a jól ismert pihenőhely - persze mi telhetetlenek vagyunk és már Rózsikánál szeretnénk lenni :-))
A kerítés mellé fölfelé igencsak csúszós, de bottal, nekifutásból elsőre sikerül. Ahogy egy szuszra sikerül a Fehér-hegy kellemes emelkedőjét is letudni - túratárs kérdezi is, hogy ugyan mi húz fel engem ilyen tempósan :-) 4x4-es meghajtás, mondom, aztán leülök bevárni a többieket - tényleg őket vártam, nem szusszanni kellett.
A pont után balra lesétálunk a gázvezeték nyomvonalán, és máris Pilisvörösváron vagyunk.  
A kálváriához fel kell menni, hiszen feltételes EP van jelölve - ami most nincs... Sárga túra, hiányzó feltételes EP-vel...? Nehéz elhinni, de így van... :-)

Némi aszfaltos séta, és bár Rózsikát szeretnénk már, előbb Mónikával randizunk :-) Bélyegeztetek, aztán ha jól emlékszem fehér rumos körte lekvárral kenek egy kenyeret magamnak, aztán némi sósat is elrágcsálok.

Lassan, komótosan sikerül picit rossz irányba elindulni, aztán másodikra csak eltaláljuk, hogy a téren melyik úton kell továbbmenni...
Innentől ismerős terep jön, némi lépcsőzés, meg járda... Aztán a lakott területről kiérve hazai "pálya", no meg Antónia következik :-)) akit kényelmesen, minden komolyabb szuszogás nélkül letudunk - hogy aztán gyors fejszámolással kiderüljön a Muflonnál, hogy nagyon vacakul állunk időileg... Sebaj, nagyjából szintben haladunk, úgyhogy kocogósra fogjuk, és a S- kunkorában lévő pont érintésével lerobogunk a Jegenye-völgyön, bő hatos tempóban.
A benzinkútnál ásványvizet kapunk frissítés gyanánt, majd Alsó Jegenye völgy, és végre, végre a hőn áhított Rózsika is feltűnik :-))
Az emelkedőn már szétszakad a csapat, aztán a szintesbe forduló szakasz segít egy picit, de látszik, hogy itt ma nem mindenkinek lesz meg a hetven kili...
A Kötők padjánál a hölgyek nem kötögetnek, hanem bélyegeznek - beszélgetünk picit, aztán a többiek után iramodok.
Virágos-nyeregnél kiszalagozott kerékpáros pályát keresztezünk - mint azóta kiderült, a kerékpáros programot előrébb hozták egy órával... Aztán az Újlaki-hegy alatt az időjárás végső támadásba lendül, és újra esni kezd az eső - elvéve az utolsó csepp kedvünket is attól, hogy 70-et menjünk.
A ponton van, aki még fogadkozik, hogy "a cuccot előreküldte Budaörsre" okán végig kell mennie - előre is rohan, aztán a célban persze mindenki úgy dönt, hogy elég lesz a bő ötven kili, francnak van kedve még 18-on ázni :) A kitűző, oklevél, no meg a "Tojás Sárgája" plusz kitűző így is jár.
Ez volt az első olyan túra, ahol lefelé neveztem át - talán belefért volna a maradék időbe az a 18km, talán lehetett volna egy kínlódós 70-es gyaloglatom, talán... Mindegy, ez így volt jó, ahogy volt, és különben is Sárga 50-es kitűzőm még úgysem volt eddig :-))

A rendezés természetesen a tavalyihoz hasonlóan nagyon jó volt, az időjárásról és annak következményeiről meg nem a rendezők tehetnek. Jövőre? Persze hogy itt a helyem - remélem, ismét 70km-en.

Este még szó sem volt arról, hogy esni fog, bár valami azért volt a levegőben - hajnalban ugyanis arra ébredtem, hogy esik... Na, mondom, ez a húsvéti gyaloglat is égi locsolkodással fog telni...? Szerencsére mire indultam, elállt az eső, és szép idő ígérkezett.
Társaságot nem szerveztem erre a túrára sem előre, gondoltam úgyis sokan szoktunk lenni, és lesz ismerős. Ismerősök voltak, a "sokan" azért erős túlzás, hiszen ezen a távon 25-en indultunk, bár a tavalyi 13-hoz képest... Igaz, akkor konstans eső volt szinte egész nap... Meg előtte is :-)
Szerencsére száraz, napsütéses időben indulhattam el 7:55-ös rajtidővel, 9-es rajtszámmal Normafától a jól ismert Z- jelzésen lefelé. Fotózás is, meg némi "nem érzem jól magam" érzés is sikeresen apasztotta a tempómat, de azért igyekeztem, hiszen az előző gyaloglat sem sikerült valami fényesen, és így, harmincegynéhány nappal a K100 előtt azért "illene" valami értelmes tempót menni.
Az első ponton kedves nyuszilány nyújtotta felém a piros csokitojást - szabadkozom egy picit, hogy nincs nálam szagos víz, meg sima se, de most az egyszer locsolkodás nélkül is jár :-)
Mivel messze van még a cél, így nem kegyelmezek a tényleg csokoládéból készült húsvéti édességnek, és elfogyasztom, persze csak miután megörökítettem :)
Az energiapótlás után indulás tovább, némi aszfalt, majd erdei út, és ismét csak városi környezet - meg persze lépcsők - fölfelé... Az emelkedő után lejtő jön ezen a túrán is, aztán egy tábla a szelektív hulladékgyűjtőn ott, ahol a "kunkort" a figyelmetlenek véletlenül levágnák... Több túratárshoz hasonlóan én is a jelzést követem, és meg is lesz az eredménye egy feltétele Ep, meg az ott kapott jutalomcsoki képében :-) Ugye, hogy tényleg érdemes a kijelölt útvonalon maradni?
Aztán persze még lejjebb megyünk, egészen az Ördög-árokig, hogy a túloldalon jó sok lépcsővel visszamásszunk egészen az Apáthy-szikláig... Sörözős-dohányzós társaságot kapok, lemaradni nem megy, úgyhogy inkább szaporázom a lépteimet, és sikerül is elfogadható előnyre szert tennem - amit a sziklára kisétálva és onnan fotózva el is vesztek, de sebaj, simán visszaelőzök :-)


Az Árpád-kilátóhoz fölfelé vezető kényelmes sétaút végénél, azaz a kilátóval szemközt újabb EP, üdvözlöm a pontőrködő kispapát, váltunk pár szót, aztán ahogy rájuk zúdul :) a tömeg, úgy elbúcsúzom, és nekivágok a legkellemesebb szakasznak. Hogy miért kellemes ez a szakasz a túrán? A Szépvölgyi út a következő "megálló", ahol nem ellenőrző- hanem kajapont található: mondhatni szokás szerint zsíros és margarinos kenyér, két féle felvágott, vegyes savanyúság, valamint két féle szörp fogyasztható.
Evés közben jön meg az étvágy, szokták mondani - no itt nem az étvágy jött meg (az volt korábban is :-) hanem néhány kedves ismerős ért utol, úgyhogy innen többé-kevésbé együtt haladtunk a célig.
A Hármashatárhegyi út után a lejtő mennyivel kényelmesebb, mint az elmúlt évben... Ekkor még reménykedünk abban, hogy így is marad az időjárás... Aztán a Tök-hegy alatti szakaszon egy picit elkezd szemerkélni, de csak úgy "mutatóba", sőt azt is hihetnénk, hogy a szél sodorja le a falevelekről a hajnali eső maradékát, de az égre tekintve kiderül, hogy... Szóval esélyünk van ma is egy jót ázni.
A Szarkavár melletti dagonyás szakaszra valakik cserép- és téglatörmeléket hordtak  - nem sokat, úgyhogy nagyobb eső után azért lesz még bőven sár is... A várba most nem megyünk föl, megcélozzuk a főteret, és még épp az eső előtt elérjük a kocsmát, ahol a következő pont van.
Itt picit tovább maradunk, merthogy esik, ergo esőriasztó felszereléseket elő kell szedni - közben szóba kerül a hét végi Sárga 70 is,meg az, hogy mit csinálunk, ha akkor is esik? Mit, mit, hát ázunk, de megyünk, nem?
Ázunk, és megyünk - az esőkabátomnak kiderül (nem először) egy apró hibája: túl rövid, ergo a nadrágom térdtől lefelé - kamásli ide, vagy oda - csurom vizes lesz, mert az összes esővíz ráfolyik... Az esőnaci meg a hátizsákban vigyorog...
Még Solymáron, a meredek aszfaltos út mellett megcsodálhatjuk, milyen tempósan hömpölyög lefelé az esővíz az út menti árokban. Durva. Balra kanyarodás az erdőbe, aztán mi lassan, de biztosan fölfelé, az eső meg lefelé... Szerencsére csak az eső esik, mi - ekkor még- nem. A Zsíros-hegyen a pont épp a Muflonba készült bevonulni, amikor megérkeztünk a már csak csepergő esőben - aztán ahogy mentünk le, Nagykovácsiba, ez a csepergés is szinte elmaradt.
Persze csaló módon csak Nagykovácsiban nem esett, utána még kaptunk a fejünkre :-) bár jóval kevesebbet, mint a tavalyi dagonyázós verzióban.Széltörés erdő, kikapaszkodás az útról, és irány Telki - pontosabban az Anna vadászház. Kényelmes erdei út ismét, a csepergő eső már nem zavar, sokkal vizesebb nem leszek :)
A vadászháznál a Z- jobbos letérése korrekten, több fára, kellő magasságban van felfestve, bőven látszik a már szépen zöldülő bokroktól is.
Telki előtt persze megkapjuk a Szarkavár melletti dagonya "tesóját", rendesen sárral, ahogy kell... Mire sikerül letakarítani a cipőmet a vizes fűben, picit be is ázik, pedig nem kéne neki.
Ahol kiérünk az erdős részről a mező szélére, az útvillában ott lógnak a szalagok balra, úgyhogy innen már nem lehet (nagyon) el sem kavarni, csak menni kell lefelé... Persze sarat itt is kapunk jócskán - lesz belőle esés is, szerencsére én most megúszom :-)
Aztán aszfalt, cipőtakarítás az út széli fűben, és gurulás lefelé - ez már Telki. A villanyoszlopra festett jelzést nem nézzük el, és szépen befordulunk balra, hogy aztán a főútra kiérve még egy emelkedő megmászása után célhoz érjünk.
A célban átvesszük a díjazást (oklevél, kitűző), ki-ki a teljesítés számának megfelelőt, aztán némi öltözés/pakolászás után buszra szállunk, és elindulunk haza.