Túrablog

Este még szó sem volt arról, hogy esni fog, bár valami azért volt a levegőben - hajnalban ugyanis arra ébredtem, hogy esik... Na, mondom, ez a húsvéti gyaloglat is égi locsolkodással fog telni...? Szerencsére mire indultam, elállt az eső, és szép idő ígérkezett.
Társaságot nem szerveztem erre a túrára sem előre, gondoltam úgyis sokan szoktunk lenni, és lesz ismerős. Ismerősök voltak, a "sokan" azért erős túlzás, hiszen ezen a távon 25-en indultunk, bár a tavalyi 13-hoz képest... Igaz, akkor konstans eső volt szinte egész nap... Meg előtte is :-)
Szerencsére száraz, napsütéses időben indulhattam el 7:55-ös rajtidővel, 9-es rajtszámmal Normafától a jól ismert Z- jelzésen lefelé. Fotózás is, meg némi "nem érzem jól magam" érzés is sikeresen apasztotta a tempómat, de azért igyekeztem, hiszen az előző gyaloglat sem sikerült valami fényesen, és így, harmincegynéhány nappal a K100 előtt azért "illene" valami értelmes tempót menni.
Az első ponton kedves nyuszilány nyújtotta felém a piros csokitojást - szabadkozom egy picit, hogy nincs nálam szagos víz, meg sima se, de most az egyszer locsolkodás nélkül is jár :-)
Mivel messze van még a cél, így nem kegyelmezek a tényleg csokoládéból készült húsvéti édességnek, és elfogyasztom, persze csak miután megörökítettem :)
Az energiapótlás után indulás tovább, némi aszfalt, majd erdei út, és ismét csak városi környezet - meg persze lépcsők - fölfelé... Az emelkedő után lejtő jön ezen a túrán is, aztán egy tábla a szelektív hulladékgyűjtőn ott, ahol a "kunkort" a figyelmetlenek véletlenül levágnák... Több túratárshoz hasonlóan én is a jelzést követem, és meg is lesz az eredménye egy feltétele Ep, meg az ott kapott jutalomcsoki képében :-) Ugye, hogy tényleg érdemes a kijelölt útvonalon maradni?
Aztán persze még lejjebb megyünk, egészen az Ördög-árokig, hogy a túloldalon jó sok lépcsővel visszamásszunk egészen az Apáthy-szikláig... Sörözős-dohányzós társaságot kapok, lemaradni nem megy, úgyhogy inkább szaporázom a lépteimet, és sikerül is elfogadható előnyre szert tennem - amit a sziklára kisétálva és onnan fotózva el is vesztek, de sebaj, simán visszaelőzök :-)


Az Árpád-kilátóhoz fölfelé vezető kényelmes sétaút végénél, azaz a kilátóval szemközt újabb EP, üdvözlöm a pontőrködő kispapát, váltunk pár szót, aztán ahogy rájuk zúdul :) a tömeg, úgy elbúcsúzom, és nekivágok a legkellemesebb szakasznak. Hogy miért kellemes ez a szakasz a túrán? A Szépvölgyi út a következő "megálló", ahol nem ellenőrző- hanem kajapont található: mondhatni szokás szerint zsíros és margarinos kenyér, két féle felvágott, vegyes savanyúság, valamint két féle szörp fogyasztható.
Evés közben jön meg az étvágy, szokták mondani - no itt nem az étvágy jött meg (az volt korábban is :-) hanem néhány kedves ismerős ért utol, úgyhogy innen többé-kevésbé együtt haladtunk a célig.
A Hármashatárhegyi út után a lejtő mennyivel kényelmesebb, mint az elmúlt évben... Ekkor még reménykedünk abban, hogy így is marad az időjárás... Aztán a Tök-hegy alatti szakaszon egy picit elkezd szemerkélni, de csak úgy "mutatóba", sőt azt is hihetnénk, hogy a szél sodorja le a falevelekről a hajnali eső maradékát, de az égre tekintve kiderül, hogy... Szóval esélyünk van ma is egy jót ázni.
A Szarkavár melletti dagonyás szakaszra valakik cserép- és téglatörmeléket hordtak  - nem sokat, úgyhogy nagyobb eső után azért lesz még bőven sár is... A várba most nem megyünk föl, megcélozzuk a főteret, és még épp az eső előtt elérjük a kocsmát, ahol a következő pont van.
Itt picit tovább maradunk, merthogy esik, ergo esőriasztó felszereléseket elő kell szedni - közben szóba kerül a hét végi Sárga 70 is,meg az, hogy mit csinálunk, ha akkor is esik? Mit, mit, hát ázunk, de megyünk, nem?
Ázunk, és megyünk - az esőkabátomnak kiderül (nem először) egy apró hibája: túl rövid, ergo a nadrágom térdtől lefelé - kamásli ide, vagy oda - csurom vizes lesz, mert az összes esővíz ráfolyik... Az esőnaci meg a hátizsákban vigyorog...
Még Solymáron, a meredek aszfaltos út mellett megcsodálhatjuk, milyen tempósan hömpölyög lefelé az esővíz az út menti árokban. Durva. Balra kanyarodás az erdőbe, aztán mi lassan, de biztosan fölfelé, az eső meg lefelé... Szerencsére csak az eső esik, mi - ekkor még- nem. A Zsíros-hegyen a pont épp a Muflonba készült bevonulni, amikor megérkeztünk a már csak csepergő esőben - aztán ahogy mentünk le, Nagykovácsiba, ez a csepergés is szinte elmaradt.
Persze csaló módon csak Nagykovácsiban nem esett, utána még kaptunk a fejünkre :-) bár jóval kevesebbet, mint a tavalyi dagonyázós verzióban.Széltörés erdő, kikapaszkodás az útról, és irány Telki - pontosabban az Anna vadászház. Kényelmes erdei út ismét, a csepergő eső már nem zavar, sokkal vizesebb nem leszek :)
A vadászháznál a Z- jobbos letérése korrekten, több fára, kellő magasságban van felfestve, bőven látszik a már szépen zöldülő bokroktól is.
Telki előtt persze megkapjuk a Szarkavár melletti dagonya "tesóját", rendesen sárral, ahogy kell... Mire sikerül letakarítani a cipőmet a vizes fűben, picit be is ázik, pedig nem kéne neki.
Ahol kiérünk az erdős részről a mező szélére, az útvillában ott lógnak a szalagok balra, úgyhogy innen már nem lehet (nagyon) el sem kavarni, csak menni kell lefelé... Persze sarat itt is kapunk jócskán - lesz belőle esés is, szerencsére én most megúszom :-)
Aztán aszfalt, cipőtakarítás az út széli fűben, és gurulás lefelé - ez már Telki. A villanyoszlopra festett jelzést nem nézzük el, és szépen befordulunk balra, hogy aztán a főútra kiérve még egy emelkedő megmászása után célhoz érjünk.
A célban átvesszük a díjazást (oklevél, kitűző), ki-ki a teljesítés számának megfelelőt, aztán némi öltözés/pakolászás után buszra szállunk, és elindulunk haza.

 ...avagy bőséges aszfaltkoptatás Gerecse 50 helyett

Sokáig a Gerecse 50 volt beírva erre a napra a túranaptárba, aztán a Cartographia kupa okán mégis Szendrőt vettem célba - azzal a könnyítéssel, hogy nem Budapestről, csak Szuhakállóból kellett a rajtba eljutnom. Reggel 8 előtt nem sokkal érkezem, az iskolaudvaron leparkolok - ez egy kedves figyelmesség úgy a résztvevők, mint a helybéliek számára: a résztvevők biztonságban tudhatják a járműveiket, a helyieknek meg nem kell kerülgetni az össze-vissza lerakott kocsikat...
A nevezésnél vonalkódos/számítógépes nyilvántartás van - a csoportos, illetve kerékpáros nevezőket ráadásul külön asztaloknál fogadják, így teljesen gördülékenyen megy: nyolckor már az iskolakapun kifelé sétálva olvasom a leírást, hogy merre is kell menni...?
A leírás szöveges része jó, az A4-es térképet sikerült elfogadható minőségben fénymásolni, rendezői elérhetőség (mobilszám) is van, úgyhogy remélhetőleg ezzel nem lesz gond - meg az ellátással se, hiszen igen-igen sok támogató neve, logója szerepel az itiner első oldalán.
A városból kifelé aszfalton gyalogolok egészen az első EP-ig (2.6km). Itt nem időzök sokat, a szépen festett zöld háromszög jelzést követve előbb szántóföldön, később kellemes erdőben vezet az utam a zöld sáv jelzésig. Közben egy régebbi szalag (meg odébb egy másik...) megtréfál, de gyorsan visszatérek a helyes útra. Az elágazásban míves fa irányjelző táblák: irány a telekesi kápolna, ahonnan a változatosság kedvéért aszfalton gyalogolhatunk le a rudapithecus lelőhelyig, ahol egy fél Bounty az ellátmány - ennek a csomagolását aztán kilométerek múlva is megtalálom az útvonal mentén elszórva... No mindegy.
A Z+ szépen levisz Szuhogyra - helyette sokan az aszfaltot választják lefelé is - én maradok a leírás szerinti útvonalon, és nem bánom meg: szép a kilátás (a sörös dobozokra festett és fákra ideiglenesen felkötözött/aggatott jelzés ötletes, csak nehogy ebből is "ottfelejtett" szemét legyen, mint itt-ott a régi szalagokból...), és az aszfaltos szakaszt is csak egyszer kell megtennem...
A szuhogyi ponton elfogyasztom az ellátmányként kapott fahéjas csigát, aztán nekivágok a faluból kivezető utcának. Hogy is mondjam... Ezt a részt nem fogjuk látni országimázsról szóló reklámokban még egy jó ideig...
Az aszfaltos emelkedő után az itiner szerinti jobbra helyett balra teszünk egy rövid kitérőt Csorba-kő várához. Itt szép almát kapunk ellátmányként - a rom megtekintése opcionális, persze aki Bebek-portyázik is, annak kötelező :)
Még egy picuri aszfalt a már látott kápolnáig, aztán egy jó hosszú szakaszon földúton haladhatunk, a valóban príma jelzéseket követve. A növényzet változatos: szántóföld, erdő, szőlőskert, füves terület... És rengeteg virág mindenfelé... Ez valóban gyönyörű szakasz, sajnos azonban az Ördög-gát kimarad, de talán majd jövőre...
A gerincen hullámzó utunk aztán véget ér, és jobbra tartva egy eléggé sáros völgybe fordul, Szalonna felé. A régi kőfejtőt megnézem ugyan, de megyek is tovább, hiszen a táv felénél sem járok, és... Mehettem volna jobb időt is eddig :)
Szalonna szélén a kőtörő körül minden fehér, kőporos; még jó, hogy a ponton zacskóval kapjuk a támogatói sós ropogtatni valót :-) Ismét lakott terület, ismét aszfalt, előbb a református templomig, aminek az alapjait egy XI. századi körtemplom adja. Ez után némi leírásböngészés következik, majd a település másik temploma felé veszem az irányt.
Nekem minden esetre furcsa az almazöld templom a sötétzöld tornyával és piros tetejével, de ahogy mondani szokás de gustibus non est disputandum...
A Rakaca-tónál aztán bekövetkezik az, amit nagyon nem akartam: másfél km plusz... A pont ugyanis itt is az útvonalról való oda-vissza kitérővel érhető el, én meg mentem egyenesen a tó gátján végig, és csak a végénél néztem meg, hogy hol kéne lenni a pontnak... Tudom, a leírás arra való, hogy az ember olvassa el, a térképvázlat meg arra, hogy nézze meg. Azért a gát előtt egy-két szalag (mondjuk azokból, amik a korábbi évek túrái után a terepen maradtak...), vagy esetleg egy nyilacska nagyon sokat dobott volna az összképen...
A gát tetejét, majd a felénél lefelé a lépcsőt a bélyegzés után megfutom, aztán persze lassítok, mert ha itt volt ilyen "trükk", akkor a következő 1700m-es oda-vissza vajon hogyan lesz jelezve...?
No, annak a jelzésével semmi probléma nem volt - a korábban is látottakhoz hasonló,  szép fa irányjelző tábla mutatta, hogy merre van az arra.
A ponton nagyon kedves leányzóktól kaptam a bélyegzést, aztán elindultam visszafelé - néhány korábban itt járt túrázóval ellentétben, akik nagyjából toronyirányt vettek Galvács felé... (A Tuhu térképen nincs, a TopoGuide-on viszont van járható út Csehipuszta és Galvács között.)
Galvácsig ismét változatos, zömében nyílt terep, meg persze némi aszfalt a faluba befelé - amin a bélyegzés után vissza is kellett jönni... Meg még tovább, egészen a P- jelzésig. Itt egy picit dagonyás szakasz következett, igaz a tavalyi év néhány sárdagasztásával nem vette fel a versenyt, bár jól sem esett... (A Tuhu szerint ez az aszfaltos és dagonyás szakasz is kikerülhető lett volna...)
Abodra egy völgyecske után szintén aszfalton be, majd a leírás szerint a piros rom (PL) jelzésre kellett volna balra letérni, ami a valóságban P+, de ezen az apróságon azért bőven túltehette magát mindenki. A ponton az egyik támogató izotóniás italporából készült folyadékkal kínáltak - saját bögrém terhére :) elfogadtam a kellemes frissítőt.
A pontról vissza a "főutcára", aztán végig a falun, jobb időket látott aszfalton, egészen a jobbra tartó P\ jelzésig.Innentől már tényleg nem volt sok hátra, "csak" fel kellett kapaszkodni 60-70m szintet leküzdve az Abod és Galvács közötti vonulatra, hogy a túloldalon egy szép erdei úton leereszkedjünk a Galvácsot Szendrővel összekötő műútra...  Persze, szép ez a völgy, de a párhuzamos szekérút lehet, hogy kényelmesebb lett volna...
Az aszfalt után elején meredek kaptató, majd kényelmes út vezet fel a vár romjaihoz, ahol megkapom az utolsó EP bélyegzését, illetve feljegyezhetem a Bebek-portya itteni kódját. A túloldalon szép fenyőfák között ereszkedik lefelé az ösvény, majd a házak között kanyarog az út... Még átkelek az árvíz által elsodort híd romjai fölé épített ideiglenes hídon, majd rövid időre megállok a bányász emlékmű előtt, hogy aztán ismerősök biztatására némi kocogással beérjek a célba.
A célban kitűző, oklevél, gyors szedelőzködés, és indulás haza, hiszen Budapestig bő 200km-es út várt még rám.

A túra útvonala minden évben változik egy picit, remélem, ezt a nemes hagyományt is folytatni fogják a rendezők. A kiírásban szerepel, hogy 53.1km táv és 1050m szint - az viszont nem, hogy 3800m oda-vissza szakasz, és 17600m aszfalt... Aki tervezi ezt a túrát, az jó, ha ezt is számításba veszi... A rendezés, a leírás, a térképvázlat teljesen jó volt, ellátásra sem lehetett panasz, bár a célban ezt idő hiányában nem teszteltem :-)