Túrablog

A tavalyi évhez hasonlóan duplázást is tervezhettem volna mára (és terveztem is, igaz, csak "b"-tervként), de a szuper jó idő, meg a lányok egészsége, no meg az, hogy ha ezzel elindulunk, akkor mindenkinek összejöhet a kupa egyértelművé tette, hogy családi sétára jövünk.
Kilenc óra előtt pár perccel érünk a rajtba, a kissé nehézkes nevezés után negyed tízkor vágunk neki az aszfaltnak, hogy nem sokkal később a vasút melletti gyalogútra térve nézzük az aszfalton haladó többséget :-) Közben persze jó néhány ismerőssel találkozom, van, aki meglepődik azon, hogy nem duplázok, de a családi kirándulás megjegyzésem helyreteszi a dolgokat :)
Normafánál a rét sarkánál kapjuk az első bélyegzést, hogy aztán a réteses után a parkolónál útba tudjunk igazítani egy bringás apukát, hogy biza' vissza kell menni, mert a pont mellett szépen eljöttek... Itt is, mint Makkosmáriánál azért egy bója jól jött volna... No mindegy.
A kellemes időben jó tempóban sétálunk lefelé a Z+ jelzésen - egy  nyugdíjas csoportot meg is előzünk, még jóval a Z+ S- kereszteződése előtt... No, itt ma nem fogok még egyszer járni, de sebaj, három hét múlva, ha minden jól megy, remélem igen - addig meg csak kibírom valahogy :-)))
Aztán leérünk Makkosmáriára, ahol valami egyéb rendezvénynek is van találkahelye, de csak sikerül meglelni a pontőrt, és mosolygós bélyegzést kapni tőle. Itt egy-egy piros pöttyöst elfogyasztanak a gyerkőcök - kell is, hiszen eddig csak lefelé jöttünk, most meg azért lesz emelkedő is, hiszen rövid szakaszon a P- jelzést kell követni. Egy régi ismerős, Eszter és egy csapat  gyerkőc is itt van a túrán, a lányaim rögtön elkezdenek barátkozni velük, úgyhogy nekünk "csak" arra kell figyelni, hogy az apróságok ne rohanjanak nagyon előre :-))
A P-S- közös szakaszon az emelkedőn felveszem Jucit, aki eddig hősiesen jött a saját lábán, aztán persze ahogy meglát egy nagyobb mohafoltot, le is kell tenni, mert ha moha, akkor azt meg kell neki simogatnia :-)
A Korányi kerítésénél hallom, hogy jön a vonat, úgyhogy itt is felkapom, és futás...  Így még épp sikerül az átjárónál elcsípni a Hűvösvölgy felől érkező szerelvényt.
A S-S+ elágazáshoz Tündivel, a nagyobbik lányommal érkezek, itt megvárjuk a páromat, aki Jucival gyalogolt fel az ösvényen.
Eszterék társaságával lazán együtt haladunk a Budakeszi útig, itt mi előre megyünk, mert Szépjuhásznénál terveztünk falatozni egy picit.
A padok körbehúzva szalaggal, zsíros kenyér tálcákon... De nem nekünk, hanem a Gyermekvasútnak van valamilyen rendezvénye, úgyhogy csak a futóverseny nevezéséhez szabadon maradt padnál kapunk helyet (köszönjük!). Az erőgyűjtés után nekivágunk a Nagy-Hárs-Hegy meghódításának - nem azon van a nyüszögés, hogy meredek, hanem hogy kinél legyen melyik túrabot :-) Azért a legmeredekebb részen Jucit felveszem, amúgy sportszerű nehezítés gyanánt :-))
Természetesen balra, a jelzést követve érkezünk meg a kilátóhoz, ahol nekünk nincs, de a Város peremén túrát teljesítőknek van pont - kedvesek a pontőrök, és kapunk "bónusz" bélyegzést a lapokra: egy-egy zöld "E" betűt.
A kilátóból érkezik Eszter gyerekcsapata - amíg mi lent falatoztunk, addig ők kilátót másztak :-) Mi kihagyjuk a kilátót, és velük együtt indulunk lefelé.
A Bátori-barlangnál a szokásos válaszút: Jucival lemegyünk a hídhoz, Gabi és Tündi viszont a sziklás részt választják. A hídhoz levezető lejtő egyébként igen csúnyán néz ki - dolgozik az erózió; 3-4 lépcsőfokot, keresztbe fektetett rönköt nagyon megérdemelne, mert így egy-két, a tavalyihoz hasonló esős év, és teljesen járhatatlan lesz.
Az újabb vasúti átkelőnél ismét egy vonat érkezik - sajnos ezt is "lekésem", már ami a fotózást illeti - sebaj, fogok még errefelé járni az éven, ha minden jól megy :-))
Itt már bőven érkeznek szemből a duplázós ismerősök - picit irigyelem őket ezért, hiszen nagyon szép idő van, szép a tavaszi erdő - a családdal kirándulni meg jó dolog :-) A Tótasszonyi út előtt ismét fel kell vennem Jucit - Tündi ugyanis igencsak előrerobogott a többi gyerekkel, és jó lenne együtt beérkezni :-)) A Nagykovácsi út előtti sorompónál megállunk, bevárjuk a Gabit is, aztán átvágunk az úton, és gyorsan berobogunk a célba.

A célban szerencsénk van: nulla sorakozással megkapjuk a díjazást: oklevelet, kitűzőt, meg az elmaradhatatlan vonatos képeslapot :-) Mire végzünk, addigra az aluljáróban az ajtóig áll a sor :-)
Kint kényelmesen letelepszünk, és a "szokásos" túramenü elfogyasztása után gőzös nosztalgiavonattal utazunk vissza a rajtba, az autóhoz.

Az első két év hagyományaihoz visszatérve :) pici elkavarással érkeztem a rajtidő vége felé a Libegő alsó állomásához, így a Libegő 11 résztvevőit is volt lehetőségem egyben megszemlélni - no meg az ismerősöket üdvözölni.
Hogy miért egy csiga került ide nyitó képnek? Nos, a túra tempója, minthogy seprés-jelleggel mentünk végig a távon ezt juttatta az eszembe :) Persze volt más érdekes fotótéma is: rögtön a rajtnál egy beton, akarom mondani papírrepülő - ezt párszor megnézhettük a nap folyamán :)
Bőven a rajtidő vége után vágtunk neki kényelmes tempóban a Hunyad-orom meghódításának, és az ott szolgálatot teljesítő pontőr (f)elszabadításának, ami -némi emelkedő okozta lihegés árán- sikerült is.
Közben persze néhány szép virágot is megörökítek, hiszen mikor fotózzon az ember, ha nem egy ilyen kényelmes tempóra tervezett sétán - természetesen vigyázva a növényekre, hiszen sok védett faj él ezen a buckán.
A rajtba visszaérve kapjuk a következő bélyegzést - no, ez a pontőr még marad, hiszen mi is jövünk még párszor, a Libegő 11-es távon indulók meg pláne :-) úgyhogy a bemelegítő kör után jöhet a Pozsonyi-hegy, Tündér-szikla kör.
Az útvonal ismerős, a lépcsős-betonos szakasz után a terep nagyon jó, kényelmesen széles gyalogúton érjük el a Z- letérését, hogy aztán enyhén emelkedve, és az aszfaltot keresztezve az ep-ra érve a Z+Z3 kombinációra váltva elinduljunk visszafelé.
Ez a szakasz is nagyjából szintben halad, és kocogásra csábít, de most nem ez a program, úgyhogy inkább nézelődök, és találok is fotózni való növényt, úgyhogy picit le is maradok.
Aszfalt, pihenőhely jobbra, szép, hosszú farakásokkal - igen, itt is folyik erdőművelés, no meg piknikezés is: autókból szól a "zene"... Sebaj, mi úgyis lemegyünk balra, a Tündér-szikla felé.
Picit "benézzük" a dolgot, és nem a Z-, lépcső útvonalon jutunk le a Libegő alsó állomásához, hanem a Z3 jelzést követve "nagypistázunk" egyet - ilyen is kell, de legközelebb jobban figyelünk :-))
Aztán elindulunk a leghosszabb körre, vissza a Z3 jelzésen, majd pedig a Z--ot követve fel előbb Normafáig, majd szigorúan a Kc nyugati ágát követve a Libegő felső állomásán lévő pontig.
A rétes kimarad, a meggylé, és a Kc jelzé kunkora a gsm-torony után ellenben nem.
A ponton némi rendezői egyeztetés, meg energiapótlás után esünk túl, és indulunk el a parkoló kilátó felőli sarka felé, a Z3 jelzést megkeresni. Nincs nehéz dolgunk, így hamar nekivágunk a lejtőnek, hogy a Pozsonyi-hegy pontőrétől kapott bélyegzés birtokában a korábban fölfelé megtett úton leereszkedjünk a Libegő alsó állomásához.
 A hab a tortán persze most jön: föl, a libegő alatt :-) Bottal persze könnyebb, így itt-ott azért némi nézelődéssel vegyített várakozással érünk föl a felső állomáshoz, onnan pedig az Erzsébet-kilátóhoz.
A pont persze most is elbújt - szerencsére nem megyek fel teljesen a kilátóba, az utolsó előtti szintnél észreveszem a pontőrt lent - de legalább ismét megszemlélhettem a kilátóból feltáruló panorámát :-)
A pontról már az aszfalt mellett csorgunk le a célba, ahol kitűző, oklevél, meg egy "kisvonatos" képeslap a díjazás.
Természetesen a zsíros kenyér-hagyma-szörp nem maradhat el itt sem, úgyhogy kényelmesen falatozunk, majd a régi P-, Z3 útvonalon elindulunk lefelé. A Tündér-sziklánál balra tartva a lépcsőn, majd a Libegő alatt érjük el a parkolót, és indulunk hazafelé.