Túrablog

Magyarországi forrástúrák - 2010. Börzsöny, 37km

A túrasorozat jelvényét a Zongor 45-ön, Normafánál láttam először a valóságban - akkor eldöntöttem, hogy nekem biza' kell legalább egy ilyen :) Szerencsémre nem csak a hosszabb, hanem a közepes (37km-nek kiírt) távon is ez lett a díjazás, úgyhogy egy kellemes börzsönyi sétára készültem. Ismerősöket is invitáltam, de végül a Pilisi trapphoz hasonlatosan Jámborral ketten autóztunk nem túl kora reggel Kismaros felé.
Az időjárás sajna elég kellemetlennek ígérkezett - lógott az eső lába, de ekkor még nem kezdte rá, de látszott, hogy ezt nem ússzuk meg szárazon :-) Miközben sorban álltunk a nevezésnél, megkínáltak minket aprósütivel, majd miután leszurkoltuk a nevezési díjat, megkaptuk az itinert.

Az itinerben igen szűkszavú leírást kaptunk az útvonalról - amolyan régi zöldgömbös stílusban - térképvázlat nincs, szintadatok részletezése sincs - igaz rendezői elérhetőség van. Meg egy-két fölös ékezet is... No mindegy, szerencsére van saját, frissen nyomtatott térkép az útvonal környékéről, úgyhogy remélhetőleg nem lesz gond, biztonság kedvéért a gps-t is beizzítjuk, és elindulunk a S- jelzésen Királyrét felé.
Aszfalton haladunk, a Z- balra el, majd egy jobbra ívelő kanyar után egy elágazásnál balra befordulunk, követve a S- jelzést - egy darabon még itt is aszfalton, később viszont a patakhoz leereszkedve. A patakvölgyben jópár bedőlt fa kerül az utunkba - van, amit ki lehet kerülni, de olyan is akad, amin át kell mászni - kellemes bemelegítésnek is fel lehet fogni ezt a szakaszt :-)
A Testvér-forrás az első pont, itt bélyegzést kapunk, majd egy iramodással még mindig a jól jelzett S- jelzést követve a Riezner (vagy Rizner?) forrás következik, ahol egy kérdésre kell válaszolni. Elolvassuk a tábla feliratát, felírjuk a választ, majd indulunk tovább.

Emelkedünk, majd nyílt terepre érünk, aztán balról érkezik a P- - ez már a Nahát-ról ismerős szakasz, bár akkor sokkal kellemesebb volt a terep - több helyen eléggé "cuppogósan" sikerül csak a patakon való átkelés.
Kóspallagra beérve a boltban frissítünk egyet, majd szinte nyíl egyenesen tartunk a templom felé. A K- jelzés korábban az aszfalton jobbra tartott, most viszont felmegy a kálváriára - minthogy az útvonal felmérése után történt a terelés, így maradunk az aszfalton - ami mellett itt-ott megmaradt a jelzés, bár van olyan is, ami törlőkeresztet kapott. Kisinócra érve egy márkatárs autóján látok kirakva egy itinert - bent, a kerthelyiségben kapjuk a pecsétet meg egy almát. Váltunk pár szót az autóról, majd indulás tovább, hiszen a java csak most jön :)

S+ jelzés, nagyszerű, megvan jobbra a So is, azt követve irány a Pokol-völgy forrása. Bedőlt fa itt is van, de ezért is szép ez a túra - olyan helyekre viszi el a résztvevőket, ahova más nem nagyon.
Elérünk a forráshoz, felírjuk a kódot, meg mosolygunk egy jót a szövegen, majd a szalagozást követve visszamászunk a S+ jelzésre - ahol a változatosság kedvéért egy rövid sziklalépcsőn folytathatjuk fölfelé :) Aztán szelídül az út, kapunk pici lejtőt is - hogy aztán egy húzósabb emelkedő után elérjük a balra kiágazó S3 jelzést, amin a Szép-bércre kimegyünk a következő ep-ra. Itt is bélyegzést kapunk, no meg szép kilátásban gyönyörködhetnénk, ha épp nem cseperegne az eső... Közben rájövök, hogy miért volt leértékelve az az elem,. amit reggel beraktam a GPS-be - mindegy, van tartalék úgyhogy gyorsan kicserélem...

Vissza a S3-on, majd balra tovább a S+-t követve. Az Inóci-nyeregnél jobbra tartva kikerüljük a benőtt szakaszt, majd hullámvasutazva kanyargunk tovább, követve a jelzést.
A lovas-kútnál (jobb oldalon, a patak túloldalán található) ismét kérdésre kell válaszolni - sikerül :-) Mint ahogy a jobbra kiágazó S4-es is sikerül nem benézni, annak ellenére, hogy két túratárs kocog visszafelé - meggyőzzük őket, hogy a S4-en eredetileg indultak jó irányba :)

Az S4-ből balra lefelé kiágazó So-nél már nincs ott a farakás, úgyhogy egyenest le lehet menni a Vasedény kulcsosházig, ahol ismét bélyegzést kapunk, illetve a friss forrásvízzel olthatjuk szomjunkat. Meg is tesszük, majd a kulcsosháztól jobbra indulunk tovább, az So jelzésen, ami a rövidesen a K4-be torkolló S4-be csatlakozik vissza.
A K4 egy balra ívelő szakaszát követően jobb oldalon feltűnik a Vadász-kút - újabb forrás, újabb kérdéssel. Szuszogós emelkedőt követően elérjük a K- jelzést, amin balra fordulunk, és némi további szint leküzdése után a Nagy-hideg-hegyi th.-ban találjuk magunkat :)

A frissítőpont az eső miatt beköltözött a th.-ba, a szokásos zsíros meg margarinos kenyéren túl volt kenőmájassal kent verzió is. Pici ücsörgés, falatozás után elindulunk - a benti meleg után azért hűvös a levegő...

A K- eleinte szintben halad, majd meredeken levág jobbra - szerencsére nem csúszik az ösvény, bár a bot azért jól jön. A meredek lejtő után balra, a Rakodó felé tartunk. Itt egy szegény pontőr ázik-fázik - meg adja a következő bélyegzést - aztán a Ko-ön folytatjuk az utunkat lefelé, kellemesen járható széles dózerúton.
Balról érkezik a Po jelzés, majd jobbra szalag jelzi a letérést az Újpest-kunyhó maradványainál a forráshoz. Lemegyünk a forrásig, megválaszoljuk a kérdést, majd visszatérünk a jelzésre.
Innen hosszú, picit unalmas lejtős szakasz következik - az esős-csepergős időjárás miatt is szaporázzuk a lépést. A balról érkező K4-nél elbúcsúzunk az idáig tartó Ko-től, és megyünk tovább egyenesen - ez a Suta-berki nyiladék.
Az út bal oldalán egy esőház, nézem a térképemet, lassan le kell térni jobbra az útról - meg is van, innen már tényleg nincs messze a cél; közben még megnézzük a Petőfi-forrást is, illetve elhaladunk a Királyréti horgásztó mellett. Lassan aszfalt kerül a talpunk alá, még pár száz méter, és a célban vagyunk.

A célban megkapom életem legkisebb oklevelét :) hozzá a valóban nagyon szép jelvényt. A táv- és szintadatokkal kapcsolatban többen felvetik, hogy nem annyi az annyi - valóban nem, a távolság legfeljebb 32-33km körül volt, a szintet 1250-1300m közé számoltam. Az viszont biztos, hogy az útvonal szép, érdekes helyeket mutat meg a Börzsönyből, úgyhogy érdemes volt eljönni erre a túrára - az időjárásról meg nem a szervezők tehetnek.

A kisvonat indulása előtt elköszönünk, majd egy kellemes vonatozással zárjuk a mai túranapot, vissza, a rajtban hagyott autóig.

---

A Garmin Dakota-10 GPS-sel automata módban rögzített track tisztítása és feldolgozása után 31.6km táv és 1220m szint adódik az strm_hun szerint:

Pilisi trapp - második alkalommal

Anno 2007-ben már voltam trappolni - három évente belefér a programba ez a túra is :-) így idén is bevállaltam, pláne, hogy az útvonal azóta alaposan megváltozott.

Nem túl kora reggeli indulással, autóval mentünk Jámborral a rajtba, ahol sikerült egy egészen barátságos parkolót találni, úgyhogy teljes nyugalommal vághattunk neki a túrának. A rendezőktől szokásos színvonalú leírás/térkép, hála a helyismeretnek csak akkor került elő, amikor a pontokon a bélyegzést kaptuk - az viszont igaz, hogy csak ezek alapján... Azért itt-ott nem könnyű boldogulni, maradjunk annyiban.

Az időjárás príma, pólóban toljuk, hiszen rögtön az elején kapunk a szintből rendesen - bár annyira nem vészes sem a S+ sem a K+ emelkedője, minden esetre a S- jelzésre már teljesen "üzemmeleg" állapotban van a futómű. Itt a tömegvonzás az úton tart minket (ami a régi S-, az új ugyanis tőlünk pár méterre jobbra, egy nem túl kijárt ösvényen halad, ha minden igaz).
A második megálló a Matyi büfé, itt szinte "kötelező" valamit harapni - a kettéhajtott zsíros kenyér (hagymás szendvics) gyorsan lecsusszan, és megyünk tovább pecsételtetni.
A Rezső-kilátónál valóban csodát láthatunk - fotón nem is lehet megörökíteni, hiszen pillanatról pillanatra változik a látvány, ahogy száll a pára, ahogy a fények játszanak... Ősz van, legalábbis ami az időjárást illeti - a lombok persze még a zöld árnyalatait mutatják, de a pára, a hűvös levegő az már nem a nyarat, hanem az őszt idézi.
Nézelődés után persze indulunk tovább, hiszen bőven van még út előttünk. Az Ilona-pihenőnél kapjuk a következő bélyegzést, meg az egyébként jócskán idejétmúlt tanácsot, hogy a Hoffmann vadászház és Égett-hárs között inkább az úton, mert a Z+ rosszul van jelezve...
Nos, a Z+ jelzés príma, a vadászháznál szépen hívogat az első jelzés a fán a patakmeder felé. Átkelünk a patakon, aztán hullámvasutazva, itt-ott némi sárral nehezítve haladunk a sűrű fiatalosban, az összeboruló fácskák alkotta alagútban. Csodaszép így is, szikrázó napsütésben még szebb lenne - majd talán jövőre...
Égett-hársnál pici nézelődés, majd megtaláljuk a jelzést, és robogunk lefelé - ez a szakasz valóban megérdemelne némi felújítást, mert egy-két ponton elég "saccográf" alapon megyünk.
A romoknál csinálok egy fotót, aztán megkeresem az elszórt cuccomat :-) és megyünk tovább lefelé. Pilisszentlélekre beérve kiderül, hogy a jelzés egy ösvénnyel odébb van - út közben nagyon nem látszott, hogy hol kellett volna jobbra tartanunk... No mindegy.
A bélyegzést megfejelem egy pohár sörrel - kell az erősítés a Z+ emelkedőjéhez, bár a S+ valóban jóval durvább lenne... Elindulunk fölfelé a kocsma mögötti keskeny ösvényen, majd jobbra kikapaszkodunk a vízmosás-jellegű mélyedésből, és tovább emelkedünk. Az aszfaltút keresztezése után a túloldali tisztáson egy picit "elfogy" a jelzés, de némi technikai segítséggel sikerül megtalálni a helyes ösvényt. Elrakjuk a gps-t, és megyünk tovább. Kiérünk az erdei útra, amiről -utólag megnézve- röviddel később balra fölfelé kellett volna tartani. Erre akkor jöttünk rá, amikor balra megláttam a S4 lépcsőjét - el is indultunk rajta azonmód fölfelé.
A Sasfészeknél főzőcskéznek, picit pihenünk, aztán megyünk tovább a pihentető úton Pilis-nyereg felé.
A nyeregnél megállunk az emlékműnél, szóba kerül a K100, no meg az iszinik - utóbbi bár piszkálja a fantáziámat, de idén esélyes, hogy kimarad...
Kikapaszkodunk a nyeregből, majd apróbb-nagyobb emelkedőkkel haladunk egészen a szerpentinig, ahol elkap minket egy erős zápor - én magamra borítom az esőkabátomat, aztán trappolok Jámbor után. A pontra esőben érünk, gyors bélyegzés után megyünk tovább lefelé.
A Szántói-nyereg után a Z- elhagyja a murvás utat egyszer, majd visszatér rá, hogy picivel később ismét jobbra tartson, és kellemes laza emelkedővel felvezessen a Hosszú-hegy gerincére. Arra a Hosszú-hegyre, ahol a kifejezetten útvonalkövetőnek tekintett túrázók számára szervezett, kevés EP-vel megoldott Kinizsi 100-nak is van pontja - minden táv számára... Röviden fogalmazva ezen a túrán is illene ide pontot telepíteni... No mindegy.
Mi fent mentünk, láttunk szép gombát, volt részünk itt is nagyszerű panorámában - meg persze némi szintben is, de valamit, valamiért, nem igaz?
A Z-K- elágazásnál egy tavaszi rendezvényre tasakban kirakott papír árválkodik az egyik fán "Idáig mindenki eljut" a felírandó szöveg... Mivel rég elmúlt már a megadott dátum, így leszedem.
Szentkútnál pici pihenés, aztán nekivágunk az utolsó néhány kilométernek... A jelzés az elején nagyon gyér, Jámbor helyismerete itt is jól jön. A Szurdok parkoló előtt balra tartunk, jobbra egy helyreállított mészégető tetején lévő rács hívja fel magára a figyelmet, balra pedig két magas  fenyőfa egy tisztás közepén, alatta pihenőhely - nagyon szép. Mint ahogy szép a következő szakasz is, hiszen párat lépünk, és máris a Szurdok bejáratánál vagyunk...
A hidak az időjárás rombolása után már újra állnak - az egészre csak a völgyben felhalmozott rengeteg fa emlékezteti az erre járókat... Szép a szurdok, persze, de sokadszor járunk erre, meg közel a cél, úgyhogy meghúzzuk a lépést a célig.
A célban átvesszük a díjazást, fogyasztunk a zsíros kenyerekből (hagyma, paprika, piros arany kerül rájuk, no meg savanyú uborka is - miután hosszas fárasztást követően sikerül kinyitnom az üveget), aztán elindulunk haza.

A túra szép útvonalon halad, kell közben tájékozódni, fontos, hogy legyen térkép és/vagy helyismeret, de ez adja a túrázás lényegét... A nevezési díj kontra szolgáltatás témában én is osztom azt az állítást, hogy nem ez a túra drága, hanem a többi olcsó. A rajtban egy sportszelet, célban korlátlan zsíros kenyér, kitűző, oklevél... Mindez 1000, illetve kedvezményesen 500 Ft-ért. Hozzáteszem, hogy számomra nem a  nevezési díj és a szolgáltatás a lényeg egy túrán - nem ez alapján választok.

Ezt a túrát bátran merem olyanoknak ajánlani, akik térkép alapján képesek tájékozódni, szeretnek önállóan, saját erőből, szép útvonalon kirándulni, gyalogolni.