Túrablog

Lassan vége a nyárnak, így eljött ez a nap, pontosabban este is... A nappali verziókkal együtt hetedik teljesítés, úgyhogy Virágvölgy állomás képével díszített kitűző a díjazás - de ne rohanjunk ennyire előre :)

A tervem idén (is) a rajtidő elején, a tömeg előtt indulni, az elejét tempósan, hogy a szokásos sorállást lehetőleg elkerüljem. A logisztika viszont változott: lemondva az éjszakai vonatozásról az autót a cél közelében rakom le (előtte integetek a hatkor induló vonatnak...), majd a fogaskerekű végállomásához már néhány túratárssal érkezek - aztán szépen gyűlnek az ismerősök, mintha itt lenne a rajt :-) A BKV-s jegyautomata természetesen rossz, szerencsére van két jegyem - no nem mindenki készült így - azért szerencsésen leérünk a János kórház megállóig. Itt a társaság egyik része leszáll, majd kocogósra fogjuk, hiszen épp bent áll a villamos a megállóban - elérjük.
A villamoson is sok ismerős - pedig bőven van még idő a rajtig - gondolom, ők is inkább a rajtban állnak sorban, ha lehet, és nem a pontokon...
Hűvösvölgyben konstatáljuk, hogy sor az természetesen van - bár a hossza elviselhető, ráadásul nagyjából konstans - azaz a négy-öt asztal, ahol lehet intézni a nevezési díj befizetését, meg a paksaméta átvételét, az igen gyorsan tud dolgozni - hála a korábban jól vizsgázott előre kiosztott cetlis módszernek.
Mint kiderül, a rajtot előrehozták, és 7-től már lehetett indulni, úgyhogy a 7:20-as bélyegzésemmel én is nekivágok a múzeum felé vezető első szakasznak :-)
A múzeumban a srác két kézzel :) szórja a bélyegzéseket, mehetünk tovább. A Fazekas-hegy felé vezető éles jobbos letérést rutinosan veszem, és bár van irányjelző lap is kirakva, néhányan azért gondolkodóba esnek, hogy valóban jó felé megyek-e?
A bélyegzés itt is gyorsan megy, mint ahogy a Villám-utcai ereszkedés is - pedig a térdemre vigyázni kéne...
Nagyréten csinálok egy fotót a Hárshegyről és a Holdról - emlékbe jó lesz :) Aztán ismét gyors bélyegzés következik, utána pedig trappolok tovább a Sc, majd S- jelzéseken föl, a Hárs-hegyre. Közben persze beugrok egy bélyegzésre a Hárs-hegy állomásra, illetve a S3 jelzésen a Kis-hárs-hegyen is megteszem a "tiszteletkört".
A Nagy-Hárs-hegyen a pont a kilátó kispista-felőli oldalánál van - néhány futóval azért visszasétálunk a S- jelzésre, és azon folytatjuk az utunkat Szépjuhászné állomásig.
Bélyegzés az irodában, némi frissítés a csapnál, majd -még lámpa nélkül- irány a P-, irány az Erzsébet-kilátó.
Kanyarog a P-, kanyarog, de azért egyszer csak vége lesz, és az erdőből kibukkanva feltűnik a fényben fürdő kilátó - és előtte jópár túratárs: a pont ugyanis még nem nyitott ki - végül is jogosan, hiszen még háromnegyed kilenc sincs...
Készül egy fotó itt is, majd frissítek, ismerősökkel beszélgetünk, téblábolunk - elindulni nem célszerű, hiszen a pontőr két irányból (fent, a jelzésen, és lent az aszfalton) is jöhet, úgyhogy van esély arra, hogy elkerüljük - inkább várunk.
Kilenc előtt pár perccel meg is érkezik a srác, gyorsan sorba rendezzük magunkat, és elibé járulunk a hőn áhított bélyegzésekért :-)) Utána természetesen a jelzést követve indulok tovább Bubu társaságában. A kilátó mögött előkerül a lámpa is - a lépcsőn lefelé azért jól jön.
János-hegy állomáson az épület zárva, a pontőrök az egyik padon rendezkedtek be - sorállás persze itt sincs, hiszen igen jó tempóban haladtunk eddig.
Makkosmária a következő pont, majd ráfordulunk a Z+ jelzésre, egészen Előre, akarom mondani Virágvölgy állomásig, ahol szamóca- illetve narancs ízű szörpökből lehet önkiszolgáló módon frissíteni. A friss csapvíz is jólesik, de a szörp is, úgyhogy alaposan feltankolok folyadékkal.
A gerincen áthaladva meredeken lefelé tartunk Disznófőig - a pont most nem a faháznál van, hanem picit lentebb, ahogy kell. Fölfelé a Z- jelzést követjük, előbb meredeken, majd balra tartva. Jobbról autóbusz kipufogójának a szagát hozza a szél - no, lassan tarthatunk jobbra, fölfelé - akad is egy gyalogút, aminek a végén az autóparkolónál találom magamat. Eddig jó, most át a székelykapun, majd a középső ösvényen lefelé, egészen a vasút keresztezéséig. Persze vannak, akik a könnyebb utat választják, és az aszfalton ereszkednek le Csillebérc állomásig, de lelkük rajta...
A sínek mentén picit botorkálós szakasz következik, aztán lesz ösvény, amin azért kényelmesebben haladunk.
A bélyegzést követően irány Normafa megálló. A változatosság kedvéért itt sincs sor, csak vidám fiatalok, úgyhogy jókedvűen indulok tovább. vagyis picit vissza, majd balra be, az erdőbe. A drótkerítés mögött egy igen haragos kutya ugat - szegény, ha tudná, hogy meddig lesz itt ilyen forgalom :-))
A gázos szerelvények táblái megvannak jobbra, az ösvény is ott van a helyén - bár inkább vízmosásnak lehetne nevezni - nagyon durván néz ki, legalábbis a Budai-hegységhez képest. No mindegy, óvatosan magam mögött hagyom ezt a randa szakaszt, és csorgok lefelé a völgyben, egészen a Z3 jelzésig. Éles balra kanyar, majd szerpentin fel, a kápolnáig, ahol az utolsó előtti bélyegzést is begyűjtöm - innen tényleg csak egy ugrás: Apáca-rétnél a jobbos letérés elsőre megvan, aztán aszfalt, Széchenyi-emlék, bélyegzés helyett aláírás kerül a lapra, aztán a tömeggel ellentétben a Svájci-út lépcsője felé vesszük az irányt. Túratársak érkeznek mögöttünk, kérdezik, hogy hol, merre van a Széchenyi-emlék - így utólag csak tippelem, hogy a Farkasvölgyi útról nem fordultak el jobbra a Rege útra, hanem egyenesen mentek tovább - elmagyarázzuk nekik, hogy merre kéne menniük, elköszönünk, és berobogunk a célba.

A célban, az érkeztetésen van még mit csiszolni - lehet, hogy az aránylag rövid asztal is az oka, de picit nehezen megy a munka, de ez legyen a túra legnagyobb problémája :-) Megkapom az oklevelet, a kitűzőt, illetve egy bélyegzést a Budapest-kupa igazolófüzetbe, majd elfogyasztom a teljesen korrekt minőségű virslit, aztán két túratárssal autóba ülünk, és elindulunk hazafelé, egy kellemes, sorban állás nélküli, pontosan négy és fél órás esti séta után.

A tegnapi Budai tájak után mára a Börzsöny volt tervbe véve, hogy a pár évvel ezelőtti "kicsúszós" teljesítést követően legyen egy korrekten, szintidőn belül teljesített Tátralátóm is.

Nos, ez ma nem jött össze - és nem rajtam, rajtunk múlt. A reggel háromnegyed hatos induláskor már Budapesten is erősen esett az eső, és végig a 2-es úton, majd utána is folyamatosan jött az égi áldás - hol sűrűbben, hol kevésbé. Az ég meg csak néha engedett picit a randa szürkeségéből, úgyhogy esős túrára készültünk. Nekem az esőnadrág meg a száraz váltózokni/póló reggel, induláskor került be a kocsiba...
Nagybörzsönyben, már a faluban egy szép vízátfolyás fogadott minket, majd leparkoltunk a rajtnak helyet adó épület előtt.
Miután bementünk, kiderült (no nem az idő...), hogy a rendezők itt vannak, a szalagozás is megtörtént, de az időjárás miatt a túra nem lesz megrendezve, bár saját "szórakozásra" aki akar, nekivághat, de pontokon nem lesz kint senki, illetve hivatalosan nem számít teljesítésnek... Páran előttünk nekivágtak, mi azonban úgy döntöttünk, hogy rommá ázni nem akarunk, ráadásul van néhány "érdekes" szakasza az útvonalnak (például a k3 jelzés a völgyoldalban, a Kőkorsónál), ami száraz időben is odafigyelést igényel, úgyhogy visszafordultunk, és hazajöttünk.

Jövőre újra jövök, remélem, akkor az időjárás is kegyesebb lesz hozzánk.

Volt, aki privát túraként végigment - mint kiderül a beszámolójából, a terep nem volt olyan rettentően vészes...