Túrablog

Egy "kötelező" túra, nem csak a Budapest kupa okán...

Duplázós hétvégének indultam neki kora reggel, így 7:45-ös rajtidő került az igényesen kivitelezett színes igazolólapra. A három rét hajtott lap belső oldalán a túra térképe, táv- szintadatok, illetve a pontok nyitvatartási ideje szerepel - a támogatás tényét a Cartographia logója és egy felirat mutatja. Az igazolólap másik oldalán a szokásos köszöntő, meg az alapvető tudnivalók mellett megtalálható a rendezők mobilos elérhetősége is.

A korábbi évektől eltérően most a Gyermekvasút hűvösvölgyi  állomásától indul a túra, és oda is érkezik vissza, kihagyva a Sc jelzést.
Háromnegyed nyolckor nekivágok a nem kevés alkalommal bejárt S- jelzésnek, és meg sem állok az 1. EP-ig, ami Nagy-Hárs-Hegyen, a Kaán Károly kilátónál található. A Hárs-hegyen jónéhány kidőlt, vagy kivágott fát, illetve hűlt helyüket látom - ezt a környéket sem kímélte az időjárás.
Bélyegzés után picit száríthatom a félfényes papírra nyomtatott igazolólapot, mert azért maszatolódik rajta a tinta rendesen, aztán néhány túratárssal ellentétben a S- jelzésen folytatom az utat. Szépjuhászné előtt jelzésváltás jobbra a piros sávra, majd pici kapaszkodó után a jól ismert köves gerinc következik - most épp lefelé.
A Fekete-fejre fölfelé menet ismerős "stoppol" - sajnos elromlott a kézifék, úgyhogy nem tudom felvenni :-)) viszont sikerül egy nekirugaszkodással a csúcsig jutni, ahol a 2. EP található. Itt vízzel kínálnak - bőven van saját, úgyhogy köszönöm, de nem kérek, inkább robogok lefelé.
A Julianna-majori aszfaltútra többen nem kíváncsiak - vagy épp a Falasok(k) itinere alapján mennek egyenesen? Fene tudja... Az aszfalton a major felől érkezik két futó leányzó - elbeszélgették a letérést - jó utat kívánunk egymásnak, aztán elporoznak fölfelé.
A következő EP a 15-ös és a 30-as táv elválásánál, azaz a P- P+ elágazásánál található, itt választható édesség (Balaton szelet, Cerbona) az ellátmány - két órája jövök, úgyhogy egy műzlit betermelek, majd indulok tovább.
A tarvágás környékén a korábban látott két futó lány érkezik ismét szemből, és erősen mosolyognak - a 15-ös távot szeretnék megcsinálni, azaz a P+ elágazását keresik... Hiába agitálom őket, hogy innen már mindegy, kötik az ebet a karóhoz, és elindulnak visszafelé :-)
Robogok tovább, a tarvágásnak áldozatul esett jelzéses farönk ott fekszik az út mellett - ellenkező irányból hasznos lenne pótolni a jelzést, Nagykovácsi felé haladva nem jelent gondot a hiánya.
Ha már Nagykovácsi, akkor a tavalyihoz hasonlóan egy privát frissítés a Gyopárban, aztán irány a Zsíros-hegy, immáron a Z- jelzést követve.
A ponton szokás szerint dinnye az ellátmány - jól jön a lédús édes gyümölcs - igaz picit ragad a kezem, de sebaj, majd Solymáron lemosom. A turistaház romjainál újabb futót kell útbaigazítani, picit bele is kocogok, de a térdem jelzi, hogy nem kéne, úgyhogy jobb a békesség alapon inkább csak sétálok lefelé. Aztán eszembe jut, hogy a Tojáson milyen kellemes volt itt fölfelé jönni :-) Jó, hogy most nem esik.
Solymáron a Templom-téren kézmosás, aztán folytatódik a "nemszeretem aszfalt" egy darabig... A Mátyás-dombnál állok meg legközelebb, 11:45, és már csak egy tízes van hátra.
Szemből érkezik egy srác, keresi a Z- jelzést, mondom neki, hogy jó felé ment, csak kissé hiányos a jelzés egy darabon - sikerül is majdnem begyalogolni a bányába - a helyes megoldás ugyanis az, hogy a szántó szélén kell menni, nem pedig a kijárt földúton.
Az erdőbe érve hullámvasutazunk a Z- jelzésen, majd a K-Z- emelkedője jól megy, lefelé azért kellemesebb volt a Buda Határán túrán :-)
Virágos-nyeregig egy szederszakmai megállást beiktatok, sikerül azért édeset is találni az érettnek tűnő szemek között.
Virágos-nyereg után S-, Újlaki-hegy, pont, vízzel kínálnak - itt is megköszönöm, de nem kérek, hiszen tart a saját készlet még, és nem sok van hátra. Lefelé csak óvatosan, (hiszen holnap Tátralátó, a maga 1500m körüli szintjével) de azért igyekszem, hogy meglegyen a kerek 6 óra - sikerül, 13:45-kor lépek be a célba.

Átveszem a díjazást (oklevél, kitűző), majd némi zsíros kenyér elfogyasztása után elindulok haza.

2010.07.25.: Az idei Tátralátó a rossz időjárás miatt elmaradt. Privátban azért volt, aki megcsinálta, mint kiderült, annyira nem volt vészes a terep...

A Mezőföldi "kalandtúra" :) után, kialvatlanul indultam Pomázra, megcélozva a 30-as távot, Salabasina nélkül - hiszen a 100km erre a hétre ezzel is összejöhet.

A rajtban szokás szerint gyors nevezés, rengeteg ismerős, úgyhogy 6:15-kor már indulok is.
Pomázon némi aszfalt, balra egy ötletesen dekorált festékbolt, jobb oldalon tábla: Dobogókő 18km - mi azért tudunk egy hosszabb utat az erdőn keresztül :-))
Sistergőékkel futok össze, mondják, hogy 40+Salabasina a tervük - no, akkor én is megyek :) Persze előbb a Janda kulcsosháznál állunk megy egy szusszanatnyira -nem, nem pontőrök az ott ücsörgő ismerősök, az első (Nagy csikóvár) bélyegző csak később kerül a lapra, majd a Holdvilág-árok következik. A létra hivatalosan is kikerülhető, de végtére is ezért jöttünk :-)) úgyhogy természetesen a létra igénybevételével ereszkedünk le az árokba. A létra alján a védőgyűrű "picit" el van hajolva - sok farönköt sodort le ide a víz, azok hajlíthatták meg az egyébként vastag és masszív fémet.
Szokás szerint van EP, a bélyegzés mellé választhatóan műzliszelet, avagy sportszelet jár - az előbbit választom, majd indulok tovább. Egy bedőlt fa állít meg - szerencsére csak egy fotó erejéig, ugyanis már javarészt fel van darabolva, úgyhogy itt, és később is teljesen kényelmesen járható az ösvény.

Rövid séta után elérkezik a kipapírozott elágazás: Szurdok 30, 40 jobbra, Salabasina-árok balra... Sistergőékkel tarok, megyek balra. A kerítés megvan, az új-zélandi huzalfeszítők szintén... Aztán fától-fáig ösvény, benőtt út bedőlt fákkal - amúgy bemelegítés gyanánt :-))
Az árokba a lemenetel meredek, de a botok jó szolgálatot tesznek. Meg később is. Néhány tavacska fölött nem túl biztató vastagságú fa van végigfektetve - nekünk még szerencsére nem túl sárosak, bár csúszni azért itt-ott már csúsznak.
Matrica kerül az ellenőrzőlapra, aztán a viccnek durva kimászás jobbra is elérkezik - hogy picivel később visszamásszunk... Vadmalac érkezik, aki térképet keresgélt, az nyugodtan elrakja :) a P- eléréséig tudjuk vele tartani a tempót :-)
A Tölgyikreknél Moiwa pecsétel, beszélgetünk picit, úgyhogy leszakadok Sistergőékről.
A Morgó-hegyi elágazásnál jobbra hosszú farakás zárja el a kilátást, balra pedig két kidőlt fa mutatja, hogy mi ennek az oka...
Szentkútnál lovasok érkeznek, miközben frissítek, majd elindulnak fölfelé. A hűs forrásvizet lassan kortyolom a nevezéskor kapott bögréből, bár csak módjával, hiszen rövidesen a Szurdok alja parkoló következik :-) a szokásos habzsidőzsivel :-))
A lovasok elmennek, elindulok lefelé, egészen a műútnál lévő parkolóig. Itt az oszlopon lévő jelzés mutatja, hogy merre van az arra. Az úttal párhuzamos ösvényre térve  nem értem, tavaly miért nem sikerült megtalálnom...
Most viszont szerencsém van, hiszen ide lett kirakva egy titkos pont, rajzolok is egy szép  "+"-jelet az igazolólap megfelelő helyére.
A parkoló előtt az úton való átkelés viszont eléggé veszélyes, hiszen kanyarban, a jobbról, Dobogókő felől érkező forgalmat nem látva kell átjutni - sikerül.
A kajaponton még jut az esküvői tortából egy pici kóstoló, no meg Vagdalthús is készült :-) ráadásul a különféle dolgokkal kent kenyerek is bőséggel állnak az éhes túrázók rendelkezésére, úgyhogy kellemes falatozás veszi kezdetét :-) Néhányan bosszankodva veszik tudomásul, hogy sikerült kihagyniuk az említett zsírkrétás pontot, de azért visszafutnak/sétálnak. Aztán persze nekem is  el kell indulnom, hiszen van még egy tízes hátra...
A Szurdokban nemrég jártam, az összeroskadt híd romjait azóta részben eltakarították, és elkezdődött az új híd építése. A Szurdok után előbb csak picit, később nagyon morcosan gondolok Bubura - nem kicsit van benőve az útvonal, a szeméttel teleszórt patakban/mellett gyalogolni messze nem jelent élvezetet - sőt. No mindegy.
Klastrom-kútnál feltöltöm a vizes palackomat - pici bodzaszörp is kerül a jéghideg forrásvízbe. Többen mosakszanak, sapkát áztatnak - no igen, egy darabig nyílt terepen fogunk haladni, és utána meg... Fel kell menni a Vaskapu-sziklához :-)
Felmegyünk... Labello nincs :) bélyegzés van, csoffadás is - most érzem azt, hogy nem aludtam az éjjel... Ücsörgök picit, aztán nekidurálom magam az következő 45m szintnek...
Lefelé is álmosan battyogok, az utat picit "átrendezte" az időjárás, de azért nem vészes. A Vaskapu-szurdokban kimegyek a csücsökig, többen nem teszik - nekünk nem annyira meredek a kaptató, úgyhogy 1:1 :-)
Letérés jobbra, a tavalyinál jobban szalagozva, majd lejtő, murva, dobogókői út, és ismét emelkedő - ahogy tavaly írtam, idén is igaz: "ez a part lesz a végső..." Persze közben meglátogatjuk Lacit a Zsivány-szikla előtt, hog teljes legyen az igazolás-gyűjteményünk, majd kényelmes tempóban tovább, fölfelé.
A régi K- jelzésnél rájövök, hogy lehet szép kerek időt csinálni, így aztán rákapcsolok, fent, a járdám már száguldok, és sikerül is: a vége kereken kilenc óra lett.
A célban Bubu adminisztrál, megkapom az oklevelet, választok kitűzőt, a Salabasina teljesítéséért jár a képeslap is... Gratulációk oda-vissza, hiszen az ifjú pár itt tüsténtkedik :-)) megköszönöm nekik is a túrát, meg a tortát, aztán némi édességgel, meg barackkal frissítek még, hiszen van még idő a busz indulásáig.

A túra a terepet és a rendezést tekintve is hozta a szokásos formáját - kár lett volna kihagyni, remélem, jövőre is jöhetek.