Túrablog

Budai 50 - az utolsó hosszabb „séta” a Kinizsi előtt

Valami azt súgta, hogy korai rajttal kéne nekivágni ennek a túrának - így is tettem: picit azért félve parkoltam le a Szépjuhászné parkolóban reggel hat előtt pár perccel.

A nevezési díj fejében színes térképet, az útvonalon található látnivalók rövid szöveges leírását, szintmetszetet, illetve részletes táv- és szintadatokat tartalmazó füzetet kaptunk. Kilenc ep. Az útvonalon, ez jó. Ami nem, az az, hogy az útvonal változott a Kutya-hegy után – tavaly itt problémáztak a DINP emberei :-( Idén legalább lett nekik szólva... Ha jól tudom.

Az idő kellemes, a terep kevésbé: a Nagy-Hárs-hegyre fölfelé cuppogott a sár a cipellők alatt... A kilátónál pont, megkapom a bélyegzést, és már megyek is tovább. A reggel picit hűvös, de a mozgás jól átmelegít. A Határ-nyereg után föl a S- jelzésen; picit csúszik – milyen is legyen a sok eső után – de azért jól járható. A parkolónál ott a következő pont. 7:15-öt mutat az óra, azaz egy óra 10 perce jövök, bemelegítésnek nem is rossz (6,2km, 340m szint).
Az Újlaki-hegy könnyen megy, lefotózom, ahogy a távolban egy völgyben pára gomolyog, majd a túloldalon indulok lefelé. A fenyőfa megvan, a jelzés is, lefelé bele is kocogok picit, jó lenne hamar végezni ma...
A Virágos-nyeregnél újabb pont (hopsz, tavaly még nem volt...), majd a jelzés eltűnik... No nem azért, mert rossz irányba megyek, sokkal inkább azért, mert dolgos kezek akkurátusan eltávolították azokat. Nekem nem gond ráfordulni a S- „hullámvasutazó egynyomos szakaszára így jelzés nélkül – aki kevesebbet jár erre, az sajnos elég fogós fejtörőt kap itt.

 A Kötők-padja előtt előzöm Béla bácsiékat – hajt a kajapont közelsége :-) Az etetőpont az Alsó-Jegenye-völgy végén, a réten található: itt bő tíz perc alatt végigmeózom a kínálatot :) zsíros, margarinos kenyér, lila hagyma, zöldhagyma, és kétféle szörp fogyasztható. Fél kilenckor indulás tovább. A Paprikás-patak völgye tudom, hogy szép, most nem igazán nézelődök: vár a hosszú unalmas emelkedő a benzinkút után. Az emelkedő végén a S- kunkora kimarad, aztán bejön a K- és egy jó ideig ez fog minket kísérni. A Muflon fél tízkor még nincs nyitva, az itteni pont viszont igen, úgyhogy a bélyegzést követően nem is időzök itt tovább :-)

Az aszfaltos szakaszon látom, ahogy a terep 100 egyik frissítőpontja épp összepakol, barátságosan köszöntjük egymást – jövőre lehet, hogy T50-et kéne kipróbálni? Ezzel a rendezvénnyel, pontosabban ennek a résztvevőivel legközelebb a Nagyszénási emlékfalnál találkozok: szegények a P-K+K- kombináció végén a K- jelzésen nem jobbra, hanem balra fordultak, és ismét a Nagyszénáson találták magukat... Némi útbaigazítás után mindannyian megyünk tovább. A csúcs után újabb futó jön szembe – neki is sikerült az előbbi mutatvány – ő a K- jelzésen visszafordul, és egy darabon együtt kocogunk.
A Kutya-hegy, kapu felirat mellé fél 11-kor kerül bélyegzés, itt eligazítanak rendesen, hogy a változás miatt merre (a kapun ki, majd balra), milyen szalagokat kell figyelni...
Így is teszek, a forgókapu után tehát balra, Nagykovácsi felé indulok, majd pár száz m után tényleg ott díszeleg több fán is a ponton megmutatott szalag – ahogy a muflonfejez jelzés, ez is teljesen korrekten van kirakva: nem sok, de a kényes pontokon mindenütt van. Az ismeretlen szakaszon azért jobban odafigyelek, szerencsére elágazás nincs túl sok, mint ahogy a szint is elég kevés, úgyhogy ismét kocogásra váltok. A Z- jelzést meglátva persze sokkal nyugodtabb leszek – itt már jártam (ha nem is ilyen kellemes túraidőben), ráadásul Telkiig emlékeim szerint szint se nagyon van – már látom, érzem, hogy meglepően gyors is lehetek ma.

Az Anna-vadászház előtt már rutinosan tartok jobbra – aztán Telki előtt, ahogy az erdőből kiérünk ismét – mint kiderül itt nem ez a helyes irány, szerencsére gyorsan korrigálok, pontosabban korrigálunk, mivel egy futó is ebbe az irányba indult.
Együtt kocogunk le Telkibe, még az aszfalton is tartom vele a lépést a Z- balra betérését majdnem elvéti, mint én pár évvel ezelőtt, de ahogy utánaszólok, hogy „bal”, már fordul is be a jó irányba.

A Főúttal párhuzamos egyirányú utca azért megfog mindkettőnket, tempósan, de gyalogolva érünk fel.
A Kerék nevű műintézményben gyorsan pecsételtetek – lóg az eső lába, nem lenne jó sokat kapni belőle... Aztán Telki végén rákezdi – előbb csak csepergősen, majd egyre durvábban. Kalap a fejre, esővédő a zsákra, Z+S+ kombináció – nemszeretem szakasz, sunyin emelkedik, sok a pocsolya, úgyhogy csak tempós gyaloglás marad.

A Z3-at jó látni, bár szintet legyőzni itt kell igazán – valahogy azért csak sikerül :-) és nemsokára feltűnik a P3, amiben ismét van jócskán lejtő, meg szintes szakasz, úgyhogy jöhet ismét a futkorászós verzió.
Itt is van egy cseles letérés, jelzés nem nagyon (csak messze bent, de azért látszik), a bokrok vizesek, de sebaj – már én is az vagyok :-) így aztán becsörtetek.

A köves, kanyargós szakasz csúszik, gyors gyalogló tempóra lassítok, aztán ismét jól kocogható rész jön, majd szinte megváltásként a P-

Emelkedőn tempós gyaloglás, máshol laza kocc, ez egy ilyen túra lett – aztán a 30-as távval közös EP is elérkezik – kapok csokit, van még vagy hat kili – az órára nézve nem nagyon hiszek a szememnek: 13:10... Megeresztek egy telefont... No, akkor mindent bele, most már tényleg nincs szükség tartalékolni, megyek, ahogy a csövön kifér – pontosabban ahogy a csúszós köves szakaszon lehet.
Picivel később Petami csatlakozik a boxutcából :-) ő is kocog, váltunk pár szót, aztán lemarad – más dolga van :-)
Le az aszfaltig az erdő szélén – randán csúszik, de azért lehet haladni – majd jóval az aszfalt után egy szembe jövő lovaskocsi elől kell félreugrani...

A karámoknál még van egy pont, itt vízzel kínálnak – nem kérek, hiszen már „csak” bő 3 km... Jó, persze, Fekete-fej, meg a Nagy-Hárs-Hegy oldala, de akkor is :-) Előbbi fölfelé teljesen jól megy, lefelé azért kevésbé – borzalmasan csúszik, pláne a felső szakaszon. Telefon csörög, jó, rendben :) Aztán ennek a lejtőnek is vége, jön a horror szakasz az aszfalton. Itt lehet választani: vagy az út szélén folyó esővízben lépked/tocsog az ember, vagy pedig az autók lesznek nagyon közel... Túléljük. A Nagy-Hárs-hegy fölfelé, pláne az elején durva, saras, csúszós – itt bot nélkül tényleg csak „gyökkettővel” lehet haladni...

Aztán az utolsó nagy emelkedőnek is vége, szembejövő forgalom is van :-) így aztán kocogás helyett kényelmes séta le a Szépjuhászné állomáson berendezett célig: 14:05, azaz pontosan nyolc óra alatt lett meg a túra.
A jelvény szép, az oklevél szintén – az eső pedig esik... Ismerősökkel váltok pár szót, aztán autóba ülünk, és elindulunk hazafelé.

Beszámoló - szintidőn belül

Reggel igencsak korán indultunk Budapestről, mivel a rajtnyitást (7 óra) céloztuk meg. Az autót a strand (cél) előtt hagyva laza sétával értünk a rajtba. A nevezési díj fejében átvettük a színes térképet, illetve rövid leírást tartalmazó, fényes papírra nyomtatott igazolólapot, majd 7:05-kor nekivágtunk a gyaloglatnak, a S- jelzésen.
A Horgásztóig (első ep.) Albertirsa utcáit róttuk. A tó nagyon hangulatos hely, a zsineget áztató néhány horgászt azért kezdtem sajnálni,hiszen utánunk még bőséggel jöttek túrázók arrafelé... A tó és a 4-es főút között átvágtunk a Gerje-patakon, illetve egy vizenyős részen - itt raklapok, illetve pallók segítették az átjutást - a 4-es úton meg polgárőrök - köszönjük!
Az út túloldalán a 30-as és az 50-es táv balra megy tovább a S- jelzésen, mi pedig (a 10-es mezőnyével együtt) jobbra. Jelzés (sárga virág) nagyjából van - azért jó, hogy van velünk olyan, aki már ötödször van itt. Kicsit később, egy kellemes dombocska leküzdése után kiérünk egy szebb napokat is látott aszfaltos útra. Szerencsére az aszfalt nem tart sokáig, jobbra befordulunk a szántóföldek közé, a kellemesen nedves, puha földútra.

Egy vízmosásba lemenve balra, a  Golyófogó völgy felé fordulunk. Itt újabb ep, kapjuk a bélyegzést, picit lóbálom a fényes lapokat, mert nehezen szárad rajtuk a festék...
A szép völgy után újabb pont, itt szétválik a 10-es (bő 13km) és a 20-as táv, az előbbi aszfalton visszamegy Albertirsára, nekünk azért még van azért némi gyalogolni valónk (9,3km, 1:20 menetidővel - jól megy...). Ezen a ponton kapunk egy-egy almát, amit menet közben el is rágcsálok.

A Hársas ep-n palackos ásványvízzel kínálnak, amit köszönettel elfogadok. Itt találkozunk a 30-as és az 50-es táv útvonalával ismét, innen ismét a S- jelzést kell követni. Szép erdős szakasz következik, itt-ott azért egy-egy pocsolya már mutatja magát, de még nem vészes.

Az idén utolsó ep. a Nyíki-tanya előtt egy békésen legelésző birkanyájat mellőzünk - beszélgetni nincs idő, talán majd legközelebb :) A Kisasszony-völgyig nincs is nagyon gond, bár egy-két faltó-falig pocsolya már itt is szembe jön, a szőlő/gyümölcsös mellett aztán sorra kerülgethetjük a sarat/vizet - végül is a héten azért bőven volt eső, úgyhogy csodálkozni semmiképp sem szabad ezen.
A gyurgyalagosnál lefotózom a tájékoztató táblát (aki akkor és ott nem olvasta el, most itt pótolhatja), és robogok a társaim után. A 4-es úton az átkelést itt nem biztosítják polgárőrök - némi belekocogással azért sikerül - némi földút, majd aszfalt, strand, cél: 10:10 a pontos idő. Igen, most siettünk, eddig ez a leggyorsabban abszolvált túrám az idén... A célban nagyon szép emléklapot kapunk a kitűző mellé, majd egy-két szelet zsíroskenyér-lilahagyma-uborka kombó után hazaindutunk.

Nagyon szép, dombvidéki túrán jártunk, kedves pontőrökkel, úgy gondolom, jövőre ismét jövök.