Túrablog

Beszámoló - szintidőn belül

Reggel igencsak korán indultunk Budapestről, mivel a rajtnyitást (7 óra) céloztuk meg. Az autót a strand (cél) előtt hagyva laza sétával értünk a rajtba. A nevezési díj fejében átvettük a színes térképet, illetve rövid leírást tartalmazó, fényes papírra nyomtatott igazolólapot, majd 7:05-kor nekivágtunk a gyaloglatnak, a S- jelzésen.
A Horgásztóig (első ep.) Albertirsa utcáit róttuk. A tó nagyon hangulatos hely, a zsineget áztató néhány horgászt azért kezdtem sajnálni,hiszen utánunk még bőséggel jöttek túrázók arrafelé... A tó és a 4-es főút között átvágtunk a Gerje-patakon, illetve egy vizenyős részen - itt raklapok, illetve pallók segítették az átjutást - a 4-es úton meg polgárőrök - köszönjük!
Az út túloldalán a 30-as és az 50-es táv balra megy tovább a S- jelzésen, mi pedig (a 10-es mezőnyével együtt) jobbra. Jelzés (sárga virág) nagyjából van - azért jó, hogy van velünk olyan, aki már ötödször van itt. Kicsit később, egy kellemes dombocska leküzdése után kiérünk egy szebb napokat is látott aszfaltos útra. Szerencsére az aszfalt nem tart sokáig, jobbra befordulunk a szántóföldek közé, a kellemesen nedves, puha földútra.

Egy vízmosásba lemenve balra, a  Golyófogó völgy felé fordulunk. Itt újabb ep, kapjuk a bélyegzést, picit lóbálom a fényes lapokat, mert nehezen szárad rajtuk a festék...
A szép völgy után újabb pont, itt szétválik a 10-es (bő 13km) és a 20-as táv, az előbbi aszfalton visszamegy Albertirsára, nekünk azért még van azért némi gyalogolni valónk (9,3km, 1:20 menetidővel - jól megy...). Ezen a ponton kapunk egy-egy almát, amit menet közben el is rágcsálok.

A Hársas ep-n palackos ásványvízzel kínálnak, amit köszönettel elfogadok. Itt találkozunk a 30-as és az 50-es táv útvonalával ismét, innen ismét a S- jelzést kell követni. Szép erdős szakasz következik, itt-ott azért egy-egy pocsolya már mutatja magát, de még nem vészes.

Az idén utolsó ep. a Nyíki-tanya előtt egy békésen legelésző birkanyájat mellőzünk - beszélgetni nincs idő, talán majd legközelebb :) A Kisasszony-völgyig nincs is nagyon gond, bár egy-két faltó-falig pocsolya már itt is szembe jön, a szőlő/gyümölcsös mellett aztán sorra kerülgethetjük a sarat/vizet - végül is a héten azért bőven volt eső, úgyhogy csodálkozni semmiképp sem szabad ezen.
A gyurgyalagosnál lefotózom a tájékoztató táblát (aki akkor és ott nem olvasta el, most itt pótolhatja), és robogok a társaim után. A 4-es úton az átkelést itt nem biztosítják polgárőrök - némi belekocogással azért sikerül - némi földút, majd aszfalt, strand, cél: 10:10 a pontos idő. Igen, most siettünk, eddig ez a leggyorsabban abszolvált túrám az idén... A célban nagyon szép emléklapot kapunk a kitűző mellé, majd egy-két szelet zsíroskenyér-lilahagyma-uborka kombó után hazaindutunk.

Nagyon szép, dombvidéki túrán jártunk, kedves pontőrökkel, úgy gondolom, jövőre ismét jövök.

A  tegnapi Sárga 70 után rövid levezetésnek szántam ezt a 12km-es sétát - az is lett. Mármint rövid, hiszen két órán belül sikerült körbeérni a parkerdőben kijelölt útvonalon, és begyűjteni a második teljesítésért járó kitűzőt és oklevelet.
Jó néhány ismerős, van, aki duplázott - én sajnos késő értem a rajtba, így nem volt rá lehetőségem - pedig az MVTE-éremnél a megtett km-be is duplán számítana; nem mintha a tervek szerint ne jönne össze az aranyhoz szükséges táv :) A késői rajtnak volt egy másik mellékhatása: lemaradtam a 2. ponton kínált sütiről is.
Sajnos most is sok felégetett foltot lehetett látni az erdőben - teljesen mindegy, hogy gondatlanságból vagy szándékosan - a felégett aljnövényzet, a megégett fák látványa mindenképp elszomorító; a természet azonban élni akar, szinte alig látszott a tavalyi tűz nyoma.
A séta után a célban zsíros, illetve margarinos kenyér, téli szalámi, savanyúság, csoki, szörp várta a hosszú és nehéz menetelésben megfáradt és kiéhezett :-))  túrázókat - csipegettem picit, aztán elindultam haza.