Túrablog

Hajnali négy óra, megcsörren a mobilom, miközben az ajtót zárom... No igen, még autóval is célszerű korán indulni erre a túrára, és Krysta meg Tzh már megérkezett, hogy elvigyenek Tatabányára. Krysta vezet, a Móriczon még felvesszük Tajhamert is, aztán huss, már Tatabányán is vagyunk :)
Rajt csak 6-kor, nevezni kb. húsz perccel korábban lehet - hűvös, vacogós a reggel, de legalább elsők között indulhatunk.
A nevezési díj fejében a szokásosnak mondható kartont kapja minden induló, és az is a szokásoknak megfelelő, hogy még a rajtidőt is nekünk kell felírni a lapra. Ezt megtesszük, 6:00 kerül a megfelelő sorba, aztán pontban hatkor egy kellemes tömegrajttal elindulunk.
Mindenki a saját tempójában megy, így aztán Tzh elhúz rendesen, én sem kímélem a lábaimat - be kéne melegedni, mert tényleg fáztam már - később azért összefutunk Krystával meg Tajhamerrel.

Tartottunk a sártól, nem is kicsit, de alaptalan volt a félelmünk, legalábbis így, elsők között indulva. No, azért nem volt teljesen sármentes a túra, de teljesen jól lehetett haladni.

Tardoson a kitelepült büfénél egy  rétes "befigyelt", hiszen nem is túra a túra rétes nélkül :) Ugyanitt egy rövid interjú a helyi rádió számára. Aztán jött a K+/K-, no meg a sok-sok medvehagyma... Illetve egy emlékhely, amit több alkalommal is láttam - most le is fotózom. Hogy miért nem hoztam vajas kenyeret...? Talán majd jövőre... Pusztamarótra tíz előtt érek, büfé még nincs - sebaj, sört most úgysem kívánok.

Héreg előtt egy apró faltól-falig dagonya, de egyáltalán nem vészes, ezen a részen sokkalta rosszabbra számítottam. Héregen bepusziltam egy jó darab sajtot, meg némi izólöttyöt - kell az alapozás a következő szakaszra, ami a túrán a "mumus" szerepét látja el... Tény és való, rövid távon jelentős szintet kell legyűrni, de hogy vészes lenne... Bottal, jó erőnlét mellett nem az. Szerencsére a talaj is közel tökéletes volt, úgyhogy bő huszonöt perc alatt sikerült megoldani a Héreg-Bányahegy feladatot :-)

Bányahegy után két futóra "ragadok" egy darabon - jól esik kocogni egy picit, mintegy levezetésként az előbbi lihegős emelkedőt.

Vértestolna előtt a K- jelzésen (a kerítés mellett) aztán kapunk egy csöppet az igazi sáros ösvényből - széles terpeszben, óvatosan haladva mi még nagyobb sároskodás nélkül megúsztuk. A mezőny vége...? Nos, lehet, hogy nekik más lesz erről a véleményük :-))

Az etetőpont a szokásos helyen és kínálattal (zsíros kenyér, hagyma, ballonos szóda) várta a túrázókat - gyorsan be is termeltem vagy három szelet zsíros kenyeret hagymával - öblítés gyanánt meg utánaküldtem pár pohár szódát.

A Kisréti vadászház előtt becsatlakoztak a rövid(ebb)távosok, úgyhogy emelkedő ide vagy oda, előzgetni kellett... Innen csak egy ugrás, és meghallottuk az autópálya zaját, majd a hídnál lévő pont után jött a "nemszeretem" szakasz, meg az a felismerés, hogy talán esetleg 9 órán belül...

A Turulnál a parkoló túlsó csücskében volt a pont, de sebaj, van még kb. 20 percem a tervezett 9 órából... Így utólag picit nyaktörő rongyolás lefelé a lépcsőn, majd a városban, befutó, 8:55 a vége. Krysta és Tzh már a célban mosolyog - ők kocogtak nem is keveset. Picit később befut egy túratárs, akivel több szakaszon együtt mentem,  hol én értem utol őt, hol ő engem; mint kiderül, 29-szeres teljesítő - Holczhacker József - meg is egyezünk, hogy jövőre, ugyanitt reggel 6-kor találkozunk :)

A díjazás egy erősen sárga kitűző - nem ezért csinálja az ember, minden esetre a jelvény jobban tetszett. A támogató bank emblémájával díszített, a díjazás részeként kapott sörnyitó viszont tényleg ötletes.

Tajhamer is beér 9:15 alatt, egy picit még ejtőzünk, beszélgetünk, majd irány haza.

Krystáéknak köszönöm a háztól-házig fuvart, illetve Tihamérral együtt a társaságot - ez is egy kellemes, jól szervezett túra volt - jövőre, ha nem ütközik mással, szeretnék ismét itt lenni.

Új túra a naptárban, része a Budapest-kupának, ráadásul triplázós lehetőség a hét végén -- menni kell.

Reggel 9:20 körül értem a rajtba, leszurkoltam a kedvezményes 700 Ft-os nevezési díjat, kaptam egy A4-es színes térképet, illetve egy több oldalas útvonalleírást. Mindkettőre szükség is volt, hiszen az útvonal nem a jelzéseket,  hanem a határköveket követi, így aztán a terepen lévő szalagokkal együtt adták meg azt a segítséget, amit az ember elvár egy szervezett  túrán. Az itiner mellé járt még egy lap, amin a betűkkel megjelölt határköveken lévő betűket kellett gyűjteni, amiből a végén valami értelmes jön majd ki.

A rajt után sok-sok aszfalt, picit unalmas is, bár a száguldozó autók azért tesznek róla, hogy itt is kelljen figyelni. Később nem kevés szinttel súlyosbítva még mindig aszfalt, majd ahogy a leírás is mondja, balra be egy zsákutcába, aminek a végén egy eldugott ösvényen végre erdei talajt kapunk a talpunk alá. PT jelzés, aztán egy pont "1" számmal jelölve. No, ezt benéztük picit, ez ugyanis nem az 1. EP, hanem a betűgyűjtögetés első karaktere volt :-) Innen Petamiékkal megyek tovább, bár azt terveztem, hogy antiszocc-rohanós módon teljesítem a gyaloglatot, de nem így történt... No mindegy, végül is megoldódott: nagy az erdő, ha valaki nem akar velem találkozni, akkor teszek róla, hogy így legyen, ha sietek, ha nem... Ürömhegy, ismét aszfalt, most épp lefelé - beton és aszfalt rengeteg volt, de ez van, ha a határköveket akarja az ember követni.

A vasúton átkelünk, a pont balra, eléggé messze található - emberes pont, matricát ragasztanak. Kicsit később szemből érkezik az "éneklős autó" - veszünk jégkrémet, ha már lehet, és gyorsan el is rágcsáljuk, hiszen az idő nagyon jó. Közben kapjuk a sportszakmai intelmet, hogy a pálcikát is, merthogy szálkásít... :)

A Z- jelzésen caplatva Petami átmegy serpába - neki ez most ruhatárjárás túra :-) A Falsok(k)-ról ismerős laza emelkedő megfogja a fiatalokat, én "öregesen" egyben felcaplatok a KZ jelzésig, csak a 3. ponton állok meg, hogy rögzítsem a lapomon, hogy itt jártam - a bójára felírt két betű felírásával.
Fent megvárom az ifjakat, közben egy család, két kicsi gyerekkel is érkezik - igen, ők is határjárnak - ott szóban, de innen is gratulálok a gyerkőcöknek, nem egy könnyű túrán jártak ma!
Innen a HHH-ig bekékülünk, Virágos-nyeregnél dupla pont: előbb matrica, majd picivel később bója felirattal és zsírkrétával. A Vihar-hegyet felfelé szintén igyekszem tempósan leküzdeni - ez is sikerül, könnyebben, mint lemenni a Vihar-hegy nyergébe... Fölfelé megint csak hasznos segítség a bot, közben persze folyamatosan sasoljuk, hogy hol, merre vannak határkövek, hol vannak betűk, amiből azért már kezd kialakulni az elrejtett szöveg :)
A Kc-ről az Újlaki-hegy előtt teszünk egy kitérőt, hogy egy újabb határkövet érintsünk, majd a S- (mintha jártam volna erre valamikor...) jelzésen fel az Újlaki-hegyre, szintén pont, és sok-sok szép nőszirom...
Innen tovább a S- jelzésen gyakorlatilag a Határ-nyeregig. Itt picit hűvösre fordult az idő, és egy-két csepp riogatót is kaptunk fentről, de megúsztuk... A Homok-hegyre szépen mutatta a szalag a letérést (már tegnap is...), pontban 13:00-kor került a lapra a "KO" felirat - ez mondjuk a Csúcs-hegy oldalában teljesített fincsi emelkedő után lett volna találó :-)
A kékre csak picit mentünk vissza, utána a reptér mellett kaptunk még egy pici földutat a talpunk alá - innen ugyanis egy jó darabon ismét aszfalton/betonon kellett gyalogolni.
Hűvösvölgybe a "szokásoshoz" képest távolabb érkezünk, itt egy EP, ahol dobozos almalé és sport szelet az ellátmány. Átvesszük, aztán megyünk is tovább, némi emelkedővel a Fazekas-hegyre. Ha Fazekas-hegy, akkor Villám utca, viszont a folytatás nem a Gyermekvasút nyomában túráról ismert kényelmes séta föl a Hárs-hegyre - jófajta aszfaltkoptatás meredeken föl... Majd' mint az elején a Péter-hegy előtt... No, ezt nem fogom szeretni, az egyszer biztos...
Adyliget,  a játszótéren egy újabb határkő, de megyünk tovább, hiszen van azért még előttünk táv is, meg némi szint is, bár ez utóbbi "csak" a S+ jelzés fel a János-hegyre (nagyjából...)
A Csacsi-rét (nem tévedés, ezt is így hívják) parkolónál van a következő emberes pont, (de előtte még zsírkrétázunk egyet) itt kaphatunk vizet - nekem épp elfogyott a másfél literes ivólevem, úgyhogy kérek belőle, aztán gyorsan elléptünk, bár nem sietünk...

A Korányi után nemsokára elértük a 14. EP-t, itt én több okból is elbúcsúztam (nem, nem sietek...), és kocogósra vettem az iramot a maradék néhány km-re, igaz itt-ott azért meg kellett még állni betűt gyűjteni, illetve a hátralévő kép EP-n. Az utolsó a János-hegyen volt, picit szerintem rossz helyen: ugyanis aki a jelzés felől érkezett, az nagyon nehezen vehette észre.
A célba szintén pici beton/aszfalt beiktatásával értem be, 15:29 került az itinerre, egy szép emléklap, illetve kitűző a tasakba - aztán gyorsan elrobogtam a buszhoz (pedig itt már tényleg nem kéne sietni...), így az ellátásról nem tudok nyilatkozni.

Pro: Új útvonal, szép útvonal, nehéz útvonal.
Kontra: Sok aszfalt, érzésre (jóval) több szint, mint amennyi a kiírásban van.

Jövőre azért ismét jövök, ha lesz rá módom, mert kellemes erőpróbának tartom, úgy fizikailag, mint szellemileg ezt a gyaloglatot.