Túrablog

Triplázós hétvége, első kör  - Gyermekvasút 10, kötelezően 2 órán belül.

A rajtnyitás előtt érkezem a Gyermekvasút végállomásához, leparkolok, kiszállok a kocsiból, majd gyorsan vissza - randa hideg szél fúj, rajtam megy csak egy vékony polár van a pólómon... Háromnegyed nyolckor azért odamegyek a rajtba, bőven gyülekezünk már - a rendezők csodálkoznak is, hogy mi ez a sok ember, pláne a 10-es távon így a rajtidő elején... Aztán elmondja valaki, hogy sokan  készülünk duplázásra ma.

Aztán a sorban kapjuk az infót, hogy a Város peremén túrára 10 után is lehet nevezni, azaz nem kell annyira rohanni - mi azért nekiiramodunk, Adri és Petami társaságában. Aztán a Z--on máris szétszakadunk, a fülemet ugyanis rettentően zavarja a hideg szél, úgyhogy igyekszem mielőbb túlesni ezen a szeles szakaszon.
A Normafánál pont, majd a Szákelykapu alatt át, és robogás le, Makkosmáriára. Itt a második EP, ezen is gyorsan túl vagyok, futás tovább. P- S- Szépjuhászné, Nagy Hárs-hegy (no, itt még fogunk ma járni...), Hűvösvölgy, cél: 9:45.  Kitűző, emléklap, a zsíroskenyér-hagyma szolgáltatást későbbre hagyjuk, hiszen jövünk még erre ma :)

Húsvéti elázás külsőleg - túrának álcázva, avagy Tojás 30B, 2010-ben...

Azt szokás mondani, hogy a húsvétban az a jó, hogy vízért bort adnak - azaz el lehet ázni "kötelesség teljesítése" (locsolkodás) közben. No, mi nem el, hanem megáztunk, de rendesen, de kezdjük az elején...
Tegnap a Himbi-limbi után felhívtam Marjant, hogy mit szólna a Tojáson egy rövidke gyaloglathoz? Két mondattal sikerült rábeszélnem (nem nagyon kellett...), úgyhogy reggel 9:45-re meg is beszéltük a találkozón Normafához - a távot majd eldöntjük felkiáltással.
Nekem sikerült 9:20 körül már ott tobzódnom a rajtban, ahol hirtelen felindulásból kértem egy 30-as nevezési lapot... Marjan picit késett, de 9:55-kor, szakadó esőben el tudtunk indulni, igaz ő csak 20-asra nevezett, de legalább Solymárig nem leszek egyedül :) Disznófőnél pont, bélyegzés, és kérés nélkül időadat a lapra a gondos pontőr leányzótól ;-)
Az egykori  Hárs-hegyi kempingnél lévő tojásosztogatós pontig gyorsan teltek a méterek, itt kaptunk szép tojásokat, majd indultunk tovább. Mivel a csokitojás nem felel meg a paleo-diéta követelményeinek, így rögtön, mindenféle locsolkodás nélkül megkapom Marjantól az övét :-) Mivel a Z- jelzés végig egészen korrekt, így a tájékozódással nem nagyon volt/lehetett gond, úgyhogy sokat, és sok mindenről beszélgettünk, emiatt aztán az Apáthy-sziklákhoz felvezető lépcsők sem hagytak mély nyomot az emlékeimben :-)
Az Árpád-kilátónál újabb pont és bélyegzés, de indulás tovább, hiszen vár a kajapont - a kajapont, ahol margarinos, illetve érdekesen sárga kacsazsíros kenyér, párizsi, olasz felvágott, jóféle vegyes savanyúság, illetve kétféle szörp várta az inkább ázott, mint éhes túrázókat.
Amúgy Bubu-módra :) végigtesztelem a menüt, majd elindulunk tovább - az úttal párhuzamos ösvényen, és jól el is megyünk a Z- letérése mellett - kajaszakmai eszmecserét folytatva- de időben korrigálunk.
A következő ep, a Guckler-szikla előtt még van egy kellemes ereszkedés a K- Z- elválása után - a sáros, csúszós terep ellenére megússzuk elcsúszás nélkül.
A Guckler-sziklánál bélyegzés, meg "a bobpálya kész Solymár előtt" megjegyzés - no igen, a Szarka-vár előtti rész bizonyosan durva lesz... Hartman Misi meg is jegyzi, hogy ez már nem a túra élvezetéről szól, ilyenkor lehetne alternatív útvonalat adni - ha belegondolok, igaza van, bár aki elindult ezen a gyaloglaton, az tudta, hogy nagyjából mire is vállalkozott (kivéve azok, akik első bálozóként jöttek, de szerintem ők voltak kevesebben...)
Az a bizonyos rész tényleg durva volt. Persze addig még volt némi sárban tapicskolás "minden mindegy" alapon (sem sárosabbak, sem vizesebbek nem lehettünk már...), meg szántóföldön gyaloglás, meg "nem vagyok normális, hogy itt vagyok" megjegyzés :-)
A sáros lemenetel tényleg nem volt piskóta, de a végére már élveztük :) igaz, elég is volt belőle... Itt valahol egyeztünk meg abban, hogy ez az év legdurvább szívása, már ami a körülményeket illeti - végül is évente átlagosan egy "nagyonelázós" túrám szokott lenni, ez ma megvolt, úgyhogy nyugodtan nézek az idén hátralévő túráim elébe :)
A kocsmában gyors bélyegzés (14:10), elköszönés Marjantól, (beszámolója itt) aztán szólóban tovább... A Zsíros-hegyre felfelé az aszfalt eleinte picit, később durván emelkedik - végig van jelzés, de oda kell figyelni.
Az erdei szakasz nem volt annyira vészes, bár az utolsó durva emelkedő előtt... no, elhagyta ajkaimat egy halk, b+ rövidítéssel körülírható gondolat...
A pont a Muflonban volt, nem csoda, hiszen ekkor még esett az eső. Miután elindultam, örömmel konstatáltam, hogy csak szolid permetező esőben kell gyalogolni, ami a korábbi állapothoz képest ha nem is eget rengető, de jelentősnek mondható javulás.
Lent, Nagykovácsiban már nem is esett - ez mindenképp kellemesen hatott, elsősorban lélektanilag, hiszen a "csuromvizes" állapotban igazából mindegy, hogy esik-e vagy sem...
Az Anna vadászháznál rutinosan tartok jobbra - vagy öt fán látható a Z- jelzés - most. Ha az aljnövényzet erőre kap, akkor azért nem ilyen rózsás a helyzet (Legfeljebb vadrózsás...)
Nemsokkal később ismét lehet hallgatni a csobogó csermely hangját - ami kellemes is lehetne, ha nem az úton folydogálna - egy bevágásban pl. totális sártengerré változtatva azt. Itt megpróbálkozom jobbra kikapaszkodni az útról - rossz döntés, ebben a bevágásban a másik oldal lenne a nyerő, ott minimális az aljnövényzet, itt meg maximális a tüskés bozót :-/
Azért sikerül leküzdeni ezt a szakaszt is, és nemsokára Telki aszfaltos utcáin kopik a teljesen elázott cipellőm talpa. Kiérünk a főútra, egy busz épp ekkor húz el - ez jó, lesz időnk kényelmesen beérkezni, picit pihenni, hiszen a következő egy óra múlva fog jönni.
Így is lesz, a célban megkapom a díjazást, aztán jót beszélgetünk meg poénkodunk Petamiékkal.
Petami mond néhány dolgot a blogommal kapcsolatban, bólintok:  igaza van, remélem senki nem ért félre semmit...
Befut Panni is - örülök, hogy végigcsinálta a harmincas távot, gyors gratulációk, aztán kimegyünk várni a buszt, majd felszállunk, és elindulunk hazafelé.
Apropo, félreértés... Ez általában véve rossz, hiszen csak bajt/gondot okoz. Jó dolog viszont az, hogy meg lehet beszélni, ki lehet bogozni a dolgokat, és akkor akár visszamenőleg is másképp látja az ember a világot...