Túrablog

A reggeli "alapozást" megadta a Farkastorki út felújítása, illetve az ott kialakult dugó, de legalább már tudtam, hova kell menni :-) A buszforduló környékén körbenéztem, majd inkább elmentem a célba az autóval, és visszagyalogoltam -- némi kocogással vegyítve... Ez utóbbit jól tettem, mert már épp pakoltak a kocsiba a rajtban lévő rendezők, de 32. indulóként, 9:30-kor elrajtolhattam. Ismét családias túra, de nézzük, mi szerepel a papíron... 49km, 1960m szint, 12 órás szintidő. Nem, nem az útvonal változott tavaly óta, a kiírást pontosították, köszönjük -- így azért lélekben könnyebb rákészülni a távra. A kettéhajtott A4-es lap belső oldalán az ellenőrzőpontok felsorolása, koordináták, a követendő turistajelzés, illetve a nyitva tartás szerepel táblázatos formában. A táblázatban szerepel az egyes szakaszok hossza, illetve a szintadat -- nem vagyok telhetetlen, majd ha valahol érdekel, összeadom. Elvileg 12 EP lenne, de a 3. (Vörös-pocsolya), illetve a 10. (Vadaskerti emlékmű) áthúzva -- nem jutott oda rendező...

Virágos nyeregig K+, onnan S- (A Katonasíroknál a jobbra betérés totál benézhető, szerencsére elég gyakran járok erre, úgyhogy rutinból sétálok be a bozótban lévő ösvényen, majd kocogósra fogom a tempót -- itt, az enyhén hullámzó S- jelzésen lehet menni.

A Rózsika-forrás után, a szokott helyen (balra a padon) van a pontőr srác, bélyegzek, érdeklődik, hogy előztem- e valakit, mert a 30-as számmal indult túratárs nincs, nélküle meg nem tud pontot zárni. Sajnos nem, mondom, beszélgetünk még egy kicsit, aztán megyek tovább.

A Zsíros-hegyen lévő pont előtt a szinte "kötelező" frissítés a Muflonban, majd irány az aszfalt -- Nagykovácsiba le a Z- jelzésen (temetőnél a balra kunkort nem kihagyva), utána meg a P- követésével meredeken fel a Vörös-pocsolyás hát felé. Az erdőben kellemes idő, a tarvágásoknál izzasztó napsütés, minden esetre jól jön a fejemen lévő kalap. A következő pont a Fekete-fej tetején fogad, megkapom a 4. számmal jelzett bélyegző lenyomatát, majd indulok tovább, a Fekete-fej kellemetlenebbik oldalán lefelé. Meglepően hamar lent vagyok a műútnál, a Hárs-hegy oldalában is igen hamar sikerül felkapaszkodnom -- kevesebb, mint öt és fél órája jövök, és nagyjából a táv feléhez, Szépjuhásznéhoz érkezek. Itt két pezsgőtabletta a frissítés - van C-vitaminos, Multi, Ca illetve Mg-tartalmú, én ez utóbbiból kérek, majd a csapnál lassan, több pohár vízzel nyakon öntözve szépen elkortyolgatom.

A felfrissülés után irány Makkosmária (S- majd P-), ötven perc alatt ott vagyok, a bélyegzés után pihenek egy picit (a Z+ előtt nem árt), majd 20 perc alatt felcaplatok a csokis pontra, a Z+ K körtúra kereszteződéséhez, ahol két igen kedves leányzó adja a bélyegzést, illetve kínál csokival. Szívesen beszélgetnék, de szintidő is van a világon, meg sokat ácsorogva nehéz újra elindulni, úgyhogy elköszönök tőlük, és tovább indulok az Erzsébet kilátó felé. Ott a változatosság kedvéért :) szintén két igen kedves leányzó őrzi a pontot. Itt is rövidre fogom a beszélgetést, szeretnék jó idővel beérkezni, úgyhogy menni kell -- most sajnálom igazán a túra elején itt-ott elszórt 5-10 perceket...

Kevesebb, mint fél óra, meg némi kocogás után lihegve bár, de a Nagy-Hárs-hegyen, a kilátónál vagyok, és újabb ifjú hölgy által őrzött pontot találok -- igaz, ő egyedül teszi a dolgát. Némi túraszakmai beszélgetés után tőle is búcsút veszek, hiszen vár még némi gyaloglat rám... Innen a cipőm szinte magától követi a S- jelzést a Határ-nyeregig, ahol az utolsó jelzésváltással a K- következik. Az árpád-kilátónál a tavalyról megismert úriember bélyegez -- a lányok után vele kevésbé van kedvem társalogni :-)) pláne, hogy megemlíti, idén gulyás vár a megfáradt vándorra a célban. Ezt hallva gyorsan elköszönök, és suhanok tovább a kéken.

A Hármashatár-hegyre fel, illetve a Fenyőgyöngye utáni teljes szakasz a hab a túrán: 6.6km, 350m szint, plusz két igen kellemetlen lejtő... Minthogy ennek tudatában vágtam neki, így nekidurálom magam, és meg sem állok a Hármashatárhegyen lévő pontig, ahol már érezni a hűs esti szellőt, úgyhogy gyorsan indulok tovább. A Vihar-hegy nyergét most sem zártam a szívembe, de mivel hogy ott van, arra visz a jelzés, hősiesen átküzdöttem magam rajta, és egy túratárssal együtt ballagtunk tovább a jelzést követve egészen Virágos-nyeregig, ahonnan szolid lankának nem nevezhető ereszkedés vette kezdetét a Menedékház u.-ig. Itt valaki "tréfából" kirakott egy totál ellentétes irányba mutató nyilat, mi azonban (én a tapasztalat, a kolléga a GPS jelzése alapján) nem dőltünk be ennek, így nulla elkavarással benavigáltunk a célba. A célban kitűző, emléklap, fincsi és sűrű gulyás várt ránk, tea, ásványvíz társaságában, no meg az elmaradhatatlan zsíros kenyér, úgyhogy az ellátásra sem lehet panasz.

Köszönöm a szervezőknek a túrát, kár, hogy a Kinizsivel egy napon volt, nagyon valószínű, hogy más napon nagyobb résztvevői létszám jött volna össze.

Úgy a rendezői, pontőri hozzáállás, mint a túrán kapott szolgáltatás példaértékű, ráadásul tanulva a tavalyi túrából, a kiírás is pontosításra került, így jövőre, pláne, ha nem a Kinizsivel fog ütközni, akkor mindenképp szeretnék újra a teljesítők között lenni.

A huszadik rendezés alkalmából egyedi kitűzővel készültek a rendezők, ezért is, meg a Budapest kupa miatt is várható volt a jelentős létszám; 7:40-kor a 95. számú itinerrel a kezemben, és 600 Ft-tal könnyebben nekivághattam, no nem az ismeretlennek, hanem a S- jelzésnek Szépjuhásznétól egy jó darabig.

Első pont (végre...) Nagy-Hárs-hegy. Igen, az első pistagyanús lehetőség eliminálva. A következő pont a Határ-nyereg után, fönt, a parkolóban -- második pista is részben megoldva. Virágos nyeregben a műintézmény nyitva, rövid, kellemesen hűs frissítő után indulok tovább, mert tudom, hogy a következő ponton terülj-terülj asztalkámra lehet számítani... No, ez el is következett, de nem a szokásos helyén, az Alsó-Jegenye-völgy benzinkút felőli végénél, hanem ott, ahol pl. a Falasok(k)-on is szokott lenni. Bólya nincs, kirakott papír van, mégis sokan elvétik (vagy esetleg a parkolótól vissza Hűvösvölgy, onnan meg 64-es busz? Erre inkább nem is gondolok...). A Sárga kanyarja most is kihagyandó, így a K- érkezésével jelzést váltunk, bár a S- azért kísér minket.

A zsíroshegyi pont előtt szinte kötelező a Muflon-t meglátogatni (ha már muflon, pontosabban zerge a túra jelképe...). Ezt követően pecsételés, majd a K- jelzést követve nagyszénási emlékfalnál valamilyen alkalomból jelen lévő tömeg kerülgetése (pont itt pont nincs pont) a program. nemsokára jelzésváltás, K+, majd forgókapu vagy létra -- ízlés szerint, egy csipetnyi S- jelzéssel, majd jön a túra kizárólag saját jelzéssel ellátott szakasza. A széna-hegyi pontnál a Duna-Ipoly Nemzeti park két munkatársa szorgoskodik -- no nem ők bélyegeznek, hanem kérdeznek, utána pedig egyikük igen hosszas telefonálásba kezd... Remélem, nem lesz böjtje annak, hogy tudomásom szerint nem lett nekik jelezve a túra...

Telkiig a két jelzésváltáson (<B, Z4, Z-) kívül említésre méltó esemény nem történt, a táj még mindig szép, és minthogy csak ez az egy szervezett túra jár erre, így egyáltalán nem unalmas. Telkin sikerült elkavarás nélkül áttrappolni, egy rövid bélyegzéssel a Kerék nevű műintézményben -- közben láttam olyan túratársat, aki mezítláb nyomta a túrát -- igaz, már csak a buszmegállóig...

Innen jó sok jelzésváltás, láthatóan felújított <B jelek itt-ott, úgyhogy könnyen követhető, bár fárasztó út után, a Tarnai pihenő érintésével ismét gyakrabban járt terület következett. Hogy ne legyen annyira unalmas, a Vörös-pocsolya a P- jelzés mellett egy újabb területen vágták ki a fákat, egy-két ligetes részt azért meghagyva.
Innen csak pár száz méterre volt a következő pont, ami egyben az új, 30km-es távon is ep-ként funkcionált. Itt egy csokit kaptunk, segítendő leküzdeni a túra utolsó szakaszát. A Fekete-fej előtt, a karámoknál újabb pont, ásványvízzel kínálnak, de nem kérek, inkább kicsit később frissítek saját készletből, némi izotóniás itallal. Ez jól jön, a Fekete-fej meg simán megy, és ugyanilyen simán megy a felmenetel a Hárs-hegyi körútig, azon meg a célig.

A célban alkalmi kitűző, oklevél, mindenkinek, illetve lehet választani kis dobozos gyümölcslé+pogi, csoki+pogi kombók, illetve félliteres ásványvíz között. Egy pogit meg egy gyümölcslevet köszönettel elfogadok, majd a 10:52-es idővel letudott 51km-rel a lábamban elindulok haza.