Túrablog

Nem siettem el az indulást, bár korán függőleges helyzetbe hoztam magam (az, hogy felkeltem, netán felébredtem, az erős túlzás lenne...). A Kabátért még visszaszaladok a lépcsőházból -- esőt is ígérgettek mára, ki tudja...
Gördülékeny rajt, a megkapott paksamétában ott a tavalyi teljesítők listája, illetve egy fénymásolt vázlat a hosszúhajtási kőbánya előtt/után követendő saját jelzéses szakaszról. Részletes "kettőt lépünk, majd balra fordulunk az ösvényen" leírást nem kaptunk, táv/szintadatok, követendő jelzések, ep-k nyitvatartási ideje röviden tömören egy oldalon összefoglalva. Rendezői elérhetőség szintén szerepel a lapon, úgyhogy bátran nekivágok, 8:25-ös rajtidővel. Némi tollászkodás után a kabát, és nem a polár pulcsi mellett döntök -- az előbbi esőben is hasznos. Az indulást némi nosztalgikus érzelmek is késleltetik: a régi úttörővasutasok (igen, akik még az úttörővasúton szolgáltak) vonulnak, régi dalokat énekelve, utánuk egy fúvószenekar is eljátszik néhány régi úttörőnótát...
Az első jelentésbe illő esemény a Hárshegyre felfelé menet, a nyereg után következik be: a turistaút bal oldalán egy fa aljánál méhek vagy darazsak(?) köröznek -- építkeznek no, olyan jófajta kalákában, úgyhogy nagy ívben kikerüljük őket.

Szépjuhásznénál váltás a piros sávra, János-hegyen EP a kilátó előtti placc szélénél, így aztán sokan a futóknak készült rekortán járda bordó szalagját nézik piros sávnak.

Virágvölgynél (vissza)váltás a sárga sávra, kapaszkodás fölfelé, majd Csacsi-rét (ep) következett. Később visszaváltunk a piros sávra, egészen a Piktortégla-üregekig, ahonnan már a P+ jelzést kellett követni.

Budaörs fölött minden alkalommal megállok, és csodálom a kilátást, most is így tettem, sőt, kellemest a hasznossal némi frissítés is belefért az időmbe. Rengetegen eregettek sárkányt az enyhén szeles időben.

A bánya útján lefelé haladva jobbra felfedezem az első barátságos "M"-betűt, meg egy nyilacskát, ami egy kevésbé barátságos módon emelkedő ösvényre mutat. Ha ilyen, ha nem, erre kell menni, úgyhogy némi kapaszkodást követően fenyőfák, majd bokrok között érjük el a sárga sáv jelzést, amin eddigi irányunkkal szemben fogunk egy keveset haladni. A sárga sávról egy öt ágú elágazásnál térünk le balra, az "M"-betűvel jelölt ösvényre, ami a Kavics-árok felé vezet. A jelzés kellő odafigyeléssel jól követhető, tavaly óta úgy tűnik, itt-ott javítottak is rajta, pl. egy villanyoszlopnál, ahol tavaly emlékeim szerint csak az "M"-betű szerepelt, most ott volt alatta az irányt mutató nyilacska is.

A Mária-szurdokban néhány bedőlt fa nehezíti utunkat, majd az ep helyén egy tábla, miszerint 200 méterrel lejjebb lesz a pont. Így is van, majd még néhány méter, és következik néhány km-nyi aszfalt -- Budakeszire érkeztünk ugyanis.

Az egyik útba eső "műintézményben" többen frissítünk, ki kávéval, ki árpafőzettel, ki mással, majd haladunk tovább. Rövidesen feltűnik a buszforduló, és mögötte a bolt, ahol ebéd céllal némi vásárlást ejtek meg -- gyorsan felmérve, hogy bőven beleférek az első szakaszra tervezett 4.5 órába.

A bolt után kedves túratárs (21A-n már végzett) érkezik szemből, és mutatja, hogy merre van az arra :)

Mamutfenyőknél "áthaladó" bélyegzés, majd az ebéd elfogyasztása és pici ejtőzés után nekiiramodok a hosszú-hajtási kőbányához (meg azon túl...) vezető szakasznak. Itt picit lassabbra sikerül az iram, így a pont már szembe jön (pontban kettőkor), de megkapjuk a túratárssal a bélyegzést -- én gyorsan elköszönök, és nagyobb sebességre kapcsolok,hiszen egy óra van elvileg arra, hogy a Tarnai-pihenőnél lévő következő ponthoz eljussak időben. Némi belekocogással ez is sikerül, mondom is, hogy vannak mögöttem -- a hölgy bólint, és megköszöni az infót, majd szólt, hogy ha a 21B-n vagy a maratonon vagyok, akkor a piros háromszögre kell letérni majd, ha viszont az 50-es távon, akkor az a zöld háromszögön marad, és a Z3-Z- útvonalon megy be Nagykovácsiba. (Ez tavaly óta megváltozott, az ok egyszerű: legyen benne a túrában a kilátó is.)

Innen már ismét gyakran látott, ismerős útvonal következik: P3, majd P-, egy apró dobozszakmai kitérővel :)

A P- P+ elágazásánál ismét EP, és az utolsó előtti aszfaltmentes szakasz várt -- essünk túl rajta felkiáltással elkezdem szedni a lában lefelé. A P+ jól járható, kényelmes ösvény, így gyorsan leérkezek Remeteszőlősre, ahol balra(!) fordulunk az úton, majd a túloldalon a hídon átmegyünk, és a főúttal párhuzamosan futó utcában jobbra fordulunk, immáron a K+ jelzést követve. Hiába a lakott terület, közkút nincs, arra egészen a Remete-szurdok bejáratáig kellett várni (illetve volt, de le van zárva).

A Remete-szurdok után a K- jelzést követve eljutunk a kegytemplomig (ahol épp esküvő volt), majd ismét csak aszfaltot koptatva, a jelzést figyelve cikkcakkban haladunk a település utcáin egy kicsit, majd pedig hooooosssszaaaan egyenesen, egészen a Villám utca aljáig, ahol rátérünk a Nagyrét felé haladó járdára (vagy mellé...), picit később már következik a célegyenes balra, gyerekvasút hídja, egy jobbos még, majd a rajt/cél, ahol jelvény és egy kis dobozos narancslé várt minden célba érkező túrázóra.

Szumma: A szolgáltatás és a nev. díj (500Ft) viszonya korrekt, a fém jelvény kimondottan szép -- oklevél szokás szerint nincs, az itiner első oldala szolgál ilyen célokat (is). A jelvény a teljesítések számától függően változik picit (a "Természetbarátok turista egyesülete" felirat háttere más és más színű), úgyhogy jelvénygyűjtőknek is kifejezetten ajánlott :-)

A megközelítés és a hazajutás logisztikai feladatait idén is a MÁV-ra bíztam: 7:40-kor indultunk a Keleti pu.-ról -- a vonaton egy kedves túratárssal beszélgetve gyorsan eltelt az idő Tatabányáig. Elkolbászolás nem volt, ellenben egy menetben fel a turulhoz igen, így 9:00 került a nevezési lapra rajtidő gyanánt. Az útvonal a szokásos, így az itinert az egész túrán ki sem nyitottam, mentünk a "megszokott" útvonalon.

Laza sétával bőven két órán belül elértünk Vértestolnára, ep. a szokott helyen, a szokásos privát frissítéssel :-) Társaságunk picinyt hízott, tempónk picit fogyott, de az előbbinek hála kellemesen csevegve menetelt e remek egylet felfele.

Néhány kerítés plusz létra, meg egy kellemetlen susnyás tarkította út után végre ismét erdőbe értünk, majd nemsokára bányahegy következett, ahol sport szelet, szörp, meg persze bélyegzés várta a hosszabb távon indulókat -- a rövidtávosokat meg a cél (meg pár km gyaloglat a legközelebbi településig/tömegközlekedési eszközig.)

Innen kékültünk, majd a kék háromszögön törtünk fölfelé a Gerecse-tetőre. Nos, nem hiányzik a Gerecse-ötvenből ez a szakasz :-)) Az emelkedő majdnem tetején hosszú kerülőre kényszeríti az erre tévedő turistát egy kerítés, amit még némi fák között haladó ösvény követ. Hozzá kell tenni, hogy nagyon szépen és jól jelzett az útvonal.

Sajnos a tavalyi szedres terület, meg úgy mindenestől a tető fele le lett kerítve valami randa kerítéssel, úgyhogy picit lentebb, a mobilos torony mellett rendeztem komolyabb szederszakmai megállást. Kicsit odébb egy dobozkát is levadásztam, maj a többiek után iramodtam a szebb napokat látott aszfalton.

A kék háromszög-kék sáv találkozás picinyt benézhető, de az emlékek bevillantak, és a helyes irányba (jobbra a susnyáson át) próbáltam igyekezni, bár ez a szakasz elég hosszan nem éppen alkalmas a gyors tempóra.

A következő ep. Pusztamaróton volt, itt ismét ismerősök, bélyegzés, meg két óra a tavalyi időmig, így elköszöntem, és megpróbáltam erős tempót diktálni fölfelé a piros sávon. Ez sikerült is, az unalmas kerítés mellett bele-belekocogva sikerült kb. egy óra alatt elérni a mélyút kezdetét, ahonnan gps szeint 3.6-3.8km volt csak hátra. A tavaly emlegetett nyílt terep (rét) túloldalán jól láthatóan fel volt festve egy fára a piros sáv jelzés nyíl alakban, úgyhogy elmondható: az egyetlen kritikus pontot is kijavították. Meg úgy általában azt tapasztaltam, hogy nagyon szépen, jól jelzett az összes út, jórészt frissen felújítottak a jelzések.

A vége 7:10 lett, így sikerült a tavalyinál jobbat menni, szederszezon okán meg rengeteg szedret enni, a vonat indulásáig megy a volt pizzéria helyén működő boltban dobozos "üdítőt" venni. Ennyi. Jövőre, ha minden jól megy, megcélozom a harmadik teljesítésért járó kitűzőt -- az ugyanis a teljesítések számától függően változik.