Túrablog

Falasok(k) 50, seprűként 

Idén egy fórumban érkezett felhívásra lecsapva seprűként teljesíthettem a távot. A seprűségben egyvalami biztos: nem lehet lekésni a pontzárást :-))

A pénteki Monoton Maraton 7+7 körének (7 kör tempósan 3, másik hét kör öregurasan 5 óra alatt) emlékével a lábamban érkeztem reggel a rajthoz, úgy nyolc körül, ismerősök, HHH-teljesítésre vágyakozó sors- és sporttársak gyülekeztek jó hangulatban -- ráadásul már az eső sem esett...

Indulás 8:55-kor, gyenge sétálós kezdéssel, 86-os rajtszámmal, így az utánam induló egyik futó még az első pont előtt, a másik meg a Fekete-fej után sikeresen utolért.  Sebaj, a lényeg, hogy előttem haladjanak :-))

A második pontig az ezen a túrán szokásos rövidítéssel levágtuk a piros kunkorát, majd a pont pontosan ott volt, ahol lennie kell: a P- P+ elágazásnál.
A szinte harapható erdei levegőből mélyeket lélegezve toltam tovább a piroson, majd a piros háromszögön -- itt tájékozódásilag jól jöhetett volna néhány szalag (seprűként jól jött, hogy nincs, nem kellett szalagot szedni :-)), tavalyhoz képest jelentősen csökkentett mennyiségű szalag került kirakásra.

A Csergezán-kilátónál már lent várt a pontőr, aki kifelé menet ...rrá ázott, fent ücsörögve teljesen átfázott, de becsülettel végigcsinálta, amit vállalt.
A pontot zártuk, majd indulás előtt utolért minket a 89. rajtszámmal induló futó: ismét a helyemre kerültem, bár két túratárs (73, 84) már itt hiányzott. A döntés megszületett: nem várunk rájuk, megyünk tovább Nagykovácsi felé, ott az oda-vissza szakaszon is összefuthatok velük, akár pontzárás után is.

Nagykovácsiba igen jó időben értünk be, megvártuk a hivatalos pontzárást (tényleg finom volt a bodzaszörp), utána még némi beszélgetés is adódott, úgyhogy sovány disznó vágtában indultam tovább a S- K+ K- útvonal teljesítésnek, pláne, hogy a nagyszénási pont elvileg 35 perccel Nagykovácsi után zár(t volna).

A -most már- ismerősnek nevezhető útvonalon tempósan toltam, hogy ne kelljen sokat túlórázni a rajtban már megismert pontőröknek -- így csak mintegy 25-30 perccel kellett tovább maradniuk. 73, 84 náluk sem volt... Elindultunk, erre kisütött a nap, majd elbúcsúztunk: ők jobbra, én meg balra indultunk a P- jelzésen.

A hosszú árok szép, nagyon szép, ráadásul duplán kellett figyelni, hiszen titkos EP-ra kellett számítani. No, az csak később jött, előbb egy kissé csoffadozó futó ért utol, 84-es rajtszámmal: szegények elkavartak a piros háromszögről, és itt ért utol. A titkos ep-on ő felírta a számot, én meg írtam egy időt az itinerére, ő robogott tovább, én meg "lebontottam" a pontot.

Antónia (mármint az árok) csak részben hozta a formáját: az alsó végén szokásos pocsolya megvolt, de a felhős időre való tekintettel a szédelgős csoffadást okozó "langy meleg" nem, így egyvégtében sikerült leküzdeni a hölgyet -- bár utána jólesett a Muflonban a "frissítés" :-)

Az Ördög-lyukhoz így is jóval a pontzárás hivatalos ideje előtt értem, majd némi nosztalgiázást követően a pontőrökkel együtt indultunk lefelé, illetve szedtük a szalagokat. Solymáron én picit rákapcsoltam, búcsút intve a fiataloknak.

A Szarkavári EP-on megettem a csokit, bár a kajapont még előttem volt :) A kajaponton sikerült a hivatalos pontzárásokhoz képest mért 10-15 perces előnyömet ledolgozni :-) amúgy Bubúr-módra végigtesztelve a (megmaradt) kínálatot -- sajnos sem savanyú, sem édes dolgok nem maradtak (savanyúság, hagyma, illetve lekvár) -- minden esetre a bodzaszörp itt is lenyűgözött :)

A Z+ Z- kissé hosszúnak tűnt, az EP-nél némi erőgyűjtő beszélgetést is beiktattam a régi zöld jelzés szelíd emelkedője előtt... Bár sikerült egyben leküzdeni, de a jövőben sem lesz kedvencem ez a szakasz :)

Hullámvasutazás a sárgán, majd a Virágos-nyeregtől az eső által kimosott fehér szalagok begyűjtésével színesített séta az Újlaki-hegy tetejéig -- itt is sikerült a pontzárás hivatalos idején belülre kerülni. Csoki vagy műzliszelet volt az ellátmány az ismerős pontőröktől, akiktől elbúcsúzva tovább indultam lefelé a sárgán a Határ-nyereg felé. Idén nem kellett szemetet gyűjteni -- a pontőrök mindenkit arra kértek, hogy a náluk lévő szemeteszacskóba dobják bele a csokis/cerbonás papírokat.

A határkőtől lefelé egyébként sem könnyű a S-, de most ráadásul sáros is volt, fáradt is voltam, úgyhogy nagyon-nagyon öregesre sikeredett a lejutás.
A Határ-nyeregben előszedtem a leírást, meg az emlékeimet, és a másfeledik nekifutásra sikerült eltalálnom a piros körtúra megfelelő ágát :) A parkolónál a jobbra letérés már teljesen ismerős volt, aztán némi szalagszedés következett, majd gyors pecsételés a libanoni cédrusnál. A ponton ellátmányként szolgáló almát nem rágcsáltam el. Itt még útba igazítottam a pontőr hölgyet a villamosmegálló felé, majd szorgalmasan szedtem a szalagokat tovább, a Hűvösvölgyi útig. A gyalogos átkelőn sikerült elég gyorsan átkelni, némi bóklászást követően egy fehér furgon mögött megtaláltam a felfelé vezető gyalogutat.

Innen kellemesen emelkedett az út egészen a Nagy-Hárs-hegy tetejéig, ahol a pont a kilátó mellett volt, a Nagykovácsiban már megismert pontőrökkel.
Innen szinte "csak egy ugrás" volt a cél, ahova annak hivatalos zárására, 20:30-ra sikerült beérni. A begyűjtött bélyegzők/párnák/egyebek leadása után átvettem a második teljesítésért járó fehér jelvényt, illetve a Hárs-hegyi hétvége kitűzőjét, majd a túra szép élményeivel elindultam haza.

Szinte csak a poén kedvéért indultam, bár a HHH (Hárs-hegyi hétvége), meg a Budapest Kupa teljesítésének is része a túra valamely távja.

Pénteken este 7 körül indulva igyekeztem minél több kört lámpa nélkül megtenni, így a 14 kört végül is 7+7 megosztásban teljesítettem: Az első két óra alatt öt, majd még egy óra alatt két kört nyomtam le, ezt követően átvedlettem botos-gyalogolós turistává, és a maradék hét kört lazán, öt óra alatt húztam be, gyengusz tartalék-tartalékja lámpám miatt itt-ott mások fényén potyázva picit.

Jó volt, szép volt, és ezen felül természetesen kellőképp agyroggyant is :-))